Miközben intéztük az utazással kapcsolatos elengedhetetlen előkészületeket (vízumok, oltások, útvonalterv, a kerékpárok és a felszerelés előkészítése) közben lezajlott a templomi esküvőnk is, amit egy nagy-nagy 150 fős lakodalom követett. Sőt mi több, morzsabál is volt. Na de ne csapongjunk, hanem nézzünk sorra minden részletet (van mit!) pontról pontra.

Templomi esküvő helyszín

Vérteskozma, kis templom. A Vértes közepén található kis mesefalu oldalában, a domb tetején. A hatodik randinkon erre kerékpároztunk Zitával, ez volt az első templom, amibe együtt tettünk be a lábunkat.

Leánykérés

Éppen ezért több száz randival és jó másfél évvel később ennél a vérteskozmai templomnál kértem meg Zita kezét – szintén egy kerékpártúra keretein belül. Egy pénteki napon, amíg Zita államvizsgázott, én összefutottam Bander barátommal, és beugrottunk egy váci utcai ékszer boltba, ahol gyors kiválasztásra került egy szolid kis ezüst gyűrű – a mátkagyűrű. Ennek dobozán ott díszelgett a bolt cégére, ezért még gyorsan beosontunk a Zita iskolájának éppen akkor portási feladatait ellátó Tomikával (aki egyénként Zita jóbarátja) a könyvtárba Annamari (aki egyébként Zitának szintén jóbarátja) asztalához, ahonnan elcsentünk egy BAM-os kerékpáros matricát, amivel máris elfedtük a gyűrűsdozon a csúnya cégért. Mindeközben Zita az államvizsgával izzadt. :) Persze végül sikerült neki, így boldogan indultunk el Biatorbágy felé kerékpárral.Valahol Érd határában aztán leragadtunk egy halászléfőző fesztiválon, ezért aztán kénytelenek voltunk vonattal teleportálni magunkat Szárra, hogy még sötétedés előtt Vértesboglárra érjünk. Ez olyannyira sikerült, hogy a naplemente végül a falunk határában lévő horgásztóban ért minket, merthogy a tulajék voltak olyan rendesek, hogy beengedtek minket pancsolni. Azért írtam „falunk”-at, mert időközben a családom vett Vértesbogláron egy parasztházat, amibe a szüleim beleszerelmesedtek. Ebben a házban töltöttük az éjszakát, hogy aztán másnap elinduljunk a fontos kerékpártúrára, keresztül a dombokon Vérteskozmára, ugyanahhoz a templomhoz, ahol a 6. randin is jártunk. Zita semmit sem sejtett, még vissza is akart fordulni a falu határában, hogy ő fáradt és minél előbb haza akar menni, de én unszoltam, hogy menjünk be a faluba, nem fogja megbánni. Így telepedtünk le a templom melletti padoknál. Itt láttam, hogy Zita épp nem áll készen arra, hogy fogadja a leánykérést, ahhoz túl gyötört volt, ezért előbb meg kellett gyúrni a lányt. Egy fél órás hát, váll és nyakmasszázst kapott, amitől egyből magasba emelkedett a morálja, és én előállhattam a farbával, vagyis a gyűrűvel és a kérdéssel, hogy hozzám jön-e feleségül. A válasz egy leesett áll volt és néhány könnycsepp, végül egy igen. :) …és ha már itt történt a leánykérés, ezen a csodaszép helyen, akkor ott tartottuk az egyházi esküvőt is. A természet kellős közepén, egy gyönyörű kis falu templomában.

Lakodalom helyszín

Felmértük a környéket és végül adta magát Vértesboglár, és Winkler László lovastanyája, a Vérteslovas. A miénk volt az első esküvő itt, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült. A 150 főt a műanyag jégpálya csarnokában tudtuk leültetni úgy, hogy még pont volt hely a zenekarnak és a tánctérnek is. A szállások nagy része szintén meg volt helyben, hiszen ezen a lovastanyán amúgy nyári táborokat és iskolai osztálykirándulásokat rendeznek. Másnap reggel nem küldtük haza a násznépet, hanem marasztaltuk egy Morzsabálra, ami nem csak a maradék italok és étkek elfogyasztását jelentette, hanem egy széles körű rekreációs programot is. Először is lehetőség volt a műanyag jégpályán korcsolyázni, volt ugráló trambulin, és három tengelyű egész testes pörgettyű – utóbbi kettőt csak a kevésbé másnaposok merték kipróbálni. :) Aztán Laci tartott nekünk egy nagyon komoly lovas bemutatót, és hátul befoglaltuk a medencéket is. Még csúszda is volt, ezt a gyerekek nagyon élvezték… A mászófal és a strandröplabda pálya is népszerű volt, de sokan csak döglöttünk az árnyékban a függő-ülő alkalmatosságokban, és beszélgettünk. Mindezt a szállások közvetlen környezetében. Szóval egyszerűen fantasztikus volt ott lenni a Vérteslovas tanyán. Az egészben talán az volt a legnagyszerűbb, hogy másnap is együtt voltunk. Nem csak egy vacsora és egy hosszúra nyújtott éjszakára szólt az együttlét, hanem másnap is, és másnap ráadásul ezek a programok színesítették a napot. Ezt sokan nagyon értékelték, hiszen így nem csak egy vacsorát és egy bulit kaptak. Voltak, akik Erdélyből jöttek, de Franciaországból és Angliából is érkeztek vendégeink, ezért kifejezetten örültünk annak, hogy ilyen hosszú és változatos programot nyújthattunk Nekik itt. Nagy köszönet ezért a Vérteslovas-nak! (…És elnézést a szomszédoktól az éjszakai zajongásért!)

Vőfély

A ceremóniamesterünk Árva Krisztián volt, zseniális figura, nem csak mi, hanem a násznép is nagyon meg volt vele elégedve, a szokásos hagyományokat mind-mind tudta és kiválóan vezényelte, ha kellett felemelte a hangját, és volt jó pár nagyon jól sikerült egyedi poénja is, amelyek szintén nagyon jól sültek el. Öt vőféllyel beszélgettünk, mindegyik elég jónak tűnt, de végül Krisztiánt választottuk és mindketten egyértelmen úgy érezzük, hogy nagyon jól döntöttünk.

Étel, felszolgálás

Az ételt és a catering szolgáltatást a csákvári Publo étteremből rendeltük meg. Jutányos áron jó szolgáltatást, és igen finom ételeket kaptunk, nem csak nekünk ízlett nagyon a leves és a hortobágyi húsos palacsinta, másoktól is sokszor visszahallottuk, hogy nagyon ízlett nekik a vacsora. Az adagokra sem lehetett panasz, hiszen noha 140 főre rendeltük az ételt, annál többen voltunk, mégis még egész másnap is ettük az ízletes sülteket, és a rengeteg finom süteményt.

Zenekar

A lagzin a talpalávalót A Szignál Trió zenekar szolgáltatta. Még a 82 éves Lali papának is találtak olyan muzsikát, amitől aztán úgy pörgött az öreg, hogy öröm volt nézni, nem is gondoltam volna, hogy ekkora lendület van még a nagypapámban. Hajnali háromkor úgy pörgette az öreg a lányokat, hogy azt szinte megirigyeltem. A kedvünkért még meg is tanulták a srácok az Esküvő-t az Üllői Úti Fák-tól, amiért külön köszönet!

Fotós

Molnár Ádám volt a fotósunk, nagyon szimpatikus fiatalember, ráadásul igen baráti áron vállalta a fotózást, beleértve a másnapi morzsabálozást is. A képeit még nem láttuk, de ahogy emlékszem, mindenütt ott volt, ahol épp történés volt, nagyon profi géppel nyomta, és remek volt vele készíttetni a „beállított” esküvő képeket, jó témákat talált nekünk, és szó nélkül jött fotózni minket akkor is, amikor mi rohantunk oda egy fához, vagy egy szivecskés ablakhoz, hogy na most akkor itt kérünk pár fotót. Már alig várjuk, hogy lássuk a képeit! Melyeket természetesen itt is publikálni fogunk. – Frissítés: Azóta láttuk a képeket, és messze felülmúlták minden várakozásunkat! :)

Videós

A videósunk Szepesi László volt, vele szintén meg voltunk elégedve, a vőféllyel jól együttműködve mindig ott volt, ahol a fontos események történtek és mindent rögzített HD minőségben. A vágott videókat még várjuk tőle, de az előzetes beszélgetések alapján biztosan nagyszerűek lesznek.

Vőlegényi ruha

Az öltönyömet a nadrággal, mellénnyel és nyakkendővel együtt béreltük, mivel ennyire kiöltözni valószínű soha többé nem fogok az életben. Van öltönyöm, de az annyira nem volt fess, mint amit a Ruhaklinikától kölcsönöztünk. Felpróbálás után megláttak benne a csajok (Zita és Kati néni az újdonsült anyósom), és egyből látszott, hogy eldőlt a kérdés a vőlegényi ruha ügyében.

Mindenkinek nagy köszönet, aki részt vett az esküvőnkön, akár vendég volt, akár más módon működött közre az esemény sikerében!

“Kis Nászút”

Talán most már érezhető, hogy mindezt leszerezni nem volt egyszerű feladat. Az egészben persze oroszlánrészük volt a szüleinknek, amiért örök köszönet – , de még így is rengeteg dolog volt, amihez mi kellettünk. Emellett természetesen a 360°bringa előkészületeinek is dübörögnie kellett, Zita ráadásul még egészen jűnius 3-ig munkában volt. Amire ki akarok térni azaz, hogy kissé elfáradtunk mindebben, ezért szükségünk volt egy kis pihenésre is. Úgy döntöttünk, hogy az esküvő utáni lelépünk pár napra, amikor nem csinálunk semmit, nem foglalkozunk se az úttal se az esküvővel. Ez persze 100% sikerült, hiszen most is ezt a beejegyzést írom.Most, amikor ezt a bejegyzést írom, Miskolctapolcán vagyunk, a Tölgyfa  panzióban vendégeskedünk. Annyi mindent kaptunk már Tőlük ajándékba, hogy szinte zavarbaejtő. A félpanziós ellátáson túl egy belépőt a barlangfürdőbe – Nagyon élveztük! – és egy-egy svédmasszázst. Zitát éppen most nyúzzák, nem kis örömére. Tegnap volt a fürdős napunk, ma “csak” a panzió medencéjében csobbantunk, illetve sétáltunk egyet lent a Hejő-patak melletti parkban. Ettünk nagyon finom juhtúrós-kapros-szalonnás lepényt, és kipróbáltuk a nyári bobpályát. Szóval abszolút feltöltöttünk itt, amiért nagy hála a Tölgyfa Panziónak! Holnap kezdődik újra az őrület, a szervezés, a pakisztáni nagykövetség, a maradék felszerelések beszerzése és lezáratlan ügyek elintézése. …és szombaton indulunk! Nem valószínű, hogy addig születik több bejegyzés, a következőt már az útról fogjuk írni! ;)

A miskolctapolcai kis nászutunkon adott interjúnkból készült cikket a képekre klikkelve olvashatjátok. Ismét címlapon szerepeltünk! :) Köszönet a kis nászútért és az interjú leszervezéséért a Tölgyfa Panziónak!

A vártnál sokkal jobban sikerült a polgári szertartás, és az azt követő bringás nászmenet, illetve a Margit-szigeti dínom-dánom. Maga a szertartás olyan gyorsan lezajlott, hogy észre sem vettük. A bringás nászmenet Zita ötlete volt, eleinte én egy kicsit ódzkodtam az ötlettől, de utólag el kell ismerjem, hogy fantasztikus ötlet volt. Öröm volt látni Zitát, milyen boldogan szervezi a sok apró kis részletét az esküvőnek, mint például a saját maga készített csokra vagy a kerékpárok feldíszítése, a mi öltözetünkről nem is beszélve…
40-45 bringás barát vonult mögöttünk, mindenki veszettül csengetett, csilingelt, és mi is nyomtuk a dudát, illetve csörgettük magunk mögött a konzerves dobozokat. Nagyon szép élmény volt így végigvonulni a városon, nézni a csodálkozó arcokat az utcán, fogadni Tőlük a tapsokat, a jókívánságokat. Az is nagyon jó volt, hogy a menet közben együtt voltunk, nem külön-külön 4-5 fős csoportokban, autónként elzárva egymástól, hanem tényleg együtt, egy bandában.
Egy tanulság: ha ilyen nászmenetet terveztek, valami erős kötéllel kössétek magatok után a csörömpölni valót, mert nekünk, mire a Margit-szigetre értünk, szinte minden leszakadt róla.

Profi fotósunk Szabó Sándor volt, aki önként és ingyen ajánlotta fel professzionális munkáját. Ezúton is nagyon köszönjük a támogatásodat Sándor! Nagyon jók lettek a képek, a zenés slidewshow és DVD-k.

Néhány adat és tény a május 21-i esküvőnkről:

• Az egész nem került többe, mint 45 ezer forint.
• A ruhánkról: Zita a szoknyáját egy piaci turiban vette, Árpi egy barátjától kölcsönkért öltöny-mintás mezben feszített.  Ilyet amúgy a Bergusonban lehet kapni.
• Zita csokrába a virágok a munkahelyének kertjéből („Tapolcsányi” ált. iskolai kollégium) illetve Zugló utcáiról származnak.
• Zita kerékpáros csokortartója egy félbevágott fél literes PET-palack volt és két gyorskötözővel rögzítettük fel a kormányra.
• A kerékpárokat fehér (menyasszonyi) és fekete (vőlegényi) krepp-papírba tekertük.
• Árpi cilinderes kalapját Zita készítette. Fekete kartonpapírokból hajtogatta, és vékony drótszálakkal rögzítette a sisakhoz.
• Zita koszorúját Zita anyukája készítette az esküvő előtti délelőtt, szintén a zuglói utcák virágaiból.
• Zita fátyla egy régi (kidobandó) függönyanyagból lett kivágva.

Most hogy ezt így összefoglaltuk, látható, hogy ez egy igazi „zöld” esküvő volt! :) Nem szándékosan terveztük annak, de örülünk neki.

A Margit-sziget után egy kis 5 fős bandában még átvonultunk az Egyetem térre, ahol a Magyar Kerékpáros Klub által szervezett BAM záró buli zajlott – volna, ha nem mosta volna el az eső. Azért még így is jó volt megérkezni a maradék kitartó bringáshoz, a lelkes 15-20 fős bringás társaság örömmel fogadott minket László János elnökkel az élükön. Köszönet ezért is, jó volt Hozzátok megérkezni este.
…és még ezek után sem volt vége az élményeknek, Zitával kettesben tekertünk haza a belvárosból Zuglóba, és még ezen az úton is sok jókívánságot kaptunk a járókelőktől, de még a pirosnál mellettünk álló autósoktól is. Az pedig, hogy a 7-es buszból is minket fotóztak, sok mindent elárul. Reméljük, hagyományt teremtünk ezzel a bringás nászmenettel, mert tényleg nagyon szép élmény volt, mindenkinek melegen ajánljuk, aki szeret bringázni és egy kicsit más, emberközelibb esküvőt szeretne magának. És köszönjük mindenkinek, aki eljött – bringával, vagy anélkül – és velünk volt ezen a számunkra nagyon szép napon!

Képek, videók a polgári esküvőről megtalálhatóak itt a honlapunkon. Időközben már az egyházi  esküvőt is megültük – az is fantasztikus volt -, de beszámolni róla kicsit később fogunk – addig is elöljáróban itt vannak Szakáll barátunk képei az egyházi  esküvőnkről.

Sokan kérdeztétek, hogy mikor indulunk a túrára, és hogy lehet-e megnézni az indulást, vagy csatlakozni az első szakaszon. Igen, lehet, és most azt is megírjuk, hogy pontosan mikor indulunk, hogyan, merre tekerünk, és hogy hol lesznek a táborhelyek. Mindenkit nagy szeretettel várunk! Indulás június 11-én, reggel 8 órakor a Hősök teréről. Akár csak az első pár kilométerre Budapesten, akár egészen Szegedig, vagy Temesvárig, de útközben is lehet csatlakozni egy-egy rész szakaszra is.

A menetről, haladásról, megállókról

Ez most nem nászmenet lesz, bár nagyon jó móka volt, de most nem fogunk csörömpölni, csilingelni és dudálni, viszont haladni annál inkább szeretnénk. Ez óhatatlanul is nehéz nagy csapatban, ezért elképzelhető, hogy szét fogunk szakadni, akár kilométerekre is egymástól. Nem kell megijedni, nem kell megsértődni, ez a kerékpártúrázás velejárója, pláne így ilyen formában. Leszünk néhányan (legalábbis reméljük!), nem összeszokott túrázók, mindenki más-más tempóhoz szokott, más neki a kényelmes. Ezért találtuk ki a megállókat (olvasd részletesebben lejjebb), hogy ezeken a pontokon bevárjuk egymást, ott (is) beszélgessünk, együnk-igyunk, rendezzük a dolgainkat. Illetve ha valaki nap közben szeretne csatlakozni hozzánk, ezeken a pontokon egyszerűbb azt megtennie.
Arra azért figyelj oda, hogy el ne tévedj, jegyezd fel magadnak az útvonalat jól, vagy maradj valaki olyan mellett, aki azt jól ismeri! A tempónk nem lesz gyors, városon kívül 18-20km/h-val tervezünk haladni, városban értelemszerűen ennél valamivel lassabban. Ha valaki mégis elkallódna, vagy valami történne vele (pl. egy defekt), annak tudni fogjuk a telefonszámát, és megtaláljuk.

Jelentkezés

Itt, kommentben. A hozzászólásnál meg kell adnod az e-mail címed. Ez a cím nem lesz látható itt a honlapon, de mi látni fogjuk, és akik jelentkeztek, körlevelet fognak kapni, amiben kérjük majd a telefonszámukat, illetve ha valami hír van, vagy változás, azt megírjuk, de igyekszünk ide is kitenni mindent. A jelentkezés csak azért kell, mert tudnunk kell a pontos létszámot. A telefonszám pedig az előző bekezdésben írtak miatt. Soha nem fogtok tőlünk spam-et kapni az e-mail címetekre.

A pontos útvonal

Ide kattintva teljes képernyőn is meg tudod nézni. Ezt utcáról utcára követni fogjuk, akár be is másolható egy GPS készülékbe ez a track.

1. nap – Budapest – Pusztavacs, 64km, sík terep, 95% aszfalton

Találkozó június 11-én szombaton, reggel 7:45-kor a Hősök terén. Indulás 8:00-kor. Az Olof Palm sétányon kitekerünk a Városligetből (…aztán a városból, a megyéből, majd az országból… – Forrest Gump után szabadon, csak mi nem fordulunk meg, ha elértük az óceánt), folytatjuk a Stefánián a kerékpárúton, majd a Hungárián, szintén a kerékpárúton, végig a Népliget oldalában, aztán a József Attila lakótelep szélén lévő szerviz utakon. Végighajtunk az Ady Endre úton, a Havanna lakótelep egyik parkolóján átvágunk a Bókay Árpád utcára, amin ütközésünk végighajtunk a Madarász utcáig, ahol jobbra fordulunk, és itt lesz az első pihenő, ahol limonádé és zsíros kenyér várja a fél várost megjárt kerékpártúrázókat.
Miután itt újra összeverődött a csapat és mindenki feltöltötte magát kalóriákkal és rendbe rakta a folyadékháztartását, folytatjuk utunkat a Péter-halmi erdőn keresztül át Gyálra, hogy aztán elhagyjuk a várost. Ócsán a kereszteződésben bevárjuk egymást, majd irány tovább Inárcs, Kakucs felé.
A következő megálló Újhartyán, az út jobb oldalán egy kis virágos tisztáson, a falu közepén egy fából készült trianoni emlékoszlopot találunk. Ezt az oszlopot Fajth Benő barátunk faragta. Sajnos ő nem tud csatlakozni hozzánk, mert ekkor már épp valahol ő is szeli az országutat szokásos éves kerékpártúráján. Mindenesetre itt megállunk ismét kicsit, és szusszanunk egyet, bevárjuk egymást.
Innen már nincs több megálló, irány Pusztavacs, Magyarország közepe, első napi táborhelyünk. A sátrazás engedéllyel fog történni, le van beszélve a Pusztavacsi Önkormányzattal. Az országunk mértani közepén található emlékmű egy szép kis réten található a falu határában. Ezen a helyen fogunk táborozni, ahol az önkormányzat elmondása szerint találunk padokat, tűzrakó helyet, és ivóvizet. Ez a hely nincs semmilyen kerítéssel elkerítve, csak egyszerűen kint leszünk a falu határában, ezért kérnénk mindenkit, hogy figyeljen oda az értékeire! Jól zárja le a kerékpárját és minden értékét tartsa a sátorban, az alvóhelyéhez közel.
Az esti program szalonnasütés, beszélgetés a tábortűznél, tiszta ég esetén a tejút és a csillagok bámulása földnek vetett háttal.

2. nap – Pusztavacs – Tisza part, 90 km, sík terepen, 90% aszfalton

Miután reggel összeszedtük a táborunkat és magunk után a szemetet, újra nekivágunk az országútnak, és meg sem állunk az örkényi vasútállomásig, ahol csatlakoznak hozzánk a későn érkezők, illetve ha valakinek programja lenne vasárnap-hétfőre, az itt haza tud teleportálni a vonat segítségével.
A következő megálló Kecskeméten lesz, ahol a térképen is jelölt pontnál találkozunk az érkezéstől számított másfél óra múlva. Ez csak azért kell, mert nem biztos, hogy mindenki ugyanott, ugyanazt, ugyanannyi ideig szeretné ebédelni és vásárolni, de ettől még maradhatunk együtt ebben a másfél órában is, ha úgy alakul. Részünkről a program egy hamburger bedobása és étel vásárlás lesz a következő estére és reggelire.
A következő, a kecskemétinél sokkal rövidebb megálló Lakiteleken lesz. Innen folytatjuk Tiszaug, és Tiszasas felé. Utóbbi után már a töltésen (földút) fogjuk folytatni egészen a sátorhelyünkig, ami egy kiépített táborhely lesz a Tisza egyik holtágánál, a töltés mellett. Vizet ide talán csak a közeli tanyákról tudunk szerezni, szóval a legjobb lesz, ha Kecskeméten nem dobáljuk el a kiürült PET-palackjainkat, hanem szépen magunknál tartjuk, hogy aztán Tiszasasnál feltöltsük őket vízzel az éjszakára. Az esti program ugyanaz, mint előző este, csak ez már egy másik este lesz, egy másik helyen.

3. nap – Tisza part – Szeged, 83km, javarészt töltésen

Ezen a napon miután összeszedtük a sátorfánkat, először Csongrád központjában állunk meg. Pünkösdhétfő lesz, tehát senki ne számítson nyitva lévő boltokra, amit nem vettünk meg az előző napokon, azt ma nem fogjuk tudni beszerezni. Mindenesetre itt lesz egy megálló, ami után kitesszük magunkat a Tisza töltésére, és meg sem állunk Szegedig. Rossz idő esetén a rövidebb és gyorsabb országutat választjuk Baks – Ópusztaszer – Sándorfalva útvonalon.
Szegeden van lehetőség megszállni 360°bringa szervezésben 1500 Ft / fő / éjszaka áron, de ehhez szükséges tudnunk a létszámot előtte, tehát aki szeretne Szegeden megszállni az jelezze itt kommentben, majd igazolja vissza mailben(arra a levélre válaszolva, amit megkap, ha írt kommentet). Szegeden továbbá megvendégelnek minket szegedi halászlére ezen a hétfő estén, tehát ezért is fontos a létszám.

4. nap – Szeged – Temesvár, 122km, síkon, aszfalton

Reggel feltankolunk Pick szalámiból, aztán kirakjuk magunkat a 43-as utat szegélyező kerékpárútra, és meg sem állunk Romániáig. Az új ország 6-os főútján folytatjuk, de nem kell megijedni, állítólag gyér a forgalom, és nyílegyenes az út. Ezen a napon kicsit sok lesz a kilométer, de majd nagy étvággyal faljuk fel őket, hiszen a jutalom egy teljes pihenőnap Temesváron.

Mindenkit sok szeretettel várunk ezen négy nap bármelyik szakaszára! Ha kérdésed, kérésed van, tedd fel bátran kommentben! Ha még Temesvár után is velünk tartanál, természetesen erre is van lehetőség, de ahhoz előbb jól kell válaszolnod 3 beugratós kérdésre! :) Ez esetben is kommentben jelentkezz! ;)

Az már most világosan látszik, hogy az előkészületek közül a legnagyobb kihívást a vízumok beszerzése jelentette, illetve jelenti. Ha nem tökéletes a bringa, vagy nincs meg valamilyen szükséges (-nek vélt) felszerelés, az nem nagy tragédia, meg lehet tanulni nélküle élni az úton, vagy ha nagyon kell, később is be tudjuk szerezni azt út közben. Viszont ha nem engednek be valamelyik idegen, távoli országba, az elég bosszantó tud lenni, sok esetben időveszteséggel, útvonal újratervezéssel és fájdalmas lemondásokkal is járhat.
Éppen ezért már jó pár hónappal indulás előtt elkezdtünk alaposan utánajárni és kérdezni a vízumoknak, nehogy meglepetések érjenek minket. Maga a vízumok beszerzése nem volt nagy ügy, sokkal rosszabb fogadtatásra számítottunk a nagykövetségeken. Ami nagy meló volt és sokáig tartott, az az utánajárás: Hogy hol, hogyan, mit kell intéznünk, és ahhoz mi szükséges, mettől-meddig érvényes a vízum, majd, ha mindez megvolt, szükséges iratok beszerzése és kitöltése, a meghívólevelek és igazolások megszerzése.

Következzen tehát vízumok beszerzésével kapcsolatos kálváriánk, országokra bontva, hogy mások is okulhassanak belőle. Fontos figyelembe venni, hogy a leírtak csak magyar állampolgárokra érvényesek, tehát külföldi állampolgárok csak fenntartásokkal fogadják el a leírtakat magukra nézve.

Románia, Szerbia, Bulgária

Ezekbe az országokba ilyen rövid időre nem szükséges vízum.

Törökország

2011. február 1. óta magyar állampolgár a határon már nem csak 30, hanem 90 napra is megkaphatja a vízumot, változatlanul 15 Euro-ért vagy 20 dollárért. Ez jóval olcsóbb, mint hogyha itthon a nagykövetségen szereznénk be a vízumot, ahol 60 Euro-ért adják a 90 naposat. Nagy szerencsénk van ezzel az új szabállyal, mert az útiterv szerint kb. 40 napot tervezünk Törökországban lenni, és így nem kell kifizetnünk azt plusz 45 Euro-t az utolsó 10 napért, vagy 30 naposra zsugorítani az ott tartózkodásunkat, aztán a végén meg rohanni, hogy elérjük a határt a 30 napon belül, ahogy tavaly Félixéknek kellett.

Grúzia

Szintén kaphatunk a határon vízumot, beszéltem a Budapesti Grúz Nagykövetséggel, a +3612023390-en a hölgy azt mondta, hogy magyar állampolgárnak nem kell semmi, csak útlevél, és beléphet, ki-be mozoghat egy évig. …És nem veszélyes amerre mi megyünk, “tessék csak jönni nyugodtan”.

Örményország

Velük levelezni sikerült, megtudtuk, hogy ahol mi ki- és belépni szeretnénk az országukba (Bagratashen és Meghri) ott megtehetjük, sőt mi több, vízumot is kaphatunk a határon 21 vagy 120 napra.
Eddig nem tűnt vészesnek, igaz? Na de most jön a Fekete Leves!

Irán

Ebbe az országba magyar állampolgár turista célokra csak a kiállítástól számított 90 napig érvényes, 30 napos tartózkodásra feljogosító vízumot kaphat. Tökéletes repülővel, autóval, busszal, vonattal utazók számára, de nekünk, lassan utazó kerékpárosoknak teljesen alkalmatlan. Iránba kb. a 85. napon érkezünk meg, tehát ha az indulás előtti napok kapnánk kézhez Budapesten a vízumunkat, akkor is csak 5 napunk lenne a határtól eljutni Teheránig, ahol vagy meghosszabbítanák villámgyorsan a lejárni készülő vízumunkat, vagy nem. Utóbbi esetben fizethetnénk a súlyos bírságokat, és kockáztatnánk, hogy nem olyan irányba toloncolnak ki minket az országból, amerre mi szeretnénk folytatni az utunkat.
Marad tehát az a verzió, hogy valahol útközben, egy idegen ország nagyvárosának iráni nagykövetségén szerezzük be az iráni vízumunkat. Ez a hely számunkra lehet Isztambul, Ankara, Erzurum, Tbilisi, vagy Jereván. Valószínű nem halogatjuk a dolgot, és rögtön beszerezzük Isztambulban az iráni vízumainkat. Isztambultól már elég a 90 nap, és ha itt nagyon feltartanak, még bőven lesz időnk behozni az így szerzett lemaradást, és talán egy ilyen városban, mint Isztambul, nem fogjuk annyira elvesztegetett időnek érezni azt a 4, 7, vagy 10(de ne legyen annyi!) napot, amit a nagykövetségre várva kell eltöltenünk. Megelőzendő a hosszas várakozást, egy ilyen vízumkérelemhez nem árt kérni egy meghívólevelet egy erre szakosodott ügynökségnél (pl. STANtours), hogy jobb esélyekkel induljunk az idegen nagykövetségen a vízumért, és ne kelljen hosszú napokat várnunk, hanem talán csak néhány órát.
Megvan tehát az iráni vízumunk, jöjjön a következő ország:

Türkmenisztán

Az első ’isztán, az első komolyabb problémák. Ahhoz, hogy Türkmenisztánba turista vízumot kapj, meghívólevélre, szállodaszoba foglalásokra, vezetőre, repülőjegyre, meg még ki tudja, mi mindenre van szükséged. Ezek beszerzése számunkra elképzelhetetlen mennyiségű pénzbe került volna, az időről nem is beszélve. Maradt tehát a másik verzió, a tranzit vízum. 5 napig érvényes, jóval olcsóbb, viszont ezt csak akkor kaphatod meg, ha benne van az útleveledben az előző és következő ország vízuma. Esetünkben Iráné és Üzbegisztáné. Utóbbit még „itthon”, Bécsben beszereztük, az iránit ugye már írtuk, hogy Isztambulban fogjuk beszerezni. Ebből egyenesen következik, hogy Isztambul előtt nincs esély türkmén vízumot szereznünk. Kétségbe nem estünk, visszatértünk az internethez, és lám, a Lonely Planet fórumán megtaláltuk Valit, aki a Mashhad-ban, Iránban, a türkmén határ előtti utolsó nagyvárosban üzemeltet „Home Stay”-t, és mellesleg nagyon készségesen segít velünk hasonszőrű utazók vízum gondjain. Már levelezésbe is kezdtünk vele, és megegyeztünk, hogy amint megvan az iráni vízumunk is, elküldjük neki bescannelve a többi szükséges irattal egyetemben, és szeptemberben, amikor már látjuk, hogy kb. mikor érünk Mashhad-ba, és onnan a türkmén határhoz, ő elindítja nekünk a vízumkérelmet, ami így, ha szerencsénk van, nekünk nem vesz 1-2 napnál többet igénybe Mashhadban. Ennyi pont elég is lesz, hogy kipihenjük az út fáradalmait Vali „Home Stay”-ében, és körbenézzünk a városban.

Üzbegisztán

Szintén a Lonely Planet fórumán keresztül megtaláltuk az egyetlen olyan ügynökséget, akik szállodaszoba foglalás nélkül is elintézik ezekbe az országokba nekünk a LOI-t, vagyis a Letter of Invitation-t, tehát a meghívólevelünk előállítását. Ez szükséges irat a vízumkérelemhez. STANtours-ék egy jó 30 soros listát kértek rólunk, az útlevelünkről, munkahelyünkről (kértek Certificate of Employment-et, vagyis munkaügyi igazolást), Üzbegisztánban való tartózkodásunkról, belépés-kilépés dátumáról, helyéről, utazás céljáról, stb… Ezek után már csak el kellett nekik utalni a 80 dollárt, és 15 napon belül valóban küldték is a szép hivatalos LOI-t, sőt az előre kitöltött Application Form-ot is. Ekkor már a nyilvántartásukban lehettünk az Üzbégeknek, mert miután megtelefonáltam a legközelebbi, bécsi nagykövetségüket, egy útlevélszám bekérése után már tudták kik vagyunk, és mit szeretnénk, és azt állították, hogy „on the spot” vagyis ott helyben, rögtön kiállítják a vízumot nekünk. Ezt nehezen akartuk elhinni, de odavonatoztunk, előző nap felmartuk a tadzsik nagykövetségről az útlevelünket, és nyitás után pár perccel már ott is voltunk a bécsi üzbég nagykövetségen. Az olvasottakkal ellentétben tényleg olyan szívélyes és gyors volt az ügyfélszolgálat, mint azt a telefonbeszélgetés után vártuk. Elrohantam, és befizettem a közeli bankban két főre a vízumdíjat (160 Euro-t, plusz 4,70 kezelési költséget), majd az igazolást leadva pár perc múlva már kézbe is vehettük az útleveleinket a vízummal… Amin ugyanazok a dátumok szerepeltek, mint a tadzsik vízumunkon. Kis pánik, keressük, hogy ki, hol hibázott, és bebizonyosodik, amitől féltünk: ekkora véletlenek nincsenek, mi írtuk el a dátumot, még három héttel ezelőtt, amikor a STANtours-nak elküldtük. Nem baj, megpróbáljuk, amit csak lehet, beszélünk az üzbégünkkel… Éééés, győzelem, kijavítja a tizedikét elsejére, hozzáír még egy megjegyzés sort, szignózza és pecsételi újra. Reméljük, a határon is elfogadják majd!
Az üzbég vízumaink fejenként több mint 38 ezer forintunkba kerültek, ebben benne van a meghívó levél, és az utazás ára is Bécsbe. Talán ez eddig a legdrágább vízumunk, és reméljük az is marad örökre.

Tádzsikisztán

Ehhez az országhoz szintén készítettünk a STANtours-al meghívólevelet, amit 4 nap alatt állítottak ki, és küldtek el e-mailben számunkra 40 USD ellenértékért. Tádzsikisztánnak a Pamír-hegység területén létezik egy autonóm területe, amit mindenhol csak GBOA-ként emlegetnek. Ez egy 4-5000 méteres fennsík az afgán határ mellett, nomádokkal, hőforrásokkal. A közölt útvonaltervünkben ugyan nem szerepel ez a kitérő, de reméljük, hogy mire idáig eljutunk, sikerül annyit hoznunk az útiterven, hogy megengedhetjük ezt a plusz néhány száz kilométert és néhány ezer méter szintemelkedést. Persze ide, a Pamírba is külön engedélyt kell kérni, amihez külön meghívólevél szükséges.
A bécsi tadzsik nagykövetségen 80 Euro-t hagytunk ott. Cserébe egy hét múlva megkaptuk a vízumainkat (20-20 Euro fejenként), és annak ellenére, hogy állítólag a meghívólevelünk nem említette a Pamírt, megkaptuk oda is a pecsétet (20-20 Euro fejenként). Igaz, hogy plusz másfél órát várnunk kellett, mert a konzul egyikünk útlevelébe elfelejtett pecsétet nyomni, de ezért még ők kértek sűrűn elnézést, és a végén még a GBOA-ra is megkaptuk a pecsétet, amihez amúgy nem volt LOI-nk, szóval azt kell mondjuk, itt is nagyon segítőkészek és szívélyesek voltak velünk. Cserébe csak olyan 40 ezer forintba került az egész, LOI-val, vízummal, követségre utazásokkal együtt kettőnknek. Viszont amíg a pecsétre vártunk, a bécsi tádzsik nagykövetség előtti parkba kitelepített nyugágyakban egy nagyon jót napoztunk. Jólesett ez a kis semmittevés az állandó rohanás és intézkedés közepette.

Kirgizisztán

Na, ez is egy vicces történet. Olvastuk a Magyar Külügyminisztérium honlapján, hogy kirgiz vízumot elvben a Budapesti Kazah Nagykövetségen is meg lehet kérni. Örvendtünk is, hogy milyen jó, hogy nem kell majd ezért is Bécsbe utaznunk… Aztán felhívtuk a kazahokat, akik elmondták, hogy igen, valóban lehet náluk is kirgiz vízumot kapni. Kérdeztem tőlük, hogy kirgiz vízumigénylő lapot honnan szerezzünk? A válasz már sokat sejtetett a kazahokról: töltsük le a kazah vízumigénylő lapok, húzzuk át rajta a „Kazahsztán”-t, és írjuk a helyére, hogy Kirgizisztán. Hmm… Az igénylő lapon kb. harmincszor szerepelt a különböző kérdésekben a „Kazahsztán”. Egy ideig javítgattunk, aztán amikor az ilyen kényes részekhez értünk, hogy meghívó személy / szervezet neve, szálloda címe, akkor újra telefonáltunk. Elmondták, hogy valóban kellenek ezek az információk, és ezt sajnos internetes források is megerősítették. Ahogy azt is, hogy minderre nincsen szükség a bécsi kirgiz nagykövetségen, ezért végül úgy döntöttünk, hogy mivel úgyis kell mennünk Bécsbe párszor Tádzsik- és Üzbégország vízumait is intézni, jó lesz nekünk, ha a kirgizt is ott intézzük.
Persze ez se ment simán. Szépen leadtunk Bécsben mindent, amit kell (útlevél, kitöltött vízumigénylő lap, igazolványkép, munkaügyi igazolás), befizettük a csekket a 120 Euro-ról (plusz 4,70 a banknak…), majd visszafáradtunk egy hét múlva (újabb sok ezer Forint benzinre…). Ajtó zárva, csöngetünk, sehol senki. Végre jön egy úr a lépcsőn, kérdezi, mit akarunk, elmondjuk, hogy vízumot, mire közli, hogy a hölgy aki ezeket intézi, már úton van, amíg megérkezünk, fáradjunk beljebb. A váróban gyönyörű festmények a kirgiz hegyvidékről. A hölgy 20 perc után megérkezik, és mérgesen kérdezi, hogy mit keresünk itt, miért nem tudjuk, hogy május 11-éig kirgiz állami ünnep van, és a nagykövetség konzuli osztálya zárva tart. Hát úgy nem tudjuk, hogy a honlapjukra erről semmi nem volt kiírva, és amikor előző héten kérdeztük, hogy jöhetünk-e vissza ezen a napon az útleveleinkről, akkor azt válaszolták, hogy persze, természetesen. Erre a hölgy mormogott valamit számunkra érthetetlen nyelven, és elvonult. Elég morcosnak tűnt még 10 perccel később is, amikor a nagykövetség ajtajára rögzített fel egy hirdetményt, miszerint állami ünnep miatt zárva tartanak. Majdnem megkínáltam cellux-al, mert szegény küzdött a felragasztással egy darabig, de aztán Zita lebeszélt róla, mondván jobb most nem mocorognunk. Reménytelennek tűnt a helyzet, már-már lemondtunk az útleveleinkről erre a napra, ami azért is volt rossz, mert vittünk volna át őket délután a Tadzsik nagykövetségre.
Végül megkönyörült rajtunk a hölgy, és kihozta nekünk az útleveleinket, bennük a kirgiz vízummal. Győzelem! Minden nehézség ellenére végül itt is sikerrel jártunk, és nem mondhatjuk, hogy nem jártak el velünk rendesen.

Kína

Kína elég nagy ország ahhoz, hogy legyen Budapesten nagykövetsége. Itt teljesen szívélyesen fogadtak minket a problémánkkal: nem szeretnénk repülőjegyet venni csak a vízumigényléshez, hiszen kerékpárral megyünk, „on land”. A hölgy megértette a dolgot, de ott hirtelen nem tudott mit kezdeni a gondunkkal, elkérte a telefonszámomat, és azt ígérte, hogy 1-2 nap múlva visszahív. Na, az egy két napból lett egy hét is, mire hívott, és elkérte az e-mail címemet, ahová tényleg érkezett egy rövid levél, amit először spamnek véltem. A hölgy továbbirányított a kínai „Tourism Administration”-hoz, ahol nem találtam csak egy webmaster@… e-mail címet. Ide megírtam a bajunkat, de sok jót nem remélünk egy ilyen e-mail címtől.
A másik, kisebb gondunk a kínai vízummal az az, hogy a kiállítástól számítva csak 6 hónapig érvényes. Ez mondjuk még éppen jó lehet nekünk, de nagyon kell figyelnünk, hogy ki ne csússzunk az időből. Persze erre amúgy is kell figyelnünk, hiszen a Khunjerab-hágót december környékén már amúgy is le szokták zárni, tehát addig mindenképp meg kell járnunk Kínát. Ha pedig Tibetet is szeretnénk látni, oda jobb, ha teljesen elölről kezdjük a vízumok és engedélyek beszerzését, mert az megint egy teljesen más, még terebélyesebb történet, de annak már csak az úton, Katmanduban fogunk nekiesni, persze ahhoz előbb el kell jutnunk odáig.
Amúgy a kínai vízumot 2-3 nap alatt kiállítják, és még van 14 munkanapunk indulásig, tehát ezzel még jól állunk. Nem tud esetleg valamelyikkőtök egy néhány ezer forintos repülőjegyet valahová Kínába? :)

Pakisztán

Pakisztánnal voltunk a legnagyobb bajban, mert magyar állampolgár csak az anyaország nagykövetségén kérheti ki a pakisztáni turista vízumot, ami a kiállítástól számítva csak 3 hónapig érvényes, mi pedig indulástól számítva alsó hangon is legalább 5 hónap után érkezünk meg Pakisztánba. Próbálkoztunk CS-n keresztül Business Visa-t szerezni, de elég halott ötletnek tűnt néhány nap levelezés után. Aztán az egyik munkahelyi ügyfelünknél az informatikus srác segített megismerkedni egy pakisztáni fiatalemberrel, akinek történetesen Pakisztán magyarországi nagykövetségén konzuli munkatárs, így sikerült elintézni, hogy amint odamegyünk, kapunk egy 6 hónapos vízumot az útlevelünkbe. Ez nagyon nagy mázli, mert máskülönben buktuk volna Pakisztánt, és kerülhettük volna ki, vagy repülhettük volna át rajta.

India

6 hónapig érvényes a Magyarországon kapható turista vízum, ez kevés nekünk, ezért valahol az úton fogjuk beszerezni, Dushanbe-ben vagy Islamabad-ban.

Nepál

Határon kapható a vízum.

…és a többi ország?

Egyelőre nincs tovább, a többit majd az úton tervezzük, és szervezzük. Ha túlleszünk Közép-Ázsián, azt hiszem, elmondhatjuk majd magunkról, hogy végigjártuk a világ vízum-ügyintézés szempontjából legkeményebb országait, így talán nem okoz majd gondot néhány DK-Ázsia országba bejutni. Ezekbe az országokba egyébként jóval egyszerűbb a bejutás. A Dél- és Közép-Amerika országokba bejutni pedig tényleg gyerekjáték lesz ezek után. Ahogy olvastuk, legtöbbjüknél egész egyszerűen kapunk egy 90 napos pecsétet a határon az útlevelünkbe néhány dollárért. Vagy kicsit többért, ha – Ne adja az ég! – korruptak a határőrök. De majd igyekszünk jó szakadtasan a határátkelőkhöz érkezni, hogy eszükbe se jusson lehúzniuk minket.

Minden ország állampolgárainak ekkora nyűg a vízumok beszerzése?

Nem. Keserűséggel teli irigységgel jelentjük ki, hogy nem. Ha brit, vagy német állampolgárok lennénk, ez a cikk negyed ilyen hosszú lenne, de megkockáztatom, hogy talán meg sem íródott volna. Nyugat-Európai államok polgárai a fent írt országokba általában kaphatnak VOA-t (Visa on Arrival) a határon, amivel jelentősen leegyszerűsödik az ügyintézésük, nem kell nagykövetségekre járniuk, form-okat kitölteniük, határidőkre odafigyelniük, ezáltal nem csak könnyebb az utazásuk, hanem olcsóbb is.
Ausztráliában és Új-Zélandon még a munkavállalásuk is egyszerűbb, kaphatnak „Working Holiday Visa”-t, ami egy évre érvényes, és kétszer 6 hónapot dolgozhatsz vele, pl. farmokon, tanyákon, teljesen legálisan. Nekünk, magyaroknak egyszerűen nem létezik ez a vízumforma, nem kérhető. Hazudnék, ha azt írnám, nem fordult meg a fejünkben egy másik állampolgárság felvétele is.

Köszönjük a munkádat Sándor, nagyszerűek a képek!

Az a bizonyos randi valójában már hatodik volt, és a franc gondolta, hogy lesz az 100km is! :) Persze ez a hírértéken mit sem változtat, a kerékpáros esküvő az tuti dolog! ;)

Sokan kérdeztétek, hogy miért nincs Zita a riportban, nos azért, mert Leánybúcsún volt Hévízen, és a TV2-nek azonnal kellett a friss riport, ezért muszáj volt tegnap leforgatni, Zita nélkül.

Extraként jöjjön még pár kép a bringás esküvőről, köszönet értük Szakállnak, Gyulának, és Stokinak:
Szakáll képei – Stoki képei – Gyula képei