A vizet tetszett már próbálni?
Egy vitorla alatt feküdni, az árboc tövében… no az a csend és béke szigete.

Világéletemben a hegyek volt az a közeg, ahol igazán ki tudtam kapcsolódni, ahol megnyugodtam, ahol feltöltődtem, ahol azt éreztem, hogy szabadon lélegzem. Sajnos nem adatott meg, hogy külföldön, igazi nagy hegyek tegyék velem a csodát, kis hazánk óriásai is megtették.
Most, hogy nézegettem az általad készített képeket Árpi, az első gondolatom az volt, hogy a csend és béke szigete volt, ahol jártál. Mondom csend, pedig a zászlócskákon látom, hogy fújt a szél, ember is volt ott, nem is egy. Mégis csendes a táj. Valahogy csendet áraszt…
Köszönöm, hogy megélhettem ezt a képeken keresztül. Általatok.

Gabi:)

lehet hogy igazad van, de az is lehet hogy ez a reggeli fél óra “másfél órányi” plusz lendületet és jókedvet ad…

Nagyon sajnálom, hogy ritkábban lesznek post-ok, de teljesen megértem. Én se nagyon értettem hogy van ennyi idő az írásra. De mint minden rosszban van valami jó elv alapján, ezt a lépést felfoghatjuk gazdaság élénkítő lépésnek is, hiszen szerintem az olvasók nagy rész munkaidőben olvasta az eddigi post-okat. Így majd több idő marad a munkára :)

Üdv: Krisztián

Ez a kirándulós bejegyzés amúgy nekem is tetszett, én biciklivel sosem mentem messzebbre, de kirándulni annál inkább szeretek, főleg magasabb hegyeken, ahonnan szép a panoráma, de még nem kell hegymászó tudás…

Érdekes egyébként, hogy India valahogy nem annyira vonz (egyelőre még), de Pakisztán felkeltette az érdeklődésem, amiket írtatok, meg a képek alapján…