Archívum

A(z) ‘El Salvador’ kategória archívuma

San Migueltől a hondurasi határig

január 16th, 2015 1 hozzászólás

Oké, induljunk hát el San Miguelből! :) Hohóó, ha az olyan könnyen menne. :) Hajnalban szerettük volna elhagyni a várost, de ebből természetesen végül 11 óra lett… :)

Pakolás közben Zita még nagyon ügyesen lőtt egy képet a várostól délre található vulkánról, amely állítólag a legaktívabb vulkán San Salvadorban. Jövet a városba egész nap uralta a látképet, gyakorlatilag egy napig kerültük a hegyet :)

A posta reggel 8-kor nyitott, és ezt meg kellett várnunk, mert előző két nap hiába jártuk órákig a város utcáit, sehol nem kaptunk képeslapokat, ahogy a postán se, ezért akkor amikor először jártunk itt, még bélyegeket sem vettünk, hiszen nem voltunk benne biztosak, hogy kapunk-e lapokat egyáltalán. Végül Zita szúrt ki egy boltot, ahol profi nyomtatást vállaltak, és itt nyomtattunk ki saját készítésű képeslapokat. Ezeknek a képminősége sajnos bőven hagy kívánni valót maga után, de csak ezt sikerült összehozni. A meglepetés akkor ért minket, amikor most a második látogatásunkkor a postán a néni előkapott egy hatalmas albumot tele képeslapokkal. Hol voltak ezek két napja, mikor egy kollégáját kérdeztük a képeslapokról (postales, vagy tarjeta de postal)?!? Hát, a kolléga nem tudta, hogy vannak képeslapjaink… :o AAuuurgh, ezért jártuk körbe az egész várost? Ezért nyomtattunk saját képeslapot? Némi tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy nem írjuk meg újra a lapokat egy szebb, rendes képeslapra, hanem marad a saját design, mert már így is nagyon késő volt, és reméljük, hogy így is értékelni fogjátok őket. Mikor kitaláltuk ezt a képeslap-kérést, nem gondoltuk, hogy néhol ilyen bonyolult lesz lapokat szerezni, de igazából nem baj, mert jó muri, hogy mindenütt van ez a kis külön küldetésünk. :)

Olvass tovább…

San Salvador – San Miguel

január 14th, 2015 Comments off

Múlt hét kedden, pontosan egy héttel azelőtt, hogy elkezdtem e sorokat, tovább indultunk San Salvadorból.

Ernesto ekkor már a munkában volt, ezért a búcsúfotón csak a tesója van rajta :) …és az utcájukat őrző biztonsági őr készítette a fotót.

Apropó, egy történet kimaradt az előző bejegyzésből: amikor megérkeztünk Ernestoékhoz, a biztonsági őr annyira megörült nekünk, hogy egyből szólt az egyik szomszédnak is, aki történetesen egy itt élő amerikai. A srácnak be nem állt a szája, 10 percig szóhoz sem jutottunk mellette, ezalatt elmondta, hogy ő is fent van Couchsurfingen, ami azért vicces, mert Ernesto tegnap regisztrált, ma meg kiderült a szomszédjáról, hogy ő is tag, mi meg ugye megérkeztünk. :) A szomszéd még azt is elmesélte, hogy mivel foglalkozik. Gumiabroncsokat exportál az USA-ból El Salvadorba. Azokat a gumikat, amelyeken már olyan kicsi a barázda mélysége, hogy a törvény már nem engedi tovább használni az USA államaiban, itt még el lehet adni, itt ugyanis, ahogy bármelyik másik környező országban is, addig használják a gumikat, amíg azok végleg szét nem robbannak. Több kamionon is láttunk már olyan gumikülsőt, amiből kilátszott a rozsdás fémszál és ezen a napon egy olyat is láttunk, hogy a hátsó tengelyén ahol két-két kerék volt kétoldalt, az egyik ilyen kerék már szét volt roncsolódva, és a sárhányót ütötte minden fordulatnál, illetve folyamatosan foszlott szét és hagyott gumi és fémdarabokat szerte-szét az úton. Ennek megfelelően gumiszerelő műhelyek is szép számmal vannak, kb minden 5 kilométeren a nagyobb utak mentén. Valószínű emberünk is a következő ilyenhez tartott.

Na, de most már tényleg induljunk el San Salvadorból! :) Alig haladtunk pár sarkot, máris egy csoda jött szembe, vagyis inkább keresztbe: Egy 42B járatszámú busz dupla cifra felső uszonyokkal és hátsó légterelővel. :)

Mostanában néha már sikerül teljesen ítéletmentesen, csupán passzív szemlélőként, vagyis inkább csodálóként nézni ezekre az apró csodákra – és ezt igazából nagyon élvezem. Máskor meg még mindig hosszasan elgondolkodom magamban tekerés közben, hogy ez most jó-e vagy sem? És végülis miért lenne olyan rossz? Ha élvezi, csinálja, nem árt vele senkinek, és inkább ilyenekben versenyezzenek, mint mondjuk gyorsaságban vagy hasonlók.

Elefántos állatkert a külvárosban

Miután felkapaszkodtunk 900 méterre 700-ról, egy hosszú lefelé következett az autópályán, ami sokkal barátságosabb volt, mint vártuk. Kevés forgalom, és széles leállósáv, néhol még árnyékot is kaptunk az út menti fák által.

Olvass tovább…

San Salvador Ernestoékkal

január 12th, 2015 2 hozzászólás

A mai bejegyzésben csak képek lesznek képalákkal.

Santa Anát egy mellékúton hagytuk el, ahol sokáig kapaszkodtunk egy meredek fölfelében, ahol nem voltunk egyedül bringások. Figyeljétek a nem gyenge visszapillantó tükrét! :)

A közép-amerikai országokban elképesztő mértékű a szemetelés. Otthon a Balkán ehhez képest Svájc!

Sarki közért

Olvass tovább…

El Salvador! – Szilveszter a megmentőinknél, és újév Santa Anában

január 7th, 2015 1 hozzászólás

El Salvador! Felfogni nehéz, de elérkeztünk ide is! :) A határon rögtön meglepetés ért minket, mi pecsétet szerettünk volna kapni a főút mellett (és nem a főúton!) található határátkelő állomáson, de ott csak küldözgettek minket ablaktól ablakig, mígnem végül a kerítés mellett találtunk egy fickót, aki beszélt valamennyire angolul, és elmondta, hogy nem kell belépési pecsétet kapnunk, azt ugyanis Guatemalában már kaptunk. Hallottunk előzőleg erről a vízum unióról, de nem voltunk benne biztosak, hogy ránk is vonatkozik-e, illetve el is feledkeztünk róla. Arról van szó, hogy Guatemala, El Salvador, Honduras és Nicaragua között van egy megállapodás, aminek keretében a guatemalai belépéskor kapott 3 hónapos vízummal szabadon utazhatunk e négy országban, és nincs szükségünk új vízumra közöttük. Majdnem, mint Schengen…

Így néz ki El Salvador. A lakosság 7 millió fő körül van, ezzel a legsűrűbben lakott országnak számít Közép-Amerikában

Ezek után már csak pénzt kellett váltanunk, ezt kialkudtuk 7,5 quetzalra, ennyiért kaptunk meg egy dollárt. Ugyanis El Salvadorban a hivatalos fizetőeszköz az amerikai dollár, nálunk meg még volt vagy ötszáz quetzal Guatemalából. Kiszámoltam, hogy ha a quetzalt 37 forintnak megfelelő belizei dollárért vettük, akkor 7,5 quetzalért vásárolva 277,5 forintba kerül egy dollár számunkra. Ezen nagyon meglepődtem, mert indulás előtt még 230-ért váltottam dollárt, azért először arra gondoltam, hogy valahol átvertek, de aztán megnéztem a neten az árfolyamot, és láttam, hogy az 266. Nem emlékeztem 245-nél rosszabb árfolyamra, ami meglepett, de a netnek már hittem, és bár örültem, hogy nem vertek át, de annak nem, hogy már ilyen gyenge a forint.

Üdv El Salvadorban! :) Az ország neve annyit tesz “A megmentő”, ez egy rövidítése az 1525-ben adott teljes nevének: Provincia de Nuestro Señor Jesus Cristo, el Salvador del Mundo, magyarul valahogy így hangzana: Jézus Krisztus urunk, a világ megmentőjének provinciája – és hát ugye így nem lehet manapság egy országot hívni, ezért lett a rövidítés :)

El Salvador egy brutális fölfelével köszön ránk, amitől meg is makkanok

Van itt minden, jó lesz nekünk! :)

Ez a jó először egy szerény rizses étel formájában jött el fejenként 1 dollárért, aztán nekivágtunk a nagy emelkedőnek. 400 méter szintemelkedés várt ránk, és bár én az elején nem éreztem magamban túl sok erőt hozzá, de aztán miután elindultunk, egész belerázodtam. Kezdetben nem is volt olyan meredek, hamar megtettünk 130 métert, ahol aztán leültünk egy fa alá kekszet enni és folyadékot pótolni, mert ott már úgy éreztem, ha nem állunk meg, leesek a bicikliről. Olvass tovább…