A napfelkeltét a közeli lagunák oldalából csodálhattuk

A korai indulásra ezért volt szükség. 87km dombos vidéken, málhás biciklikkel nem kevés, ha ezen a napon még valami mást is szeretnénk csinálni azon kívül, hogy este beesünk a végállomásra, akkor érdemes korán elindulni. Arról nem is beszélve, hogy a délutáni hőségben, az erős trópusi napnak kitéve 4km/h-val haladni a 10%-os emelkedőkön egy napozóágy-biciklin olyasvalami, amit még az ellenségeimnek sem kívánnék, a feleségemnek és magamnak pedig csak utoljára. Ezért az ész győzött a lustaság felett és hajnalban indultunk

Érdemes volt korán indulni, rengeteg madarat láttunk :)

Átkeltünk egy erdőalagúton

Aminek a túloldalán még mindig alacsonyan járt a nap, hűvös volt, kellemes biciklis idő, szinte semmi forgalom az úton

17km és az első kisebb emelkedő után, Aticama településen reggeliztünk, itt találtuk ezeket a kockára vágott lombú fákat az étteremmel szemben. Ez valamiért mániája a mexikóiaknak, szinte az összes városka plázáján körben állnak a szögmérővel nyírt lombú fák :)

Na, a táblákból ki tudjátok találni, hol lehet leszüretelni ezt a szép nagy fürt banánt? :)

Óriási jackfruit gyümölcsök az út szélén

Zita megáll előttem az úton, és rögtön jelzi nekem hátra, hogy tegyem én is ezt, de csendben! Mikor mellé érek, akkor látom, hogy apró rákok szaladnak keresztbe az aszfalton. :) Később láttunk többet is, köztük szerencsétlenül jártakat is.

Hála az égnek, vagyis inkább a fáknak, sok árnyékunk volt ezen a napon :)

Egy Zacualpan nevű falucskán álltunk meg, ahol quesadillát rendeltünk egy sarki étkezdében

Ugyanez már készen, megpakolva jóságokkal

Életkép a falu központjából

A falu másik végében hideg kúkuszdiót (cocos helados) árultak, és ezt bizony nem volt szabad kihagynunk! :)

A 15 pesoért cserébe miután kiittuk a kókuszlevet, az emberünk a fehér husát is kivágta a gyümölcsnek, amit egy zacskóban megkaptunk. Csilit és citromot is ajánlott hozzá, de mivel mi még mindig nem vagyunk nagy csilisek, csak utóbbit fogadtuk el

A szemközti benzinkúton megejtettük a kétbetűs kitérőket és fogat is mostunk…

Majd újra úton voltunk

Érdekes felhőalakzatok tornyosultak előttünk – Ezektől talán még nem kell félni (hogy esni fog belőlük)

És ez már La Penita, idáig terveztünk ma tekerni

Erre az estére Tom tengerparti bungalójában kaptunk menedéket. A helyet könnyű volt megtalálni mert a parton volt, és ahogy azt Tom megírta Couchsurfingen, a szomszédban építették a házát a mexikói munkások – állítólag nagyon szorgalmasan dolgoznak. Zita pedig egyből megtalálta a függőágyat :)

Nagyszerű naplementénk volt, még jó hogy eszünkbe jutott, hogy esténként megy egy műsor a Sky-on :D Csak ki kell nézni az ablakon hozzá :)

Tomnak van blendere, ezért vettünk jeget és ledaráltuk a délután vett kókusszal, citrommal és kakaóporral – ez nem volt olyan szörnyű, mint ahogy hangzik, sőt a végeredmény nagyon finom lett. Kiültünk vele az erkélyre, és élveztük a naplementét :)

Ez volt a jutalmunk a 87km-es nap végén :)