Bejárat > Európa - Hazaúton, Svájc > Átkelés a Furka-hágón (2436m)

Átkelés a Furka-hágón (2436m)

október 13th, 2015

Marcéktól nem sikerült korán elindulnunk, de ez nem volt gond, mert erre a napra csak azt terveztük, hogy odatekerünk a Visptől keletre magasodó Furka-hágó aljára a NY-K irányú, lapos, széles, de folyamatosan emelkedő Rhone-folyó völgyében.

Kezdetben a kerékpárút a főúttól távol haladt, a völgy északi oldalában, ahol ilyen kilátásban volt részünk.

“Terepasztalország” :)

Na ilyet se sűrűn látni Svájcban…

Sok helyen felakasztják a fa kéziszerszámokat, eszközöket a régi faház oldalára díszítésképpen.

A mai napig nem tudjuk, hogy a körforgalom közepén a szikla tetején az a bevásárlókocsi a művészeti alkotás része akart-e lenni, vagy csak valaki kiegészítésképpen oda rakta. :)

Néhol azért meredekre váltott az út, az első ilyen alkalommal fújtunk egy kis pihenőt. :)

Amíg az aszfalton feküdtünk, egy másik lényt fedeztünk fel magunk mellett.

Marc és Estelle nagyon kedvesek voltak velünk, nem elég, hogy vendégül láttak minket, hátizsákot adtak kölcsön és tippekkel is szolgáltak, még egy-egy búcsúajándékot is kaptunk tőlük. :)

[caption id="" align="aligncenter" width="600"]… :) Remélem tudják, hogy a világ egyik legélhetőbb, legszebb országában élnek, és minden nap hálát is adnak ezért.

[/caption]

Később, a völgy egyik keskenyebb, fentebbi vidékén egy gyalogos függőhidat találtunk, amit rögvest ki is próbáltunk! :)

Ha lenéztünk a közepéről, ezt láttuk!

A 2015-ös nyári, alpesi divat! :D

A hídon való séta után folytattuk utunkat Terepasztalországban. :)

Amikor letértünk a főútról, hogy a kis falvakon át kisebb forgalomban haladjunk, azt sosem bántuk meg. :)

Tök jó, hogy megtartották a régi épületeket, és minden fából van!

Sajnos estére beborult és szürkeség töltötte be a völgyet magunk előtt.

Oldalt pillantva. Figyeljétek a macskát az ablakban! :)

Ahogy közeledett az este, úgy lett egyre hidegebb, az eső pedig eleredt, és minden nedves, hideg lett odakint. Ebben a szutyokban és hidegben nem sok kedvünk volt sátrat állítani, ráadásul nem is találtunk nagyon olyan helyet, ahol elbújhattunk volna, vagy valakitől engedélyt kérhettünk volna a táborállításra. A bújkálás helyett Zita boszorkányos megérzéseire hallgattunk, egy faluban visszafordult egy házohoz, hogy van neki egy megérzése. Egy szálloda előtt letámasztotta a bringáját, és bement, hogy megkérdezze, nem tudnak-e nekünk 6 négyzetmétert adni éjszakára egy garázsban, pincében, vagy akárhol.

Zita 5 perc múlva azzal jött ki, hogy pakoljak, van helyünk, a Ski Raum, vagyis a síléc tároló alagsori helyiség lesz ma este az otthonunk, amit a recepción lévő idős hölgy örömmel a rendelkezésünkre bocsájt.

Ugyanitt volt egy-egy mosdó is a pincében, ám mi előbb leültünk egy-egy székre, és elindítottunk az ősöreg mobiltelefonunkról néhányat ezen nóták közül. Fáradtak voltunk, a hegyen való kirándulást még nem sikerült kipihennünk, különösen nekem nem, mert én ugye még Zermattba is bringával mentem fel. Szóval csak ültünk, nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, mert néhány ázsiai és két latin-amerikai dal mélyen érintett minket. Ekkor már közül voltunk a hosszú utazásunk végéhez, és így a végén érdekes volt a zenék által újra átérezni az elmúlt 4 év sokszínűségét. Ez valahol felfoghatatlan, mennyi minden történt velünk, és az is, hogy ez az utazás hamarosan végetér. Csak ültünk ott megilletődötten vagy 20-30 percig, és próbáltuk felfogni, hogy 4 évet utaztunk a világ körül, hogy mennyi csodát láttunk és megéltünk, és hogy ennek a végtelen utazásnak hamarosan mégis vége. Ezer arc és kép jött elő a fejünkben a dallamokra és a szívünket mind melegséggel töltötte el. Van a hagyományos élethez képest mérve az utazásnak, a kultúrák különbözőségének és különösen Ázsiának egy olyan varázsa, amit ha megérez az ember… Nehéz erről írni. Szóval a lényeg, hogy teljesen meg tudom érteni azokat, akiket az utazás varázsa egy életre megfertőz és soha többé nem tudnak megülni a fenekükön.

Közben nézem, hogy sok nóta még fent sincs a “zenék a világ körül” sorozatban, úgyhogy hamarosan jövök egy 3. résszel! ;)

Jól tettük, hogy nem pakoltuk ki a matracainkat és a hálózsákokat, mert amíg meditáltunk, a szállodát vezető idős hölgy lejött hozzánk, és közölte, hogy itt büdös benzinszag van, ezért ad nekünk egy szobát. Mi tiltakoztunk, mondtuk, hogy itt tökéletes nekünk, ennél több nem kell, de ő hajthatatlan volt, hiába mondtuk neki, hogy nem akarunk gondot okozni, azt mondta, nem okozunk, ő itt a főnök, és ad nekünk egy szobát, a bringákat itt hagyhatjuk éjszakára, de mi kövessük. Megfogtuk a táskákat és követtük.

Nem csak, hogy szobát kaptunk, hanem két adat forró levest is.

Kihasználva ezt a nagy kényelmet, és a képen látható asztalt és széket, neki is álltam ennek a bejegyzésnek, mert úgy éreztem, hogy sokat kaptunk, ezért illik adni is, ha mást nem, amit tudunk, egy blogbejegyzést. :)

Az apró szobánkban “integrált” fürdőszoba volt. :)

Az ágyat nem használtuk, hogy ne kelljen miattunk újrahúzniuk, tökéletesen jót pihentünk a saját matracainkon és hálózsákjainkkal is, nem akartunk nekik munkát okozni azzal, hogy ilyen kedvesek voltak velünk, és végül egy teljes szobát adtak nekünk. Természetesen teljesen ingyen.

A jótevőnkről sajnos nincs fotó, mert reggel már egy férfi váltotta.

Korán reggel, borús, de esőmentes időben folytattuk tovább a völgyben, ahol még néhány falu és pár kilométer hátra volt a hágóút kezdetéig.

A bringaúton.

Egy reptér mellett is elhaladtunk.

Volt benne néhány kilométer terep is.

Ott elől süt a nap!!! :)

Ezen az utcai térképen látszik, mi vár ránk. Mi ekkor Oberwaldban voltunk, és a Furkapass felé haladtunk. Most kezdődik majd csak az igazi Rock’n Roll! :D

Ahol a főút ilyen félalagutakban haladt a kőomlások és a lavinaveszély miatt, ott nekünk bringásoknak mindig volt egy alternatív út.

Közvetlen a meredek emelkedő előtt megálltunk enni egy bringabolt előtt, ahol ez az olasz úriember is megállt pumpálni az országútija kerekébe. A bringája 8kg, a hátizsákja 7kg. Így is lehet! :) Összehasonlíásképpen a mi fekvőkerékpárunk 18kg és 30kg-t simán mind a ketten cipelünk. Nem is láttuk többet a kollégát… :)

Egy “fat-bike”, ami nem azért fat, mert kövér embereknek való, hanem mert kövérek a kerekei, terepre való! :)

Ez a kép talán érzékelteti, milyen széles a felni és a kerék.

1,2 millás elektromos bicó

A helyi távolsági busz. Okos. Jó lenne látni ilyet Magyarországon is. Ez igazán nem kerül sokba, leginkább akarat kérdése.

Tízóraink. Jól tettük, hogy betankoltunk a mászás előtt.

Az emelkedő aljában kis piros tábla jelezte nekünk, hogy a következő 16km-en 1070m szintet fogunk mászni, ami átlag 6,7%-os emelkedőt jelent.

Sajnos az idő nem javult, sőt…

A Rhone forrását a hágóút mellett található Rhone-gleccsert tartják.

Ne a Porschét, hanem a szerpentint figyeljétek a háttérben! :) Ez egyébként nem a mi utunk volt, hanem egy másik hágóút, a mi utunk a jobb oldali gerinc után egy jobbkanyart vett.

A kép bal oldalán hátul látszik az előző alagút.

Itt megérkeztünk Gletschbe, ahol rövid pihenőt fújtunk.

Amíg szusszantunk, megállt mellettünk egy már mutatott sárga PostBus, aminek a sofőrjét megkérdeztük, hogy fel tudja-e vinni a hágóba vagy a túloldali Andermattba a holmijaink nagy részét. Emberünk hajlott a dologra, ám semmi kontaktunk nem volt a túloldalra, ahol fogadni és raktározni tudták volna a holminkat, így az ötlet nem megvalósult végül. De ha egy kicsit előre szervezkedünk, telefonálunk, akkor simán működhetett volna.

Akkor…

…és most! :)

Itt már egy Gletsch fölött, a távolban látszik a Rhone-gleccser alja és jobb oldalt a Furka-hágóút szerpentines folytatása.

Ilyen kanyarokból bőségesen jutott a mai napra. :)

Atyaég, mi vár ma mgé ránk! :)

Elképesztő, hová építettek utat, nem?

Motorosok is sokan voltak, de annyian nem, hogy zavaróak legyenek számunkra.

Gletsch a magasból. Az előbb még ott voltunk lent! :)

A következő hajtűkanyarban

“Nannééééé, oda fel kell tekerni?!?!” :)

24 évesen… :( Van egy barátunk, akinek sebész az apukája, így szinte minden héten találkozik egy-egy motorbalesetben végzetesen tönkretett fiatal emberi testtel – és sorssal. Azt mondta a fiának, bármit csinálhat az életében, de ha egyet kérhet, csak motorozni ne kezdjen! Persze ez egy vélemény, nyílván lehet ezt is ésszel csinálni.

Azért a völgy se semmi! Imádom az alepsi tájakat!!! :)

Örömfotó! :) Pedig még fel sem értünk, de ez a nap már nagyszerű volt, hiszen kisütött a nap és a világunk egyik fantasztikus szegletében kerekezhettünk! :) Örültünk, hogy végül hallgattunk Tillyre, és erre jöttünk.

Egy panoráma a völgyről, a kép két szélén látható út valójában egyenest alkot. :)

Még közelebbről, ezzel nem lehet betelni! :)

Próbáltaggam, hogy lerakom a kamerát a padkára időzítővel, de ennél jobb kép nem sikerült belőle.

Talán ez, de ezen már apróak vagyunk. :)

Jönnek az újabb hajtűkanyarok!

Itt már a vasút is újra fogaskerekekes kapaszkodásra vált… :)

Az egyik legszebb, ha nem a legszebb hágóút, ahol valaha jártunk.

A távolban Gletsch, onnan jöttünk! :) Nehéz szavakba önteni, mit érzünk ekkor, ha sikerül urrá lenni a fáradtságon, és elönti a testünket a biciklizésben amúgy is keletkező sok örömhormon… :)

Mennyi ilyen van még hátra?!? :)

Zita az egyik teraszról, vagyis a hajtűkanyar pereméről csodálja a tájat.

Ugyaninnen a másik irányba a kilátás… :)

De a közveltlen környezetünk is tele volt apró csodákkal.

Itt már majdnem a háznál játunk fent.

Az egyik hajtűkanyarban, ahogy azt már sok előző képen láthattátok – található a Hotel Belvedere, és egy látogatóközpont/szuvenírvolt/büfé/parkoló, amin keresztül eljuthatunk a Rhone-gleccserig. A falrajz azt reklámozza, hogy még a gleccser belsejébe is be tudunk menni! Nocsak, ezt nem szabad kihagyni! :)

Letámasztottuk a bringáinkat két kukának, ami, mint utólag kiderült, hiba volt, mert később a kukákat elvitték, így a bringáink az oldalukkal ledöntve a földön végezték, amíg mi odavoltunk.

Amíg a büfé előtti padokon falatoztunk, elhaladt mellettünk ez az úr egy magashegyi lánctalpas tereptalicskával! :)

A képen nem látszik, de ez egy domború alpok térkép, egyszer szeretnék egy ilyet, gyönyörűen látható volt rajta, hogy hol jöttünk és mely völgyeken-hágókon át fogunk tovább haladni Magyarország felé. :)

A gleccserhez bejutni a szuvenírbolton át 7 frankba került. Állítólag fél órás túra keretében ingyen is megpillanthatjuk a gleccsert, de ennyi időre nem akartuk magukra hagyni a bringákat, na meg ez a 7 frank, ha drága is volt, de magába foglalta a… Ne szaladjunk előre! :)

A morénató kifolyása

Ez az állandóan szelfiző bolond mindenütt ott volt, úgy kellett bűvészkedni, hogy ne nyúljon bele a szelfibotjával a fotóinkba. :)

Felfedeztek valami furcsát a jégen?

Hát most? Jobb oldalt, ahol világosabb a gleccser, az azért van, mert ott le van takarva nagy fehér ponyvákkal, hőszivegelés végett, és hogy kevésbé melegedjen a tűző napon, vagyis hogy lassabban olvadjon. Ezér azért kellett, mert a ponyvák alatt van az “Ice Grotto”, vagyis a gleccser mélyébe vájt jégbarlang. Azt ugyanis minden évben újra kell vájni, mert a gleccser folyamatosan mozog és húzódik vissza. Hogy legalább egy szezont egy jégbarlang kibírjon, kellennek a fehér ponyvák.

A gleccser bejáratánál. Ez így kicsit kiábrándító volt…

De belülről már nagyon tetszett mindkettőnknek. :)

Nekem különösen tetszettek azok az üregek, amelyeket a neoncsövek által kiadott hő olvasztott ki a járat oldalába.

A járat végén.

Ez a kék szín és a fagyos hideg igen hangulatos volt. Bár utóbbi miatt nem tudtunk sokat időzni a jégbarlangban.

A kijárat belülről.

Kőemberek.

Itt a leponyvázott rész még jobban látható.

Hát ez király volt, nem is számítottunk ilyen élményekre! :)

Ahogy visszafelé sétáltunk a szuvenírbolthoz és az előtte parkoló kerékpárjainkhoz, érdekes felhőmozgást láttunk a völgy felett, ahonnan érkeztünk.

Ezért gyorsan le is raktam a Brinno TLC 200 Pro timelapse kameránkat pár percre az állványra, amit direkt ezen célból magammal cipeltem még a jégbarlangba is.

Amint az a videón is látszik, szépen lassan, de egyre csak gyűltek a felhők, ezért jobbnak láttuk mihamarabb elindulni.

A szöveget nem értjük, de nekünk ez a néni adta a gleccserhez a jegyeket a szuvenírboltban. Valószínű már nagyon régen itt dolgozik, vagy valami köze van a helyhez.

A parkolóban várva ettől a férfitől kaptunk…

egy ilyen kristályt, amit helyben gyűjtöttek.

…és irány tovább! :) Innen már nem lehet messze a hágó!

Fent a hágóban, már esőben, felhőben, de csak megcsináltuk ezt is! :)

Lefelé menet sajnos egészen sokáig ebben a jéghideg, esős, nedves, felhős időben ereszkedtünk:

Amitől rettentően átfagytunk, főleg Zita.

Lent Realp felett a kilátás a túloldali völgyre.

Realp főterén.

Realpból áttekertünk egy hosszú, egyenes, sík szakaszon Andermattba, ahol még mindig ugyanolyan hideg, téli időjárás fogadott minket. Láttunk egy kempinget, de valahogy nem jutott eszünkbe fizetni azért, hogy az éjszaka ízekre fagyjunk. Helyette inkább wifit kerestünk, hogy fel tudjunk csattani az internetre. Ez nem ment könnyen, mert sehol nem volt nyílt wifi. Beengedtek minket egy étterembe, hogy ott használjuk ami nekik van, de az sem működött. A Tőletek kapott UPC Wi-Free hozzáférések valahogy szintén nem működtek, pedig két felhasználónév-jelszó párost is kaptunk, de hiába próbálgattuk őket, nem kaptunk hozzáférést. Végül egy kocsmába kaptunk netet, itt a pultos nagyon rendes volt, látta, hogy fáradtak vagyunk és csüggedtek, azt javasolta, keressük meg a közeli templomot a laktanya mögött. Mert ugye, amiért a netet akartuk, az a Couchsurfing volt, de ott sajnos nem írt vissza nekünk senki Andermattból, így nem volt szállásunk erre az estére, és egyre fagyosabb lett az idő, ráadásul esőre állt. Vagy inkább hóra. Megpróbáltunk egy garázst és egy pajtát, de nem jártunk sikerrel. Odamentünk a templomhoz, de ott senkit nem találtunk, Zita csöngetett, de nem jött ki senki. Elcsüggedtünk, leültünk a padkára, Zitát már a kétségbeesés kerülgette, mert nagyon fáradt volt, és egy ilyen hosszú, nehéz nap után semmi kedve nem volt éjjel is ázni és fázni. Ekkor egy kutya szaladt oda hozzánk, és letette Zita mellé a játékát, hogy dobjuk el neki.

Folytatása következik! :) Történt 2015. augusztus 18-19-én.

Szeretettel várunk Titeket valamelyik soron következő előadásunkra, melyek mind ingyenesek:

- Október 15. csütörtök, 17 óra, Pest Megyei Kormányhivatal
Nyáry Pál terem, bejárat a Budapest V. Városház u. 7. szám felől
– Október 16. péntek, 18 óra, Budapest 1126, Kiss János altábornagy 40. – Pipitér Bisztró, a Zöld Bolttal szemben – TELTHÁZ! Mind a 108 hely betelt. :)
– November 9. hétfő este, Keszthely, Goldman Károly Művelődési Központ
– November 10. kedd, 18 óra, Sárvár, a Nádasdy-vár dísztermében
– November 11. szerda este, Szombathelyen
– November 13. péntek, 19 óra, Budakalász, Szentendrei út 9. Koós Károly Művelődési Ház és Könyvtár, HÉV-el érkezve a Budakalász Lenfonó megállótól 200m-re a Duna felé. Kiállításmegnyitó és élménybeszámoló Ázsiáról
– December 1. kedd, 18 óra, Budapest, Zuglói Civil Házban, XIV. Csertő park 12.
– December 7. hétfő este, Pécs, Vagabond Világjáró Klub
– December 11. péntek, 19 óra, Budakalász, Koós Károly Művelődési Ház és Könyvtár, téma: Ausztrália és Új-Zéland
– Február 5. péntek, 19 óra, Budakalász, Koós Károly Művelődési Ház és Könyvtár, téma: Amerika

  1. október 13th, 2015 19:24-nél | #1

    A “24 évesen…” képnél szerintem rossz a smiley…

  2. Arpi
    október 13th, 2015 20:05-nél | #2

    @Biktop
    Rossz bizony, pedig teljesen biztos voltam benne, hogy szomorú szmáljit raktam, de már annyira ráállt az ujjam a másikra, hogy ilyenre külön oda kell figyelnem. Köszi, hogy szóltál, javítottam!

  3. debasair
    október 13th, 2015 23:39-nél | #3

    Már úgy izgulok, h mi lesz a vége, nehez kivarni. Nincs meg valakinek torrenten?

  4. Németh András
    október 14th, 2015 01:01-nél | #4

    A kukac egy rák, pontosabban egy gömbászka.

  5. Grant Júlia
    október 15th, 2015 16:53-nél | #5

    Az a kukac az se nem kukac se nem rák, angolul úgy hívják, hogy woodlouse. Mivel a louse tetüt jelent, valami afféle lehet. Már rég nem láttam ilyet, mert otthon nincs, viszont Anglia tele van vele. Ártalmatlan és úgy közelről teljesen valami ősi páncélos állatnak tűnik.

  6. Kapusi Eva
    május 8th, 2016 23:00-nél | #6

    A kukac aszkarak (isopoda).

  7. Szűcs Eszter
    május 20th, 2016 17:43-nél | #7

    Gratulálok a hatalmas teljesítményhez, és a szép képekhez!!!
    Volna egy kérdésem is, mi most tervezünk Svájcba menni, próbálok útitervet összeállítani, így akadtam erre az oldalra.
    Szeretünk mi is bringázni és túrázni, de mivel az 50. szülinapomat ünnepeljük ezzel az úttal, sajnos mi ilyesmire már nem vállalkozunk. Sátorral, de autóval megyünk, és a kérdés arra vonatkozik, hogy ha a gleccsert szeretnénk megnézni, meddig lehet elmenni autóval, kell-e vonatozni is, vagy megközelíthető annyira kocsival, hogy egy normál túrával a látogatóközponthoz eljussunk, mert érdekelne a jégbarlang is.
    A választ előre is köszönöm! :)

  8. Arpi
    augusztus 26th, 2016 22:02-nél | #8

    @Szűcs Eszter
    Szia Eszter! Bocs a késői válaszért, mostanában nem olvasgattuk a honlapunkon a kommenteket, mert új tartalom sem volt fent egy ideje. Ha még aktuális esetleg, a válasz az, hogy simán meg tudtok állni kocsival a gleccser melletti látogatóközpont / büfé / szuvenírbolt melletti parkolóban, ahonnan a jegy megváltása után a gleccserhez is be tudtok menni. A Furka-hágó nyáron autóval is járható. Télen valószínű csak motorosszánnal, vagy azzal sem. Télen vonatok viszik át a völgyek között az autókat, alagútban.

Hozzászólások lezárva