Köszönjük a lánckerekes javítást!

A smucigságról:
Zita pár nappal a történtek előtt kapott egy gyűrűt a fél éves házassági évfordulónkra. Aztán az egy évesre imamalom fülbevalókat kapott a Himalájában, ami abszolút meglepetés volt a számára (és nem is volt olyan olcsó, de ez nem számított, mert tudtam, hogy nagyon fog neki örülni). Azóta több hátizsáknyi holmit hazaküldtünk már, mindenféle helyi dolgokat, szuveníreket, nem csak magunknak, hanem rengeteg dolgot ajándékba is, családnak, barátainknak. Az első ilyen csomagot Pakisztánból, Iszlámábádból küldtük haza, postával, pénzért, sok napi büdzsényi pénzért.
Mi inkább nem kézzel fogható dolgokat gyűjtünk, élményeket, tapasztalatokat, barátokat. Amikor nem ehető és nem az utazáshoz fontos dolgot vásárolunk, hanem valamit, ami otthonra megy, akkor mindig mérlegeljük, hogy
A, mennyivel rövidítjük meg általa az utazásunkat / hány napi büdzsénkbe kerül (nem pénzben, hanem napokban(!) gondolkodunk, a pénz csak eszköz)
B, mekkora és milyen nehéz, mennyit kell még cipelnünk, míg haza tudjuk valahogy küldni. C, mennyibe fog kerülni a hazaküldése.
Szerintem ez nem smucigság, de ha szerinted smucig és kapzsi vagyok, elfogadom a véleményed, noha nem értek vele teljesen egyet. Tény, hogy talán jobban a fogunkhoz verjük a garast mint az átlag magyar ember, aminek főleg én vagyok a kezdeményezője, de szerintem, ha nem így lenne, nem lennénk itt. Valamit valamiért. Nem vásároljuk halomra a tárgyakat, ha veszünk valamit, akkor is aprót, könnyűt és lehetőleg olcsót. Helyette élményekkel van tele a tarisznyánk, ezeket könnyebb cipelni. :)

Apropó, majd egyszer ide is elérkezel az olvasásban: http://360fokbringa.hu/hu/altalanos/az-500-nap-szamok-tukreben

@Fawx
Lali papa sajnos azóta már nincs köztünk, az örök turistautakat járja, de emléke megmarad többek között itt a blogon lévő 82 hozzászólásában is. Egyébként pont ennyi idősen, 82 évesen hunyt el, idén januárban.

Öröm ilyen szépen megfogalmazott sorokat olvasni, főként itt a weben.
Jó egészséget kívánok! :)

“…Zitának nagyon tetszettek a kis szőnyegek, ám nem lett volna logikus vásárolni belőlük, nem csak azért, mert több napi büdzsénkbe belekerült volna a legkisebb darab is, hanem mert cipelhettük volna aztán ki tudja meddig, hogy végül még drágábban hazaküldjük valahonnan…”

Ha szereted, ne baxd el logikával. Azt már tudjuk, hogy irgalmatlan smucig vagy, de azért egy kis szőnyeget igazán vehettél volna meglepiből a nejednek.
Meg ez a cipelhettük volna rizsa?! Nem vastüdőt nézettt bakker, hanem egy kis szőnyeget. :)

Ne cseszd el!