Első este Sindyvel kimentünk a kedvent helyére, busszal 10 perc volt a központ mellett ez az utca, ahol a kétszer két sáv autóút között volt egy széles sétány kétoldalt fákkal. Ezen a helyen szólt a zene és emberek százai táncoltak. A mexikóiak már óvodában elkezdik tanulni ezeket a latin táncokat, ezért ropják így felnőtt korukra.

Ugyanitt volt egy sikh fickó, aki matracokat terített le, és mindenkit megmasszírozott-csontropogtatott kb. 1 percig, aztán odacsúsztatta az illetőknek a névjegykártyáját. Jó kis marketing, meg kell hagyni! :) Mi is kipróbáltuk, jó volt a ropogtatás, és később vicces volt látni, hogy a fehérruhás, turbános csávó is beállt táncolni :)

Ezt már hazafelé menet láttuk, egy szobor, amely egy nagyon fontos pillanatot ábrázol: egy pásztornak megjelent a guadalupei szűz, mikor ment a papokhoz és elmesélte nekik, hogy mi történt, nem hittek neki. Később megjelent neki megint és azt mondta, hogy gyűjtsön virágot a ruhájába. Amikor ezeket a virágokat elvitte a papoknak és kinyitotta a ruháját, azon megjelent a guadalupei szűz mintája… Vagy valahogy így… :)

Egy saroknyira volt a lakhelyünktől – megint – a város legjobb tacoszozója :)

Kedden és szerdán egyet fizet kettőt kap akció volt, így 8 pesoért (kb. 150 forintért) már két tacost kaptunk, vagy 25-ért már két tortát, amit itt Lonche-nak hívtak. :) Milyen jó, hogy erről Sindy felvilágosított minket és milyen jó, hogy kedden és szerdán is a városban voltunk :)

Így nézett ki kívülről e kedvenc helyünk

Egy másik nap Sindyvel bementünk a belvárosba is körbenézni – ahogy leszálltunk a buszról, szemnejött ez a lovasszekér a háttérben a templommal, én meg tüzeltem csípőből, de a ló sajnos picit gyorsabb volt, kilépett a képből :)

Itt is bementünk egy templomba – a sok közül

Ez pedig a könyvtár

És a könyvtár kupolája – nem rossz egy olvasóteremnek :)

Engem ezek a falfestmények a komcsikra emlékeztetnek

Ahogy kicsit a könyvtár főbejáratának domborművei is. Bár ezek azért már tetszettek is, meg kell hagyni :)

Sok átriumos utca volt a központban

Itt láttunk olyan cipőpucolókat is, akik kicsiben nyomták – de legalább dolgoznak, és csinálnak valamit, nem csupán kéregetnek. És ez nagyon jó, ahogy az is, hogy az emberek igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat

A katedrális harangjai és kupolája

…és belül

A katedrális melletti parkban – Mr. Vallartának azt hiszem valami köze van Puerto Vallartához

Ez volt a park közepén – Ha lenne netem, megírnám, micsoda

Lovasszekér okostelefonnal :)

A katedrális mögötti téren sombrero-festő művészeti contest volt, vagy valami ilyesmi… Tetszett, hogy amíg dolgoztak a művészek a kezdetben pont ugyanolyan formájú és színű nagy kalapokon, addig mi szabadon körbesétálhattunk közöttük, figyelve az alkotás folyamatát :)

A katedrális hátulról, erről a bizonyos kalapos térről

Az operaház (azt hiszem… vagy színház) terme

…és kupolája

…és a kupola közepében a fő lámpatest

Az előcsarnok

Kanálművészet :)

Na ez nagyon morbid, az utcán láttuk! :) Fizetsz X pesot, és a katedrális formájú madárkalitkában lévő madarak kinyúlnak a katedrálisukból a csőrőkkel és kivesznek egy kártyát a sok közül, vagyis kvázi megjósolják a jövődet… :) Ahogy sok más “fejlődő” országban, az emberek itt is rendkívül babonásak.

Éttermek a fő sétálóutcán

“Ez az gazdám, csak tovább egyenesen, vigyük a kartonpapírokat az újrafeldolgozó üzembe!” :D – Na hozzájuk kellett egy kicsit sprintelni, de végül sikerült elkapni a pillanatot. :)

A sétáló utca katedrálissal áttellenes végén, valami múzeum van miféle épület előtt a téren ilyen furcsa szobrok voltak

Elég furcsa hangulatot árasztottak, ami nem igazán illet a városhoz, de azért érdekesek voltak, meg kell hagyni

Vajon mit szívott az alkotójuk? :)

Az kifejezetten tetszett, hogy nem passzív tárgyak voltak, hanem székek, kanapék, amelyek hívtak arra, hogy beleülj és fényképezkedj velük – manapság ez talán már követelmény az ilyen városi szobroknál, hiszen így osztják meg a turisták a közösségi hálókon a szobrokkal készült fotókat és így válnak öngerjesztő jelképekké a város számára

Egy a katedrális melletti több udvaros, átriumos épület egyik udvarában ezek a növények voltak elrakva – hogy miért, azt nem tudjuk, talán azért, hogy megmutassák nekünk: ebből készül a tequila, a nemzeti italuk :)

Ugyanitt az egyik lépcsőház falaira és mennyezetére egy hatalmas festmény volt mázolva. P nem a gonosz, hanem a gonosz erőket / embereket / mozgalmakat elpusztító valaki vagy valami akar lenni

Oldalt pedig a gonoszságok, és az azokat előidéző eszmék

A városnézés végeztével egy étteremben találkoztunk Sindy családjával, ahol az anyukája meghívott minket vacsorázni. Itt Sindy a kedvenc italát, a Micheladát ivott, ami nem más, mint sör paradicsomszósszal és jéggel, valamint csilivel és citrommal, egy sós és/vagy csilis szélű pohárban tálalva :) Mivel én a paradicsomot, Zita a sört nem szereti, így egyikünknek sem lett ez a kedvence :)