Comments on: Levél nőtársaimhoz

By: Apex

Apex — Wed, 11 Jun 2014 07:42:34 +0000

Lájk!

By: Péter

Péter — Tue, 03 Jan 2012 09:21:48 +0000

Sziasztok!
Kicsit hanyagoltam a blogotok olvasását, de most nagyon jól esik újra hallani felőletek!
Végre Zita is írt, nagyon tetszik.
További jó utat.

By: benjami

benjami — Wed, 21 Dec 2011 08:15:29 +0000

Az egy éves évfordulón el lehetne menni sátorozni egy napot Pusztavacsra az ország közepére. Ugyanoda ahol a Ti utatok is elkezdődött.

By: Arpi

Arpi — Tue, 20 Dec 2011 07:02:36 +0000

@tura77 :))) Ez nagyszeru otlet, ez tetszik, ha minnel tobben bringara pattantok, es eltoltotok egy nagyszeru delutant egyutt! Ha ilyet szerveztek, szoljatok hogy mi is tudjunk csatlakozni - es orulni Nektek - ha nem is bringaval, de legalabb skype-on! :)

By: tura77

tura77 — Mon, 19 Dec 2011 20:48:49 +0000

Szerintem sokunkban megfordult már, hogy a szurkolótábor szívesen megismerné egymást és együtt örülködnénk Nektek. Bennem régóta mocorog az ötlet, h. pl. majd az 1 éves úton léteteket megünnepelhetnénk egy nagy összeröffenéssel, persze aki csak tud bringával :-)) aki meg csak szívbéli pártoló bringa nélkül, de senkit nem hagynánk ki aki szívesen résztvenne.

By: Szepi

Szepi — Thu, 15 Dec 2011 07:25:28 +0000

@Szilvi :))) Mindenképp írni fogok. Köszi.

By: Szilvi

Szilvi — Thu, 15 Dec 2011 07:04:10 +0000

@Szepi
Kedves Szepi, ha tényleg van kedved írj nekem a kesz.sz.a@gmail.com-ra. Mi a párommal sokat járunk bicaj túrákra, lehet, hogy közösen a Te párodat is rávesszük erre. Akár elmehetünk együtt is pár napra, aztán hátha megjön a kedve. Lehet, hogy párszor dumcsizunk róla így négyen, és aztán elindulunk Árpiék után :)) Esetleg szembe megyünk velük, hogy találkozzunk is :))

By: Harkányi Lajos

Harkányi Lajos — Wed, 14 Dec 2011 21:50:51 +0000

Kedves Zita és Árpi !
Zita számomra nagyon érdekes volt ez a fajta leírása az élményeknek. Miért ? Azért mert a Te leírásodban a hangsúly az ilyen úton adódó problémáknál a lehető leghétköznapibb megoldásokat szinte ízeire bontott részletességgel adod át az olvasónak.
Nekem azért is nagyon tetszett az írásod, mert ismét felelevenítetted ifjúkori élményeimet mikor tizenéves koromban közvetlen a II. világháború közben 1943-ban és a végén 1945- ben cserkésztáborba mentem, ahol többek között a tisztálkodás kérdését az akkori primitív körülmények miatt hasonló találékonysággal kellett kellett megoldani és persze az akkor beszerezhető, vagy a magunk által konstruált és előállított eszközökkel. A nehézségi kategóriánk ugyan teljesen más volt. Mi nem voltunk 4000 méteres magasságban a Csallóközben (1943- ban itt voltam 13 éves), de mocsárvidéken volt a táborhelyünk és a szúnyogok milliárdjai támadtak meg bennünket éjjelente az un. örsi sátrunkban aminek sem alja nem volt sem szúnyoghálós zárószerkezetű bejárati kapuja. Mit találtunk ki védekezésnek a nyakig beöltözés mellett? Azt, hogy egy megfelelő nagyságú és alakú többrétegű tüll lepedő darabbal bekötöttük a fejünket is. Valamennyi levegőt kaptunk csak igy de azért kibírtuk és öt nap után megedződtünk. Na és kifejlődött bennünk épen a nehézség elviselése következtében amit Zita Te is említesz ami az ilyen körülmények esetében a leglényegesebb nagybetűvel írom le a “SZÍVÓSSÁG”
Na és felnőtt korunkban mikor a Lokós gyermektáborokat vezettük Éva mamával, ahol ő és Rozi néni (aki velem egyidős ) voltak a szakácsnők és kb 40 főre kellett naponta egyszer meleg kaját és kétszer hideget úgy, hogy sem villany sem gáz nem volt és a vizet is csak messziről forrásból hozták az erre beosztott gyerekek. Én mint mérnök kaptam a feladatot, hogy fürdőszobát építsek a táborozók részére egy düledező falakkal rendelkező valamikori istállóból. Itt ugyanolyan zuhanyozó berendezést csináltunk 5-7 literes öblítőszeres műanyag tartályokból a felső zárókupakokat sok sok lukkal ellátva. Majd fej felé egy billenthetőre eszkábált szerkezetet készítve és egy spárga madzag segítségével lehetett működtetni az igy megépített zuhanyszerkezetet
Úgy látszik, hogy a világ körüli utazás nehézségei és ezek küzdelmekkel történő legyőzése végül is ugyanolyan boldogságot hoz az emberek életébe, mint amilyent a mi életünkben megélt nehézségek legyőzésének nagy kalandjai, és ezért mondjuk azt, hogy ilyenekért érdemes élni.

By: Rika

Rika — Wed, 14 Dec 2011 21:11:23 +0000

…Megbogettel …annyira, hogy libababoros lett a borom es nyeltem nagyokat…
Mar a nyar ota olvaslak titeket, amikor is Bumerang-ban hallottam rollatok…csak a szegyenlosebb fajtabol vagyok es nem mertem irni…nem is ez a lenyeg…
Olvaslak ahogy csak lehetosegem van, meloban lopakodva, otthonrol egy forro tea kisereteben…sokszor huzogatom a szam es forgatom a szemeim, neha meg aggodom, aztan meg irigykedem…de tuttira csodalattal es buszkeseggel tolt el, hogy milyen ugyesek es batrak vagytok!
Hajra, csak igy tovabb!
Szoritok am, hogy tovabbra is ugyanilyen bejegyzeseket irjatok es hogy A JoIsten Kegyelme es aldasa legyen veletek!

Udszi,
Rika
u.i.- bocsi az ekezetek hianya miatt, de nem Magyarfoldrol irok, es nincs magyar billentyuzet leosztasom.:-(

By: LTibor

LTibor — Wed, 14 Dec 2011 20:28:08 +0000

Nem kellene én is szaporítsam itt a hozzászólások számát, de annyira Jók vagytok. Zita, külön köszönet, hogy időt, s energiát szántál rá, hogy megoszd velünk is a gondolataidat, érzéseidet. Fentebb Zéta nagyon szépen megfogalmazta azt, amivel én is egyetértek.
További erőt, kitartást, és Hitet kívánok Nektek!