A vendéglátónk kutyái az udvaron.

A konyhában. A tarka terítős asztal alatt a barna foltok rohangáló tengerimalacok. Így vannak szabadon a konyhában, hogy kéznél legyenek, mikor kell egy kis hús az ételhez… :o Armando, a vendéglátónk elmondta nekünk, hogy azért terjedt el errefelé a tengerimalac, mint háztáji állat, mert bundája van, így sokkal jobban bírja az Andok ilyen magasságában gyakran előforduló nagy hidegeket, ellentétben a csirkével, amit ugyanezért ezen a vidékeken már nem nagyon lehet tartani. Végül is valóban, ez tök logikus! :)

Armando egyébként egy biosztanár a helyi iskolában, akit előző este 1 sarokra a lakhelyétől kérdeztünk meg, hogy tud-e valamilyen olcsó helyet éjszakára. Így aludtunk végül náluk 10 solért, vagyis kb. 930 forintért.

Checacupe főutcáján.

A főtéren nem kellett féltenünk a bringákat, egy kíváncsi szem mindig vigyázva csodálta őket! :)

Az ősi inka gyalogoshíd környéke, ez az, amit már előző este kiszúrtunk, de akkor már sötét volt, és fáradtak voltunk, siettünk menedéket találni.

A természetesen már csak kórhűen felújított, de nem eredeti inka híd mellett volt egy “colonial”, vagyis gyarmati időkből való híd is.

Zita rámerészkedett! :)

A templom a főtéren. Kívülről ez se tűnik különlegesnek…

Bezzeg belülről! :)

Egy külön teremben nagyon régi falfestmények is voltak.

Az oltár

Az oldalfalak tele voltak ilyen festményekkel, nagyon öregnek tűntek és ezek is csupa arany (?) keretben voltak. Nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen kis falucskában ilyen templom van. Félre ne értsetek, nem a sok arany tetszik, sőt az valójában nem tetszik nekünk, viszont a tény, hogy ez így fennmaradt sok száz éven át. …abba bele se merek gondolni, miket láthatnánk, ha valamilyen oknál fogva a spanyol hódítók nem pusztítják el az érkezésükkor meglévő kultúrális tárgyakat és helyeket. Hallottunk ilyen történeteket, hogy rengeteg inka aranytárgyat úgy ahogy volt, beolvasztottak, hogy aztán… Pl. ilyen templomokba kerüljenek. Ha innen nézzük, akkor viszont szomorú a történet.

A parkot egy mozgássérült férfi öntözte, ez milyen jó már! :)

Még egyszer visszasétáltam a hídhoz, amíg a reggelinkre vártunk, annyira szép volt, hogy nem bírtam beletni a látvánnyal. :)

Itt már elindultunk, ez egy iskolaudvar, ahogy a főútról látszik.

Ez pedig egy kresztábla! :o Mi akar ez lenni? Cirmos cica? Esetleg ocelot?

Gyermekszállítás perui módra. Ők csak a szomszéd faluig mentek, de azért az is megvolt vagy 8-10km…

A gyermek nem bírta levenni a szemét a furcsa bringákról. :)

Vigyázat, kecses acélvázú országútis kerékpárosok az úton! :)

A folyó túloldalán lévő falvakat ilyen hidak kötötték össze a főúttal.

Előltöltős kargóbringa, amivel most éppen csak egy kollégát szállítanak. :)

Hellóóó! :)

Vajon mit jelenthet spanyolul? :)

Vályog. Itt leginkább csak ezzel dolgoznak, legalábbis vidéken nem látni mást. Beton csak a városokban van, az egyszerű embereknek valószínű nem is telne rá. Amit a képen láttok, az vályog, fa, és egy vékony hullámos bádoglemez a tetőn. Ennek így mondjuk az ökolábnyoma is töredéke egy vasbeton-tégla házénak, de ez egész biztos nem vezérelte őket a választásban. És az egyik fal már le is van festve, miközben nyílászárók még alig! :)

Volt, hogy pár kilométert kanyar nélkül maradtunk. :)

Nem látni betont, se vöröstéglát.

No, milyen szépen meszelt, politikailag semleges házikó! :) Amely előtt egyébként kézzel szedik le a levágott kukoricahalmokról a kukoricacsöveket.

Hú apám, ez a társadalom sem lehet túlságosan megosztott politikailag, vagy hát legalábbis nem ellenségesek egymással a különböző poltikai nézeteket valló emberek, az tuti! :) Hiszen akkor ők már rég egymásra gyújtották volna a házaikat, vagy legalábbis egy boltos pl. biztos nem hagyná, hogy “Apu”-t fessenek a boltjára, mert ezzel elvesztené a papucsosok, a fiások, az indiánosok és minden más párt hívőit a vásárlói köréből. Ez pedig valószínű itt nem történik meg, mert rengeteg üzleten is láttunk ilyenfajta festéseket. Lám, még az egyszerű (akár analfabéta!) peruiaktól is van mit tanulnunk. “Szeressük egymást gyerekek!” :) Gyűlölettel soha semmit nem fogunk megfelelően megoldani, max. további gyűlöletet szítunk, ez pedig egy nagyon, nagyon rossz út, ami nagyon szar helyre vezet!

Eskü, véletlenül lettek birkák ezen a következő képen!!! :) Mikor még válogattam őket, nem tudtam, hogy mit fogok írni az előző képhez.

Ahogy már írtam tegnap, itt keményen dolgoznak a nők is.

Mert egyszerűen csak szép. Végre nem egy párt ikonja van a falra festve.

Turistabuszokat látok a távolban! Itt van valami érdekes, szimatoljunk csak körbe! :)

Igen, inka romok! A kör alakú épület talán a chachapoyasiak hatásának köszönhető. Ki tudja… Mi biztosan nem, ugyanis se időnk, se pénzünk volt ide bemenni, csak a hátsóbejárattól, távolról csodáltuk meg ezt a két épületet. Ez a kép is soxoros zoomal készült.

Így hívják a helyet. Ha erre jártok, esetleg térjetek be és majd meséljétek el, milyen volt! :)

Megint egy hölgy nagy csomaggal a hátán, és hát ő sem fiatal.

No, itt van a vasbeton is, fő a bővíthetőség. Azt, hogy mennyire nagyon nem illik bele a környezetbe ez az üvegablak, talán Ti is érzitek a többi fotót is látva.

Egy templom az úttól balra, ebben mondjuk tuti nincsenek sok száz éves festmények! :)

Azokkal a pallókkal nem lesz egyszerű hazatekerni. Az a durva, hogy egy ilyen vályog-fa-bádog/cserép házat gyakorlatilag egy ilyen kargóbringával össze lehet hordani, hisz ez már elbír egy nagyobb gerendát is, a föltekert bádoglemez pedig meg sem kottyan neki. A vályogtáglákat és a cserepeket pedig lehet helyben szárítani/égetni.

Hoppáré, ahogy haladunk és új választói körzetekbe érünk, úgy változnak a falfestmények is. Megérkeztünk a lámapárt fenségterületére! :) “Ezek mekkora lámák lehetnek…” :D

Itt már csak a völgyben lehet növényt termeszteni, a domboltal esetleg még legeltetést elbír, de többet nem.

A helyi tigrisbatman! :)

Egy nagyobb várost kereszteztünk, ahol megebédeltünk egy Menu-s étkezdénél, majd egy ilyen utcai mozgóárustól vettünk három rúd csokit, hisz 4000 méter fölé igyekeztünk, oda pedig kell az ilyesmi a túléléshez! :)

Egy valószínütlenül nagy, kastélyszerű épület az át mellett. Ez nem volt jellemző errefelé, vajon kié volt és mi célt szolgált?

Egy falu behajtójánál óriási cuy, vagyis tengerimalac szobor, sas, és lámafélék. :)

Balra a völgy túloldalán egyre inkább szorványtelepülések képét mutatták a házak.

Irány 4000m! :)

Vessünk mégegy pillantást erre a szintmetszetre! Tegnap 101km-t jöttünk a bal szélétől, tehát ma illene kereszteznünk a kb. 4300m magas hágót. Haha… Ha az ilyen egyszerű lenne! Csak hogy reggel a nézelődéssel elment az idő, és kimerültünk a tegnapi napon, amire a mai nap még csak rátett. Na jó, lehet, hogy máshogy is fáraszt kicsit a magasság, csak nem érezni ezt annyira nyilvánvalóan. Vagy csak mi puhultunk el, ezt már nem mondja meg senki. (vagy mindkettő! :D) Szóval a lényeg, hogy ezt a tervezt (a hágón való átkelést) elvetettük, amiben annak is nagy szerepe volt, hogy a fáradtságunkat realizálva elkezdtem nézegetni a GPS-en a következő településeket, és a hágó előtti utolsó helynek a neve “Aguas Calientes” volt, vagyis “Meleg Vízek” :)

A tájra nem lehetett panasz ezen a napon.

Egy másik templom egy útmenti dombon, elbírná már valamelyik párt támogatását. :)

Na neee, tengerimalac párt, ilyen is van? :)

Ja igen, közben egy vasúti sinpár is kanyargott mellettünk a völgyben, megnyugtatva minket, hogy evégett talán sosem lesz brutál meredek a fölfelé, hiszen ha a vasút is fölmegy a hágóba, és szerpentint sem jelöl az út sehol egészen Punoig, akkor talán nem lehet vészes, különben a vonat elkaparna a sineken! :)

Valójában csak különböző típusú tengerimalacokat árultak, természetesen nem háziállatnak… :)

Az asszony kalapban, szoknyában és tradícionális tarkában, a férfi hátizsákkal, baseball sapkában. Úgy tűnik, a nők jobban tartják a hagyományokat.

Nem tudom, miért, de ez a lapos völgy rajta a tarka mezőkkel, meg felette ezekkel a hihetetlen felhőkkel nagyon tetszett.

Valahogy még a felhők, meg úgy az egész táj, az egész érzés valahogy olyan más volt már ilyen magasan.

Vasúti karbantartók. Igazi vonatot ezen a napon nem láttunk, pedig egész nap látótávolságba voltak a sinek.

Kedvenc képem erről a napról. :)

Éééés iiigggeeen!!! :) Megérkeztünk Augas Calientesbe! :)

A strand már a főútról látszott, ráadásul egy hófolttal a háttérben, viszont falut azt nem találtunk, de kétségbe nem estünk, tudtuk, hogy kell lennie valami szállásnak, mert idefelé jövet több embert is megkérdeztünk, és mondták, hogy van.

Jájjájáájjáááj, miért szeretem én úgy a havas hegyek látványát? Mondjátok, ez valami betegség? Vannak mások is így ezzel, vagy egyedül “szenvedek” ebben a betegségben? :)

A strand bejárata előtt asszonyok ilyen hordókban sütöttek valami finomat! :)

Halat és csirkét kínáltak, azt ettük, ami valószínűleg helyibb, vagyis a halat választottuk. :)

A bejárat mellé balra fel volt sorolva, hogy mi minden jóság van a vízben mg-ra kimérve, jobb oldalt pedig a szolgáltatásokat sorolták fel.

A hal mellé természetesen leveskét is kaptunk, valami főtt rizs volt benne.

“Privado” medencét kértünk, mert ez is csak pár száz forintba került és így nem kellett semmilyen ruhánkat bevizeznünk, az ugyanis lehet, hogy napokig nem száradt volna meg, ha mondjuk másnap beborul az idő, ezt pedig nem akartuk megkockáztatni, és különben is, így kényelmesebb volt. A bal felső sarokban lévő csatornán jött be az iszonyatosan forró termálvíz, amihez a műanyagcsőből tudtunk hidegvizet engedni, hogy elviselhető hőmérsékletre hüljön. Elméletben 45 percet maradhattunk itt, de ehhez már a pénztárnál hozzátették hogy “Cisas poquito más” vagyis “akár egy picit többet is”, ám erre nem volt szükség, mert a forró víz olyan hamar kiszívta a maradék erőnket is, hogy jobbnak láttuk befejezni a fürdőzést és inkább korán nyugovóra térni, hiszen holnap is várt ránk nap.

Ez volt a mai adag. :) Amint látjátok, éppen hogy, de 4000 méter felett éjszakáztunk. A tempónk nem valami egetverdeső, de hát szinte egész nap csak fölfelé tekertünk, nagy magasságban. Napfelkelte 10 és fél óra múlva, legalább aludni bőven van időnk, ránk is fért! :)

Az egyetlen főútat néztük ki magunknak erre a célra, melynek szintmetszete ezen a képen látható. A szűk 400km-t 4 nap alatt terveztük megtenni.

Első reggel a nagyszerű cuzcoi szállónkat korán elhagyva egy ilyen utcai árusnál reggeliztünk zsömleszerű pékárút helyi sajttal, és quinoa-italt.

Kifelé menet a városból az út végig lejtett, így gyorsan és könnyedén elhagytuk a kaotikus forgatagot, pláne hogy még Superman is az üldözőink között volt, ezúttal busszal! :)

Először egy benzinkútnál álltunk meg pisilni, ott rögtön körünk gyűlt néhány érdeklődő perui férfi, akikről végül mi is készítettünk egy fotót – azután hogy ők is rólam és a bicikliről. :)

A vastagbetűs részt valahogy úgy lehetne magyarra fordítani, hogy “Gazdag/Finom tengerimalac fesztivál”! :) Merthogy ők ugye megeszik ezt az állatot.

Ahogy elhagytuk a várost, két túrabringást pillantottunk meg szembetekerni velünk. Természetesen vidám csengetések és integetések közepette megálltunk egymásnak, így megtudhattuk, hogy Denise-el és Charlessal (Hogyan kell pontosan leírni az ilyen külföldi tulajdonneveket a -val, -vel ragokkal?) hozott össze minket az út, ők Quebecből valóak és ha jól megnézitek a képet, látható, hogy ők is Take-a-Look márkájú sisakra vagy szemüvegre szerelhető türköket használnak, mint mi, ők is Schwalbe Marathon gumikülsőkön gurulnak, csak ők a Mondial típust használják, ami Charlse elmondása szerint egyszer neki 20 ezer kilométert is kibírt, és ők is Ortlieb táskákban hordják a holmijaikat, amelyek nekünk már 4 éve bizonyítanak, és még mindig garanciálisak! Valamint ők is Rohloff agyváltót használnak, amit állítólag egy életre vesz az ember. :) A vázaik egyébként Surly márkájuak, ez is nagyon népszerű a hosszútávú kerékpártúrázók között, de ez már nem egyezik a miénkkel. :)

Csnegő világutazóknak! :) Óriási! :)

Ja, és a lámpánk is ugyanaz, Lumotech IQ Fly Senso Plus. Ezt eddig én se tudtam, most kerestem meg rajta a márkanevet és a típust, hogy ideírjam, ez ugyanis a bringával jött, már eleve bekötve az első kerékben forgó agydinamóra. Ezen a lámpán hátul van egy off/auto/on kapcsoló, a középső állásban egy fényérzékelő kapcsolja fel és le a lámpát, tehát amikor a fény erőssége egy bizonyos szint alá esik, a lámpa magától felkapcsol és nekünk még csak előre se kell hajolni ehhez. Ez különösen jól jön, mikor pl. 30 alagutat keresztezünk egyetlen nap alatt, és érdekesség, hogy (Made in Germany) általában szinte másodpercre és méterre pontosan ugyanott szokott felkapcsolni Zitával a kettőnk lámpája, mikor úgy esik, hogy sötétedésig bringázunk, vagy mondjuk brutálisan beborul felettünk az ég.

A kabalaállatok cipelése is egy újabb közös dolgunk volt Deniseékkel. :) Ezek nagyon örömteli találkozások tudnak lenni, hiszen a világ más tájékáról valóak vagyunk, mindketten távol a saját otthonunktól, és mégis, rögtön sok-sok hasonlóságot fedezünk fel egymásban, szinte azonnal. Volt is miről beszélgetnünk velük, szerint fél órát álltunk az út szélén és csak dumáltunk nagy-nagy lelkesen. :)

Charles és Denise blogját a http://chardenvelomonde.blogspot.ca oldalon éritek el. Nekünk sajnos még rápillantani sem volt időnk, hiszen a sajátunkkal is vagy két hónap lemaradásban vagyunk, de talán Nektek lesz! ;)

Ahogy elbúcsúztunk, őket rögtön megtámadta egy fekete véreb! :)

Alig kellett néhány kilométert tekernünk, és egy apró hágóban máris egy inka romnál találtuk magunkat.

Le nem gépelem, mert ebbe beletörnének az ujjaim vagy a billentyűk, de a lényeg, hogy így hívják ezeket a romokat, jobbra látni is őket az útról, szóval nehéz eltéveszteni.

Ezeken a lépcsőkön azért nem lehetett egy életbiztosítás közlekedni. :)

Ottjártunkkor régészek dolgoztak a helyszínen.

Talán valami kaputemplom lehetett…?

Lefelé menet gurulva a hágóból.

Éééés itt vagyunk, mikor először megpillantottuk ezeket a tetődíszeket, Facebookon már írtam róluk, jó szerencsét hoznak a ház lakóinak.

Ezeknél még láttunk sokkal cifrábbat is, de a tehénkék (vagy bikák?), a létra, a zászló (ami azért vicces számomra, mert a bátyám és az én jelünk az oviban anno ez a kettő volt, csak már arra nem emlékszem, kinek melyik volt… :D), az edény és a keresztre kötözött ágacskák a legtöbb ilyen díszen mind jelen voltak. Jó lenne tudni ezeknek a pontos jelentését, és azt hiszem a Facebook poszton linkelt Wiki-oldalon némelyikre kitérnek, de ezt most nem tudom előkeresni, offline írom ezt a bejegyzést, és itt, ahol vagyunk fél óra internet 2 euróba kerül, ezért valószínű csak villámgyorsan és csoportosan feltöltöm majd ezeket az írásokat és képeket, ahogy sikerül őket internet nélkül megírni, szóval ne várjatok utánajárást és linkelést, mert az most nagyon drága lenne nekünk. Ha mégis lesz, az azt jelenti, hogy sikerült valahol relatíve olcsóbb mobilinternetet vásárolni. :)

Akarnak ők zöldek lenni, csak itt még a fogyasztói társadalom most fejlődik ki, még csak most tartanak befelé az “egyre gyorsabban egyre többet egyre nagyobbat” végtelen, sötét alagútjába, amiből közben a nyugat már próbál kimászni.

Néni a gyermekével. Errefelé mindenki ilyen színes kendőkben hordja a gyermekét.

Minden faluban él egy Batman. Vagy több… :)

Ebédszünetnél volt őrzője a bringáknak. :)

Egy igazi véreb volt. :)

Na jó, igazából rettentő aranyos volt, még járni sem bírt rendesen, de máris nagyon játékos volt. :)

Ez pedig az ebédünk első fogása, zöldséges tésztás leves.

Quinoát szitálnak.

Így néz ki közelebbről.

Egy templom a következő faluban. Kívülről nagyon egyszerűnek tűnt, de belül tele volt festményekkel és arany díszekkel. A belépéshez valami nevetségesen magas összeget kellett volna fizetnünk, ezért nem mentünk be.

Helyette inkább a kilátást csodáltuk tovább.

A templom mögötti temető. Ez is más minden országban, minden kultúrában.

Láncfűrész szállítása bringán! :o

Idős nénike battyog velünk szemben az út szélén.

Hoppá, akkor ez most azt jelenti, hogy valakinek a házból eltörött a szerencséje? Érdekes, hogy itt meg egy nap és egy hold is felkerült a kereszt két oldalára.

Ez volt a legcifrább tetődísz, amit sikerült kiszúrnunk. Ásó, dárda, kakas, patkó, van itt minden kérem! :)

Sok nőt láttunk fizikai munkát végezni, ilyen téren abszolút egyenlőség van itt a nemek között, sőt mintha talán egy picit több asszonyt láttunk volna a odakint dolgozni, mint férfit.

Itt is válogatják, pakolják a quinoát az út szélén.

A szárítás folyamata, mikor a magok (?) még a növényen vannak.

Itt már a szártól külön.

És még a száron.

Óriás véreb perui zászlóban. :)

Quinoa “szüret”.

Helyi politikai hirdetés egy vályogházra festve. Vajon mit csinálnak, ha az adott illetőről időközben kiderül, hogy velelyéig korrupt, és sikkasztott, lenyúlt, mutyizott vagy botrányos nyilatkozatott tett? Átfestik a házat?

Hogy a tájról is legyen fotó. Mindez ugye olyan 3300m magasan.

Iskolából hazafelé tartó gyerekek integetnek ránk. Ahogy sok hasonló helyen a világban, itt sincs menza a suliban, hanem dél körül 1-2 órára hazamennek a gyerekek enni, esetleg besegíteni a háztáji munkákba. Ezért van az, hogy annyit látni vonuló diákokat, hiszen négyszer teszik meg az otthon és az iskola között egy nap az utat, így még késő délután is egyszer, utoljára.

De hol az apuka? :) Valószínű valahol hajtja az igát.

Főggúhíd beton oszlopokkal, fémsodronyból és fából.

Ezen a képen sokat nevettünk. Nem látszik jól, de a bal oldali kis házra, vagy inkább csak falra egy “fia” nevű, fa ikonnal magát hirdető párt festménye látható, amit mi különösen viccesnek találtunk így az “apu”-s, nála nagyobb ház oldalában. :) Apu és fia indulnak a választásokon, vajon ki fog nyerni? :)

Ahogy Ázsia úgy Latin-Amerika egyik érdekessége és nehézsége is abban rejlett, hogy mindenféle típúsú, fajtású, méretű és hajtású közlekedési eszközök egyazon útfelületet használják. Ebben Ázsia egyébként még durvább volt, Indiában a láb nélküli, magát egy gördeszkaszerű lapon kézzel húzó hajléktalan és a képen látható kamionnal azonos méretű, de annál sokkal lepukkantabb hatalmas dögök osztoznak ugyanazon az úton.

Hölgy tradícionális ruhában.

Persze, hogy a csomagtartóba is elfér néhány utas!

Salchipapas, csakhogy a kurmpli nem virslivel van, hanem csirkenyak darabokkal.

Kíváncsi gyerekek az étterem ajtajában. Itt nem áll meg a turistákat szállító busz, így nem sok külföldit láttak még.

Az “igazi” salchipapas, vagyis inkább a városi verzió, virslivel. Majonézzel laktató, jó zsíros, valószínű jó egészségtelen étel.

Vannak limitált egy solosok, amelyeket különböző perui nevezetességek vannak.

Veszélyes kanyar, csökkentsd a sebességed! Eyszerű ez a spanyol, mint az 1×1! :)

Csak úgy egy ház oldalán. :o

Pallós bejárat.

Gyűlik a kukorica, a teraszon és az ablakban is.

Pár száz méterrel felettünk, a völgyet övező hegyeken már kopárság van, fa nincs.

Terelik haza az állatokat, ideje lesz nekünk is valami éjszakai szállás után nézni!

Csak még annyit, hogy ő itt José, a vacsoránkat a családja éttermében felszolgáló, nagyon aranyos és kedves fiú.

Aki érdeklődésünkre elmondta, hogy egész gyűjteménye van az egyedi egy solos érmékből, és igen, van neki Machu Picchus is. Kérdeztük, hogy van-e kedve cserélni, mire azt mondta, erről meg kell kérdeznie anyukáját. Végül, mikor a visszajárót hozta nekünk, volt közte egy ilyen egy solos, amit mosolyogva adott át nekünk, és közben kezével jelezte, hogy egy szóval se említsük, mert az édesanyja nem tud róla. :) Ez nagyon kedves volt tőle.