Honeymoon Around the World

Ismét egy fantasztikus történet! Nagyon jó olvasni, hogy ti is hasonlóan gondolkodtok a rohanó világunkról. Eszméletlen jó ilyen közelről megismerni távoli emberek életét és ennyi pozitív impulzust kapni egy távoli közösségtől. Sok sikert és kitartást kívánok a továbbiakra.

Ez történet nekem is nagyon tetszett.
Sajnos magamra ismertem, mint “rohanó városi zombi”.
Most volt 8 éve, hogy Budapesten élek és mikor hosszabb időre haza tudok menni imádok lelassulni, megérkezni (egy 2800 lelkes kis faluba) akkor valahogy visszacsempészem azt a fajta kis varázslatot az életembe ami, mikor ott éltem minden napos volt. De amint visszatérek a fővárosunkba újra hatalmába kerít a felgyorsult, feszült globális rezgés.

“Reggel 6-kor ébredtem, álmosan, fázfa öltöztem fel. Beraktam a kazánba a papírt, a gyújtóst, az apró fát és meggyújtottam. Néztem, hogyan ég el a papír, hogyan gyullad meg az apró fa, akkor néhány nagyobb darab tűzifát is rátettem.

Kimentem a lovakhoz, adtam nekik abrakot, szénát, majd a tyúkokat is megetettem. A tyúkólból kiszedtem a tojást, szerencsére bőségesen tojnak tyúkanyóék.

Mire bementem, felébredt a húgom is és már feltette főni a kávét. Amíg megmosakodtam, elkészült a friss tojásból a rántotta. A kávéba az előző este frissen fejt tehéntej kerül, jó adag tejszínnel. ”

A fentiek saját tapasztalataim, sajnos az ilyen idillikus napok hamar elszaladnak és jönni kell vissza a városba. No persze ennek is megvannak az előnyei, de igaza van Árpinak a városi emberrel kapcsolatban.

Láttam a Tv2-es Aktív-os riportotokat!Nagyon jó!!! Sajnos nem tudom átküldhetővé tenni. :(
Hiányoltam, hogy nem mondták be, hogy lehet benneteket követni a 360fokbringa.hu-n keresztül. És igazat kell, hogy adjak Zitának ” A paprika egy kincs, a rántotta meg csak rántotta” :)

Az immár 7 milliárdnyi ember 50%-a! városban él.Engem ez az utóbbi döbbentett meg.Nem tudom,hogy keveredtek-e 10milliós megapoliszokba?

Olvastátok?

http://www.bumm.sk/62676/videkre-vagynak-a-japanok.html

Eddig még minden képen vaskályhát láttam.Nincs náluk agyag?Cserépkályha,kemence?Nem valami gazdaságos így tüzelni,az év nagy részén fűteniük kell.A pamíri házakban is!!!

Sajnos lemaradtam az aktívról a tv-ben, de az internetnek hála megtaláltam, és mivel olvastam a kiírásban hogy titeket is érdekelne “mit is produkáltatok”, hát íme: http://tv2.hu/aktiv_extra_vagatlan/video/biciklivel-vagott-neki-azsianak-a-hazaspar

“A városi életforma nem csak a környezetet nézve fenntarthatatlan, hanem emberileg is leépítő.” Én pedig azzal együtt, hogy élvezettel olvasom a mesés helyeken gyűjtött élményeiteket, védelmembe veszem a városi életformát és ebben tudok egy remek könyvet is beidézni (Tim Harford: Az élet rejtett logikája), amelyben egy egész fejezet erről szól.

Ebben leírja a szerző, hogy miért törekedett minden emberi társadalom egyre nagyobb városokba tömörülni amióta csak képes rá. Miért választják az emberek a nagyvárost, amikor ott nagyobbak a megélhetési költségeik (sokszor még annál is nagyobbak, mint amennyivel magasabbak a jövedelmek)? A sikeres metropoliszokban születik ugyanis az innováció. Anélkül nem lenne se 2600-as router, se fekvőbicikli. A nagyvárosban élőkkel gyakran előfordul, hogy megismernek egy érdekes embert egy házibulin vagy üzleti tárgyaláson; egyből felfedezik közös érdeklődési körüket, vagy azt, hogy közös barátaik vannak. Lehet, hogy ez barátsággá fejlődik; lehet, hogy állásajánlathoz vagy üzlethez vezet. De valószínűbb, hogy egyszerűen csak okosabb emberré tesz, mert mindig tanulunk egymástól valami újat. Ezekre a találkozásokra világvárosokban sokkal nagyobb esély van és a folyamat önerősítő; a nagyvárosok az intellektuális tevékenység és fejlesztés melegágyai.

Aztán van még az a tévhit, hogy a nagyvárosi életforma jobban terheli a környezetet. Egy négyzetkilométerre vetítve valóban több szennyező anyag termelődik, nade egy főre nézve egyáltalán nem. Az emberek sokat tömegközlekednek, kis lakásokban laknak, nemigen van helyük arra, hogy sok fölösleges dolgot halmozzanak fel. Próbáljunk meg pár millió középosztálybeli vidéki embert bepasszírozni egy nagyvárosba berendezési tárgyaikkal, sufnival, kerti bútorokkal stb. Vagy gondoljunk az agglomerációban élő családokra, akik autóval járnak be nap mint nap.

Szóval nincs olyan nagy baj a nagyvárosokkal, hidd el (mármint a sikeresekkel, van a könyvben negatív spirál is). Ti sem lettetek zombik. (: További érdekes kérdés, hogy az Internet virtuális kapcsolatai a fenti folyamatokat hogyan módosítják.

Sok élményt kívánok az útra!

@Költl Péter
Teljesen igazd van.
Az valódi, igazi “life feeling” minimum Hamburg, Amsterdam, London, NewYork (h már többet ne is emlitsek) városoknál kezdödik…
Az én kis Göteborgomat is sokszor a közel 600 ezres lakosával is csak egy tengerfújta kis falunak érzem! :)

(A HMZIK IS ROKONOK A FINEKEL,?)