Itt ébredtünk reggel Nagarotéban. Egy hotel még építés alatt álló közös helyiségében / folyosóján, ahol 80 Córdobáért, 800 forintért maradhattunk. A szobák 250 Córdobától indultak, és ebből képtelenség volt alkudni

Városi áru és ember szállítás

A főtér nagyon szépen nézett ki, főleg a falu többi részéhez képest

Ekkor még nem tudtuk, miért vannak ilyen óriási kupaszobrok felállítva a főtéren

Aztán az előző előtti képen látott büfésor egyik ablakánál megálltunk reggelizni, és minden világossá vált: A quesillos és a tiste Nicaragua két legjellegzetesebb enni- és innivalója, amelyek leginkább erre a León és Managua közötti területre jellemzőek. A quesillosról már írtam, ez egy tortillára rakott sajt, sóval és savanyított hagymával megszórva, majd cremával vagyis egy tejfölszerű fehér tejtermékkel leöntve. Mindezt “tradícionálisan” egy kis műanyagzacskóban tálalják, aminek az egyik alsó sarkát kiharapva a maradék cremát is ki lehet belőle szívni. Itt végre azt is láttuk, hogy néz ki ez a zacskós verzió, illetve a bal oldalt látható fakupák (amelyeket nagyban a főtéren is láttunk – előző kép! – szerepére. Ezekben tálalják a tiste nevű italt, ami a következőkből készül: kukoricadara, kakaó, canela, és “clavo de olor”, vagyis szegfűszeg. :)

Hát igen, a teteje majdnem mint a kakaó, de az aljára leülepszik a sok kukoricadara és az bizony sűrű cucc! :)

Egy szobor a főtér oldalában, a quesillosozó tőszomszédságában. Kérdeztük a helyieket, hogy miért a fa a kötényen, és egyáltalán mit visz a hölgy és miért a szék? A válaszukból megtudtuk, hogy ez egy quesillost áruló hölgy, és a szék valójában inkább asztal és arra kell, hogy ki tudja rá pakolni a portékát. A kötényén pedig a fa…

…azért van, mert pár sarokkal odébb található az El Genizaro nevű hely, ahol – a legenda szerint – egy hatalmas fára a spanyolok felakasztottak anno egy helybélit, és nagyon sokáig lógni hagyták ott, hogy ezzel is példát statuáljanak és megfélemlítsék a lakosságot

Az eredeti fa – vagy amit annak vélnek – még ma is megtalálható itt.

Ugyanitt találtuk ezt a falfestményt, aminek a felső része a Nicaragua-tavat és az Ometepe-szigetet ábrázolja, amelyet két vulkáni hegy formált. Most e szigetről írom ezt a beszámolót. :)

Nagyon bírjuk, hogy itt mindent vidám színesre festenek! :) – Ez egy quesillost és tistét kínáló mobilárus kocsijának oldala.

Aztán volt itt más érdekes dolog is. Nézzétek csak ennek a motorriksának a hátulját! Azok a fehér kampók kerékpárok szállítására vannak ott! :)

Kifelé menet a faluból leelőztünk egy szekéren közlekedő családot. Errefelé elég általános látvány az ilyesmi.

Nagarote határában több ilyen éttermet is találtunk az út mentén – úgy látszik ez a városka tényleg nagyon híres a quesillosáról

Útközben láttunk egy csomó “horrorfát”, kilométer hosszú sorokban álltak az út mellett. A fura, törzse és ágai, illetve a rengeteg róla lelógó lián miatt neveztük így el magunk között a fát, mert hát nem ilyen fák próbálják mindig megfojtani a főhőst a filmekben? :) Szerintetek egyébként ez a fa része, vagy mind a lián, mind a törzsön és az ágakon lévő “dolog” egy fára nőtt élősködő?

A Momotombo vulkán

Felhajtottunk egy teherautó-mérlegre. Azt mondja Zita 120kg bringástul és cuccostul – A 110 reálisabb, de hát mikor álltunk utoljára szobamérlegre? :)

Ketten együtt 270kg. Na ez már tényleg sok! :) Felfelé kerekítve 40kg a két bringa, mi ketten mondjuk 150kg vagyunk. Az biztos, hogy nincs 80kg cuccunk, maximum 70kg, de inkább csak 50, vagy még kevesebb. Rossz a mérleg! :)

Útközben, már a főútról a tó felé letérve jött szembe ez a csodálatos busz! :) Ennyire cifrán kifestett régi iskolabusz talán eddig még nem is láttunk Latin-Amerikában

Batman és Superman Jézus Krisztus és az USA-ban dolgozó családtag után holtversenyben a harmadik helyet foglalják el a helyiek szuperhős-toplistáján :)

Valamilyen, eddig számunkra érthetetlen okból Taz, a rajzfilmből ismert tasmán ördög különösen népszerű figura Nicaraguában, vagy legalábbis a nicaraguau járgány-festők/tulajdonosok körében biztos. :)

Ne kérdezzetek semmit! Mikor megérkeztünk barátainkhoz, ez a nagydarab, magas, részeg ember, salátalevéllel a fején nagyon boldogan mesélte nekünk, hogy ő rendőr… Ezek után mikor bele akart ülni a bringába, nem mertem ellenkezni. :) Hála az égnek, elindulni nem akart, sőt mikor csak én fogtam és nem az oszlopnak támaszkodva ült a bringában, annyira megrémült a szokatlan egyensúlytól, hogy rögtön ki is akart szállni. :)

Miguellel és Reinával, a házigazdáinkkal. Reina nagyon finom, pörköltszerű marhahúst készített ebédre.

Így festett a tó a partról. Valahogy túlvizináltuk magunkban a látványt, a valóságban nem volt akkora szám

Viszont a parton egyszercsak megjelent a nagarotei főteren látott quesillos árus hölgy szinte teljesen pontos, élő mása. Még a kinyitható asztal is pont úgy volt a jobb vállán, mint a szobron! :)

Bementünk sznorkellezni a vízbe, de a látótávolság sajnos alig haladta meg az egy métert, így ez sem volt túlságosan nagy élmény.

így néz ki a hely, ahol aludtunk. Egy alacsony bádogtetős csarnokszerű épület volt a kocsma, ahol aludtunk. Hétvégén állítólag tele van és nagy bulik vannak, de mi persze nem hétvégén jártunk itt, szóval nagyon csendes volt, alig láttunk vendégeket. Ezer köszönet Miguelnek és Reinának a remek szálláshelyért, és a vendégszeretetükért!

Aminek a túloldalán egy kilátóból ez a látvány tárult elénk

Hátul a félsziget, a közelebbi dombok mögött a krátertó, amiben előző nap fürödtünk

Managuában, két sarokra a kormányzati épületek, a nemzeti palota és a főtér előtt. Mi sem akartuk elhinni, azt hittük, rossz helyen járunk, de hát a GPS nem csalhat…

…és nem is csal! Két sarokkal odébb már csak kétszer négy sávos, ilyen sárga “fákkal” díszített óriási úton találtuk magunkat

Szökőkút a parkban

A katedrális? Ez lenne az? Egy könnyűszerkezetes teteje volt csak, mint a vásárcsarnokoknak, mintha lebombázták volna valamikor és még nem került felújításra. Talán a polgárháború nyoma.

Ekkor még csak az út közepén meghagyott fát fotóztam, és nem is gondoltam rá, hogy az alatta megállt fehér autó egy újabb izgalmas kis történetet fog elhozni nekünk :)

Ez a hölgy pattant ki az autóból, és egyből rádióról meg újságról kezdett nekünk spanyolul magyarázni, aminek persze mi csak a töredékét értettük, de annyit, azért levágtunk a diktafonból, hogy interjút szeretne velünk készíteni. Csak egyetlen feltételünk volt ez ügyben, hogy vonuljunk vissza a nagy fa árnyékába, mert ha a napon kell állnunk 5 percig, attól megpurcanunk.

Managua külvárosában, autóalkatrész árusok

Az egyik legfinomabb és az átlagtól legeltérőbb étel, amit eddig Nicaraguában ettünk! Egy útszéli kis étkezdében, 70 Córdobáért: fehér szószos csirkehús sült hagymával, a petrezselymes krumplihoz hasonló, fűszeres főtt krumplival és tortillával. Zita választása nem volt ilyen jó, de szépen megosztoztunk fifty-fifty mindkét tányéron, hogy neki is járjon a jóból. :)

Egy kerülettel odébb egy szekérnyi gyerek úgy nevetett a fekvőbringáink látványán, hogy majd ki estek a szekérből :)

Csatorna a külvárosban – szennyvíz vagy csak egy patak, ki tudja?

Ez a bizonyos rövidebb, és kevesebb forgalmat ígérő harmadrendű út kezdetben úgy tűnt, rossz választás volt

De aztán ilyen szép kövezetet kaptunk és az emelkedő is végig nagyon mérsékelt maradt

Vidéki kisbolt

…és megérkeztünk, újra Coca-colafalván vagyunk! Ez már Masaya külkerülete.

A rendőrök rendszám nélküli ladákkal járnak. :) Gondolom az autóra festett 490-es szám az azonosítójuk

Itt végre rájöttem, miért csempézik ki a ház előtt a járdát. Ugye odabent, mivel betonból van az egész ház, délutánra dögrovás meleg lesz. Az emberek alig várják, hogy lejjebb bukjon a nap és kiülhessen az utcára. Ezért ülnek a ház előtt mindenütt a városokban késő délután és este a hintaszékjükben az emberek. És ezért csempézik ki a járdát és a házat, mert szeretnének szép és tiszta helyen kint ülni, a csempe pedig könnyen takarítható. :) Esőben meg rohadt csúszós és fokozottan balesetveszélyes, de az mit számít…

Ugye mondtam, már be vannak készítve a hintaszékek az ajtó mellé! :) Nicaragua egy hintaszék (és függőágy) nemzet! :)

Kaptunk egy tippet jövet, hogy a főtér mellett van egy olcsó hotel – odafelé menet láttuk, hogy itt még lovasszekerek is működnek. Az nem lett tiszta, hogy csak a turisták kedvéért, vagy rendes városi tömegközlekedési eszközként, de azt hiszem, e képből úgy tűnik, talán utóbbi. Lószar is volt bőven az úton, ahogy sok más városban is az országban. :)

Masaya utcái is tele vannak szép falfestményekkel, legtöbbjük a város jelképeit mutatja be

A templom a főtéren

A szálloda, amit mondtak nekünk, méregdrága volt, és a többi szálló meg mind tele volt, egyetlen egy helyen volt egy szoba, de ott meg a bringákat nem tudtuk volna hová tenni. Végül felkerestük a Bomberost, vagyis a tűzoltóságot, ahol egy idős bácsi, Oscar Perez egyből nagy szeretettel fogadott minket. Oscarról hamar kiderült, hogy 89 éves és még mindig aktív tűzoltó. Persze gondolom már csak irodai munkákat végez, mint adminisztráció, oktatás és hasonlóak, de akkor is, ez órási! Főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy ő az egész tűzoltóság alapítója. 1962-ben alapította Masaya tűzoltóságát, vagyis 53 éve dolgozik itt tűzoltóként! Ez azért nem semmi, valljuk be! Itt az oklevelek előtt a falon megengedte, hogy estére táborozhassunk. Oscar feje feletti képen egyébként ő látható, díszegyenruhában.

Már árnyékos az utca, kint ülnek az emberek – két hintaszék volt, Józsinak balra már csak műanyagszék jutott! :)

Buli van! :)

Masaya védőszentje megvéd a vulkánkitörésektől…

…de ha esetleg szabadságon lenne, mikor a vulkán kitörni készül, akkor szaladj balra!!!

Ezt az állítólag qacalnak nevezett ételt egy picaroban, vagyis egy gyümölcsnek a kemény héjában árulják, és még a kanál is ebből a héjból készült! :) Egy adag, ha jól emlékszem 10 Córdoba volt, vagyis 100 forint – és nagyon finom volt! :)

Valami toronymániájuk is van a nicaraguaiaknak mert nem egy étteremnél láttunk kisebb kilátótornyokat, itt meg egy óriási magasra épített asztalt két székkel

A fő étkezésünk már abszolút nem volt autentikus. Több büféből is friss, illatos sonkás-sajtos pizzaszeleteket árultak 15 Córdobáért. Ezeket először csak a farkaséhségünk csillapítása végett kóstoltuk meg, de végül annyira ízlettek, hogy bevágtunk fejenként 4-4 szeletet és ezzel jól is laktunk.

A főtéren jó kis hangulat volt naplemente előtt

A gyönyörű fények arra késztettek minket, hogy sétáljunk ki a maleconra megnézni a várostól nyugatra lévő tavat. Nem erre számítottam, én azt hittem, a tó egy szintben lesz a várossal és majd egy jó kis strandon nézhetjük meg a naplementét. Hát nem, ez is egy krátertó, legalább 100 méterrel a város alatt… De azért ez sem volt csúnya! :)

A malecon – vagyis a vízparti sétány. Hát, mondjuk itt nem épp vízparti, de majdnem… Mondjuk, hogy egy szakadék partján van.

Ha van ilyen rácsod a házad előtt, akkor akár kint is felejtheted éjszakára a hintaszéked, senki nem viszi el!

Kreatív!

Éjszakai szálláshelyünk a tűzoltóknál! :) Este vittünk nekik egy két literes üdítőt ajándékba. Gondolkodtunk gyümölcsben, de most őszintén, nekik egy-két kiló banán vagy narancs az minden sarkon minden fán megterem… Bár mondjuk egészségesebb, de olyat akartunk adni nekik, aminek örülnek és amit értékelnek. Még ha egészségesebb is lett volna a gyümölcs. Szerintetek mit kellett volna adnunk nekik? Inkább 5kg narancsot? Volt más, spécibb gyümölcs, pl. alma vagy szőlő, ami errefelé extra dolognak számít, de ezek meg olyan drágák, hogy annyit venni belőlük, amennyit egy dandárnyi tűzoltó értelmesen el tud osztani egymás között, az többe került volna mint egy szállodaszoba… :) Amúgy a háttérben látható tűzoltóautó egy 49 éves orosz csoda!