Honeymoon Around the World

Ezek a csodálatos kalandok megérdemlik, hogy egyszer könyv formájában is megjelenjenek.
Nagyon jók vagytok :)

Lehet elvesztettem a fonalat, de Jill, Lee, Kathy és Anthony is veletek tartott a buszon? Nagyon jó lehet ilyen társaságban tekerni, mindenképp erőt adhat a további kalandokhoz még ilyen időjárási körülmények között is. Azt viszont elképzelni sem tudom, hogy ott az emberek miből élnek, miért nem jönnek le a hegyről. Ugyan azt a kis pénzt valószínű meg tudnák keresni kicsit “lentebb” is. Bár, könnyű nekem a városból beszélni… :-)
Milyen lesz vajon pár hónap múlva visszatérnetek a “modern” civilizációba… mint egy időutazás csak nemsokára előrefelé, kicsit vissza a rohanó világba, nagyon kíváncsi leszek rá hogyan fogjátok megélni.
További jó utat és vigyázzatok Magatokra! :-)

Fantasztikus az utatok, izgalmas az élménybeszámolótok is. Sok sikert, gond mentes utat.

Hegyeli Hunor hozzászólásával egyetértek, bár ezt a fejezetet még el se olvastam, mert Éva mamának adtam a kinyomtatottat, aztán én olvasom, délután meg viszem a klubba ugyanis a turista társaság tagjai is már sorozatosan olvassák, legtöbbjüknek persze nincs internetje, de így azonnal hozzájuthat a világutazó nászutasok élményeihez.
Az előző fejezetben leírt ülőszékes korcsolyázás leírása olvasásakor nosztalgiás hangulatba estem. Én ugyanis azt lehet mondani, hogy 7-14 éves koromban télvíz idején szinte kint laktam a Budapesti Városligetben lévő műjég pályán. Déltájban iskolából hazajövet általában 1/4 órát szántam rá a másnapi lecke összevágására, majd megebédeltetett édesanyám (háztartásbeli volt Ő egy alkalmazottal, akinek titulusa Cseléd volt és természetesen annak idején Családtagnak számított ) Majd ebéd után uzsgyi gyalog kirobogtam a műjégre ahová mindennapos bérletet kaptam apámtól ( BKV részvényese volt így megtehette= Budapesti Korcsolyázó Egylet) Ezután este 8-1/2 10-ig nem igen láttak engem otthon. A pályán korcsolyázásunk abból állt, hogy hasonló korabeli gyermekekkel kisebb bandába szerveződve csapatokat alkottunk különböző játékokra például hokiztunk is. Egyszer egy gumikorong engem a homlokomon úgy eltalált, hogy utána 3 napig szivárgott a vér az éles ütés helyén, de fel se vettem. Várjátékokat is játszottunk a lelátó tribün volt a vár, az egyik csapat volt a vár védője, a másik csapat pedig a támadója. A feladat pedig a vár elfoglalása, vagy megvédése az általunk kitalált és írásban is lefektetett játékszabályok betartása mellett. Na ezt éltem újra emlékezetben mikor olvastam Árpi leírását és néztem a hozzátartozó gyermekek ülve korcsolyázási képeit.

Félig elolvastam a postot, már átfáztam, feltekerem azonnal a konvektort!
:)

Éva mama és én is nagy izgalommal olvastam végig a britanniai kerékpáros sporttársaitok mentési akcióit. Szinte hihetetlen volt az hogy tudtátok a jéghideg havas körülmények között megcsinálni azt a 6 bringa felpakolását az UAZ-ra. na és utána beülni sofőrrel együtt heten a járgányba, na és ráadásul megúszni minden galiba nélkül (például a 6 kerékpár szétesése egy hó vagy jég buckán stb, stb.) az utazást. Éva mamának pedig az is hihetetlen, hogy Árpi Te ilyen körülmények után egyáltalán a leírással még dolgozni is tudsz elalélt pihenés helyett.
Reku Papa hozzászólását is olvasva jót nevetett és Ő is arra gondolt, hogy más is fázik, mikor ezeket olvassa.
Nekem még az is nagyon tetszett amiket a vodkázással kapcsolatban kifejtettél. Nekem is az a véleményem, hogy az ilyen testi és lelki megeröltetéssel járó élmények után egy erős de kellő mértékű alkoholizálással párosult beszélgető és elmélkedő party Csimborasszója (=délamerikai hegycsúcs neve) lehet az egész kalandnak és az szinte koronájává teszi azt. Na ennyit erről és további jó erőnlét fakadását kívánunk az elkövetkező útszakaszokon is.

Ma csak most, délben kezdtem a post olvasásához! Szenzációs. Nagyon jók a képek. Különösen tetszik a mindenféle biztonsági előírást mellékelő , de jól működő fűtő-főző alkalmatosság.

A gondolataid a különböző nemzetek fiairól-lányairól is nagyon jók és helyénvalóak.

Próbálom a google earth -ön behatárolni, merre is jártok , de nem túl sok sikerrel.

( egy gps-tracket elküldhetnél majd, ha lesz megfelelő net-elérés )

További jó utat! Üdvözlet az angoloknak is.

Te Ááááááááá….!!!

Úgyis tudod mit írnék, Árpesz. :) Nem nagyon szoktam kommentelni, mert az az érzésem, hogy mindig csak ugyanazt írnám. De most leírom először végre. :))) Fantasztikusak a bejegyzések és nagy örömmel olvasom az összes történetet. A képeslapot megkaptuk már egy néhány hete (meglepett vele az én Zitám) és nagyon köszönjük! Gyakran juttok eszembe és nagyon vidám perceket szereztek vele, amikor elolvasom a legfrissebb bejegyzést. Egyre gyakrabban az az érzésem, hogy lassan összecsomagolok és elindulok utánatok gyalog. :) Jó egészséget és sok-sok vidámságot kívánok nektek és minél több jó embert az úton! És igen, legyetek mindig jelen! Visszaemlékezni bárki tud, de átélni a jelen csodáját az összes tapasztalattal, az már feladat (akkor is, ha éppen lefagy a kezed).

Várom a további történeteket! :)

A KKH-n járnak, a Hunzák földjén, tegnap volt NRÉ!

Köszönöm Árpi, nem fogok lemaradni róla!

Most éppen azon töprengek, hogy egy pár barátommal fel kellene kerekedni és ezt a Pamírt bebringázni! Reku papa, Koller Andor, vélemény?

@R0fike

Két hét összefüggő szabadságot tudok egyszerre kivenni. Elég lesz hozzá, :-)

Gyerekekkel a suliban még mindig a 100napbringa.hu videókat nézegetjük, mert olyan keveset készítettek eddig. Nem is gondoljátok, hogy egy videó mennyire érdekes nekünk itthon egy olyan dologról ami nektek ott mindennapi.
Lehet, hogy 3 kerekű fekvőbringával könnyebb dolgotok lenne?
Egyébként kemény gyerekek vagytok!
Bálint

Árpi, benne vagytok az Andokban egy 5000 m feletti hágó megtekerésében?
Ha igen, akkor tényleg beszállok a dél-amerikai részre.

Egyébként érdekes, hogy ez a hómennyiség extra soknak számít. Magamtól azt gondoltam volna, hogy ebben az évszakban több van a Pamírban, nem csak a legvége híján végigtekerni.

A vizet nem lenne célszerűbb hó olvasztással megoldani? Azon valahogy jobban látszik honnan ered. A patakba is az olvadt hó kerül bele, csak mire odáig elér sok más is belekeveredhet.

Az eszkimok azt mondják, hogy az iglu mellől ne olvassz vizet.
Inkább igyatok votkát

Szia Árpi!

Ez a “nekik is elfogy a pénzünk” valami freudi elírás?

Fantasztikus az utatok. Sárgulok az irigységtől. Érezzétek jól magatokat!

Ja, és amit elfelejtettem: egészségetekre!

Ma este én is vodkát fogyasztok.