Archívum

‘naptár’ cimkével ellátott bejegyzés

1 éve itthon – avagy az idehaza eltöltött elmúlt 1 évről

szeptember 6th, 2016 5 hozzászólás

Ma van kerek 1 éve, hogy hazaérkeztünk. 2015. szeptember 6-án végetért a nagy utazásunk. Az utolsó útról szóló blogbejegyzést pedig Karácsonykor írtam. Azóta semmi. Mármint semmit nem írtam, ide a blogra. :) De most idejét éreztem, hiszen ígértem is, hogy majd beszámolok arról, mi van velünk idehaza, hogy alakul az új életünk, de be kell valljam, nagyon nem volt könnyű rávenni magam és mikor ezt a harmadik sort írom, még nem vagyok benne biztos, hogy ez publikálva lesz-e.

Kerek egy éve végetért a nagy út. Ezt a képet Sárecz Iván barátunk készítette rólunk 2015. szeptember 6-án, a Hősök terén. Innen indultunk 2011. június 11-én.

Vegyük sorra, mi minden történt, hol állunk most a dolgainkkal és mik a következő tervek. Miután hazajöttünk, hamar megszoktuk az itthoni kényelmet, a már vágyott állandóságot és kiszámíthatóságot, na és persze rettentően örültünk a családunknak, ahogy ők is nekünk. Hívtak mindenféle tévékbe és rádiókba, újságoknak, internetes portáloknak adtunk interjút, és persze rengeteg előadást, élménybeszámolót is tartottunk. Utóbbiakat kezdetben legtöbbször teljesen ingyen, vagy legfeljebb útiköltségért, szinte jelképes összegekért vállaltuk el, aztán volt egy hét, valamikor november vagy december tájékán, amikor 8 előadásunk volt 7 nap alatt, és már azt éreztük, hogy kicsit sok. Hogy ki ne égjünk ebből (amivel senki nem járt volna jól…), elhatároztuk, hogy 2016-ban már csak fix összegért (+útiköltség) vállalunk előadást, mert rengeteg időnk és energiánk elment ezekkel az estékkel illetve iskolai délelőttökkel és délutánokkal. Meglepetésünkre ennek ellenére a felkérések (és megállapodások) száma alig csökkent. Közben ugye idehaza elkészítettük a Ti biztatásotokra az utolsó falinaptárunkat, az ideit, amelyek szépen fogytak ezeken az előadásokon. Így lett kerek ez a történet is, mármint a naptár, hiszen így a 4 falinaptár oldalain gyakorlatilag lefedtük az egész utazásunkat. Sőt, most hogy idehaza már mindent magunk szerveztünk és tettünk-vettünk, dobozoltunk és postáztunk, így azt is láttuk, hogy az előző években mennyi sokat segített nekünk idehaza a családunk ezekkel a feladatokkal.

Aztán már nem is tudom pontosan, hogy jött az ötlet, de elkezdtünk összerakni egy olyan előadást, amiben arról van szó, hogy hogyan is utaztunk illetve hogyan utaznánk, ha most indulnánk el, minden útközben szerzett tapasztalattal és tanulsággal a zsebünkben. Mert most visszatekintve bizony, ha nem is felkészületlenek, de elég tapasztalatlanok és zöldfülűek voltunk a kezdet kezdetén. Persze ez így volt szép és jó, de azért egy csomó dolgot jó lett volna tudni előre, vagy legalább jó lett volna, ha valaki felhívja rá a figyelmünket. Valaki bíztat, valaki meglök, valaki megmutatja, hogy igen, meg lehet ezt csinálni, csak indulj el! Olvass tovább…

Egy hét Bangkokban

május 16th, 2013 Nincsenek hozzászólások

Cisco Certified World Traveller

Miért egy hét, ha annyira nem szeretjük a városokat?! :) Teljesen jogos a kérdés, de nem igaz, hogy egy az egyben nem szeretjük a városokat, csak tömeget, a dugókat, és a szmogot nem szeretjük bennük, de van egy csomó minden más is egy városban, sőt sok minden csak a városban van. Például Cisco vizsgaközpont – leginkább ezért siettünk ennyire ebbe a városba, itt tudtam, hogy van vagy egy tucat vizsgaközpont, és azt is, hogy hamarosan lejárnak a CCNP papírjaim. Anno buta voltam és egy CCIE írásbelivel hosszabbítottam meg őket, így csak két évig lettek újra érvényesek. Most a switching vizsgát, a kedvenc területem vizsgáját tettem le újra, mert az autógyári „gyakorlat” után ez volt egyúttal a legkönnyebb is számomra, a négy CCNP vizsga közül. Ha nem teszem le a két éven belül most újra ezt a vizsgát akkor később mind a kétszer négy vizsgát újra kellene csinálnom, ami nem csak időbe és fáradságba telik, hanem vizsgánként 200 dolcsiba is. Nem tudom még, mi lesz velem, ha egyszer befejeztük ezt az utazást, de nem akarom megkockáztatni, hogy elveszítsem a papírjaimat, és ennyit ez megért nekem. Frissítésnek sem volt utolsó a vizsgára való felkészülés, amit igazából élveztem is – jó volt kicsit mással foglalkozni, másra koncentrálni. És jó érzés volt, vagyis inkább kicsit őrült érzés volt, hogy egy távoli megalopoliszban fekvőbringával megyek a Cisco vizsgaközpontba, ahol egy gyors regisztráció, egy bankkártyás fizetés, és egy arckép és aláírás összehasonlítása után már ülhettem is be az apró légkondis terembe. Vicces volt látni a két évvel ezelőtti énem az előző általuk készített képen, és csak a fotó után emlékeztem vissza, hogy már akkor is bringával mentem, sőt akkor voltam olyan merész, hogy bringás mezben vizsgáztam. :) Most is SPD cipőben kopogtam be az iroda kőpadlójára, de azért inget azt húztam, mégiscsak idegen helyre mentem. Olvass tovább…

Az első 500 nap a számok tükrében

november 1st, 2012 8 hozzászólás

Pár napja volt, hogy 500 napja indultunk Budapestről, a Hősök teréről. Most elkezdhetném taglalni, hogy azóta mennyi mindenen mentünk keresztül, és micsoda fantasztikus, elementális, kegyetlen, gyönyörű, stb. élményeken mentünk keresztül, de ezt már megtettem néhány száz, illetve talán most már talán néhány ezer oldalon keresztül is az előző 286 bejegyzésben itt a blogon.

Ezért ezt most nem folytatnám, de a számolósdit igen, mert érdekesek és tanulságosak ezek a számok, és jó alapul szolgálhatnak azoknak, akik esetleg terveznek utazni azokba az országokba, ahol mi eddig jártunk, és ők is olyan szűkre szabott pénztárcával szeretnék azt tenni, ahogy mi is.

Itt van a 2011 év utáni összefoglaló, ahogy belepislogtam, nem sokat változtak az átlagok(és ez jó, mert azt hittem, magasabbak lettek, hogy azóta sokkal többet költöttünk átlagban), annak ellenére, hogy azért közbe meg kellett vennünk egy-két vízumot, engedélyt, belépőt, és a végén még ezeket a fránya repülőjegyeket is. A táblázat felépítését és azt, hogy mik tartoznak az egyes költségkategóriákba, ebben az előző összefoglalóban már leírtam, ezért ezt most nem is ismételném meg.


A táblázat, benne minden szám


Ugyanez önálló ablakban, teljes képernyőn

Ennek a táblázatnak az aljára görgetve látható, hogy az 500 nap, vagyis az 1 év, 4 hónap és 11 nap alatt már elköltöttünk 2,4 millió forintot. Ez 4800 forint naponta, 2400 forint fejenként naponta. Ez 17,8 euró per nap, jóval több az indulás előtt kitűzött 10 eurós napi álombüdzsénél, de még mindig nem a világ vége, ez még mindig kevesebb, mint 5 ezer forint naponta. És ebben minden benne van, az összes vízum, a százezres repülőjegyek, a kórházdíjak, minden. Jól látható, hogy rohadt sok pénzt elköltöttünk. Ez elsőre minket is megrémített, főleg, amikor belegondoltunk, hogy már jócskán több, mint a felét elköltöttük annak, amennyivel elindultunk.


A torta, rajta a költségeink kategóriák szerinti eloszlása


Ugyanez önálló ablakban, teljes képernyőn

Ebből a diagramból az látszik, hogy mire mennyit költöttünk, az is főleg arányaiban. Indulás előtt volt bennünk egy nagyon naiv gondolat – és innen jött a 10 euró / nap – , hogy majd a kiadások nagy része az étel és a szállás lesz, másra alig fogunk költeni. Hát, ez nem így lett, az étel és a szállás együtt még mindig csak 47,2%-a az összes költségünknek. Ha csak ezeket nézzük, bizony beleférnénk még éppen a 10 euróba, csakhogy az élet nem ilyen egyszerű, sok minden másra is kellett költenünk.


Az oszlopok, benne a tüskékkel, amelyekbe a pénzünk nagyja ment


Ugyanez önálló ablakban, teljes képernyőn

Ez egy érdekes diagram, és megszenvedtem vele mire ilyen formátumba hoztam a Google Docs-ban. Azt mutatja, hogy az egyes napokon mennyit költöttünk (az oszlopok magassága) és hogy mire (az oszlopok színei). Látható, hogy vannak kiugrások, méghozzá nagyon nagy kiugrások (a repülőjegyek ide ki se fértek mert 50000 Ft a diagram teteje), ezek azok a költségek, amelyek miatt nem sikerült tartani a 10 euró napi büdzsét. Egy vízum, egy kórház, egy vonatjegy, egy repülőjegy, egy hátizsák, egy pár belépő a Taj Mahalhoz, ha visszakeresnénk a táblázatba ezeknek a kiugrásoknak az okait, ilyeneket találnánk. Persze nem írtam oda mindig, hogy konkrétan mire költöttünk (de ezentúl majd igyekszem ezt is feltüntetni!), de mi emlékszünk, illetve aki figyelmesen olvasta az útinaplót, az is kapásból ki tudja találni.

Ha ráviszitek az egeret a nagyobb tüskék színeire, kiírja, hogy hányadik napon történt az a kiadás, és hogy mekkora, és milyen kategóriába esik, így azt vissza lehet keresni a nap alaján a táblázatban, és abból már nagyjából ki is lehet találni, mi történt akkor, ami ekkora kiadásba került.

Mi van a bevételi oldalon?

A bevételi oldalt nem kezdtük el ilyen halál pontosan vezetni, amit már bánunk, mert már nem is tudjuk ezt pótolni, mert ez is nagyon érdekes lenne.

Képeslapok

A képeslapokért cserébe a legtöbben küldtök egy kis extra elemózsiára valót. Ennek a mértéke eddig pár száz forinttól 15 ezer forintig terjedt, az utóbbi nagyságrend láttán mindig nagy-nagy zavarba jövünk, és ezek után nem csak a továbbutazáshoz, hanem én személy szerint az íráshoz is újabb nagy löketet kapok, már-már küldetésemnek, kötelességemnek érzem, hogy tovább írjak, és fotózzunk és videózzunk és mindent, ami ér minket, megosszuk Veletek, ezzel viszonozva a segítségeteket. És ez arra is ösztönöz minket, hogy okosan és felelősen költsük el azt a pénzt, amit Tőletek kaptunk.

Ugyanakkor azt is el kell mondjuk, ugyanígy értékeljük és nagyra becsüljük azokat is, akik pár száz forintot küldenek, és ugyanolyan szép képeslapos választunk Nekik és ugyanolyan nagy lelkesedéssel írjuk és címezzük meg, mint annak, aki ennél többet küldött. A bélyeg és képeslap ára ebből is kijön, és mindig marad is még egy ebédre való. Az pedig, hogy ki mennyit küld, nagyban attól is függ, ki milyen anyagi- és élethelyzetben van éppen, meglehet, hogy valakinek az 500 forint nagyobb „áldozat”, mint másnak a 15 ezer, ezért sose becsüljük le azokat, akik „csak” ennyit küldenek. Minden kicsinek örülünk.

Olyan is van, aki (még?) nem küldött pénzt, Nekik is küldünk lapot, mert ez nem csak ilyen egyszerű adok-kapok. Sok olyan szituáció lehet, amikor egy ember nem engedhet meg magának ennyi kiadást, de ő, vagy egy hozzátartozója nagyon örülne egy általunk küldött üzenetnek. Vagy az is lehet, hogy csak arra vár valaki, hogy kézhez kapja a lapot, és utána küld majd bélyegre, lapra valót. Na, de ezt most ne folytassuk, mert a Képeslap küldésekről is szeretnék majd egy külön bejegyzést, mert megérdemli a téma! :)

Cikkírások

Nem titok, hogy elkezdtünk írni az Origo utazási rovatába is, illetve hamarosan a Népszabadság egy mellékletében is fognak megjelenni írásaink. Ezekért az írásokért sem kapunk nagy összegeket, ám azt hiszem Magyarországon már az is nagy szó, hogy ilyen szabadúszó újságírónak felcsaphattunk a blogoszférából feltörve, és hogy egyáltalán pénzt kapunk a cikkekért. Tehát ezt a lehetőséget megbecsüljük, és nagyon nagyra értékeljük, mert ha jön az ihlet, akkor ezen cikkek megírása megvan 2-3 óra alatt a képek kiválogatásával és az egész e-mail-en való feladásával együtt, az értük kapott pénzből pedig simán elvagyunk újabb 2-3 napot, szóval megéri a befektetett idő és az energia.

A falinaptár

A naptár project még nem zárult le, de jelenleg úgy néz ki, hogy 800 példány fog készülni a naptárból, és ha tényleg minden összejön ami kilátásban van és sikerül minden példányt eladnunk Karácsonyig, akkor akár 3 hónapnyi utazásra elegendő bevételünk is lehet a naptárból, és ez nagyszerű, még akkor is, ha már hetekben mérhetjük azt az időt, amit a naptárral kapcsolatban eltöltöttem. Ez a project még nem futott le, és mindez nekünk egyelőre még túl szépen hangzik, hogy igaz legyen. Ennek a naptárnak nagyon örülünk, sokat beleraktunk, örömöt, időt, és úgy gondoljuk, nagyon szép lett, és már ez önmagában nagy dolog, hát még, hogy összejött az előrendeléseitekből (amit nagyon, nagyon köszönünk!) a szükséges darabszám. A naptárral kapcsolatban is rengeteg gondolatom van, amit le szeretnék írni, ezért most ebbe a témába se mennék bele jobban, mert ennek is szeretnék majd egy külön bejegyzést szentelni.

Egy pluszinfó, aktuális kulisszatitok, azon olvasóknak, akik itt jártok a sorok között: mivel otthon most hosszúhétvége van (de én kivételes most ezalatt is posztolok, hogy megérkezzünk végre Mianmarba!), megállt az élet a kiadónál, a papírgyárban, és a nyomdában is, ezért egyelőre hagyom az előrendelést úgy ahogy van, és majd hétfőn lesz belőle már csak visszaszámlálós-darabszámos rendes rendelés, de addig is jó, ha tudjátok, hogy már csak 121 darab van eladó a naptárból (2012.10.31. 21:31-kor a jómagyar idő szerint)! Ezek azok a naptárak, amelyekre még nem érkezett előrendelés, vagyis ha már rendeltél, nem kell izgulnod, félre van téve számodra a kért darabszám! ;)A postázásról, átvételről és fizetésről hamarosan (hétfőn, legkésőbb kedden) küldünk részletes, egyértelmű e-mailt mindenkinek, aki rendelt, és rendel majd. Jelenleg a posta áraira várunk.

Az idő pénz, és a pénz idő, de nem mindegy, hogy váltják – váltod, magadnak!

Mint láthatjátok, ez az út arra is jó, hogy máshogy lássuk a pénzt. Már nem is inkább pénzben, hanem időben számolunk. Hogy hány napra elegendő átlagban az a pénz, amennyit kapunk. Ha tehát valakitől kapunk 3000 forintot, akkor az nekünk egy nap a nászutunkhoz. Ha kapunk egy cikkért 10 ezer forintot, az három nap az utazásunkhoz. :)

…és ez otthon még nem ment. Simán elmentünk egy „nem a legolcsóbb” étterembe otthon egy hosszú, fárasztó nap után, hogy legalább este legyen jó a nap végén. És otthagytunk akár 4000 forintot is, egy sima hétköznapon, mert egyszerűen még nem ment ez a fajta gondolkodás. De most, az úton, képesek vagyunk végigjárni egy egész városrészt, csak hogy megtaláljuk a legolcsóbb szállás-, és étkezési lehetőséget. Vagy képesek vagyunk beköszönni egy egész utcának a kertjébe, hogy sátrazhatunk-e, mígnem valaki van olyan jófej, és megszán minket.

Mi lesz Ausztráliában, ahol minden sokkal drágább?

Életmód, vagyis utazási mód váltás: újra előkerül a sátor, a matrac, a hálózsák, ahogyan a tábori főző is. Nem fogunk utcai étkezdékben és éttermekben többet enni, hanem főzünk magunkra. Ugyanígy CS-vel is többet fogunk lakni, illetve számítunk a ökofarmerek és az ott élő magyarok vendégszeretetére is. Cserébe majd önmagunkat, és egy kis házi/kerti munkát ajánlunk fel majd. :)