Egyébként meg vannak az elmélkedő percek (egy jó fröccs mellet személyesen, vagy épp az intereneten “beszélgetve”), meg van az élet. Az elmélkedésben néha sarkosabb szélsőségesebb véleményt fogalmaz meg az ember, hisz tudja hogy a való világ meg maga a kompromisszumok sorozata, de meg kell hogy legyen a szélsőségesebb cél elméletben, hisz akkor figyelhetjük a való világ kompromisszumait és a lehetőségekhez mérten tolhatjuk a dolgokat az elméleti cél irányába (a jónak vélt irányba).
Csak néha ha túlságosan belejön az ember az élet kérdéseinek elméleti elemzésébe, akkor egy idő után már nehéz megismerni hogy a való világban mi az a kis lépés ami azon az úton visz ami helyes (hisz sokszor a helyesnek tűnő út jobban megvizsgálva zsákutcának látszik, de azt hogy zsákutca azt csak a végén látod meg, mert bármikor lehet hogy van egy kis ösvény amit még nem látsz az út elején).

Hűűű, ezt azért abbahagyom mert már ez olyan elvont hogyha visszaolvasom lehet hogy én magam sem értem meg.

* Itt én olyanokra is szoktam gondolni hogyha még meg is zöldül a társadalom és valahogy el is kerüljük a geddont (ahogy Árpi írta) akkor is valószínűleg olyan világban nőnek fel a gyerekeim/unokáim ahol nem lesz orángután, mert a szülők nagyszülők testápoló formájában magukra kenték, vagy hogy nem lesz csimpánz mert felették bozóthúsként vagy elbányászták őket hogy legyen mindenkinek okostelefon. Vagy van ezernyi hazai példa is, csak kevésbé látványos.

@Németh András
@Szántó Kati

Ez így teljesen igaz! :) Ott a pont és egyet is értünk. Pesti vagyok, városban nőttem fel (még ha “csak” 2 milliós városkáról van is szó). De nekünk legalább voltak csirkéink (amíg be nem tiltották), szombati piacra jártam anyukámmal és rendszeresen kirándultunk. Szóval van remény. :D
Árpi mindig mondogatja nagy lelkesedésében (kissé sarkítva írom), hogy akkor mi majd jól kiköltözünk egy szalmabála házba az erdő közepére és majd magunknak termelünk és csak biciklink lesz. Én meg mindig lehűtöm a nagy lelkesedését, hogy ne legyen ilyen szélsőséges, maradjunk csak a városban DE tanuljunk meg városi emberként környezettudatosan élni ÉS legyünk példaképei a szomszédainknak, lakókörnyezetünknek, családunknak. Mert a jó példa a legragadósabb, ha csak mondjuk, senki sem fog változtatni az életmódján. Na és ezt most jó könnyű volt leírni – meglátjuk, mi lesz belőle, mikor hazaérünk! Nekünk is sok segítségre lesz majd szükségünk olyanoktól, akik már előttünk járnak. :)

Ha majd eljuttok az USÁba, szerintem próbáljatok meg felkeresni egy amish közösséget. Ők pl. vallási alapon utasítják el az árammal működő dolgokat, nem tartanak autót sem, stb. Saját maguk termelik meg az élelmiszereiket bio módon. Az ottani többségi fogyasztói társadalommal szembemenve is fenn tudnak tartani egy alternatív életformat már vagy 200 éve. Tehát már az olajkorszak előtt is így éltek…

Ezt láttátok már?:
http://www.youtube.com/watch?v=o7rOl4SOQVc