Honeymoon Around the World

Gratula, ez igazán jó hír! Utánanézek ennek a banknak.

Viszont sajnos beleolvastam az általad már többször is ajánlott Józsi bácsis blogba, ó jaj. Nekem nem jön be ez a magyar Paolo Coelhoba oltott Zeitgeist hangulat. Vásári bölcselkedés, konyhai pszichológia, üres okosságok.

…és így darálta be Zitát és Árpit a sokat szídott bankok egyike. Picit hasonlít ez a jelenség Nagy Feróra. Ő nagy magyar volt, szídta rádiócsatornán keresztül a kereskedelmi TV-ket és amikor rájött, hogy jobb lenne velünk együtt élni (kifizetődőbb), fokozatosan celeb lett és az elvek megváltoztak.

Zöldbe csomagolni mostanság divat mindent ez a bank-környezetvédelem-fenntarthatóság blabla erősen reklámszagú.Sok sikert kívánok a további utatokhoz, vigyázzatok magatokra !!!

Ha jól értelmezem, akkor ez egy üzlet, ők támogatnak Titeket, Ti meg kiteszitek a reklámjukat, meg írtatok róla egy cikket. Ez szerintem kölcsönösen jó, Ti se győzködtök senkit, ők se irányítanak titeket, ugyanakkor segítitek egymást… Ennél többet én nem látok bele, s részemről nem zavaró a cikkek alatt a reklám sem, tudván, hogy ez is hozzájárul a cikkek folytatásához :)
Mert még mindig olvasgatom őket, ha nem is mindig szólok hozzá ;)

Sziasztok Világjárók! Nagyon irigyellek benneteket!  Én is kóstolgatom ezt a fajta szabadságot, bár kicsit azt hiszem későn-érő típus vagyok. (www.bodelaca.eoldal.hu) Az e-book formátumban felkerült naplótokat kezdtem el olvasni, kicsi fáziskésésben, most Indiában kerekezek Veletek. Biztos, (nem olvastam) nagyon sok dicséretet kaptatok, jogosan, a teljesítményetek fantasztikus, de ehhez most nem csatlakozom. Inkább egy-két egyéb észrevételem lenne. Árpi! (Hisz Te vagy a naplófelelős.) Rengeteg hasznos, érdekes, a hétköznapi ember számára újdonságnak számító, tehát ismeretterjesztő információ van a naplódban. De azt hiszem az emésztésedről, a székelési szokásaidról, a székleted állagáról, szagáról, stb-stb. szóló információk nem ezek közé tartoznak. Nem vagyok prűd, tudom, hogy ezek egy hosszú út természetes velejárói, mint oly sok más egészségügy probléma. Nekem is voltak az úton gondjaim, amit utalásként egy szóban megemlítettem, mint „gyomorrontás”, „elcsapott has” „emésztési gondok”, és ha nagyon intim akartam lenni, akkor leírtam, hogy „hasmenésem” volt. Ennyi! A többire, a biológiai részletekre, főleg azokkal a szóhasználatokkal, nem hiszem, hogy valaki is kíváncsi. Az a magánügyed. Aztán kicsit „csípte a szememet” a (nekem) lenézőnek, lekezelőnek tűnő sok-sok Géza. Ők emberek, és bár más kultúrában, más szokásokkal élnek, mint mi, de nekik is van saját nevük, és ha ezt nem tudod, akkor nagyon sok helyettesítő főnév van a magyar nyelvben, (az az ember, a férfi, a srác, az úriember, a fickó, stb.stb) Persze ez csak egy kukacoskodó stilisztika, de adjuk meg a tiszteletet a másik Embernek. Főleg azért, és itt eggyel már tovább lépek, úgy kritizáljuk bármi nekünk nem tetsző cselekedetét, szokását, hogy sose felejtsük el, hogy mi ott vendégek vagyunk. Mentünk, de nem hívtak. Mi itt kicsi hazánkban ha egy idegen bármi szokásunkat, cselekedetünket kritizálja, könnyen odavágjuk, hogy „ki a csoda hívott ide, menj haza, és otthon kötekedj! „ Hááát, érted ugye? Most olvasgatom a „Joint Family” magasztalását, a”nyugat” cikizését. Ehhez csak annyit, hogy itt megint eljutottunk a toleranciához, az emberi kultúrák, hagyományok különbözőségéig, és szabad emberi akarat témájáig. Ismerjük meg a különbözőséget, de könyörgöm, ne kritizáljuk, ne állítsuk egyiket a másiknak példaképként, ne akarjuk még csak rábeszélni sem egyik „felet” sem arra, hogy éljen, gondolkodjon úgy mint a másik. Mert a világban épp az az izgalmas, hogy különbözőek, ezerszínűek vagyunk, és nem uniformizálódtunk. Itt majdnem befejeztem, de még egy apró szösszenet. A képek. Csodálatosak a tájak, a helyek ahol jártatok, és érdekesek a képek, amiken ott jártatokat megörökítettétek. Azok az ugrálós képek az első ötig eredetiek, jópofák voltak. A tízedikig még elmentek. De mikor a 120-at láttam, már groteszknek találtam. Nem igazán értem, hogy mit akartok vele kifejezni, esetleg utánozni, de higgyétek el, nem éri meg a belé fektetett munkát, erőlködést. Az az adott hely a háttérben akkor is gyönyörű, ha csak nyugodtan elé ültök/álltok. Remélem építő jellegűnek, segítő szándékúnak tartod amit leírtam. Időbe telik míg „utolérlek” benneteket a naplóban, lehet, sőt bízok benne, hogy ezek a kis stilisztikai észrevételek a napló későbbi részében kinövik magukat, és okafogyottá váltak. További jó utat: Böde László

Sziasztok!(Zitának Boldog Névnapot!)
Köszönöm hogy elolvastad, azt meg, hogy reagálsz is rá, nem is nagyon reméltem. :-) Az nagyon jó, és a reagálásodból ezt érzem ki, hogy nem vetted kötekedő kukacoskodásnak, amit írtam, jó szándékkal tettem. Abszolút átérzem a nehézségeiteket, a gondjaitokat, megértem a reakcióitokat. Akkor, ott leírva nem veszi észre az ember azt, hogy talán nem is azt, nem is úgy akarta leírni. De ez a net egy veszélyes jószág, nehezen tűnik el onnan, ami és ahogy felkerült. És én biztos józanabbul fel tudtam hívni a figyelmedet egy-két apró stilisztikai dologra, amit figyelembe kell venni akkor, ha azt az írást ezrek, esetleg érzékenyebb emberek, és remélem gyerekek olvassák. Gondolkodtam, hogy van-e jogom elküldeni Neked amit gondoltam, de örömmel látom, hogy igen, érdemes volt!:-) További kitartást, defektmentes utat, és millió élményt kívánok Nektek! (Tiba Viktor barátom akkor egy igazi polihisztor, nekem Ő csinálta az utánfutómat a Skandináv utamra.) Remélem majd egyszer, hazatérésetek után személyesen is találkozhatunk. Üdv: Böde László

Az előző véleménnyel ellentétben én arra biztatlak hogy továbbra is írjátok meg bátran a részleteket, hiszen ha utazunk mindannyian hasonló problémákkal szembesülünk. Ezek teszik átélhetővé egyedivé az útleírásotokat, ha megtudjuk az ételmérgezések, a cifrafosások, a fogfájások, a rühesség és az orvosi melléfogások történetét is, vagy hogy hány fékpofa kopott el a lejtőkön és hogyan javítottad meg a sebességváltóbowdent, hogy sikerült megvarratni a lyukas cipőt, stb. Ha ugrálni van kedvetek a fotózáskor, ugráljatok! Azért van mert fiatalok vagytok, ha majd megöregedtek ez úgyis elmúlik. Ne siettessétek, eljön az magától is akár akarjuk akár nem. Ha úgy érzitek hogy egy Sanyival vagy egy Gézával találkoztatok, értjük ezt is. Nem lehet ezt őszintén másképp megírni csak prűden visszafogottan eltitkolni, de akkor ennyivel szegényebb marad az olvasó. A személyiségetek nektek is folyamatosan változik az idő és az új tapasztalatok során, azt amit akkor éreztetek abban a pillanatban úgy volt őszinte és valós, azt mondom ne változtassatok semmin, úgy a jó ahogy elsőre sikeredett megírni.
Jól csináltok mindent, olvasni is élvezetes, csak így tovább! Üdv: Jani