Home > Asia, Armenia > How can you get into „Good morning, Armenians!” programme of the ArmeniaTV?

How can you get into „Good morning, Armenians!” programme of the ArmeniaTV?

September 19th, 2011

We met with the Hungarian family by caravan in Jerevan. (post: Soso and the Hungarian family travelling in a caravan) Nelli and her daughter, Diana, the Armenian hostesses gave a really delicious dinner for the gathered guests.

Nelli, the hostess commened us ti the „Good morning, Armenians!” (Bari Luys Hayastan) live programme of the ArmeniaTV.
We were invited to aunt Ica at the evening before the television programme.
Aunt Ica is a grandiose woman, who worked in the Soviet period by a company, which had plants in all Soviet states. She met the man who is her husband now in Armenia.
Aunt Ica cooked and baked lots of delicacies, when we were by her. There were chicken rissole with mashed potatoes, pancake and dumpling with plum.
Dumpling with plum is the favourite food of Zita.
In the morning, we arrived to the studio in time, we quickly got acquainted with the presenters then we pushed our bicycles to the studio. In fact it was fun to be on TV. After taking part in a live show I may not be so excited next time.
We downloaded the record from the archives of television of course, we cut out the newsreel, the commercials and the clips from it.


While we were on our way home we sew the beautiful double mountaintop of Ararat.
  1. Kitlei Gabriella
    September 19th, 2011 at 20:38 | #1

    Nagyon jó, hogy bekerültetek a TV-be, csak az a kár, hogy alig hagytak szóhoz jutni Benneteket!

  2. Harkányi Lajos
    September 19th, 2011 at 23:34 | #2

    Szia Zita és Árpi !
    Nekem volt türelmem és végignéztem és hallgattam 33 perc 31 másodperc hosszúságú TV adást. Én is megállapítottam, hogy ez az Armenia TV a hazai RTL Klub TV nívójú társaság, ahol a TV riporterek főleg magukat helyezik az adás súlypontjába (önreklám) és nem az interjú alanyait, s azok mondanivalóját. Sajnos Laci barátotok hangja meg alig volt hallható de csodálatos volt, mert az előzetesen történt sok piálás egyáltalán nem látszott meg rajta az adás során. Úgy látszik Ő is kicsi korában kezdte az edzést.
    Minden esetre azt hiszem (nívó ide, nívó oda) a szponzoraitoknak megfelelő szolgálatot tettetek ezzel a közvetlen adásban való részvételetekkel.
    További sikereket a hátralévő utatokon.

  3. September 30th, 2011 at 11:05 | #3

    Sziasztok!

    Azért a Nelliék (Nelli, Diána, Artur) egy elköszönést megérdemeltek volna. A Lászlótól tudta csak meg, hogy már nem vagytok a városban. Azonban neki köszönhetitek a TV szereplést is, igaz nem kértétek, hanem az a Nelli tulbuzgóságának volt köszönhető, azért a ti érdekeitek ő mégiscsak támogatta teljesen önzetlenül. Nagyon szép, hogy írtatok róla a blogotokban, de ő ezt a fajta hálát sem angolul, sem magyarul nem tudja magáévá tenni.

    Azonban az átlag örmény olyan, mint a Nelliék. Első a vendégszeretet, és nem a bunkó judapesti stílus. Jobban szeret adni, mint kapni.

    Nálunk otthon az emberek túlzott elidegenedése a legfőbb probléma. Mindenki csak a saját kis életét és egzisztenciáját építi mások érdekein átgázolva egymásra fittyet hányva. Vagyis, ha valakit Pesten leszólítasz, vagy akár segítséget kérsz (megkockáztatom még akár családon belül is) vagy adsz az emberek hülyének néznek és elfordulnak. A Kaukázusokban és Szovjet Közép Ázsiában is az emberek figyelnek egymásra. Ebből inkább tanulnunk kéne. Nem biztos, hogy a kultúra mértékegysége csak az, hogy az emberek milyen arányban és minőségben beszélnek angolul. Egyébként ebben a térségben lehet, hogy nem beszélnek angolul, viszont legalább két nyelven anyanyelvi szinten plusz az etnikai sokszínűség miatt akár további 2 nyelven is.

    A kommunikáció egyébként nem merül ki a verbális részlegen. Nyilván kreativitást igényel, de ha a szándék megvan nagyon lelkesen tudnak együtt működni. Ti veszítetek, ha csak azért nem álltok le valakikkel, mert nem megy a ti felsőfokú angolotok.

    Szerintem gazdagabbak lesztek az út során, ha nem azt keresitek, hogy mi az, amit ők nem tudnak, hanem azt, hogy mi az amivel ők többet tudnak mert van ám olyan is.

    Üdvözlettel: Péter, Mariann és Ajsa

  4. Zita
    September 30th, 2011 at 16:47 | #4

    @Peti-Ajsa-Mariann
    “Szerintem gazdagabbak lesztek az út során, ha nem azt keresitek, hogy mi az, amit ők nem tudnak, hanem azt, hogy mi az amivel ők többet tudnak mert van ám olyan is.”
    Ezen vagyunk, ezt Örményországban különösen éreztük, de Grúziában, vagy Iránban is. Hihetetlen az emberek kedvessége és adni-adni-adni akarása!

    Valóban, nagyon örülünk, amikor találkozunk angolul beszélő emberekkel, de igen csak figyelemre méltó az az “ektiviti”, amit mostanra kifejlesztettünk, illetve mindenkinek látnia kéne, Árpi milyen iszonyú lelkesedéssel és lendülettel tanul minden új nyelvet! (Néha már én is unom;)) Akárhol megállunk, akárkivel szóba elegyedünk, előkapja a kis noteszét és jegyzetel, kérdezget, mutogat, nyökög/beszél valamit az adott nyelven a helyiek nagyon nagy örömére.
    Folyamatosan gyarapodik a kis szótáracska, meg lehet találni a korábban feltöltötteket a honlapon.

    Teljesen egyet értünk veled, hogy az az ember veszít sokat, aki önmagát bezárva csak afelé hajlandó nyitni, aki/ami mutat valami hasonlóságot a “nyugati kultúrával”, pl. beszél angolul, vagy otthonias íze van az ételnek (első látszatra). Az a meglátásunk, hogy lehet valaki igen fejletten intelligens és magasan képzett “nyugaton”, de az itteni emberek (értse mindenki jól) egyszerű intelligenciája, nagy szíve, nyitottsága, talpra esettsége sokkal szebb számunkra, mint egy okos, de hideg ember.
    De ezt nem kell részletezzem, hiszen pont ezt említitek Ti is, és ez az, ami annyira széppé teszi az utazást – a helyi emberekkel való találkozás és az őáltaluk való lelki gazdagodás.

    Aztán azért azt meg kell említeni, hogy mint mindenhol a világon, itt is vannak -hogy is mondjam – kevésbé intelligens emberek. Ha valaki gusztustalanul röhögve egy nyitott flakon vizet dob rád egy szembe jövő autóból, amely falkon épp csak hogy elzúg melletted (és csurom víz leszel), akkor nem hiszem, hogy vád érne minket, ha nem állunk le beszélgetni velük. Mondjuk ők sem épp a megosztásra nyitottak.
    Csak hogy még egy példát hozzak: ha valaki agresszív bután, vagy tahó módon közelít felénk, vele sem szívesen beszélgetünk. Nem azért, nem nem vagyunk rá kíváncsiak, hanem mert meddő lenne bármilyen kommunikáció – és az illető nem azért buta, mert nem tud angolul, hanem mert elfogadhatatlan módon viselkedik (kilöki Árpit a bicikliből, hogy akkor ő most beleül; gyanúsan matat a cuccainknál; lesodor az útról, csak hogy kiüvölthessen ránk/lefotózhasson minket).
    Millió egy ellenpéldáját látjuk ezeknek a negatív viselkedéseknek, úgy hogy tudjuk, nem egy adott nép a buta összességében, csupán csak egy bizonyos hányaduk.

    Nelliéktől valóban nem sikerült személyesen elköszönni külön, de a vacsora után elköszöntünk szépen Diánától és Arturtól is. Nellynek mondtuk, hogy elmegyünk, vele a TV után köszöntünk el. Külön nem mentünk el, valóban, ezt kicsit sajnáljuk is, de nem tudtunk. Legalább Dianával van kapcsolatunk fb-on, és ahogy Nellynek is megígértük, küldjük a segítséget a kerékpártáska ügyben.

    Reméljük veletek minden rendben, sokat gondolunk rátok, kíváncsiak lennénk, merre jártok, milyen helyeket láttatok? Az Örményországra vonatkozó tippjeitek beváltak, ezúton is köszönjük! :)

    Üdv, Zita

  5. Arpi
    September 30th, 2011 at 16:51 | #5

    @Peti-Ajsa-Mariann
    Egyik legnagyobb élményem az úton, amikor nálam közel 20 évvel fiatalabbak tanítottak meg számolni. Azt a gyermeki örömöt, hogy ő taníthat egy felnőttet a számokra… :)

    Nellitől tényleg nem köszöntünk el mégegyszer az utolsó napok rohanásában, ezért kérlek, ha még ott vagytok, adjátok át Nekik elnézésünket, üdvözletünket és köszönetünket a TV szereplésért és a felejthetetlen vacsoráért.

Comments are closed.