A biciklisnek nem szabad felhajtania a felüljárókra – amelyek egyébként Mexikószerte elhagyatottan és porosan állnak, mert az ilyen vidéki helyeken alig használják őket, inkább átlépnek a betonkorláton, mintsem ekkorát kerüljenek

Az első város, ami szembejött, és annak tornyai – itt egyébként máris megálltuk enni

Nagyjából végig ilyen volt a táj és az út ezen a napon

Ha oldalra néztünk, akkor pedig ezt láttuk. Ezekből a sorokba ültetett növényekből készítik a Tequilát! :)

Guadalajara már alig 400km… Igaz, mi kitérünk majd Puerto Vallarta felé is, így nekünk hosszabb lesz. Nem szeretjük az egyenes, egyszerű, könnyű utakat, mint amilyen pl. ez az autópálya! :)

Na azért ez szép volt, nem panaszkodhatunk! :)

Épp megálltunk egy helyen, ahol picit szélesebb volt a leállósáv, hogy dolgainkat intézzük a bokorban, mikor egy szürke újtítpusú VW bogár állt meg előttünk. Csak egy fél perc után esett le, hogy ezek Helenáék, pontosabban Helena és a lánya :) Guadalajarába tartottak, ahol másnap kezdődött a leányzó élete első egyetemi tanítási napja! :) Ez mindig izgalmas, de ők nem rohantak, 6km-el később a fizetőkapuk melletti pihenőhelyen bevártak minket és beszélgettünk egy jót. ŐK alig egy órája indultak autóval Mazatlánból, mi ekkor szinte már egy egész napja tekertünk. :)

Miközben beszélgettünk, mellettünk a kerítésen egy óriási hüllőállat jelent meg – Zita vette észre, és én osontam oda hozzá a kamerával. :)

Kanyar!!! :) Végre vannak kanyarok az útban! :) Már ennek is örülni kell! :)

A nap végén, kb. 15km-el a cél előbb letértünk az autópályáról, és itt láttuk először ezt a táblát: traktoros kalapban! :) Na ne, hogy kalapban, hogy máshogy, ez itt Mexikó! :) A kalap a nemzeti öltözetük része, legalábbis a férfiaknál.

Zita egyszercsak lefékezett előttem, majd az úttest közepére mutatott. Egy óriás pók keresztezte az aszfaltsávot. Sajnos nem tudtuk lefényképezni csak mikor már a túloldali fűben elbújt, de higyjétek el, óriási volt, kb. tenyérnagyságú! :)

A naplemente előtti fényekben mindig élmény suhanni

Hosszúra nyúlt már az árnyékunk, ideje megállni valahol!

Egy apró városkában, Escuinapa de Hidalgo-ban álltunk meg éjszakára

180 pesoért vettünk ki egy szobát. Próbáltuk odébbtolni az ágyat, hogy jobban beférjenek a bringák, de meg se mozdult! :) Le volt betonozva és csempézve az alja! :)

Egy takoszozó-quesadillájó-vámpírozónál vacsoráztunk. Mert a mexikóiaknak van egy “Vampiros” nevű ételük is. :)

Csak most tudtam meg, hogy a “szaknyelv” úgy hívja, amit ilyenkor csinálok, hogy “food-porn”, vagyis étel-pornó! :) Én erre még sosem gondoltam. Szerintem ételeket pont olyan érdekes lefényképezni, megosztani mint pl. tájakat… E vacsora alatt a 89km alatt elégett kalóriákat próbáltuk meg visszapótolni.

A bácsi, aki a zászlót tartja, annak az étteremnek a tulajdonosa, ahol reggeliztünk. És mint kiderült, annak a szállodának is, ahol este aludtunk. Az oldalról nyitott “nádtetős” épületben olcsó ételek voltak, konnektor és wifi – utóbbiakat most nem használtuk, csak észrevettük, hogy vannak.

Alig haladtunk két sarkot a reggelizőhelyről, erre a falfestményre lettünk figyelmesek. Persze egyből elnyerte rajongó tetszésünket! :) Íme nélkülünk és rekuk nélkül, ahogy FB-on ígértük.

Persze elkészítettük a rekus verziót is, nagyon szerényen a hagyományos bicikli elé helyezve a fekvőkerékpárt. :)

Én sem maradhattam le erről a képről :) – Ti mit rajzolnátok a kép jobb szélére, a bringás elé?

Feliz Viaje – Szó szerint: “Boldog utazást!” :) Reméljük, szép napunk lesz ma is.

Ezen a napon már nem autópályáztunk, de amint láthatjátok, az autópályával párhuzamos, másik út is nagyon hasonló volt. Kb. ugyanakkora forgalom ment rajta, viszont nem volt rajta széles padka számunkra, és picit jobban kanyargott.

Épp a félbevágott hegy felé tartunk

Itt picit közelebb volt hozzánk a táj

Megálltunk egy faluban enni, inni és pihenni. A fedett teraszos helyen néhány helyi pihent, a srácok egy XBOX-ból épített játékgépen játszottak valami szörnyes, gyilkolós FPS-el, amihez 5 percenként kellett érméket dobálni a gépbe – a controllerek meg egy-egy rozsdás vassal voltak odarögzítve a játékgéphez.

Bezzeg a zabálnivalóan aranyos kislány a biciklijén ült és babázott :)

Random Bubbles of Happiness 2 – A kislányok szív alakú piros lufit kaptak tőlünk, a fiúk pedig ezüstszínű kardot. Persze utóbbival egyből elkezdtek harcolni egymással, mire az egyiknek a pengerésze kipukkadt és csak egy rajzolt péniszre kísértetiesen hasonló valami maradt az egészből. Ettől egyből kitört a nagy nevetés, és a fiú nagy rötyögve és diadalittasan elindult az új formájú lufival az apja felé – “Nézd mit kaptam a külföldiektől!” – mi meg fogtuk a fejünket, és félig már kínunkban, de mi is nevettünk a bandával. :)

A mexikóiak nagyon nagy hányada – túlnyomó többsége – katolikus, és valóban nagyon vallásosak. Legnagyobb nemzeti szentjük, a Guadalupei Szűzanya, vagyis Mária egyik helyi megjelenése – ennek tisztelegnek a teherautó feliratán is

A táj változatlanul dombos és zöld – szeretjük! :)

Egyik naptárfotónak a Mexikó nyugati-parti hónaphoz jó-e lesz pl. ez a kép? :)

Az előző munkám által a dunaújvárosi kőolajfinomítóban (“Nem fog nekik sikerülni! Hát miért nem próbálnak valami olyannal, ami már majdnem finom? Például krumpli! :D”) is megfordultam, ahol a biztonsági oktatáson azt mondták, hogy ha egy ilyen gömbtartály felrobban, ott több száz méteres körzetben senki nem marad életben. Szóval óvakodjatok a gömbtartályoktól – ha megjelenik egy az otthonotokban, azonnal fussatok! :)

San Francisco? Már megint? :) Tele van velük Mexikó… Elgondolkodtatok már azon, hogy ha a spanyolnyelvűek Nuevo Zealandanak hívják Új-Zélandot, és mi is Új-Zélandnak, akkor New Yorkot pl. miért nem hívjuk Új-Yorknak? Vagy pl. San Francisco városát Szent Ferencnek, vagy Szent Ferencvárosnak? :)

Balra szép

Előre is szép

Balra falu

130 pesoért találtunk szállást. Rákérdeztünk egy útszéli vendéglőben a hotelre, mire a szomszéd kapura mutattak, ahol semmi nem volt kiírva. Bent az udvaron ilyen kocsibeállók mögött voltak a szobák

A szobánk és a benne található fürdő-“szoba” :)

Ahogy a szállásunk, úgy a vacsoránk is egyszerű volt: quesadilla con friholes, vagyis sajtos tortilla babbal :) Kellett is az eledel a 97km-es nap végén

Reggel korán indultunk, már a reggeli előtt beleraktunk a lábainkba vagy 20km-t

Itt reggeliztünk

Én tortát (szendvicset) ettem, míg Zita ezt a set-breakfastet, drága volt, 45 peso, de cserébe nagy adagot adtak, végtelen sok tortilla járt hozzá, és a zöldséges, babos sonkás rántotta akkora adag volt, hogy még nekem is jutott belőle :)

Kereszteztük az “Autopista”-t – mert ítt így hívják az autópályát :)

Santiago Ixcuintlába érve az út két szélén mozaikok magasodtak

Elég jól nézett ki és több tíz méter hosszan tele volt a fal ilyenekkel

A fehér-sárga templom is jól nézett ki a napsütésben

Rio de Janeiro mini edition? :)

Csak egy random sarki fotósbolt :)

Ki biciklin, ki lovon…

Ez már egy másik városka, Villa Hidalgo

Itt megálltunk inni valamit a helyi fagyizó-gyümölcsléző komplexumban

Így nézett ki belülről

Na ez egy nagy sztori! :) Ő Pedro Simon, vagyis Simon-atya, a dohányzó, tequilázó, csokoládéimádó helyi szent :) A mexikóiaknak vannak ilyen furcsa, az egyház által nem elismert szentjeik, állítólag még a drogdílereknek is vannak itt “védőszentjeik”… :o

San Blas felé robogva már egész apró, keskeny úton haladtunk – ahol szembejött ez a VW bogár :)

San Blas környékén rengeteg csatorna és különböző elárasztott területek találhatóak, ahol halat “termesztenek” :)

Száradó ruhák és étterem :) San Blas határában

San Blas kapuja, ide volt megbeszélve a találkozónk a vendéglátónkkal. 105km itt fejeztük be a napot.