Gondolhatjátok, hogy nem napszúrást kapni, belázasodni, gyomorbajok miatt diétázni, és nem is drága, koszos szállodában vesztegelni utaztunk Aurangabadba. Hanem mert ez a város közel található Ellorához és Ajantához. Ez utóbbi két hely pedig messzeföldről híres (legalábbis Indián belül biztosan) a sziklatemplomairól. Mi úgy döntöttünk, hogy útba ejtjük őket, ezért utaztunk Udaipur után Aurangabadba. Lett volna lehetőség közvetlen a barlangtemplomok környékén megszállni, de az még Aurangabadnál is drágább lett volna. Ezért aztán maradt a korai kelés, hogy még a nagy hőség előtt buszra tudjunk szállni a tőlünk 40km-re lévő Ellorába. Zita harmadik nap reggelre jobban lett, úgyhogy ezt szépen meg is léptük. Az egy sarokra lévő buszállomásig sétáltunk, majd felszálltunk egy buszra, ami azt ígérte, hogy elrepít minket fejenként 26 rupiért Ellorába. Kétszer 26 az annyi mint 46, legalábbis a conductornál. Előttünk az iráni és az angol srác 54-et fizettek együtt. Ilyen gyorsan el lehet felejteni a matekot, vagy valójában megint csak átvernek, és a jegy… Á, mindegy, hagyjuk ezt, gondolom már Ti is unjátok. Ez itt minden napos, és normális. Indiában teljesen nyilvánvaló mindenki számára a sztereotipia, hogy aki idejön külföldről, az gazdag. Ezt a belépők árképzéséből is jól megtanulják: indiaiaknak 10 rupi, külföldieknek 250 rupi. Ezek után miért is csodálkozom, ha valamit a beszerzési ár több mint húszszorosáért próbálnak eladni nekem? :)

A Kailasa templom – Kőelefántok és denevérek a hegy gyomrában

Ahogy sétáltunk a kellemes, árnyékos-majmos parkban a domboldal felé, máris feltűnt a legnagyobb hindu templom előttünk. Egy szakaszon hiányzott a szikla a domboldalból, helyette egy hatalmas templomkomplexum foglalt helyet a hegy gyomrában. Amikor beléptünk, két oldalt két életnagyságú elefántszobor köszönt ránk. Ezeket is a hegy sziklájából faragták ki, mint ahogy az egész Kailasa templomot, valamikor 600 és 900 között, kb. 150 év alatt, 7000 ezer munkás. A templom monumentális volt, és észbontó. Az egészet föntről ásták ki a sziklából, és sehol sem ronthattak. A templomot körbe lehetett járni, mert egészen a „földszintig” körbefaragták a sziklát, sőt három oldalt, a szikla belsejébe oszlopcsarnokokat is vájtak, amelyekben körbe lehetett sétálni. Néhol egy-egy melléktemplom, vagy inkább a „kápolna hindu megfelelője” is ki volt faragva egy szinttel feljebb a szikla oldalában. A főtemplom pedig elképesztően gazdag szobrokat tartalmazott. Pl. az egész templomot elefántok tartották, és ezek némelyike igen jó minőségben megmaradt. A templom belül is gyönyörű volt, és ha átsétáltunk rajta, egy-egy ajtón ki tudtunk menni egy teraszra, ami hátulról körbeölelte a templomcsarnokot. Itt volt egy-két kisebb helység, amelyekben denevérek tanyáztak. Ez volt az első hely, ahol találkoztunk velük, de aztán később még sok helyen. Csak a Kailasa templomban és környékén kapásból egy órát eltöltöttünk, de még ez is kevés volt, hogy igazán felfogjuk, micsoda helyen járunk. Nagyon megnéztem volna, hogyan faragták mindezt ki anno. Milyen eszközöket használtak, hogyan terveztek, milyen tervrajzaik voltak – ha egyáltalán volt nekik, hogyan voltak ilyen pontosak, és egyáltalán, honnan tudták, hogy ez a sok templom, és szobor ott van benne a sziklában?!? :)

A buddhista templomok

Ellorában nem csak a Kailasa templom található, hanem sok másik is. Bár az tény, hogy a Kailasa az egyik legnagyobb, legpompásabb templom az összes közül. A hinduk között legalábbis biztosan. Merthogy nem ám csak hindu templomokat találni Ellorában! Összesen 34 barlangot járhat be a látogató, ezek közül 12 buddhista, 17 hindu, és 5 dzsáin. Ez is jól mutatja, hogy errefelé milyen jól megférnek a vallások – és az emberek egymás mellett. Vagyis mondhatnánk, hogy „megfértek”, mert hogy ma már ez nem így van, hisz a hírekből tudjuk, hogy micsoda véres terrortámadások és merényletek történtek akár csak néhány évvel ezelőtt Delhiben és Mumbai-ban. Azonban ne feledjük, hogy a hírek mindig a szélsőségekről szólnak, és ha nem ezekre koncentrálunk, hanem a vallási sokszínűségre, és azt nézzük, hogy Indiában 1,2 milliárd ember él, akkor szerintem még ma is kijelenthetjük, hogy itt a különböző vallású emberek jól megférnek egymás mellett. Ezt egyébként mi is aláírjuk a személyes tapasztalatainkkal. Na, de most már térjünk vissza a barlangokhoz, méghozzá először a buddhista barlangtemplomokhoz, merthogy a Kailasa templomtól délre indultunk tovább, a 12 buddhista templom irányába. Ezek elsőre egyszerűbbnek tűntek mint az óriási is néhol őrült részletgazdag hindu főtemplom, ám ettől még ezek is képesek voltak elkápráztatni minket. Először néhány három szintes oszlopcsarnokot néztünk meg, ezek kívülről egész egyszerűen néztek ki. Ahogy beléptünk a sziklába vájt udvarba, csak néhány hosszú, egyszerű teraszt láttunk egymás felett. Azonban ahogy beléptünk a szikla belsejébe, hatalmas, oszlopos termekben találtuk magunkat, és ezek tele voltak kisebb-nagyobb melléktermekkel, na és persze a falakon, oszlopokon elképesztő faragványokkal. Több ehhez hasonló templomot is megnéztünk, mígnem találtunk egy olyat, ami különbözött az összestől. Hosszúkás volt és felül boltíves, alapvető formájában hasonlított kicsit egy keresztény templomra, de csak ebben, másban nemigen, mert az egész teret egy nagy, számunkra idegen szobor uralta. Az akusztika sem volt gyenge, és ezt szerencsénkre úgy tapasztalhattuk meg, hogy valaki nekiállt énekelni a teremben. Mind a négyen – merthogy a buszon megismert iráni és angol sráccal együtt jártuk a templomokat – leültünk a terem oldalában, nekidőltünk a sziklának, és csak élveztük a helyet. Nem akárhol voltunk, és ezt nagyon jól lehetett érezni.

A következő csarnokok egyikében egy hatalmas étkezőt véltünk felfedezni. Kihasználva a „hely adta lehetőségeket” iráni barátunk előkapott egy nagy zacskó pisztáciát, és nagy örömmel kezdett falatozni a kis nemzetközi társaságunk. Nem sokkal ezután végére is értünk a buddhista templomoknak, így fordulhattunk vissza. Mindenki éhes volt már, ezért egy a bejárat melletti vendéglőnél leültünk az árnyékban ebédelni, na és persze pihenni. Mi Zitával csak főtt rizst és főtt burgonyát ettünk, összesen 40 rupiért. Szemben velünk az angol srác egy nagy tányér thálit nyomott be… Mi nem mertünk kockáztatni. Viszonylag jól bírtuk ahhoz képest, ahogy kinéztünk az elmúlt napokban, és ennek nagyon örültünk. Nem akartuk most egy finom ebéd miatt lerombolni az egészet, és elölről kezdeni a diétát. Na meg aztán vécé sem volt a barlangtemplomokban! :)

A Kailasa templom felett a sziklaperemen és a hindu templomoknál

Ebéd után ahogy elindultunk a domboldalban észak felé, a többi hindu, és a dzsáin templomok felé, észrevettük, hogy a Kailasa templom mellett fel lehet mászni a dombra, vagyis a templomot körülölelő szikla tetejére, hogy körbejárjuk és megcsodáljuk a peremről is, odafentről a templomkomplexumot. Ezzel a lehetőséggel éltünk is az ötletemre, és nem csalódtunk odafentről nagyon jól be lehetett látni a templom komplexumot, és az épületek tetejét, amit amúgy eddig még egyáltalán nem is láttunk. Természetesen a tetőn is elefántok őrizték a templomot. Igyekeztem panorámaképeket is készíteni, amiket épp most, miközben ezeket a sorokat írom, illeszt össze a kis netbook. Minden utolsó erejével, merthogy mindjárt lemerül az akkumulátor – egy robogó vonatról írok. Remélem visszaadnak majd valamit a látványból a panorámaképek.

Klikk a képre a részletesebb kilátásért! Keressétek meg Zitát a képen! ;)

Szóval felmásztunk és jól körbenéztünk, amit nagyon élveztünk. A hindu templomok sok újat nem mutattak, annak ellenére, hogy máshogy néztek ki, mint buddhista társaik. Csakhogy barlangtemplomot már láttunk délelőtt, hindu templomból már lassan kezdett is volna sok lenni. Persze mivel ilyen speciális helyen voltak, élveztük mindegyiket. A szikla belsejében mindig hűvösebb volt, mint odakint a napon, és ez is nagyban hozzájárult ahhoz élvezni tudjuk ezeket a helyeket. A hindu templomokban is rengeteg szobor volt, de követni nem tudtuk őket, az útikönyv nem beszélt róluk részletesen, mi pedig még nem voltunk olyan profik hindu vallástörténetből, hogy felismerjük őket. Szóval most csak annyit tudok mesélni, hogy volt ott mindenféle… Kistehenes, nagytehenes, bikás, csontvázas (ez nem volt jellemző, de láttunk ilyet is), elefántos, sok nagymellű nős. Merthogy minden női szobornak hatalmas, már-már irreálisan nagy és kerek mellei voltak. Ekkor még nem tudtuk, miért van ez, úgyhogy most még nem is árulom el! :P

Halak eszik a bőrünket

Egy helyen – a 25-ös számú barlang előtt – Zita a templom előtte terasz oldalában egy kis vizes medencét fedezett fel. Máshol is láttunk már ilyen vízzel teli sziklavájatokat, de azok általában zöld algás, gempás vízzel voltak tele, ezért eszünkbe se jutott a közelükbe menni. Ez a kis medence azonban más volt gyönyörű szép, átlátszó, tiszta vize volt. Ezért Zita közelebb ment, és beletette a kezét, hogy kicsit felfrissítse magát. Egy perc múlva vidáman hívott oda, hogy ezt nekem is látnom kell. Apró halak „szerették” a kezét, köré gyűltek, és elkezdték lecsipegetni a bőréről az elhalt hámsejteket. Hallottunk már ilyesmiről, és arról is, hogy az ilyen egzotikus kozmetikai (vagy pedikűr? Tudom is én, nem vagyok nő…) szolgáltatásnak máshol igen borsos ára van. Itt teljesen ingyen voltak a halak, közel s távol ember nem volt, pedig kinéztük volna az indiai barátainktól, hogy rámoccannak erre, és elkérnek pár rupit a halak szolgálataiért, de hála az égnek, ez végre nem így volt. Szóval fogtunk magunkat, levettük a szandált, és beáztattuk a lábunkat a vízbe. Ez már önmagában a halak nélkül is jólesett volna, mert a víz kellemes hideg volt, és így felfrissített minket. De így, ezekkel a kis halakkal még történés is volt a lábáztatás közben. Csiklandozták a lábfejünk, ahogy csipegették le az elhalt hámsejteket. Egy idő után rengetegen gyűltek a lábaink köré. Közben más turisták is megérkeztek, és odajöttek hozzánk köszönni. Persze mindegyikük meglepődött azon, amit felfedeztünk, és teljesen odáig voltak tőle, így aztán jó kis társaság gyűlt a medence partjára, és már nem csak a hűvös víz, a halak, hanem a társaság miatt is jó volt ott lenni. Ekkor ismerkedtünk meg a német Peter-el, aki Mumbai-ba jött repülővel, és a biciklijét is hozta, és most bringával járja be Indiát. A barátnője erasmussal tanul Pécsett, erre most tessék, összeakad két magyarral Indiában! :) Telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy másnap együtt Holi fesztiválozunk.

A dzsáin templomoknál

Bő fél óra után elbúcsúztunk a halainktól és az új barátainktól, majd nekivágtunk megkeresni a dzsáin templomokat. Ehhez sétálnunk kellett pár kilométert. A túra végén néhány lépcsőn le kellett ereszkednünk egy kiszáradt tó medre mellé, majd ugyanezt a szintet a sziklaöböl túloldalán meredek lépcsőkön visszavettük. A lépcsők tetején, egy sziklaalagúton át egy hatalmas oszlopcsarnokba jutottunk ki. Innen egy kisebb templom nyílt jobbra balra pedig újra ki tudtunk menni a szabadba. Az egész ellorai park legészakabbi pontján lyukadtunk ki, ahol még néhány, egymással a sziklában járatokkal összekötött, igen pompás, több szintes dzsáin templomot jártunk végig. Ezek kevésbé különböztek a hindutól, mint a buddhista barlangok. Hogy mi volt bent, azt most ennél jobban nem tudom részletezni: nagy, szép, részletgazdag. Beszéljenek a képek, mert nekem nincs hozzá kellő háttértudásom, és azt hiszem nem is fogok felszedni mélyebb tudást e téren, ez nem is célom egyelőre.

Hazafelé dzsippel mentünk, ami olcsóbb volt, mint idefelé az állami busz. Ez megerősített abban, hogy jövet valami turpisságot követett el a conductor. De ezen már nem akadtam le, ellenben azt vicces volt megfigyelni, ahogy a sofőrünk teletömte az autóját. Én ültem elöl kezépen, balra tőlem Zita, jobbra pedig a sofőr. Amikor azt hittem, többen már nem férünk el a kocsiban, valaki beszállt közém és a sofőr közé. Magyarán ketten ültek a sofőr ülésén. Így még mindig tudta valahogy kezelni a pedálokat, viszont a sebváltó az már az utas és közém esett, magyarán ahányszor csak váltott, át kellett nyúlnia egy emberen a bal kezével. Biztonsági övet persze már hetek óta nem láttunk sehol… Persze nem történt baj, túléltük, és este már készülhettünk lélekben a másnapi Holi fesztiválra. Mondanom sem kell, India ismét tartogatott meglepetéseket, nem sikerült mindenre felkészülnünk. :)