Tuz Gölü, the Salt-lake
Zita got also a very nice necklace with a little, colourful heart medallion, she is wearing that always.
We could leave Letife’s house about 11am but around noon we were again eating with another Kurd family’s table in one of the petrol station, on front of Salt-lake, in Tuz Gölü.
After this “party” we didn’t meet any Kurd friend but just get to the Tuz Gölü which is the biggest salt lake in Turkey.
We had a siesta in a defunct lakeside restaurant, just the boss and one employee was there, a young guy, called Yasin. 
After the lunch we had a bath in Tuz Gölü, it wasn’t so deep.
The lake is located in 900 m, maybe cannot feel during the video watching. 
Was a very nice experience this bath.
The salt could be feeling also at the top of water surface not just in the water-course.
At night we found a petrol station complex with a little garden with chairs, table and covered spaces.
We had cover above our head so had to use just our tent cubicle. We had chair, table and could lock the bicycles nearby. We had also power. Murrat, the guy who was working that night in the petrol station, showed us the toilet and also brought us 2 teas. While we were having tea he asked us if we need anything else, and we asked some more lemons and water.
kicsit off-topic: elvesztettelek egy időre Titeket szem elől, mert el voltunk tekerni egyet a Pireneusokban. De!
Egyrészt most jó lesz sokat olvasni egyben, másrészt sokszor eszembe jutottatok, mivel rengeteget mentünk felfelé és ha véletlenül nyavalyogni támadt volna kedvem, akkor ilyenkor valamiért mindig beugrott, hogy nehéz-nehéz, de ahogy írtátok sokszor, rekuval alighanem még jobban szenvednék :) és már előregondoltam az utatokat azokra a durva hegyi szakaszokra, ahol majd esetleg kifogy alólatok az aszfalt. Egész biztosan lesznek benne olyan pontok, amikor az ember azt gondolja, hogy na, akkor innen egy lépést se tovább, mert olyan ramaty az “út”, hogy még tolni se lehet felfelé a “tonnányi rakományt”, jöjjön egy szamár vagy akármi – de aztán egyszer csak egy fokkal jobb és járhatóbb lesz az út és vissza lehet ülni a nyeregbe és lehet tekerni és utólag az egyik legvarázslatosabb szakaszként él majd az emlékezetben ez a “kínlódás”.
Legalábbis velünk ez történt és így éltük meg – akartam is küldeni egy MMS-t onnan, de a hegyek közt nem volt térerő (persze részben éppen azért mentünk oda :)), aztán lemerült a telóm, aztán már nem lett volna autentikus (de azért majd mélben).
Szóval röviden: nagyon várom, hogy kicombosodva Közép-Ázsiába érjetek és megegyétek azokat a varázslatos hegyeket; jókívánságom, hogy nőjön, erősödjön tovább az a pálma a teher alatt és mi is Veletek együtt megláthassuk a Fehérló-hágót!
És most akkor én balra el, olvasni…
Kedves Keresztanyám Zita és Keresztapám, Árpi!
Nagy örömmel veszem tudomásul, hogy Ázsiában vagytok, bár én csak évek múlva fogom megtudni, hogy az hol van és mekkora. Remélem szerencsésen haladtok tovább. Jó olvasni a élményeitekről. A képek is szépek. Rövidesen én is szemüveges leszek, mint Ti és a Szüleim.
Nemsokára a Balatonon fürdőzünk, nyaralunk. Sokat gondolok rátok millió puszival Árpád
Törökországban mi is megtapasztaltuk a vendégszeretetet, ez iránban annyira hatványozódott,hogy már fárasztott bennünket.Az irániak segitőkészsége meg szinte hátráltatott a haladásban. Ha megálltunk egy településen és érdeklődtünk az útirány felől 15 ember 20 félét mondott.Csak nehezen tudtuk kibogozni a frankót. Drukkolok NEKTEK.
İnternet fotoğrafları koyduğunuz Click tesekkur Eder Latif Kürt AKBULUT Kulu MY GMAİL :::: lakbulut42@gmail.com zite and arpi…..
Zita HELLO ÉS ÖN Imádjátok Árpi VARDIĞINIZI vajon mi Ország választás ME NYÁRI búcsút EDİORUZ