Jól ismertük a nagypapát, és Éva nagymamát. Ezuton fogadja részvétünket, a férjem a temetésen ott volt. 1964-v.65-ben ismerkedtem én velük meg, mert a férjem akkor ment fiatal mérnökként a Mávti-ba dolgozni és egy csoportban dolgoztak 79-ig amikor is mi kiutaztunk dolgozni Iraqba. Gondolom azt a vidéket is fogják érinteni, fantasztikus hely. A nagypapáék többször tartottak diaképes beszámolót a köbányai lakásukon a kollegáknak, barátoknak. Akkor még nagy szó volt külföldi turákat tenni. A legemlékezetesebb beszámóló ami elevenen megmaradt bennem, a Trigláv csúcs megmászása volt. Akkor döntöttem el, hogy én is szeretnék ilyen helyekre eljutni, és sikerült szerencsére. A nagypapa nyugodjon békében és maguknak sok szerencsét a további kalandozáshoz. Hanzély Erika
Minden ember egyszeri és megismételhetetlen, de a halállal mégsem tűnik el!
Mert miből áll az ember? Harverből és szoftverből. A hardveréből, a gének közvetítésével, számmottevő részt visznek tovább utódai. Szoftveréből, a mémek közvetítésével, számottevő részt visznek tovább sokan, akiknek gondolatait kifejetette, akikre hatott életében.
Halálunk csak egy stáció a gének és mémek örökös, evolúciós utazásában. Mi csak egy sokszorosító szerkezet vagyunk számukra. Egy a hétmilliárdból.
Amikor találkoztok egy emberrel, akinek olyan a szeme, mondjátok azt, ugyanez a gén volt Lali papában is! Amikor egy túrázgatóval találkoztok, lássátok benne is Lali Papát!
Fantasztikus írás, nagyon élveztem. Azon jót mosolyogtam, amikor Lali papa ezt írja: “Miskolcig sőt utána Füzesabonyig meglehetősen nagy volt az esti autó forgalom, de azután gyérebb lett.” Elképzeltem, hogy milyen nagy lehetett a forgalom 1959-ben. Gondolom olyan 500 méterenként követhették egymást az autók, ha már meglehetősen nagynak tűnt. Visszaemlékszem azokra az időkre, persze nem pont 1959-re, de 1962-re és a további évekre pontosan emlékszem, akkor kezdtem az óvodát, és túlnyomórészt egyedül jártam oda is, meg utána iskolába is, ami szintén a 10-es út túloldalán volt, és bizony autó percenként ha kettő-három áthaladt Pilisvörösváron. Emlékeim szerint az első komolyabb forgalom ’68-ban volt, amikor az orosz tankok konvojban vonulásztak Szlovákia felé. Akkor nem is tudtam vagy 10 percig átkelni a 10. sz főúton. :)
Őszinte részvétem, hiányzott már, de hiányozni is fognak Harkányi Lali papa visszaemlékezései, hatalmas stílusban tudta előadni a történeteket, sajnálom nagyon.
Sajnálom hogy Lali papa már nem lehet itt.A túrabeszámoló nagyon olvasmányos és érdekes volt.Valamikor én is nyaraltam a Nagypapámékkal a hegyekben.Azt a hangulatot éreztem mikor olvastam az élménybeszámolót.Köszönöm hogy megosztottad.Egy viszont biztos a “beszélőkédet” Lali papától örökölted.A fényképek is szépek.
Nagy élvezettel olvastam nagypapád élmény beszámolóját, mivel én is bejártam a leírt helyeket a 60-as években. A “beton kaja”-val egy turán végig lehet menni. A “strimfli”-t kilehet találni abból, fejük felett kötélen lógott, azaz harisnya (Strumpf német). A tischlizést szintén német, fehér asztal mellet beszélgetés, borozgatás. A nagyapa biznyára tanult még németül.
@Reku Papa
Érdekes és nagyon elgondolkodtató, amit az emberi életről, a génekről és a mémekről írtál, és ezt igazolja @Hanzély Erika hozzászólása is (amit szintén nagyon köszönünk) a Triglav-al kapcsolatban. Remélem, mi is sok jó, értékes mémet továbbadunk ezzel az utazással és a publikációinkkal. Ezeknek egy jó részét biztosan a szüleinktől és így Lali papától is kaptuk.
Mintha az öreg is érezte volna ezt, ő nem beszélt mémekről, de ezt írta nekünk az egyik utolsó levelében, idézem:
“Köszönettel vettük, hogy nem csak a szüleitek, de mi is a nagyszülők is megkaptuk a Népszabadság TOP 150 kiadványát.
Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy TI vezettek. Mert a TI gazdagságotok ellentétben csak az anyagias gazdagokkal az ÖRÖK ÉRTÉK felé halad és az is lesz. De lényeg, hogy hazatérésetek után azokat a tapasztalatokat és minden értéket, amit most gyűjtötök a NÁSZÚTON a Magatok és Családotok, Barátaitok, és a HAZA, valamint az EMBERISÉG javára fordítsátok.
BÍZOM BENNE, HOGY ÍGY LESZ.
Lali papa és Éva mama.”
Nagy szavak ezek, de leírta őket, mert tudta, hogy valószínű már nem találkozunk többé személyesen. :(
Ami pedig a géneket illeti, azok továbbadásával még egy kicsit várunk! :) Az a következő project, addig még gyűjtjük a jó mémeket, amelyeket majd továbbadhatunk a gyermekeinknek és mindenkinek, aki nyitott rájuk. Egyébként az ember egy mém szűrő is az élete alatt. Ezért fontos, hogy mire figyelünk, mire szenteljük a figyelmünk, az erőnk, a kitartásunk, az életünk. Amire nem figyelünk, az nem marad fenn, amivel foglalkozunk, amiről beszélünk, amiről írunk, az tovább él, és sokszorozódik a “hordozókban”, azaz bennünk, emberekben.
Köszönjük az mindenki hozzászólását, reméltem, hogy tetszeni fog néhányotoknak Lali papa beszámolója.
Ismertem Lali papát, sok szép emléket őrzök és ha visszajöttök majd át is adom.
Addig is jó kerekezést..
Tényleg ha amúgy is feküdtök azokban a bringákban akkor nem lenne egyszerűbb csak letámasztani és abban is aludni? Időt spórolnátok Vele…
@Arpi
azt hiszem megértem amit érzel Árpi, én angliában tanultam épp, mikor nagyapám meghalt, nagy törést jelentett, de biztos hitet is abban, hogy én viszem tovább a benne lévő dolgokat, a gondolkodásom, a kezem tudása az ő továbbélése. Lali papát olvasni kommentben is nagyszerű volt, sajnos a mi családunkban hiányoztak a grafomán egyedek, Ti jó úton jártok, lehet mégis ki kéne nyomtatni azt a könyvet :) jó utat, hátszelet!
If you read this, it means you are on the English version of our site. The English translations are a bit late, but here is some annual summaries what is unique from the Hungarian site and made only for you with love. :) If you are curious about our newest adventures, switch to the Hungarian version (which is more up to date) with the red-white-green flag above, and use google translate until we can post again English too. Thanks for your patience! ;)
Ha unnátok már a 360°bringát, vagy nem lenne új bejegyzés, de épp nagyon olvashatnékotok van, íme néhány gyűjtemény vagy írás, amiket ajánlunk, és amelyek megváltoztatták a gondolkodásmódunkat:
Jól ismertük a nagypapát, és Éva nagymamát. Ezuton fogadja részvétünket, a férjem a temetésen ott volt. 1964-v.65-ben ismerkedtem én velük meg, mert a férjem akkor ment fiatal mérnökként a Mávti-ba dolgozni és egy csoportban dolgoztak 79-ig amikor is mi kiutaztunk dolgozni Iraqba. Gondolom azt a vidéket is fogják érinteni, fantasztikus hely. A nagypapáék többször tartottak diaképes beszámolót a köbányai lakásukon a kollegáknak, barátoknak. Akkor még nagy szó volt külföldi turákat tenni. A legemlékezetesebb beszámóló ami elevenen megmaradt bennem, a Trigláv csúcs megmászása volt. Akkor döntöttem el, hogy én is szeretnék ilyen helyekre eljutni, és sikerült szerencsére. A nagypapa nyugodjon békében és maguknak sok szerencsét a további kalandozáshoz. Hanzély Erika
Minden ember egyszeri és megismételhetetlen, de a halállal mégsem tűnik el!
Mert miből áll az ember? Harverből és szoftverből. A hardveréből, a gének közvetítésével, számmottevő részt visznek tovább utódai. Szoftveréből, a mémek közvetítésével, számottevő részt visznek tovább sokan, akiknek gondolatait kifejetette, akikre hatott életében.
Halálunk csak egy stáció a gének és mémek örökös, evolúciós utazásában. Mi csak egy sokszorosító szerkezet vagyunk számukra. Egy a hétmilliárdból.
Amikor találkoztok egy emberrel, akinek olyan a szeme, mondjátok azt, ugyanez a gén volt Lali papában is! Amikor egy túrázgatóval találkoztok, lássátok benne is Lali Papát!
Nagyon jó volt olvasni! Köszi, hogy megosztottad!
Fantasztikus írás, nagyon élveztem. Azon jót mosolyogtam, amikor Lali papa ezt írja: “Miskolcig sőt utána Füzesabonyig meglehetősen nagy volt az esti autó forgalom, de azután gyérebb lett.” Elképzeltem, hogy milyen nagy lehetett a forgalom 1959-ben. Gondolom olyan 500 méterenként követhették egymást az autók, ha már meglehetősen nagynak tűnt. Visszaemlékszem azokra az időkre, persze nem pont 1959-re, de 1962-re és a további évekre pontosan emlékszem, akkor kezdtem az óvodát, és túlnyomórészt egyedül jártam oda is, meg utána iskolába is, ami szintén a 10-es út túloldalán volt, és bizony autó percenként ha kettő-három áthaladt Pilisvörösváron. Emlékeim szerint az első komolyabb forgalom ’68-ban volt, amikor az orosz tankok konvojban vonulásztak Szlovákia felé. Akkor nem is tudtam vagy 10 percig átkelni a 10. sz főúton. :)
Őszinte részvétem, hiányzott már, de hiányozni is fognak Harkányi Lali papa visszaemlékezései, hatalmas stílusban tudta előadni a történeteket, sajnálom nagyon.
Sajnálom hogy Lali papa már nem lehet itt.A túrabeszámoló nagyon olvasmányos és érdekes volt.Valamikor én is nyaraltam a Nagypapámékkal a hegyekben.Azt a hangulatot éreztem mikor olvastam az élménybeszámolót.Köszönöm hogy megosztottad.Egy viszont biztos a “beszélőkédet” Lali papától örökölted.A fényképek is szépek.
Nagy élvezettel olvastam nagypapád élmény beszámolóját, mivel én is bejártam a leírt helyeket a 60-as években. A “beton kaja”-val egy turán végig lehet menni. A “strimfli”-t kilehet találni abból, fejük felett kötélen lógott, azaz harisnya (Strumpf német). A tischlizést szintén német, fehér asztal mellet beszélgetés, borozgatás. A nagyapa biznyára tanult még németül.
Betonkajának a nagyon tartalmas, tömény ennivalót hívtuk, pl.szalonna, kolbász, hagyma sütve tojással. A másik 2 szó nem ismerős nekem.
Vonaton ülve, egy messzi országban olvastuk a nagypapád írását. Különös érzés volt időben-térben ugrani egyet és utazni velük együtt. :) Köszönjük!
@Reku Papa
Érdekes és nagyon elgondolkodtató, amit az emberi életről, a génekről és a mémekről írtál, és ezt igazolja @Hanzély Erika hozzászólása is (amit szintén nagyon köszönünk) a Triglav-al kapcsolatban. Remélem, mi is sok jó, értékes mémet továbbadunk ezzel az utazással és a publikációinkkal. Ezeknek egy jó részét biztosan a szüleinktől és így Lali papától is kaptuk.
Mintha az öreg is érezte volna ezt, ő nem beszélt mémekről, de ezt írta nekünk az egyik utolsó levelében, idézem:
“Köszönettel vettük, hogy nem csak a szüleitek, de mi is a nagyszülők is megkaptuk a Népszabadság TOP 150 kiadványát.
Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy TI vezettek. Mert a TI gazdagságotok ellentétben csak az anyagias gazdagokkal az ÖRÖK ÉRTÉK felé halad és az is lesz. De lényeg, hogy hazatérésetek után azokat a tapasztalatokat és minden értéket, amit most gyűjtötök a NÁSZÚTON a Magatok és Családotok, Barátaitok, és a HAZA, valamint az EMBERISÉG javára fordítsátok.
BÍZOM BENNE, HOGY ÍGY LESZ.
Lali papa és Éva mama.”
Nagy szavak ezek, de leírta őket, mert tudta, hogy valószínű már nem találkozunk többé személyesen. :(
Ami pedig a géneket illeti, azok továbbadásával még egy kicsit várunk! :) Az a következő project, addig még gyűjtjük a jó mémeket, amelyeket majd továbbadhatunk a gyermekeinknek és mindenkinek, aki nyitott rájuk. Egyébként az ember egy mém szűrő is az élete alatt. Ezért fontos, hogy mire figyelünk, mire szenteljük a figyelmünk, az erőnk, a kitartásunk, az életünk. Amire nem figyelünk, az nem marad fenn, amivel foglalkozunk, amiről beszélünk, amiről írunk, az tovább él, és sokszorozódik a “hordozókban”, azaz bennünk, emberekben.
Köszönjük az mindenki hozzászólását, reméltem, hogy tetszeni fog néhányotoknak Lali papa beszámolója.
Ismertem Lali papát, sok szép emléket őrzök és ha visszajöttök majd át is adom.
Addig is jó kerekezést..
Tényleg ha amúgy is feküdtök azokban a bringákban akkor nem lenne egyszerűbb csak letámasztani és abban is aludni? Időt spórolnátok Vele…
@Arpi
azt hiszem megértem amit érzel Árpi, én angliában tanultam épp, mikor nagyapám meghalt, nagy törést jelentett, de biztos hitet is abban, hogy én viszem tovább a benne lévő dolgokat, a gondolkodásom, a kezem tudása az ő továbbélése. Lali papát olvasni kommentben is nagyszerű volt, sajnos a mi családunkban hiányoztak a grafomán egyedek, Ti jó úton jártok, lehet mégis ki kéne nyomtatni azt a könyvet :) jó utat, hátszelet!