A farmról DNY felé a fővárost ilyen széles, sok sávos, hegyoldalba vágott úton kerültük meg.

Közben ilyen táblákkal találkoztunk, tele van velük egész Ecuador, van olyan is, ami azt mondja, hogy védjük a vizeink tisztaságát, mert a víz az élet, és hasonlók.

Ebédnél egy útszéli vendéglőben. Az üdítőt gyűjtőnéven egyszerűen csak Cola-nak hívják.

Elindultunk fölfelé egy 3200m-es hágóba. Igaz, csak 2600m-ről, de ez azért így is kivett belőlünk. Cserébe már a tudat is jó volt, hogy a túloldalt elég nagy lefelé vár majd ránk. :)

Beszédes tábla :)

Azért ezekről a vízesésekről lőttem egy rendes állóképet is. :)

Volt, hogy feltorlódtak a kamionok, de egyébként elég kevés volt a forgalom

Az egész lefelében csak egyetlen egy nagyobb település volt, valahol 1600m környékén, vagyis félúton. Mivel ekkor már egy óránk sem volt sötétedésig, úgy döntöttünk, hogy itt megállunk, és a többit majd másnap reggel guruljuk le. Itt találta Zita ezt a nagy halom banánt, még a szállodakeresés előtt :)

Kétfajta reggelit lehet errefelé kérni. A kontinentálist, amit gondolom Ti is ismertek Európából, és ami a fél fogunkra sem elég, és az Ecuadorit (de ugyan ez megy Peruban is), vagyis a csirkét rizzsel. Ez nálunk ebéd szokott lenni, de ők szeretnek ilyet enni reggelire is. Ha mindig azt ennénk, amit a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb és leghelyibb dolog enni, akkor szerintem naponta felfalnánk egy egész csirkét és egy fél kiló rizst. Kicsit már csirke- és rizsitiszünk is lett ettől, kapva kapunk az alkalmon, amikor valami mást is sikerül végre találnunk.

“Dúd, dobj már ide egy 600 köbcentis Pilsnert légyszi!” :D

Lent sem ért véget a suhanás, ugyanis mikor leértünk Santo Domingo városa mellé, amit rögtön ki is kerültünk az elkerülőn, ami tele volt Love Hotelekkel, akkor onnantól még folytatódott a lefelé, de már csak nagyon enyhén. Így sikerült 29-el hajtanunk. :)

Erről a tábláról kérdeztük később a helyieket is, de senki nem tudta megmondani nekünk, mit takar. Egészen Macskafogós ábrázolás, nem? :)

Nagyon baba lehet ez a vizerőmű! :D

Mikor Buena Fébe szálló után kerestünk, jól körbeálltak minket a kíváncsiskodók :) Szinte már Kis-Bangladesben éreztük magunkat egy pillanatra. :) Banglatinok! :) De amúgy kedvesek és rendesek voltak, mondjuk ezt a fotót kár volt ellőnünk, mert ezzel ötletet adtunk nekik és utána még sorbanálltak a közös fotókért. :)

Itt már a szállónk udvarán, az eddigi leghosszabb napunkat ünnepelve. Persze ez kicsit csalóka, hiszen 1600m-ről indultunk és kb. 300 méteren fejeztük be, de azért ünnepelni csak szabad, nem? :)

Buena Fében megtaláltuk a helyi Wembley stadiont. :) Mivel a latin-amerikaiak nem csak nézni hanem csinálni is szeretik a focit, ilyen tetős sportpályák még kisebb falvakban is vannak.

A Cajas Nemzeti Park a már említett hágó környékén, a száguldó buszból fotózva. Nem tagadom, itt azért sajgott a szívem, hogy nem bringázunk. De nem lehet mindent, már megvan a repjegy, ha végig csak bringáznánk, La Pazig sem jutnánk, nem hogy Sao Pauloig július 14-én. A feladat tehát: kiválasztani a legunalmasabb/egyhangúbb/veszélyesebb szakaszokat, és azokat átteleportálni. A legszebb/legnehezebb/legtöbbet ígérő szakaszokat pedig bringával teljesíteni, és utóbbiak természetesen akár el is térhetnek a legrövidebb úttól.

Ezzel a busszal utaztunk. Dél-Amerikában most először kértek pénzt a biciklik szállításáért. Ezt is csak a buszsofőr, magánakcióban. Reklamáltunk a pályaudvaron, de azt mondták, hogy ez a sofőr hatásköre, ő dönti el, hogy kér-e pénzt a nagyobb csomagokért, vagy sem. Hozzáteszem, azóta is buszoztunk már párszor és azóta se kértek a bringákért külön pénzt. Szóval összességében azért ez királyság! :)

:D Na, ő már a cuencai vendéglátónk, Oswaldo macskája :) A valóságban nem tűnt ilyen durcinak csak a fotón látszik annak. :)

Városi busz Cuencában – Kívülről ugyanolyan lepukkant és színes mint bármely másik busz errefelé, de közben gépbe kell dobni a pénzérmét, vagy odaérinteni a mágneskártyás bérletet

Kalapos hölgyek a belvárosban

A piacon

Encebollados – Na végre egy igazán finom étel, amiben se csirke, se rizs nincsen és még nekem is nagyon ízlik. Egy gazdag leves, hallal, kukoricával, zölddel és hagymával

A hagymából annyit rakhattunk bele, amennyit csak akartunk :)

Zita pedig ilyet evett :)

Megy a cserebere a kalapos hölgyek között :)

Utcakép

Másik részlet

Néni díszes dobozokat árul

Láttunk sok szépet :)

Elaludt. :) El ne lopják a virágait!

A bazilika

Egy másmilyen utcakép, már nem a belvárosból

Na ezen nagyon jót nevettünk. :) Kis rácsos bolt, ahová bemenni nem lehet, csak odamégy, és kérsz és kiadják a kis ablakon, ahol beadod a pénzt. Na most a macskának pont ebbe az ablakba kellett betelepednie! :D

Szerintem a legjobb falfestmény, amit eddig Dél-Amerikában láttam. :) Gitáros srác Aya Huma maszkban, teliholddal :)

Lehúzták a rolót a fogorvosék :)

Erkély

Oswaldo elvitt minket a híres cuencai múzeumba, ahol többek között láthattunk összezsugorított emberi koponyákat is. Összevarrták a megölt ellenség száját, így nem tudott távozni a lelke, ez így egyfajta büntetés is volt.

Oswaldoval a múzeumban. Mikor az USA-ban tanult, Chicagoban, ahol az apukája él, évek után is megkülönböztették, mert ő ecuadori, és nem amerikai amerikai… Ilyen erővel az észak-amerikai indiánokat leszámítva mindenkinek mindenkit meg kéne különböztetnie abban az országban. Na mindegy, nem ez a lényeg, hanem hogy az egyetem alatt kötelező tárgyként valamit sportolnia kellett, és ekkor szeretett bele az országúti kerékpározásba. Jövőre tervez egy európai túrát, ahol napi 300 kilométert szeretne tekerni, végig a 3 hónapos schengeni vízuma alatt, összesen kb. 15 ezer kilométert. Mondtuk neki, hogy ez szerintünk őrültség, és néha a kevesebb több, de majd meglátja, csinálja ahogy gondolja. :) Ebből az ötletéből is látszik, hogy Oswaldo pár évvel fiatalabb nálunk. :)

Amúgy rettentő rendes srác, elvitt minket pl. a város legjobb tamales lelőhelyére is minket :)

Ami amúgy így nézett ki

Itt valami borzasztóan édes, nyúlós dolog készül :)

Na ez egy vicces dolog volt. Lezárták a város egyik lejtős utcáját, és saját készítésű kocsikkal a bátrak versenyezhettek, ki gurul gyorsabban…

Szerintem agyamentség, de ők élvezték és sokan voltak. Miért nem ragasztanak össze két országútit, annak meglenne a négy kereke és tuti gyorsabb lenne az összes ilyen idétlen tákolmánynál!? :) Biztos vannak szabályok…

Apa és fia :) Persze a srác van hátul, magyarán, ha elfogy a lendület, akkor neki kell feltolnia a hídon az apját! :D

Bukócső az van, de bukósisak már nem jutott a pilótának – Pedig gurultak lefelé rendesen.

Este pizzát csináltunk! :)

Ahogy Kobra Zolitól megtanultuk: Ollóval jobb és könnyebb! :)