Zermattban reggel felhős-napos időre ébredtünk.

Egy az erkélyünkkel szemközti, Zermattól délre lévő csúcs.

Sajnos elég hamar felkúsztak a felhők a völgyben, így már reggel sem láthattuk a Matterhornt, ami egyébként innen nézve a hátunk mögött magasodott, valahol a felhők között.

Itt már Zermatt utcáin.

Azért volt mit nézni így is, ezért nem szomorkodtunk sokáig a felhőkön.

Utánfutó és gyerekülés egy elektromos biciklin, ami csupán egy vékony sordonyzárral van lelakatolva az első kerekénél.

Zermattból több tucat turistaút indul szerte a környező hegyekbe. Még Sir Edmund Hillary is járt itt az első európai útján, és már akkor is turistaáradatról számolt be a “Kockázat nélkül nincs győzelem” című életregényében (Világjárók sorozat, de gondolom azóta megjelent más kiadásban is), amit épp most olvasok újra, miután megtaláltam a szüleimnél. :)

Egy érdekes történetre leltünk a város központjában lévő egyik információs táblán: A Matterhorn 1865-ös első sikeres meghódítása tragédiába torkollott, több angol hegymászó is a mélybe zuhanva lelte halálát a csúcsról való ereszkedés közben, ezért Victoria angol királynő törvénnyel tiltani akarta a Matterhorn mászását. Ebből végül sosem lett törvény, viszont a hír sok hegymászót motivált arra, hogy Zermattba utazzon, így vált híressé ez a hely a turisták számára. Ami szerintem felerészt csak mese, mert a monumentális hegy már önmagában is vonzotta volna ide az embereket.

Egy eletromos teherautó Zermatt utcáin. Mint azt az előző bejegyzésben már írtam, Zermattból ki vannak tiltva a robbanómotoros járművek. Elméletben. Gyakorlatban azért látni ilyen autót is, igaz, valóban alig néhányat.

Itt a bringás a lényeg, csak elfelejtettem megvárni a képet. Azért így is látszsik a csomagtartóra szerelt síléctartó, benne a léccel és a síbakanccsal! Mindez a nyár közepén… :)

Megadtuk magunkat a nyugati kényelemnek. Amikor amellett a felvonó mellett sétáltunk el, amelyik pont ahhoz az állomáshoz vitt fel, ahonnan kirándulni terveztünk, azt mondtam, egye-fene, lehet ezen múlik, hogy megpillanthatjuk-e még a Matterhorn – most vagy soha, hiszen délutánra általában felhősebb lesz az idő, és holnap reggel már lent, Vispben fogunk ébredni -, kerül amibe kerül, de most felmegyünk teleporttal a hegyoldalba. 16 frank volt fejenként ez a felvonó egy irányba, és a föld gyomrában vitt minket, itt még csak az alsó állomáshoz sétálunk befelé.

Beszálláskor

Kettőnk között, fölött látszik az előttünk lévő meredek alagút. Féltávnál jött lefelé a másik kocsi, utána már csak egy drótkötelet láttunk magunk előtt, tehát össze voltunk kötve, és középen, ahol egy rövid szakaszon két sínpár volt, kikerültük egy mást, pont ahogy a Tátrában is van egy hasonló felvonó, csak ott a felszínen. :)

Y 11-es, a 5-Seenweg, vagyis az Öt tó túra a miénk, ezt néztük ki mára. Ez az egyik legszebb, ugyanakkor nem túl hosszú túraútvonal Zermatt környékén.

A piros nyílnál, Sunnegganál értünk újra felszínt a felvonó felső állomásán.

Fent ez a kilátás fogadott minket. Látjátok, az ott szemben a Matternhorn!!! :) A felhők mögött… Mondjuk ahhoz képest, hogy két napja Tilly azt mondta, 99% hogy nem fogjuk látni a hegyet, ez nem is olyan rossz!

Íme a túránk. Mi az óramutató járásával ellentétes irányba indultunk el rajta, és természetesen többet nem terveztünk ilyen aranyáron felvonózni, hanem végig, teljes körben gyalogolni, sőt utána le Zermattba is a saját lábunkon terveztünk lejutni.

Közben szemben a felhők közül néha elő-elő bukkant egy-két gleccser… :)

Hmm. Szép-szép, de hol van Lali-papa Matternhornja?!?!!!! :)

Ez nem az, de épp ez a hegy sem csúnya.

Az állatvilágot főleg madarak alkották, mármint azt a részét, amit mi is láttunk.

Az első tó az ötből, a Leisee.

Ez inkább amolyan játszótér-tó volt. :) Zita a kötélen behúzta magát a víz közepére a kis tutajon. Utána kettesben is kipróbáltuk, óvakodnunk kellett a hirtelen mozdulatoktól, ha nem akartunk beborulni a vízbe.

Kötöttpályás tutaj volt, hiszen a kötelet átvezették rajta! :)

Ezen a felszíne felvonón kicsit fennakadtunk, hiszen alig néhány tíz méter szintkülönbséget hidalt át, viszont gondolom nem két fillérbe került. Hogy mi értelme van, ne kérdezzétek! Az alsó állomásától a tóig már csak ösvény vezetett, tehát még az akadálymentesítés sem lehetett rá indok. Na mindegy, itt sok pénz van. :)

És sok mormota! :)

A második tó inkább egy víztározó volt.

Kötélháló talajerózia ellen az út menti, az útépítés által keletkezett meredek földletörésen. Az aljnövényzet simán keresztülnő rajta, és így kevésbé mossa le az ár. Ügyes.

A másik tó mögött felkanyarodtunk az erdős hegyoldalba és gyönyörű fenyőerdőben folytattuk.

:)

Furcsa alakú fenyőfák és hóágyúk mellett sétáltunk.

A harmadik tó partján.

Az éjjel friss hó esett a hegyekre! :)

Bár a Matterhorn a hátunk mögött még mindig sűrű felhők között volt, ennek ellenére nem búslakodtunk, mert közben ilyen tájakon kirándulhattunk.

Itt freestlyle síelni is lehetne! :)

Rengeteg más túrázóval is találkoztunk.

Két aprósággal. Apa hátán úgy tűnik, valaki teljesen kidőlt. :)

A negyedik tó egyenesen festői volt.

Az a pad, az nagyon ott van! :)

Érdemes volt néha hátra is pillantanunk az úton, amin feljöttünk.

Ide montival feljönni, na ez is jó móka lehet! :)

Ugyanaz a pad, most felülről.

Szemközti gleccserek.

Az ötödik, utolsó tó partján leültünk piknikezni.

Hogy a piknik teljesen autentikus legyen, helyi fehérbort, felvágottat és füstölt sonkát, valamint egy négyféle svájci sajtból álló csomagot hoztunk fel a hegyre.

Közben ezt a kilátást élveztük. :)

Pl. volt hogy szemben kilátszott a felhőből ez a gleccser.

Vagy ez! :) Egészen fennséges kilátóhelyen álltunk meg piknikezni! :)

Itt már újra úton lefelé.

Felvonó a semmibe! :)

Nem szerették, ha simogatják őket… :)

Ez a hely, ahogy annyi másik is a környéken, a siklóernyősök paradicsoma is, hiszen könnyedén feljönnek a felvonóval, aztán indulhatnak is az égbe… :)

Ott vagy, tudom hogy ott vagy, hiába bújkálsz! :)

Szinte már teljes egészében látszik…

A siklóernyősök már évekkel ezelőtt készítették a videószelfiket a szelfibottal, még mielőtt ezek a szavak megszülettek volna.

Ez a hegy, ez már nem is szégyenlős, inkább csak játszik velünk!

Micsoda kitett fal!

Ezeket a kőtetős házakat nagyon bírtuk, sok van belőlük a vidéken.

Itt már lent, egész közel Zermatthoz, az erdőben.

Na tessék, nem csak madarakat és mormotákat, hanem békát is láttunk! :)

Újra a város “utcáin” :)

Simán félmillás KTM elektromos rásegítésű bringa, megint csak egy 2 másodperces sodronnyal zárva… :o

Ezekkel a házakkal a délután sem tudtunk betelni.

Elektromos DH bringa, hogy azokat a fránya felvonókat se kelljen mán használni! :) Megintcsak egy vékonyka sodronnyal lekötve. Mondják ugye, hogy a zár kerüljön bele a bringa egy tizedébe, vagy huszadába? No, ez az arány itt Svájcban úgy tűnik 1:200-hoz… :)

Mivel Zermattból vagy egy tucat felvonó indul fölfelé a hegyekbe, így itt van létjogosultsága az ilyesminek. Pedál nélküli óriás rollerbicikli hatalmas kerekekkel. Fék persze azért volt rajta elöl-hátul.

Ritka csúnya hely ez a Zermatt! :)

Matrica az egyik elektromos városi járvány ablakán.

Zita már elindult Silvia lakásától, hogy stoppoljon, amikor én még a timelapse kamera biciklimre való felszerelésével vesződtem, amikor egészen felismerhetően előbújt a hegy a felhők közül.

Mintha még a csúcsát is látni véltem volna egy pillanatra.

Jobb oldalt, a felhők mögött látszik, ahogy rásüt a nap!

Genftől Zermattig ez a szintmetszett, ez volt az utunk következő szakasza, e blogbejegyzés tárgya. :)

Mikor kiléptünk Rékáék házának ajtaján, a kukák mellett egy otthagyott tévét találtunk. Ingyen elvihető… :o

Az ajtó másik oldalán pedig egy egyszerű, kosaras városi bringát, amin elől és hátul és Schwalbe Marathon Plus külsők voltak. :) Csak a gumiabroncsok ára valószínű kiteszi a bringa harmadát, felét. :)

Itt már vagy 20-30km-re járunk Genfről északnyugatra.

Zita nem kéredzkedik ám be akárhová mosdóba, egy Jaguár autószerviznél nem adja alább! :D

Egy újabb városkában, egymást érték ezek a gyöngyszemek.

Zita vizsgálja a tó krisztálytiszta vizét. :)

Egy rövid szakaszon a gyönyörűen kialakított parti sétányon tudtunk haladni.

Aztán bringaúton is…

Meg egy egész falun keresztül egy ilyen útfelújításon át, ahol az autók nem tudtak megelőzni minket. De nem türelmetlenkedtek, senki nem dudált, kivárták, míg vége nem lett és biztonsággal meg nem tudtak előzni minket.

A készülő útra így festettek zebrát. :)

Szőlők között egy falu az út bal szélén. Szinte csak szőlőt láttunk ezen a vidéken.

Itt már egy Lidlben vásárolunk. Ezt nem próbáltuk ki, nem tűnt túl autentikusnak. :D

Ebédünk a közért előtt. Jó, hogy 4 év utazás után rájöttünk, hogy az ülések szivacsait így is lehet használni! :)

Itt már este, a vacsoránál Orsival és Yannickkal. Orsi is a GenfHun csoportban talált ránk és ajánlotta fel vendégszeretetét. Nagyon finomat főztek vacsorára és egy üveg magyar bort is kibontottunk. Az ő történetük is érdekes, mikor Yannick Magyarországon élt, egy olyan klubban találkoztam, ami azért jött létre, hogy az emberek költsönösen egymást segítve nyelvet tanuljanak. Orsi franciául akart tanulni, Yannick pedig magyarul. :) A dolog vége az lett, hogy mára együtt élnek itt Svájcban, ahol Orsi is kapott munkát, amit nagyon szeret.

Orsiék cicája, egy kezdetben kicsit félénk, de rettentő játékos macsek. Miközben élménybeszámolót tartottunk a nappaliban, volt hogy rámugrott, mert azt hitte, vele játszom, de közben csak magyaráztam valamit… :)

A már említett finom borocska. :)

Orsiék egy társasházban élnek, ahol az alagsori parkoló mellett ilyen “caves”-ek is vannak, olyan helyiségek, amelyek “atomtámadás ellen is védenek”, persze jelenleg csak tárolóhelyiségnek vannak használva. Szóval Svájcban is vannak atombunkerek, méghozzá rendelet volt rá, hogy minden nagyobb lakóház kell lennie ilyennek.

A következő nap, amit a Genfi-tó északi partján folytattunk kelet felé, sajnos elég borús és esős volt, ami azért kár, mert amúgy nagyon szép helyeken jártunk. Ha balra felnéztünk az úttól, ezt láttuk.

Néhol egészen meredek hegyoldalakat is megműveltek, fal, szőlő, fal, szőlő, ez ment végig.

Itt már az első pihenőnknél, pont jókor álltunk meg egy SPAR-nél. Amíg kint esett, mi egy árkád alatt, egy utcai dohányzóasztalon megterítettünk magunknak és jóízűen falatoztuk a szokásos szendvicseinket. :)

Ne kérdezzetek… :) Egy ház homlokzatán volt.

Egy szálloda. El se bírom képzelni, mennyi lehet itt egy szoba. Valószínű egy éjszaka itt simán fedezné egy havi utazásunkat. :)

Chillon vára, az autópálya a hegyoldalban, a vonat a tóparton, hegyek… Ez Svájc.

“Jónapot kívánok, egy autópályát építünk hamarosan a házuk felett 50 méterrel, viadukton fog haladni, így nem fogják hallani a forgalom zaját, jó lesz?!”

Itt már egy bevásárlás és egy elázás után, egy épülő csónakházban húztuk meg magunkat délutáni étkezéshez. Nagyon nem volt kedvünk innen továbbindulni, mert az eső csak esett, és esett…

Elázva. :) A fekvőbringán nem nagyon lehet úgy felöltözni, hogy egy kiadós eső alatt ne ázzunk el, hiszen a kormányt úgy fogjuk, hogy a csuklónknál befolyik a víz a kezünknél, és a hasunk alatt is, mivel a lábainkkal elöl pedálozunk, ott is megáll a víz, sőt, ha nagyon-nagyon durván esik, akkor az ülésben is a fenekünk alatt. Mondjuk ilyen talán kétszer történt az 5 év alatt, először rögtön a nagy teszttúrán Boszniában, mikor 1100km-t tekertünk Rómáig, először külföldön ezekkel a bringákkal. Akkor megkérdeztem a Nazcát, hogy szabad-e kifúrni a karbonszálas ülést, hogy kifolyjon rajta a víz, és szabad, de ezt azóta sem léptem meg, mert azóta nem áztunk el úgy. :)

Azért még az esőben is sikerült kicsit turistáskodnunk! :)

Itt van tér a rekreációra – ezek a táblák csak ilyen célt szolgálnak, egyik sem az autósoknak szól! :o :)

Később az eső alábbhagyott, és amint azt látni, hátszelünk is volt, szóval annyira azért nem volt szörnyű ez a nap, csak sajnáltuk, hogy ilyen szürke az idő, mikor ilyen gyönyörű helyen járunk.

Ezt pont az a hely, ahol a völgy keletnek fordult.

“Odanézz, egy ház a folyó felett” :)

A völgy innentől hosszan, egyenesen kelet felé tartott, és ha balra, északra fordultunk, ezt láthattuk. Nem gondoltam volna, hogy az Alpoknak ezen a vidékén ekkora borvidék van.

Itt már szárazon, Tilly és Mark Warmshowers tagok kényelmes otthonában, 119km ázás után tervezzük az útvonalat. Tilly a fittségét és a lelkesedését illetően simán évtizedeket letagadhatna a korából, a nagy térképen lévő rózsaszín vonalak azt jelzik, ahol már biciklizett Svájcban. Nagyon sokat köszönhetünk nekik, nem csak egy kellemes estét, amikor sikerült jó nagyot pihennünk, hanem azt is, hogy végül nem a Nufenen-hágó felé mentünk, majd méregdrágán vonatozva az Alberg-alagútban, hogy aztán még egy nagyon magas hágót másszunk meg, hanem a Furka-hágó felé, ami így utólag nagyon jó választásnak tűnik, bár igaz, így végül nem tudjuk, mit kaptunk volt a másik útvonaltól, de az tény, hogy ez nagyon szép volt, és ezt az útvonalmódosítást ezen az estén, Tilly hathatós segítségével sikerült kifundálni.

Visptől, a következő állomásunktól az út a Furka-hágó aljáig. De mielőtt még erre, kelet felé folytatnánk, előtte még kitérünk majd délre, Zermatt felé.

A Furka-hágó szintmetszete.

A Furka-hágó utáni szakasz, Andermattól indulva fel az Oberalp hágóba, majd tovább keletnek, nagyjából végig lefelé a Rajna völgyében egészen Liechtensteinig. Nem nagy ország ez a Svájc, épp hogy csak megérkeztünk, máris mindjárt a túloldalán leszünk. :)

A reggeli búcsú Tillytől és Marktól. Köszönjük a nagyszerű fogadtatást és a szuper útmutatást!

Ez a nap sem kezdődött sokkal fényesebben… De nézzétek azokat a betonfalakat a hegyoldalban, az egy szerpentin! :)

Tilly tanácsára a völgy északi oldalán folytattuk, ahol ilyen “pikkelyes” házakat láttunk. :)

Anno abból építkeztek, ami helyben kéznél volt: fa!

Ebbe az utcába csak azért jöttünk be, hogy lássuk ezeket a házakat, ezért fordul meg éppen a képen Zita. :)

Micsoda piknikezőhely, és még mosdó is van… Hiába, itt van pénz az ilyesmire is.

Egy-két alagutat is kereszteznünk kellett ezen az északi úton, de nem voltak vészesek, mert alig volt forgalom.

Fent a völgy oldalában ment a vasútvonal.

Visp ezen a napon csak 30km-re volt, de itt nem ért véget a mai napra az utunk. A képen Estelle, Sonja és Loic látható, házigazdáink Vispben. Pont ebédre érkeztünk meg hozzájuk, és miután megvendégeltek minket az étkezésre is, rövid konzultáció után nagy pakolásba kezdtünk.

Itt már Marc, a családfő is rajta van a képen. És egy másik reku, igen! :)

Mi készül itt kérem!?! :)

Marc (és az utánfutóban Loic) egy rövid szakaszon elkísért, hogy megmutassák, merre érdemes menni, hogy a Visp körüli forgalmat elkerülve az első szakaszt a völgy másik oldalán, részben földúton tehessem meg, és ne az unalmas főúton, autók között. Mondjuk itt Svájcban nekem semmi sem unalmas, de ezt nem kötöttem az orrukra.

Az idegenvezetést nem bántam meg… :) Ez a kép már szinte túl szép, hogy igaz legyen. Rekun, utánfutóban gyermek, és az ő kis bringája, amit itt a forgalomtól teljesen elzárt, aszfalozott úton ő is gond nélkül hajthat… Ilyen háttérrel, vízeséssel. Utóbbi egyébként időszakos, Marc elmondta, hogy szerencsénk van, ezt a vízesést általában nem látni, csak ugye mostanában sokat esett az eső.

Hárman. :)

Az ideiglenes vízesés szemből

Miután szétváltunk, egész pici ösvényeken kellett végighajtanom.

Majd egy brutális meredek, murvás részen, amin magam is csodálkoztam, hogy fel bírtam menni. Hiába, csak két félig megpakolt hátsótáska volt nálam, a teljes málhának kb. a harmada, negyede, szaladt a csikó szinte magától! :)

Ezen a hídon átkeltem a folyó túloldalára, vissza a főútra.

A hídról ezt a régi hidat lehetett látni.

És még egy híd, az első hajtűkanyarból nézve. Volt egy olyan sejtésem, hogy hamarosan ezt a hidat is kereszteznem kell majd, és valóban így lett. E híd után kanyarodtam jobbra egy körforgalomnál Zermatt felé.

Csak úgy haraptam a száz métereket szintemelkedésben, nagyon jólesett, hogy végre egyszer könnyű, alig pakolt fekvőbringával haladhatok, ráadásul nem is akárhol! :)

Ez még ugyanaz a település, Stalden, ahonnan az előbb a nagy viaduktot megpillantottam.

Még egy hajtűkanyar.

Ezen a délutánon végre nem lehetett sok panasz az időjárásra! :)

Ugyanaz a viadukt, immár felülről.

Ahol a főút egy több kilométer hosszú alagútban folytatta, ott mi bringások le lettünk terelve róla a régi útra, ami ezen a szakaszon egy kis szintet vesztett, aztán kapaszkodott tovább és végül visszatért a főút mellé, ahol az kibújt az alagútból pár kilivel feljebb.

Szemben a vasút. “Terepasztalország” :)

Vízesésekben nem volt hiány, egy idő után leálltam a fotózásukkal, annyi volt, én meg annyira élveztem a haladást fölfelé a könnyű bringával. :)

Ekkor még csak tippelni tudtam, mire is jó, hogy így építkeztek anno, miért vannak kőlapok a ház talapzatában?

A táj magam előtt. El nem tudom mesélni, mennyire élveztem, sajnáltam, hogy Zita ekkor nem volt velem, de reméltem, hogy gyorsan kapott fuvart, és hogy élvezi azt a 8km-es (amiről ekkor még úgy tudtuk, hogy csak 5km) sétát, aztán pedig Silvia vendégszeretetét.

Egy szerpentines részen egy a bringáját toló túrakerékpárost fedeztem fel magam előtt.

Ő az! :) Tatsu, japánból! :o

Elmesélte, hogy a Furka-hágó túloldaláról indult ma reggel, és hogy nem tudta, hogy vasárnap zárva tartanak az üzletek Svájcban, ezért már semmi kajája nincsen és nagyon éhes.

Mivel nálam bőven volt süti, még Taizéből ezért jópárat neki ajándékoztam, és elmondtam neki, hogy már 10km sincs hátra, ráadásul ezen az utolsó szakaszon már 200m-t se kell mászni, hogy Zermattba érjünk. A kekszeknek és a hírnek nagyon örült. :)

Neki egyébként ez a küldetése. :) Röviden elmeséltem neki az éppen futó, velünk történő álmunkat, amit már négy éve élünk, nap mint nap. :)

Aztán mennem kellett, elbúcsúztunk azzal, hogy talán még látjuk egymást Zermattban. Engem vártak fent a lányok, és minél előbb meg akartam érkezni, a tempónk pedig messze nem volt egyforma.

Zermattba autóval tilos a behajtás, az alatta lévő városban, Täschban e célból rengeteg a parkoló, onnan gyalog vagy vonattal lehet felmenni a városba, de a vonat még innen is horribilis összeg lett volna, ezért döntöttünk a séta mellett. Illetve én a bringa mellett! :)

Hmmm… Oké, pontosítsunk, tilos a behajtás Zermattba, engedély nélkül.

A vonat.

Megérkezteeeeem! :) Jól elfáradtam, mire felértem, le is izzadtam rendesen, de borzasztóan élveztem. Ezek pedig a városi elektromos taxik a vasútállomás előtt, ahová a találkát megbeszéltük.

Az egyik taxisofőrt kértem meg, hogy csörögje fel Silviát, hogy itt vagyok, és jöjjenek le értem. Mert az egyetlen telefonunk ugye Zitánál volt.

Zermatt fő sétálóutcája, itt már a lányokkal.

Ennyi lett a délutáni mászás. 700m-ről indultam Vispből, tehát 900 méter szintet vettem fel.

Silvia a lakásához menet sétálva elmesélte, hogy miért vannak beépítve ezek a kőlapok. Na, kitaláljátok? A rágcsálók ellen, ugyanis a lapos, vízszintes kő alján nem tudnak megkapaszkodni, így az egész ház rágcsálómentes. De mi van az eresszel, ott sem tudnak felmászni? Persze nyílván ez ma már nem szempont, és valójában csak műemlékvédelem miatt állnak ezek az öreg faházak, amelyekben talán soha nem is laktak, ahogy nézem inkább csak raktárnak használták őket. Legalábbis ezeket a képen.

Silvia hatodik emeleti, tetőtéri kis lakásába egy barlangszerű alagúton át jutottunk fel, ennek az aljában volt egy lift, ami valójában a szomszéd épület liftje volt, ez felvitt minket egy magasabb utcára, ami már valójában csak egy lépcső volt, ennek a túloldalán aztán már lépcsőn másztunk fel ide, ahonnan ez a gyönyörű kilátás nyílt Zermattra.

Silvia egy helyi svácji ételt sütött nekünk, főtt, sült krumplira sajtot olvasztott, ezt fűszerekkel és sóval ettünk…

Amilyen egyszerű volt, olyan nagyon finom! :)

Silviával késő estig tudtunk volna beszélgetni, ő is nagyon szeret utazni, most jött haza nemrég Dél-Amerikából, ahol úgy érezte, még hónapokat el tudott volna tölteni. Mesélt arról is, hogy Zermattban, mivel ez a hely Svájc egyik elsőszámú turistacélpontja, rengeteg Couchrequestet kap, de ezek közül csak nagyon kevés embert tud fogadni, ezért igazán privilegizáltan éreztük magunkat nála. :) Mert mint annyi minden az életben, ez is egy verseny, ki kell tűnni a többi Couchsurfer közül, nem csak a profilunkkal, hanem a requesttel, vagyis a levelünkkel is, amit a leendő vendéglátóinknak írunk.