Első ecuadori élmények – Otavalo piacai
Van saját szobánk, amiben van ágy, asztal, szék és konnektor! Ilyen még nem volt, mióta megérkeztünk ebbe az országba, pedig annak lassan már egy hete. :) Ennek örömére, mivel az útinapló még egy teljes ország lemaradásban van, most folytatom. :)
Az első néhány ecuadori napot most nem fogom túl részletezni, sőt itt valószínű egyáltalán nem lesz összefüggő történet, csak képsorozat. Ha előbbire vágytok, olvassátok el a még Otavaloban, az odavaló élményekről írt Origo-cikkemet, amely történetében ezt, és a következő bejegyzést fogja lefedni. De mivel ott az Origon bizonyos keretek között kell írnom, ezért ott nem szólhattam minden apróságról, még ha azok amúgy nagyon tetszettek is nekünk. No de majd most, ezért jó, hogy van egy saját blogunk is, itt mindent lehet, nincs főnök, azt csinálunk, amit és ahogy akarunk. :)
ű
Az országba egy hídon hajtottunk be, ahol volt kb. 50 méter bicikliút! :D Aztán újra semmi…
Salud! Egészség! Ezt mondják akkor is, mikor tüsszentesz vagy koccintotok. :) Ezt a prospektust kaptuk a pecsételős bácsitól a határon. Ingyenes orvosi ellátás! Külföldi turistáknak, Ecuadorban! Gondoltátok volna? Vajon erről is szól a fáma a külügyminisztérium honlapján, vagy csak az elkapható betegségekről és egyéb természeti és emberi veszélyekről?
Egy érdekes szobor, még a határvárosban
Új táblák Zita gyűjteményébe! :)
Bepakolunk a buszba! Otavaloig busszal mentünk, a sok sztrádaszerű forgalmas autóút és hegy miatt döntöttünk így.
Pakolás a buszba, egy külsőbb szögből
Bolt a buszpályaudvaron
Najó, amikor ilyen suhantak el mellettünk az ablak túloldalán, akkor kicsit sajgott a szívem. De arra gondoltam, hogy majd jönnek a bringás szakaszok, és azokat okosan a kisebb forgalmú és még szebb útvonalakra tervezzük.
Szép felhők voltak
2000 és 3000m között jártunk – a tengerszint felett :)
Az amúgy nagyon modern buszba minden megállónál – vagy piroslámpánál – árusok szálltak fel, akik aztán kiabálva végigslisszoltak a középső folyosón és általában sikerült is eladniuk egy-két holmit, általában ételt vagy italt, de később láttunk másold DVD árust és ékszerárust is.
Ez már Otavalo. Hujujujujj, mekkora nagy tizenkétfejű sárkány, kár hogy felbőben van a teteje! :)
Ők indidzsünösz pípül, vagyis indiánok, csak ezt nem szeretem leírni, és az őslakosok is olyan furán hangzik. Szóval az ő nagy-nagy-nagy szüleik már az európaiak érkezése előtt is itt éltek a környéken. És ők irányítottak egy hotel felé, ahonnan végül megtaláltuk azt a szállót, ahol aludtunk.
Virágvasárnap volt, ezért egy gyors fürdés és vacsora után Zita ötletére elmentünk az este 7 órai misére. Itt nem barkaágakkal és nem is pálmalevelekkel (pedig utóbbi lenne az eredeti és az be is szerezhető itt!) mentek a misére az emberek, hanem valami más zöld csokorba szedett növénnyel, ezekkel legyeztek, mikor a pap bevonult, meg a mise végén is.
Kislány superman jelmezben…
Így nézett ki egy csokor
Így meg a templom
Gáz és személyszállítás Otavalo módra :) Avagy az előltöltős háromkerekű teherriskák errefelé is népszerűek
Egy boltba bekukkantva, tradícionális felsők tarka, színes övvel
No, és már meg is érkeztünk, ez Otavalo lényege, legalábbis az útikönyv szerint (nekünk több volt ennél), a piac, ahol az őslakosok (tudtok jobb szót?) mindenféle izgalmas holmit árulnak
Talán a lámás pulcsi volt a legjellemzőbb. Állítólag ez egész Ecuador legnagyobb és legszínesebb ilyen piaca
Tarka, tradícionális mintás terítők – Ennek nem tudott Zita ellenállni, hosszas vacilálás után végül vettünk egyet :) Most cipelhetjük hazáig! :)
Lámás sapkák
Ez egy gyümölcs szilárd héja – ugyanilyen anyagú poharakból ittuk azt az italt Nicaraguában – Hamarosan megírom pontosan mi ez, egy Origo-cikkben! ;)
Az Inti Raymi ünnepségen használt Aya Huma Inka maszk – Az eladónőn és Zitán :) Azon röhögtünk Zitával, hogy egy ilyen maszkkal milyen menőek lennénk odahaza a sípályákon. :) Amióta megírtam az Origo cikket, megtudtuk, hogy a 12 csáp a 12 hónapot jelképezi, a színek számának is van valami jelentősége, illetve a hátoldalán is van egy arc, ami miatt sosem fordíhaszt benne hátat a Napnak. Merthogy az Inti Raymi valamiféle napünnep, a déli féltekés legrövidebb nappalon, júniusban tartják. Reméljük, még lesz hozzá szerencsénk.
Tőlük vettük a terítőt :) Kedvesek voltak nagyon.
Voltak festmények is dögivel. Van itt valami vonat, ami csak hétvégén jár, gondolom ezt akarja ábrázolni ez a festmény.
Mongól pénz, jól sejtem? Volt egy bácsinak pénzgyűjteménye is, ezt is árulták.
Ment a foci, volt élet a piacon, már csak ezért is érdemes volt ide kilátogatni
Bácsi a kecskékkel :) – Az amúgy egészen szépen rendberakott, térköves, járdás utcákban már majdnem Európában éreztem magam egy-egy pillanatra, de aztán jött ő… :)
Íme a zsákmány, sé a szobánk. Ja, és a terítő! :D
Az öregek még tradicionálisban, de a kislány Ronaldonak öltözött. Az is lehet, hogy csak focizni vitték. Reméljük! :)
Pöttöm és anyukája a piac oldalában. Mármint az igazi piac oldalában, ahol zöldségeket, meg ilyeneket lehet venni.
Na őt már pont úgy öltöztette az anyukája, ahogy ő maga is öltözött. Ajj, de meg kellett volna vágni ezt a képet a lekicsinyítése előtt…
Öregasszonyok babot árulnak
A piac szélét képező utca
Innen timelapse videónk is van, mert annyira tetszett a nyüzsgő élet ezen a piacon, hogy később kijöttünk a Brinno TLC200 Proval és az állvánnyal:
Itt is van krumplisor mint Ipialesben
…és a másolt DVD-soron. Már a sokadik ország, ahol ezt engedi a helyi NAV és teljesen nyiltan megy. Gyakorlatilag, talán Panama és Costa Rica kivételével (de ebben nem vagyok biztos, lehet, hogy csak mi ott nem láttuk) Mexikó óta minden országban nyilvánosan árulják a másolt szellemi termékeket
Tesók – Itt már a piac belsejében
Ez sem vegáknak való vidék, az egy négyzetméterre jutó sült disznófejek száma helyenként elérte az 1-et! :) Mindezt ők gondolom étvágygerjesztőnek gondolták így, de ettől nekünk csak elment a kedvünk a húsételektől
Idézve egyik kedves hozzászólónkat: “Meeekkora Pörc!” :)
Árultak ilyet is, no ez már jobban néz ki!
De végül ilyet ettünk. Helyi nevét már elfelejtettem, de ez az étel adta végül az Origo-cikk címét: Apostolfőzelék. Csak ezen a húsvét előtti szent héten árulják, 12 féle hüvelyes zöldségből főzik (eredetileg ők levesnek hívják, de tökéletes főzelék állaga volt), ez a 12 alapanyag a 12 apostolt hivatott jelképezni. Feltétnek pedig sajtot, tojást, hagymát, répát, avokádót, és halat tesznek rá, utóbbi Jézust jelképezi. :) Így lett meg az “Apostolfőzelék Jézus feltéttel Ecuadorban” :) …és amúgy tényleg nagyon finom volt, egy fél adagot kértünk 2,5 dollárért és szinte ketten jóllaktunk vele.
Kalapos néni vásárol, míg a gyerekek hátul randalíroznak. Volt élet a piacon dögivel, nem is bírtunk eleget kattintgatni :)
Gyere hugi, körbevezetlek! :)
Disznóhusi a saját megfagyott zsírjában
A már látott tradícionális ruha ezúttal egy eladóhölgyön
A srácok a blökire vigyáznak, és a házi feladatot írják a sarokban
A szerelem almái cukorbetegeknek?!? :)
Őszintén, egy kutya ennyi hústermék között, aki nem csen el semmit? Ezt hogyan csinálják? Egyszer egy kutya megpróbálta, de akkora taslit kapott, hogy azóta ezt beszélik a kutyatársadalmon belül? :)
Túrós pogyácsa! :) Persze itt más neve volt, és kicsit más formája, de ízre nagyon hasonló!
Egy másik fajta viselet, ez a sok nyakláncos
A fűszersoron
Kislányok szaladnak az anyjuk után. A legkisebb meg az anyukája hátán
Nagy buli lehetett, ha címlapra került! :)
Öv árus
A már látott nyakláncok
A piacon a pletykákat is csereberélni kell! :)
Szárított hal
Tesók
A nők a befonott hajuk copfját ilyen színes, pompomos szalaggal tekerik be
Míg az anyuka egy szinttel feljebb épp alkudozik, a kissrác felfedez :)
Biciklisáv! :) Mi a manó? :)
Két asszony árult egy ucasarkon…
…és közben egy nagyon furcsa dolgot ettek. Sajnos a nevét már elfelejtettük. Mint egy óriásborsó, csak belül a szőrős fehér puha részt lehet megenni, a magot nem.
Sorba lehet ülni a Western Unionnál! :) Okos! :) – Rodrigonak kellett még egy kis pénzt küldenünk, mert több volt a postadíj a cuccainknak, emlékeztek, hátrahagytunk két táskát a mexikói Puerto Vallartában. No, azok azóta ha minden igaz már meg is érkeztek a perui Huarazba. Sőt hamarosan mi is megérkezünk oda! :)
Díszes lámpatestek. Az Aya Huma maszkot már ismeritek, de mi lehet ez a fa? A következő bejegyzésből megtudjátok! ;) (vagy ha elolvastátok az Origo cikket, akkor már tudjátok)
No, most elmegyek fürödni, mert csak úgy leültem ide 50km után, és együltő helyemben megírtam ezt a bejegyzést kb. fél óra alatt. Ha felfrissültem a hidegvíztől, lehet rögvest nekiállok a folytatásnak is! ;) És Zita is fog ma írni, de ő nem a régi, hanem az aktuális élményeket. És egyszer ez a két szál így össze fog érni, és onnantól a hét minden napján lesznek bejegyzések, amíg utol nem érjük a jelent! :) Ámen! :)
Sziasztok!
Ez is egy fantasztikus vidék lehetett. Ti meg fantasztikusan bírjátok, minden elismerésem.
Az a templomban használt csokor nem babérlevél? Mert nagyon hasonlít, korábban mediterrán vidéken ilyen bokrokról tépkedtük a leveleket.
Nem vettetek maszkot? Jópofa, tán még praktikus is lehet.
Kitartást, további jó élményeket.