Éva, amit írtál a meleg étel vásárlási lehetőségekről, az minket is meglepett, és persze nagyon örültünk neki, ez egész Ázsiában és Latin-Amerikában nagyon megkönnyítette a dolgunkat. Ezért is nincs nálunk például a tábori konyha készletünk és a főzőnk jelenleg. (De Huaraztól, kb. két hét múlva már újra velünk lesz, a sátor is, meg a meleg téli holmik is) Amíg minden alapanyagot összevásárolnánk, és megfőznénk, az sokszorosan több időbe telne, és 2-3x annyi pénzbe, mint így étkezni. Ráadásul így helyit eszünk, és általában látjuk, kiknek, milyen családnak adjuk a kevés pénzünk, ami tök jó érzés. :)

Hogy miért van így, és otthon miért találni egyre kevesebb kis, helyi, olcsó étkezdét, az egy érdekes kérdés kör és érdemes lenne beszélgetnünk, gondolkodnunk róla.

Osztom Zsu véleményét. Én is nagyon szívesen olvaslak benneteket és mindig várom az újabb és újabb blogot. Szóval ne adjátok fel, mert várjuk, hogy írjatok!
További sok szép élményt és hátszelet! :D

Egész más: már ázsia óta szemet szúrt, hogy egész kicsi falvakban, út mentén mindig tudtok meleg ételt enni. Egyszerű kis büfék ugyan, de pont jó a pénztárcának és jól is tudtok lakni. A mai bejegyzésben is vagy öt ilyen helyet emlitetek. Mi régebben igen sokat kirándultunk az országon belül /eléggé el nem itélhető módon autóval/, de sok-sok falun keresztül kellett menni ahhoz, hogy valahol, akár egy kávét, ásványvizet is tudjunk inni. Meleg ételről álmodni se mertünk, csak egy-egy nagyobb településen volt egy-egy étterem, ha egyáltalán nyitva volt. Érdekes, hogy mindenütt a világon be tudsz menni és a helyi ételeket enni az ottaniakkal.
Itthon nem. S egyre inkább nem, mert azok is bezártak, akik voltak. :)))