A szerdai piac Kaumin

Joe, alias Józsi nagyon jó fej volt velünk, már az első pillanattól kezdve. Mivel ez a nap szerda volt, és szerdánként egy híres piac üzemel a Kapoho – Pahoa – Kaumi háromszög déli csücskében, vagyis Kaumiban, ahová Józsi is el szokott látogatni, ezért, hogy vele tarthassunk, feldobtuk a bringákat és a cuccokat a platóra, és autóval folytattuk. Először csak Pahoa mellett álltunk meg egy-egy fish and chips mellett beszélgetni, majd lepakoltuk a holmikat Józsi otthonában illetve munkahelyén, az Orchid Paradise-ban.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Józsi ugyanis orchideákat tart, ezt csinálja már jó ideje, azelőtt meg karosszéria lakatos volt, de amióta egyszer Hawaii-ra látogatott, azóta itt él és (többek között) ezzel foglalkozik. Jelenleg egy fiatal srác is nála lakik, vele együtt négyesben indultunk el egy gyönyörű parti úton dél felé, sajnos már sötétben, így nem tudtam a környékről jó képeket csinálni, pedig még így kevés fénynél is csodaszép volt.

A piac pedig, hát azt inkább nevezném szerdánként hippi és kézműves, zenés összejövetelnek. :) Néhány sátor alatt mindenféle izgalmas dolgokat, étkeket és italokat áruló érdekes népség, na és persze egy színpad, ahol zenélnek, és hála az égnek még egy kis vegyes bolt is volt a parkoló túloldalán, ahol 3 dollár alatt meg lehetett kapni egy üveg Optimator nevű relatív jóféle német sört, amit persze aztán papírzacskóból szabadott csak inni. :) Hogy miért, azt nem tudom, de ez számomra vicces volt. :) …és meg is vidámodtam tőle, hiába, megéri elszokni az alkoholtól, mert így alkalomadtán már egy sörtől is becsiccsenthet az ember. Persze csak annyira, amennyire érdemes. Zitával sorra jártunk mindent, sok emberrel beszélgettünk is és a zenét is élveztük egy kicsit, jó volt a hangulat, és jól éreztük magunkat.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Joe-t úgy tűnt, nagyon sokat ismerik, ő talán állandó vendég lehet itt, amit meg is értek. Hazafelé is végigbeszéltük az utat, majd a vendégágyán elterültünk az estére.

Házikó a fán és halak a vízben

Következő reggel szedtük a sátorfánkat és elindultunk a szomszédba, egy régi vasúti út helyén hagyott vörös köves út mentén, ugyanis igazából már az előző este is máshová lettünk volna hivatalosak, Erzsiékhez. Csak mivel időközben Józsi Katalintól megkapta a telefonszámunkat, és felhívott minket, kihasználtuk az alkalmat, és elmentünk vele a piacra, ahová amúgy is igyekezett. Mi meg bringával már nem értünk volna oda. Viszont így aznap már Erzsiékhez sem, csak másnap reggel.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Erzsiéknél két nagyon jó napot töltöttünk, habár az idő közel sem volt ideális, ugyanis szinte végig szakadt az eső, ahogy errefelé elég sokat szokott. Erzsi ráadásul elég elfoglalt volt, így csak esténként tudtunk egy keveset beszélgetni néha. De legalább a blog és a cikkek ekkor emlékszem, hogy új lendületet vettek. Egy kis kunyhóban laktunk, ami nagyon otthonos volt, főleg, hogy néha lovak legeltek az ajtónk előtt, és körülöttünk minden nagyon zöld volt, szemben pedig egy fára egy kisebb treehouse, vagyis apró házikó volt építve, amire csak létrán lehetett felmászni. Az egész birtok egyébként offgrid működött, mivel elég távol volt mindentől csak úgy az erdő közepén, ide be sincs vezetve se a víz se az áram. Utóbbi szolárról, az ahhoz kötött aksikról, és ha azok lemerültek, generátorról megy, előbbi pedig esővíz. Ha nem lettünk volna az ilyesmire figyelmesek, mindez egyébként fel sem tűnt volna. :)

Erzsiéktől egyik nap lementünk snorkellezni, Józsival és néhány barátjával/üzlettársával mentünk le a Kapoho Tide Pools nevű helyre, ami Richard és mások szerint is a legszebb hely az ilyesmire az egész Nagy Szigeten. Egy gyönyörű kis öbölnek a partjára vittek minket a barátaink, ami már a felszínről is gyönyörű volt, és hát ami a víz alatt van… :) Arra írnám, hogy még mindig nincsenek szavaim, de ez nem igaz, hála egy kedves, magát Zsíros B. Ödönnek nevező hozzászólónknak, most már szinte az összes olyan hal nevét tudom, amelyeket itt és máshol láttunk. :) A humuhumu nukunuku apua’a-ról pedig kiderült, hogy igazából nem egy új hal, hanem egy általunk Indonéziából már jól ismert hal, csak itt más neve van, nem is akármilyen. :) Joe szerint a hawaii-ak, ha valami új dolgot láttak és még nem volt rá nevük, nem egy teljesen új nevet találtak ki neki, hanem valami meglévő nevet ragasztottak rá, kétszer mondva: humu humu nuku nuku apua’a! :) Amikor Zita elkezdte nekem mutogatni, hogy ott van, ott van ez a hal, akkor teljesen zavarba jöttem, mert én valami új, színes, izgalmas, érdekes halat kerestem a szememmel, de azt sehol nem találtam. :) Ellenben ezt a kis színes mókás alakú lényt igen, aki amúgy a homokszerű tengerfenékbe harap bele és köpi aztán ki a kopoltyúján keresztül azt, ami nem kellett neki belőle. :) Őt viszont már ismertem, ezért szinte átnéztem rajta, keresve a híres humuhumu nukunuku apua’a-t. Hát, miután kitettük a fejünket Zitával a vízből és újra beszéltünk, kiderült, hogy ez a hal volt az. :)

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Azt hitték a halak, hogy enni kapnak tőlünk… Ezért gyűltek körénk

Hogy felhúzta a sörényét! :)

Józsi: erre gyertek!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Ezután sajnos beázott a vízálló tokja a kamerának, ezért ki kellett úsznom vele, mielőtt még több víz ment volna bele. Kiszárítani már nem sikerült, így én már csak a partról csodáltam ezt a nem akármilyen környéket. Mire mentem volna vissza, Zita és Joe már kifelé úsztak, így végül abban maradtunk, hogy talán máskor még visszajövünk majd.

A lávamedencék az agy mögött

Következő, vagy talán az azt követő napra Joe nagy magyar összejövetelt rendezett annak apropóján, hogy mi is a szigeten vagyunk épp. Ezen a napon már reggel legurultunk hozzá a teljes cókmókunkkal, mert úgy volt, hogy következő reggel tovább állunk, méghozzá nem is akármilyen tervekkel. Na de ennyire ne szaladjunk előre, mert ez a nap nem kevés élményt tartogatott számunkra. Reggel a kutyástul, mindenestül elindultunk a pickup-al egy „Az Agy” nevű helyre, vagyis egész pontosan az agyon keresztül egy gyönyörű partszakaszra.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Ahogy mentünk az autóval, úgy változott a táj minden kilométeren: először egy üresebb terepen haladtunk át, ahol pár évtizede mindent letarolt a láva – Azt a részt, ahol most Joe lakik, azért nem, mert egy kisebb hegygerinc elterelte a lávát onnan. Aztán sűrű, dzsungelszerű erdőben találtuk magunkat, de még mindig egy szélesebb murvás úton. Erről egy olyan útra kanyarodtunk le, amit én nem is neveznék útnak, és a mai napig csodálom Joe-t azért, ahogyan keresztülvezette rajta az amúgy csak két kerék-meghajtású autóját. Ezt az utat azért hívják „agynak”, mert olyan sűrűn benyúlnak felé a girbe-gurba faágat, hogy közben olyan érzése támad az embernek, mintha agytekervények között haladnánk. Persze néhol ezeknek a tekervényeknek egyesek nekimentek láncfűrésszel, hogy ki tudjanak jutni autóval a partra, de még így is nagyon szűk és alacsony az ágak között az átjáró, ahol áthaladtunk. Miközben a kerekek alatt sokszor mély sár volt, amitől én persze nem voltam nyugodt, pedig én csak egy utas voltam az autóban, ami nem is a miénk volt. :) De Joe becsületére legyen mondva, egy karcolást sem ejtett az autón, de még a platón utazó kutyákon sem. :) Akik a végén már le is ugráltak onnan és előreszaladtak a nyitott partra. Itt volt egy fickó, aki úgy tűnt, állandó jelleggel kiköltözött ide néhány sátorponyva alá, talán ő tarthatja karban ezt az utat, talán ezért nem növi be a dzsungel, még ha úgy is tűnik, hogy nagyon próbálkozik rajta.

Az autókázásról timelapse-et is készítettünk:

A part gyönyörű volt, és nagyon érdekes. A tengerrel szemben zöld erdő húzódtak ameddig a szem ellátott, mi pedig egy 100 méter széles, fekete kősávon bukdácsoltunk a víz felé.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Ez a láva a tengerrel találkozva úgy kövült meg, hogy kisebb-nagyobb medencéket alkozott a nyílt tengertől sokszor több tíz méternyi távolságra beljebb a parttól. Ezekben mártóztunk meg, először egy kisebb, keskenyebb medencében.

Innen nagyon jól tettük, hogy odébb álltunk, mert épp, mikor a többiek már elpakoltak, láttam, hogy egy hatalmas hullám közelít. Gyorsan videó felvételt indítottam, amit egyébként majdnem megjártam, mert ha a hullám kicsit nagyobb lett volna, tuti eláztatja a kamerát. Azon a sziklán, amin átcsapott ez az óriási hullám, néhány perccel a felvétel előtt még Józsi álldogált:

A következő medence jóval tágasabb volt, és ide már nemigen értek el a hullámok.

Azon a helyen, ahol be tudtunk mászni a vizébe, egy nagyon érdekes állatot fedeztünk fel.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Egy olyan halat (?), amelyre majdnem ráléptünk, ugyanis sziklának álcázta magát. De ha jobban megnézzük, még a szemeit is lehet látni:

Épphogy csak befejeztük ezt a videót, lényünk fogta magát és becsúszott az időközben az apály miatt pár centivel lejjebb húzódott vízbe. :) Aztán mi is így tettünk, és kicsivel később Józsi többszöri unszolására és rángatására végül Betyár is.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Ő róla valahogy eddig megfeledkeztem, pedig nehéz volt nem észrevenni ezt a hatalmas komondort, aki mindig nagy hévvel ugatva közeledett felénk, ahányszor csak megérkeztünk Józsihoz. Persze aztán, látva a gazdája és a mi reakciónkat (hogy nem félünk tőle, hanem éppenséggel barátsággal közeledünk felé, és a kézfejünk külsejét nyújtjuk felé szagminta vételezésre), sose támadott ránk, és amikor már csak pár méter távolságban volt, barátságossá vált. Persze a látványától, ha tolvaj lettünk volna, már sokkal előbb elkezdtünk volna szaladni. :)

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Betyár nem csak a víztől ódzkodott, hanem a forró naptól is, őt lehetetlenség lett volna naptejjel bekenni, és ezt ő is tudta, szépen meghúzódott az árnyékban, amíg mi a szomszédos sziklakapura másztunk ki. Ezt Zita különösen élvezte, néha-néha jött 2-3 nagyobb hullám egymás után, ezek mindig a magasba fröcsköltek, és ezt testközelből látni és érezni nagyon nagy volt.

Mielőtt még – különösen a szüleink – azon aggódnátok, hogy jajj, ez milyen veszélyes volt, nem volt az, mert olyan helyre ültünk ki, ahol a szikla száraz volt – ez mutatta, hogy ide maximum a vízharmat ér el, de komoly hullámok nem.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Visszafelé menet a kutyák nem akartak nyugton maradni a platón, ezért megfuttattuk őket az agyon keresztül. Betyár kicsit lemaradt, de az aszfalt kezdeténél bevártuk. :)

Kicsi a világ – Paprikáskrumpli a hawaii magyarokkal

Délután elkezdtek szivárogni a vendégek, és most kérek tőlük elnézést, hogy nem nevezek mindenkit nevén, de túl sokan voltatok ahhoz, hogy mindenkit megjegyezzek annyira, hogy most, két héttel később is elő tudjam hívni a neveiteket. De arra emlékszem, hogy egy kedves páros hozott pogácsát, amit ott helyben sütöttünk ki – és nagyon finom volt. Hogy összevágtunk rengeteg krumplit és hagymát, fokhagymát a paprikás krumplihoz, amit ahogy azt kell, tábortűzön, bográcsban készítettünk el Józsi vezényletével, és ami isteni finomra sikerült, mind el is fogyott, én 3-4 tányérral is szedtem magamnak. :)

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Volt kókuszsör, és persze kókuszdiók is teremnek Józsi kertjében, nem egyet felnyitottunk és Zita nagy örömére jéggel ittuk, egyenest a kókuszdióból a pohárba öntve. Józsi elmesélte, hogy Hawai’i Nagy Szigetén 12 féle éghajlat található meg, és ez, ahol ő él, csak az egyik ezek közül, de ez a legmegfelelőbb az orchideák tartásához, és nem csak ahhoz, hanem a kókuszhoz és a banánhoz is.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Húsevő?

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Most képzeljétek el – és ezt élvezte borzasztóan Zita – , hogy reggel kisétáltok a házatokból a kertbe (amikor nem szakad az eső, mert elég sokat esik, de hamar eláll és újra kisüt a nap), fogtok egy ilyen hosszú botra szerelt pengét vagy fűrészt, odamentek egy pálmafához, és lefűrészeltek egy kókuszdiót, majd egy nagy bárddal felnyitjátok, és megisszátok a benne lévő akár egy liternyi finom kókuszlevet belőle… :) Ennél egészségesebb dolog kevés van a világon, és ez még hagyján, mert nagyon finom is. :)

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Mindez egy nagy csapat vidám magyarral és igazi magyar paprikával fűszerezett paprikás krumplival fűszerezve már-már kicsit valótlanul szép volt számunkra. :) Pedig igazi volt. Egyébként nem csak kizárólag magyarok voltak velünk, volt ott egy nagydarab hawaii fickó is, aki hozott nekünk szárított füstölt halat meg egy-két helyi finomságot, és volt velünk egy fizikus fickó is, akinek a pólójára az volt írva, hogy „Journey through the Universe”

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Erre persze nekem muszáj volt rákérdeznem, így megtudtam, mi ez: minden évben fizikusok és csillagászok előadásokat tartanak gyerekeknek a világegyetemről és a csillagászatról, ez egy hatalmas program, sokan adományoznak erre a célra, és a gyerekek nagyon élvezik, és nagyon hasznos számukra, hiszen sok izgalmas, érdekes dolgot tanulnak a világunkról.

Aztán, hogy visszatérjek a magyarokra, történt egy nagyon érdekes dolog. Vagyis nem történt, hanem kiderült. Na ezt figyeljétek! Ott volt velünk a társaságban Katalin, akivel már hetekkel ezelőtt felvettem a kapcsolatot és nagyon segítőkész volt, többek között neki köszönhettük Konában Imre társaságát is. Miközben a finom kókuszsört szürcsölgetve, a buli nyugodtabb, leülősebb, beszélgetősebb vége felé beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy Kati is Pestlőrincről való, sőt mi több, csupán két villamosmegállóra laktunk egymástól.

Katival

Ez még mind semmi, ugyanis kiderült, hogy ugyanabba általános iskolába is jártunk, a Bokányiba (nekem később Wlassics Gyula, illetve Bókay), Kati is ismeri a Gödört, ami egy egykori külszínű fejtésből hátramaradt lapos aljú, háztömbnyi méretű „lyuk”, aminek a helyén ma egy kis park, focipálya és játszótér van. És ez még mindig nem minden, mert egy perccel később az is kiderült, hogy középsuliba is ugyanoda, a Hengersorba jártunk! :) Sőt, bár van köztünk egy generáció, ugyanaz volt a gépírás, és a töri tanárunk (Újvári Pál). Na, erre varrjatok gombot, milyen kicsi a világ!? :) Katit nem azért ismertem meg, mert egy helyről származunk, hanem ezen út által, és mert most itt él Hawaiion. És ez még mindig nem minden! A családi legendáriumunk szerint én három éves koromig meg se nyikkantam. Onnantól már beszélgettem, de még mindig, főleg a családon kívül, egy félénk, sokszor szótlan gyerek maradtam. Mindaddig, amíg általános iskola harmadikban el nem kezdtem egyszer csak vicceket mesélni a napközis tanár nénimnek, Eta néninek. :) Mert Eta néni olyan kedves, közvetlen és barátságos volt velem, hogy neki megnyíltam. :) Na, róla kiderült, hogy Kati rokona. :) Hát ilyen kicsi a világ! :) Mindez a Föld szó szerint másik oldalán, Hawaii-on…

A parti leültével megettük a maradék paprikás krumplit, faltunk még egy szeletet a valamelyik kedves vendég által hozott finom krémes tortából, majd Joe ötletére elmentünk autókázni kicsit a környéken. Józsi megmutatta nekünk a közeli kikötőt, ahonnan reggel a beérkező halászoktól nagyon finom és friss halat szokott vásárolni. Ez az a kikötő, ahová az a vasútvonal vezetett Hiloból, aminek a nyomvonala Erzsiék utcája, és aminek a túl vége talán az az állomás volt, ahol pár nappal korábban ebédszünetet tartottunk. A következő hely, ahová sajnos már csak teljes sötétségben érkeztünk meg, az a Ahalanui Hot Pond volt, egy a tengertől sziklákkal elválasztott, de egy csatornán mégis összekötött, a hullámoktól védett medence, amolyan publikus, ingyenes strandféle, Hawaii módra. A közelben kis park, parkoló és persze gyönyörű pálmafák körben, az egész nagyon pofásan és hangulatosan nézett ki még így sötétben is, és elképzeltem, micsoda ideális hely lehet ez napközben, gyermekes családoknak, kikapcsolódásra.

Szóval Hawaii tényleg Hawaii, nincs túlhájpolva, ez valóban egy paradicsomi sziget. Pálmafák, gyönyörű tenger, jó éghajlat, kókuszdió, banán… Persze az élet sosem ilyen fekete-fehér, de itt ez is megvan, minden velejárójával és következményével együtt. De ezekről talán majd csak legközelebb.

Másnap reggel elméletileg korán tovább kellett volna állnunk az eredeti tervek szerint, de Józsi nagylelkűen felajánlotta, hogy felvisz minket holmistul, bringástul Hiloba, így ezt a 40km-t megspórolva kihasználtuk a délelőttöt, és visszamentünk a Tide Pool-okhoz sznorkelezni egyet Zitával.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Ez a kis sötétszürkéskék hal, amelyik állítólag csak itt Hawaii környékén él, már megint azt hiszi, hogy enni kap :)

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz!

Vízalatti Alientojás! :)

Ilyen üregekben lebegni… Óriási volt! :) Ez is a Planet Earth!

Humuhumu nukunuku apua’a táplálkozás közben :)

Unikornis hal – sajnos a képen nem látszik jól, de a szemei előtt van egy egyenes nyúlványa, egy masszív antennája előre felé az arcán :)

Lehet, hogy inkább aludnunk kellett volna ehelyett… De ezt nem tudhattuk előre, és amikor az ember Hawaii-on van, és nem ott él, csak látogatóban van valamelyik meseszép szigeten, akkor igyekszik kihasználni az időt. Még akkor is, ha ugyanaznap este a világ legmagasabb hegyére indul kerékpárral… :) Folytatása következik! :)

Történt 2014. május 28. és június 1. között. Lejegyezve június 16-án.

ui: Köszönjük minden hawaii magyarnak a kedvességeteket, nagyon jó volt pár napig köztetek lenni, nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük!

ui2: Köszönjük a Brinnonak, hogy a rendelkezésünkre bocsájtották ezt a remek timelapse kamerát, amelyekkel a fenti timelapse videók is készültek!