(Magyar) Napjaink Karimabadban – Ételek, egerek, erődök és egy 92 éves nagymama
December 12th, 2011
Sorry, this entry is only available in Magyar.
Categories: Asia, Pakisztán Baltit Fort, Ejazbaig, Hunza, Karimabad, kisegerek, Nazim, Nazim 92 éves nagymamája, Pakisztán, pakisztáni ételek, pakisztáni SIM-kártya
Az egér nem (csak) azért rág, mert éhes, hanem azért is, mert állandóan nő a foga. Hogy a holmitok ép maradt, azt inkább talán Zita szentferenci lelkületének köszönhetitek…
Szia Árpi és Zita!
Wow, lehet, hogy most jön a “milyen kicsi a világ” effektus!!! 2008 áprilisában (ápr. 1-12-ig) hátizsákos túrán jártunk Ivánnal Marokkóban. Az ott töltött 12 nap kb. felénél mentünk Imlilbe (Atlasz hegység), ahol másnap egy 7 órás túra keretében felmásztunk a Jebel Toubkal hegy menedékházáig (refugee house). Ahogy megérkeztünk egymás között magyarul beszéltünk és a ház előtt álló két lány megszólított minket magyarul. Kiderült, hogy egy magyar testvérpárról van szó, akik tizenéves korukban kiköltöztek az édesanyjukkal Ausztráliába. A nevükre már nem emlékszünk. Az idősebbik lány sötét hajú és az ausztrál párjával (talán férj) volt ott, a fiatalabb lány világos barnás-szőkés hajú pedig egyedül. Így utazgattak hármasban Marokkóban. A Barbara név nagyon rémlik nekünk, a leírás pedig nagyon hasonlít ahhoz, amit ott nekünk a fiatalabb lány (vélhetően a ti Barbarátok???) mesélt. Elege lett a munkából, elindult világot látni. Évente igyekszik egyszer hazalátogatni Magyarországra, mert az édesapjuk és nagyszülők, rokonok itt élnek. És még arra is emlékszünk, hogy mesélte, hogy imádja a nagy hegyeket, Pakisztánt és ott szeretne élni egy darabig. Lehet, hogy a ti Barbarátok ugyanaz, akivel mi is találkoztunk??? Ha igen, az hihetetlen lenne! Nincsenek véletlenek ugye??? :)
Ha hazaérek munkából előszedem a képeket, hátha valamelyik képünkön rajta vannak a lányok. Egyébként a blog bejegyzésemben (5. és 6. nap) megemlítem őket, de oda se írtam le a nevüket: http://bit.ly/rDQPn6.
Azért, ha beszéltek vele chaten, telefonon, FB-on vagy bárhogy, kérdezzétek már meg tőle, hogy járt-e 2008 áprilisában Marokkóban, Imlilben, a Jebel Toubkal menedékházában?! :)
További jó utazást, tekerést nektek!
Zita és Iván
———————–
zizikalandjai.com
ivi.hu
ahogyerzed.hu
Szia Zita és Árpi !
Nagyon élveztük Éva mamával amit az egerekről írtál és mondanom sem kell, hogy megint egy saját élményem elevenedett fel mikor olvastam. Pár évvel ezelőtt (úgy 7-8 éve) Mónosbélen voltunk a LOKÓ-s társaságunkkal karácsony és szilveszter között a Bükk hegységben. Egyik napi túránk során Szilvásváradon a Szalajka patak völgyének az Istálóskö tövében kiszélesedő fenyves erdő szélén lévő verőfényes napsütéses havas tájon lévő tisztáson tarisznyáink tartalmát falatoztuk ebédként.
Én a kenyeremet már megettem és valaki megkínált egy fél banánnal. Épen elkezdtem volna enni, és ekkor jött Kornis Attila felesége Zsuzsa aki viszont saját készítésű körözöttet akart volna kenyeremre kenni. Mondtam neki, hogy az már elfogyott , de kenje rá a banán darab végére, a társaság nagy derültséggel fogadta az elképzelésemet , és ahogy ez megtörtént egy arra repülő cinke a levegőből lecsapott erre az ínyenc falatomra amit a kezembe tartottam és belecsípett a körözöttes banánba. Én hagytam volna hogy falatozzon, mert láttam, hogy valaki felkapja a fényképezőgépét, de sajnos a madárka e mozdulat láttán megijedt és csak egy csipetnyivel távozott illetőleg repült tovább. Ezért nem sikerült megörökíteni így a közös lakománkat a cinkével. De mint olvashatjátok örök élményként megmaradt bennem ez a bájos kis kalandom e világunk kedves kis teremtményével .
Na azt hittem, hogy első hozzászóló vagyok, mikor elkezdtem írni. Ahogy megírtam olvasom, hogy közben Zita és Iván ismerősötökbe is hajdani élményeket váltott ki beszámolótok Barbara nevű új magyar ismerősötökkel kapcsolatban, hát tényleg milyen kicsi a világ ???..
Ráadásul valószínűleg az ilyen kinyomtatott beszámolóitok terjesztése amit a LOKÓ tagsága között kézről kézre jár és ezért tegnap a lassan (jövő febr….) 90 éves Őrley Mária néni Péter nevű fiától aki– ugyancsak a szakmád élvonalbeli szakembere– egy használt de azt hiszem márkás(IBM) laptopot kaptam csak úgy ajándékba. Csabi apád most nézi épen mert itt van a másfél év alatt összegyűlt fényképeimet amit ugyancsak Péter segített a gépre tenni.
Üdvözletemet küldöm én is a kalandozó magyar leánynak Barbarának. és Netek is további klassz élményeket. Lali papa és Éva mama
Helló Zita és Árpi!
“dolgozz-keress sokpénzt-fogyassz típusú életből” kritikájával inkább egyetértek, mint nem, de azért van rendszerelmélet is… amit ha figyelembe veszünk, akkor a jó kis utatok kivitelezhetőségének – amit egyébként nagyon kedvelek, és kb. mindig olvasom az új bejegyzéseiteket – az egyik (ha nem fő) alapja (sajnos?!) a nyugati “dolgozz-kerress sok pénzt – fogyassz” az alapja…
Ez igy van! Sok evnyi “dolgozz” utan indultunk utnak. Es ha mindenki megprobalna azt csinalni amit most mi, szepen neznenk ki… :) Mi a ezeket kicsit megcifraztuk es nem ugy tesszuk mint ahogy azt a rendszer igenyelne. De egy szomoru napon el fog fogyni a kuporgatott penzunk es kezdodhet ujra a “dolgozz…” :)
Lali papa, a bananos-korozottes-cinkes tortenet nagyon tetszett nekunk a Zitaval. Eppen az ilyenektol valhat egy eleten at is elviselhetove vagy akar boldogga a “dolgozzz-keress-fogyassz” let. :)
Zita, Ivi szerintunk ugyanazzal a lannyal talalkoztunk. Megirjuk Neki! ;)
NRE: 38km bringan es ugyanennyi 3 kulonbozo rendordegi dzsippen. Utobbi nem onszantunkbl… Beshamban vagyunk, kalandos es nagyon-nagyon faraszto napunk volt. De ne aggodjatok vegig biztonsagban voltunk es most is. Epp az a nagy bajunk hogy tulsagosan is probalnak vigyazni rank. Arra meg nem jottunk ra hogy minket feltenek vagy tolunk feltik a pakikat! :)
@Arpi
mennyibe került?