Gregory! Csak az elso lepes a nehez amivel atlepd a kuszobot. Utana minden jon magatol… Csak neha hagyni kell a lelket es a testet pihenni es ha ez megvan, a vegtelenseig lehet elvezni egy ilyen utazast! Motivaciohz keress ra Heinz Stuckere vagy Alastair Humpreysre. Vagy a BlazingSaddlesre… Vegtelen a lista… :) es ha van otthon par szabad negyzetmetered, fogadj utazokat a Couchsurfinggel, nem is gondolnad mennyi mindent kaphatsz toluk. En azota erzem igazan hogy Budapest milyen gyonyoru varos hogy lattam nehany kulfoldi utazo szemevel.

Koszonjuk a sok visszajelzest, orulunk hogy a gyerekek nem alltak meg a fejlodesben a torteneteinktol! :) Termeszetesen folytatjuk az irast es az utat is bar mostantol kicsit visszaveszunk (igen, meginkabb) a tempobol. Itt vagyunk a KKH-n, nincs hova tovabb rohanni, ideertunk. :) Szoval ezutan remeljuk inkabb fog naszutra hasonlitani az utazasunk mint kalandturara – persze azert biztos erdekes marad hiszen a bringarol nem szallunk le es Pakiszanban vagyunk. Es eztan jon csak Indiaaaaa…. :))))

Csak jelzem, hogy olvassuk itthon az írásaitokat, sőt anyunak esténként többször elolvasom a teljes bejegyzést, vagy elmesélem éppen mi történt veletek, vagy merre jártok. Kinyomtatni már elég költséges lenne, így a képeket külön feltettem neki egy fotónézegetőre. Sárának és Emmának is elmondtam, milyen más is lehet a gyerekek élete, és mutatok képeket is az utatokról, amikor erre van alkalmam. Kicsit olyan, mint egy mese, csak tudják, hogy ez igazi. Kicsit tájékozottabbak lettünk, mert térképen is próbáljuk követni útvonalatokat. A legértékesebb talán számomra legalábbis az utatok során az a lehetőség, hogy milyen sok mindenkivel, családokkal, találkozhattok, és hogy ezáltal, ennek mi is a részese lehetünk. Ígérem, hogy továbbra sem féltünk Benneteket! Szeretettel Ibolya

Gratulálok nektek a hágó leküzdéséhez! További jó és szerencsés utat kívánok nektek!

A kereknyomast nem tudjuk mindig csak kezzel nezzuk hogy eleg kemeny-e.

Koszonjuk a sok biztato hozzaszolast!