Igen, a “leepito” talan nem volt megfelelo szo. Mialatt a hozzaszolasodat olvastam, nekem is pont az internet jutott az eszembe, ami kepes lehet valtoztatni ezeken a dolgokon is. Szerintem a mai varosok tul nagyok, Szeged meretu city eleg elheto meg es talan ma mar meg lehet benne az amit irtal. De lehet hogy csak naiv es tudatlan vagyok. :)

Nem csak a nagyvarosi eletforma terheli a kornyezetet hanem az egesz nyugati eletforma. Ezer kilometereket utazott kajakat eszunk es kozben merhetetlen sok szemetet (muanyagot=merget) termelunk. Ma mar a videki ember sem kivetel – otthon nalunk Europaban.

Csak valami olyasvalamire szerettem volna kilyukadni hogy nagyon jo volt azt latni Hunzaban hogy az emberek egyszeru termeszetkozeli eletet eltek, mindemellett szinte olyan jolkepzettek es intelligensek voltak mint varosi tarsaik. Ha kimentem a polo squerre, a tizeneves kolykok emberszamba vettek, bealhattam kozejuk babzsakozni es meg el is tudtunk kicsit dumalni. Ez szamomra az eddigi ut egyik legfantasztikusabb elmenye volt.

Lehet hogy nem kottetnek milliardos uzletek Gulmitban, de most oszinten, kell az meg a mai vilagnak? :)

Ebben leírja a szerző, hogy miért törekedett minden emberi társadalom egyre nagyobb városokba tömörülni amióta csak képes rá. Miért választják az emberek a nagyvárost, amikor ott nagyobbak a megélhetési költségeik (sokszor még annál is nagyobbak, mint amennyivel magasabbak a jövedelmek)? A sikeres metropoliszokban születik ugyanis az innováció. Anélkül nem lenne se 2600-as router, se fekvőbicikli. A nagyvárosban élőkkel gyakran előfordul, hogy megismernek egy érdekes embert egy házibulin vagy üzleti tárgyaláson; egyből felfedezik közös érdeklődési körüket, vagy azt, hogy közös barátaik vannak. Lehet, hogy ez barátsággá fejlődik; lehet, hogy állásajánlathoz vagy üzlethez vezet. De valószínűbb, hogy egyszerűen csak okosabb emberré tesz, mert mindig tanulunk egymástól valami újat. Ezekre a találkozásokra világvárosokban sokkal nagyobb esély van és a folyamat önerősítő; a nagyvárosok az intellektuális tevékenység és fejlesztés melegágyai.

Aztán van még az a tévhit, hogy a nagyvárosi életforma jobban terheli a környezetet. Egy négyzetkilométerre vetítve valóban több szennyező anyag termelődik, nade egy főre nézve egyáltalán nem. Az emberek sokat tömegközlekednek, kis lakásokban laknak, nemigen van helyük arra, hogy sok fölösleges dolgot halmozzanak fel. Próbáljunk meg pár millió középosztálybeli vidéki embert bepasszírozni egy nagyvárosba berendezési tárgyaikkal, sufnival, kerti bútorokkal stb. Vagy gondoljunk az agglomerációban élő családokra, akik autóval járnak be nap mint nap.

Szóval nincs olyan nagy baj a nagyvárosokkal, hidd el (mármint a sikeresekkel, van a könyvben negatív spirál is). Ti sem lettetek zombik. (: További érdekes kérdés, hogy az Internet virtuális kapcsolatai a fenti folyamatokat hogyan módosítják.

Sok élményt kívánok az útra!

http://www.bumm.sk/62676/videkre-vagynak-a-japanok.html

A hunzai embereknek holnap reggel a Gilgitbol valo tovabbindulasunkkor atadjuk a Krisztian uzenetet(koszonetet)! ;)