Ez a település egy kellemes csalódást okozott: Rendezett főutat, normális, kövezett utcákat és rengeteg háromkerekű bicikliriksást láttunk

Gallo Pinto con pollo, vagyis Belize nemzeti eledele, a rice & beans csirkével itt is megtalálható, csak itt másképp hívják – és itt it nagyon népszerű étel. Magyarul sült csirkéről és babos rizsről van szó

Hozzák a tortát, valakinek szülinapja volt! :)

Egy kellemes hotelben szálltunk meg, ahol egy közös udvarra nyiltak a szobánk. Voltak itt 15 dollárért légkondis szobák is, de mi persze egy fürdőszoba nélküli, ventiladoros szobában voltunk 8 dollárért :) Itt az udvaron találkoztunk egy másik kerékpáros-párossal is, Jirij és a barátnője 4 hetet bicikliznek Guatemalavárostól San Joséig, Costa Rica fővárosáig.

Reggeli életkép

A reggelinél megkérdeztem egy riksást, aki elmondta, hogy kb. 150 Córdobát, vagyis 1500 forintot keres meg egy nap. Aztán a GPS térképét nézve elgondolkodtam azon is, hogy mi értelme egy ekkorka településenek ezeknek az emberi hajtású taxiknak, mikor 10 perc alatt keresztül lehet sétálni a falun, vagy 3 perc alatt kényelmesen keresztül lehet rajta sétálni, hiszen pici és lapos az egész hely. Aztán kiértünk a főútra, aminek mentén még hosszú kilométereket folytatódott a falu, és ekkor már kisebb dombokon át. A főút két szélére meg kényelmes riksa-sávokat építettek :) Az ember meg szeret kényelmes lenni… Azért!

Ló és szekérmosás a patakban

A táj általában valami ilyesmi volt ha oldalra néztünk

Előttünk pedig feltűnt egy vulkánóriás! :)

Utánfutó a biciklin, helyi módra

Nagyon élveztük ezt a napot, gyönyörú volt a táj! :) A háttérben az ország legmagasabb vulkánját, az 1745 méter magas San Cristóbalt láthatjátok. Ennek a napnak a délutánja azzal telt, hogy nyugat felől megkerültük ezt a hegyóriást.

Több háznál is láttuk ezt a megoldást, valószínű az esős évszakban elönti az ár az egész vidéket…

Sok lovast láttunk, de csak az ő lovaik voltak ilyen díszben

Azért itt is tudnak buszokat festeni! :) …én meg megint elfelejtettem megvágni a képeket újraméretezés előtt. Mindegy, most már így marad, bocsi.

Teher- és családszállítás :)

Megérkeztünk Chinandegába, a vulkán DNY-i oldalára, egy városkába, ahol kicsempézik a járdát! :) – Mint később megtudtuk, ez egész Nicaraguára jellemző.

Élet az utcán – a helyiek szeretnek az ajtóban állni, ülni, beszélgetni és figyelni, mi folyik az utcán

Mikor megtaláltuk egy kis helyi segítséggel az útikönyv szerint legolcsóbb hotelt, annak ajtajában egy kislány szaladt elénk, és két kezét a magasba tárva kérte Zitát, hogy kapja fel ölbe. Zita ennek eleget is tett, és nekem csak később esett le, hogy ez egy marketingcsapda volt! :) Ugyanis rögtön kaptunk egy apró tetőtéri szobát 150 Córdobáért, és ekkora már annyira tetszett a hely és a család, hogy el is felejtettünk ebből alkudni. :) Ügyes kislány, meg kell hagyni! :) (csak viccelek, nem hiszem, hogy szándékos volt a dolog…)

A tulaj, Herbert egy hónapja jött haza Nicaraguába, amúgy Amerikában él, de nemrég meghalt a nagymamája, ezért hazalátogatott. Egy szép darab sülthalra a vendégei voltunk és evés közben elmesélte, hogy élt itt egy László nevű magyar, aki aztán saját számítástechnikai vállakozásba kezdett és megházasodott, de már nem tartják a kapcsoltot, és nem tudja, mi van vele…

Mivel már két óra környékén megérkeztünk a városba, még bőven volt időnk kényelmesen kimenni sétálni egyet világosban

Itt a riksáknak végre komoly fékrendszere van, nem csak egy kontra, vagy talpfék, hisz ott látható a két elsőkerékhez vezető fékbowden! :)

Hallgass minket! :) FM 94,5! :D

Utcai igazolványkép készítő :)

A főtér egyik oldalában egy büfésor van, sok hamburgerrel és hot-doggal

A másik sarokban meg egy vár épül – mi célból, ne kérdezzétek! :)

A templom a főtér északi oldalában

A parókia

Óriás hot-dog, eggyel jól laktunk 30 Córdoba, vagyi 300 forint volt, sülthagymával, salátával

Mik lehetnek ezek a fekete erek a paradicsomban?

Naplemente a főtér felett :) – Elég csak kint lenni a szabadban nyitott szemmel, és lám, tele a világ csodákkal! :)

Tűzoltóautó – nem múzeális! :) Még használják…

A garázsban régi amerikai és orosz tűzoltóautók sorakoztak

Mikor látták, hogy ez tetszik nekünk, behívtak és körbevezettek, nagyon kedvesek voltak velünk. :)

Ettől a látványtól 25 éve berosáltam volna az örömtől :) Kisgyerek koromban ilyen műszerfalakat rajzoltam, és a bátyámmal mindig a jobb első duplaülésen ültünk a BKV buszon, mert onnan beláttunk a “pilótafülkébe”, és amikor a sofőr nyitotta az ajtókat a piros gombokkal, akkor mi is nyomkodtuk a kapaszkodón a csavarokat, mintha gombok lennének… :D

Reggel – A cipőjavító borotválkozik :)

Utcakép :) Imádjuk. Jó leülni egy árnyékos sarokban és csak nézni…

Kifelé menet a városból itt leparkoltunk kicsit, aminek a vége az lett, hogy összesen 60 Córdobáért vettünk egy selyeminget nekem és egy vékony pamut térd alá érő rövidnadrágot Zitának. Ez 600 Ft! :) Természetesen egy használtruha boltról van szó. :)

Úton León felé

Patakmeder…

León határában egyszer csak valaki ránk kiabált: “Magyarok?!” – Erre persze azonnal megálltunk, és beszélgetni kezdtünk. Kérdeztem, hogy “László?” – Hátha Herbert régi magyar barátjával hozott minket össze az út, de nem, Péter nem László. Viszont nagyon kedves volt és szinte első mondata volt, hogy látogassuk meg őket a parton. Névjegykártyát és telefonszámot cseréltük, és megbeszéltük, hogy holnap után találkozunk. Egy napot szerettünk volna Leónra szánni, és Péterék háza útba esett a továbbiakhoz, ezért találtuk ki, hogy így csináljuk. És már alig vártuk, hogy bővebben is beszélgethessünk és találkozzunk Péter feleségével, és egyáltalán, megismerhessük a történetüket. :) (következő bejegyzés… ;) )

León utcáin

Szállás keresésé közben – nyitott szemmel :)

Ez a sarokajtó errefelé nagyon divatos

Már a harmadik hostelnél jártunk, de egyikben se volt hely, mikor végre találtunk két üres dorm ágyat 6-6 dollárért fejenként. Már úgy voltam vele, hogy ám legyen, van asztal, van szék, van wifi, majd írok cikket, mikor Zita, aki a kapu előtt vigyázott az utcán a biciklikre, szólt, hogy jöjjek, mert van itt egy bácsi, aki azt mondja, hogy 150-ért tud nekünk szobát adni (az kettőnkre kb. 5 dollár a 12 helyett…), ez egyből megtetszett nekünk, kérdeztük milyen messze? – Csak néhány sarok, jött a válasz és már sétáltunk is együtt. Angel a szállásadónk egy 70+ éves írtó jó fej, érdeklődő bácsi volt, aki később elmondta, hogy igazából a sztorink jobban érdekelte, mint a bevétel, sokat beszélgettünk, amíg nála voltunk az udvarra nyíló fürdőszobás, egyszerű, de tiszta szobában. Írni, beszélgetni, enni mindig a nappalijában voltunk és ő nagyon élvezte a társaságunkat, egyik este még egy kisebb képes előadást is tartottunk a tévéjén, aminek nagyon örült. És mi is örültünk, hogy valakinél voltunk és nem csak egy szállóban. :) Angel egyébként spanyoltanár és a szobákat általában a tanítványainak szokta kiadni, de sokszor van, hogy ők nincsenek a városban, ilyenkor van egy-két üres szobája. Ha szeretnétek spanyolt tanulni, vagy olcsón megszállni León csodás városában, Angol elérhetősége: Angel Palacios – 86541856 – angel2palacios@yahoo.es – Adjátok át neki üdvözletünket! :)

A szállás megvan, akkor irány SIM-kártyát vásárolni! A kártya maga 10 Córdoba, vagyi 100 forint volt, utána persze még pénzzel is fel kellett tölteni. Íme a csomagok. SMS-t csomag nélkül nem lehet küldeni, telefonálni csomagok nélkül is lehet, persze úgy magasabbak a percdíjak, viszont cserébe csak 30 nap után jár le az előfizetés, nem néhány nap után. Érdemes megjegyezni, milyen rövid időre szólnak a csomagok, nincs is havi előfizetésű csomag, és a legnagyobb pre-paid internetes csomag is csak 15 napos. Itt sokkal inkább napról-napra élnek az emberek, valószínű ez az oka, illetve a “gonosz” üzletpolitika :D Hogy az 500 sms-es 1 órás csomagnak mi értelme van 10 Córdobáért, ne kérdezzétek! :) Talán üzleti körlevél küldés sms-ben? Na, ki is találtam… :)

Láttok valami furcsát a lépcsőben?

A leóni bazilika a főtéren – Közép-Amerika legnagyobb katedrália, a város jelképe

Ugyanennek egy részelete

Ekkor még nem értettük, mit keres ez a nagy női szobor a főtér oldalában… :)

León tele van templomokkal…

Az utcán találtuk ezt a rizsből és tejből, na meg temérdek cukorból készült szuper édes ételt. Sajnos itt is mértéktelenül és eszetlenül használják a cukrot. 35 Córdobáért már kapni egy kancsó narancslevet, de rájuk kell szólni, hogy a frissen facsart narancslé mellé már ne tegyenek még két evőkanál cukrot… :o

Minden sarkon tamplom – Valahol mintha azt hallottam volna, hogy csak Leónban több templom van, mint összesen az ország többi településén. Ezt mondjuk nem tudom elhinni, de az tény, hogy sok van.

Tömegközlekedés

Sajt – Az utcán kapható ilyen furcsa kiszerelésben :)

Angel szomszédjai az utcára nyíló garázs (vagy nappali, ezt errefelé nehéz eldönteni) ajtajában a délután nagy grillezésbe kezdtek, és estére hatalmas mennyiségű ételt eladtak. Egy nagy banánlevélnyivel mi is vettünk :) – Avagy a bringa és az üzemanyaga :)

Hát ez elfogyott! :) A tányér meg mehet a komposztra, a csontot pedig már az udvaron rágja boldogan a kutya, aki az ajtóban ülve, a farkát izgatottan csóválva nézte végig a vacsoránkat :)

A szobánk puritán volt, de nekünk így tökéletes! :)

Konditerem oldalán… :D

Útban egy múzeum felé

A járdán is mindig az orrunk elé kell nézni, nem csak az úttesten

A legendák és mítoszok múzeuma egy a polgárháború alatt börtönként üzemelő épületben található

Ez a hölgy az alapítója. Kezdetben a saját otthonában állította fel a papírdarabokból épített, festett szobrokat, melyek különböző történetek szereplőit elevenítik fel. Végül – legalábbis az idegenvezetőnk elmondása szerint – a hölgy a halála előtt saját magát is megépítette! :o

Balra León alapítója, meg néhány fontos alak, művészek, költők…

Na itt van az óriásnő sztorija. A spanyolokat így figurázták ki a helyiek, ugyanis azok maasabbak voltak náluk (persze nem ennyire), a nagyfejű bábu pedig egy őslakos akar lenni, akinek azért nagyobb a feje, mert okos – okosabb mint a spanyolok! :)

Ezek a bábúk valami hatalmi harci – szerelmi sztorit próbálnak feleleveníteni. A spanyoloknak nem sikerült megszerezni egy területet, végül elvették a törzsfőnök lányát feleségül, így megoldva a problémát… :) Vagy valami ilyesmi. Nehezen érthető angolt beszélt a veeztőnk, csak ennyit sikerült kivenni.

Ezzel a boszival a rosszul viselkedő gyerekeket próbálták fegyelmezni. Mármint nem magával a boszorkánnyal, hanem az ő legendájának az emlegetésével… :) “Elviszi a rossz gyerekeket!” – Kicsit brutálisabb, mint nálunk a virgács amit a Mikulás hoz csoki helyett a rosszaknak… :)

A halál szekere, csontvázakból – Ha egyszer végigmegy egy utcán, ott hamarosan mindkét oldalt lakók küzül meghal egy-egy valaki… :o

Egy régi pap, akit lefejeztem és a feje belegurult a Managua-tóba és… Nem tudom, valami őrültség volt a vége, miatta voltak vulkánkitörések, vagy földrengések, vagy a fene tudja… Az arany rák meg a gazdagságot elhozó jószerencsét jelképezi – ha meglátod, gazdag leszel! :) Biztos ilyen rákok vannak az itteni lottószelvényeken négylevelű lóhere helyett! :)

A múzeum nagyon érdekes volt, de elsősorban a történetek miatt – Mint műalkotások, nekünk sokkal jobban tetszettek az első udvar falán található mozaikok – amelyek ugyanezeket a témákat dolgozták fel, csak más módon.

Ez már kint van az utcán, közel a főtérhez, egy kosárpálya oldalában hatalmas falfestmény

Másik falfestmény egy kocsma falán

A Quesillo! Beletartott egy kis időbe, mire megtaláltuk ezt az útikönyvünk szerint tipikus nicaraguai ételt. Tortilla egy lapos sajtdarabbal, fejföl szerű krémmel és valahogy megbolondított (“pickled” – hogy mondod magyarul?) hagymával – Zitát egy kicsit a túróstésztára emlékeztette, nekem nem nyerte el túlságosan a tetszésem. Magasan van a léc, a pupusát nehéz überelni! :)

Utcai bicikliszervíz és alkatrészbolt :)

Egy templom másfél kilométerre a bazilikától nyugatra – Állítólag bent van valami nap-szimbólum, ami még a kereszténység betörése előtti kultúrából való, de mégis bekerült a templomba. Sajnos mi nem láthattuk, mert a templom zárva volt, mikor arra jártunk

De hazafelé legalább láttunk újabb falfestményeket – tele van ezekkel is a város

Néhol elég keskeny a járda… :) Sok helyen nem túl komfortos a város a gyalogosok számára, de ez csak a központi néhány háztömbben zavaró, ahol sok a forgalom – különben simán oké középen az úton sétálni

A mosómedve egyszercsak megjelent a háznál és odaszokott. Egészen a gazdája nyakába! :) Így sétáltak együtt az utcán :)

32 ezer kilométer! :)