A könyvvel kapcsolatban nekünk is hasonlóak a gondolataink. Ha lesz is könyv, az valószínű majd csak az utunk vége felé, és nem az útinaplóból készítve, hanem teljesen elölről, egy új, jól átgondolt koncepció és szerkezet alapján, előre kigondolva, hogy milyen témákat, milyen mélységben szeretnénk vele érinteni. Abban legfeljebb csak rövid idézetek lesznek beemelve a blogból, de különben teljesen elölről lesz megírva, és nem így, lendületből, mikor-hogy-sikerül, mint itt a blogon. Viszont a blogot szeretném megtartani folytonosnak így, ahogy eddig. Ez nagy munka, de ha egyszer még mindig szeretem csinálni. :) Van hogy egy nap 5 oldal, és van, hogy egy hét 3 oldalba belefér, mikor mennyi minden történik, ami említésre méltó.

Köszi a hozzászólást! :)

Ebből is láthatjátok, hogy egy anyátok kora béli sportlédivel van dolgotok.
Ezalatt a pár hét alatt – és remélhetőleg még az elkövetkező egy-két évben – nagyon sok titkolt álmomat valósítottátok meg, s talán kicsit az én világlátásomat is módosítottátok kicsit egy más irányba.

Továbbra is itt fogok jönni mögöttetek gondolom nagyon sok ridonlival együtt.

Kellemes és tartós hátszelet kívánok.

Éva

Más: nagyon sokan felvetik, hogy adjátok ki könyv alakban. Én nem tenném. A könyv formátum sok-sok megalkuvással járna. Itt sok ezer oldalt írtatok, minden tartalmi és formai korlát nélkül, bő lére eresztve, hiszen akit a téma épp nem érdekel, akkor teleportál a következőhöz. Annyi képet szúrtatok bele, amennyit akartatok, akinek ez kevés lenne, ott vannak az albumok, videók.

Ha elkezditek nyirbálni, pont a lényeg, az egyidejűség, a kedves fésületlenség, az „én is veletek vagyok” feeling, az én is azt látom, amit ti, veszik el, vagy fogalmazzunk úgy, hogy sérül.

Arról ne is beszéljünk, hogy mindez a sok kép miatt mibe kerülne. Ki tudná ezt megfizetni?

Ha meg erősen átírva, meghúzva készülne belőle egy útikönyv, akkor meg varázsát vesztve bekerülne a sorba a többi már megírt és kiadott közé.