No, itt hagytam abba legutóbb, egy ilyen lámpadísz fánál. Szóval a történet az, hogy van egy csodatevő fa a várostól keletre lévő domb tetején, amihez még valami Rómeó és Júlia-szerű legendát is kitaláltak, hogy a fiatalok elszöktek, de megtalálták őket, és a szülők az egyiket fának, a másikat a domb mögött lévő tónak átkozták el. A fának pedig gyógyító ereje van… Ide úgy döntöttünk, felsétálunk, no nem gyógyulni, hanem kimozdulni kicsit a városból.

Rögtön egy meredek lépcsőn kellett felmennünk, ahol nagyon fura dolgok történtek. Ezt nem értettük, szerintem a kutyák se… :)

Kilátás a városra, ezért már megérte felsétálni ide

Egy templom mellett a domboldalban

Ahogy végetértek az utcák és a lépcsők, belevesztünk a természetbe :)

A kép nem adja jól vissza, de egy bazi nagy vulkán van szemben, csak elbújt a felhők mögé

Ez a bácsi igazított minket útba a csodafa felé

És íme, az El Lechero, vagyis a csodatévő, gyógyító fa! :) Egy domb tetején, körben lenyírt fű és kerítés, csak ez lehet az! :)

Ezért van kétszer körbekerítve a fa… Hogy ne másszanak fel rá. Ők egyébként autóval voltak és végül levittek minket a dombról, így nem kellett az esőben hazasétálnunk.

Itt már újra lent a városban, Otavaloban egy eddig nem látott fékrendszert fedezünk fel egy teherriksán

Otavalo főtere – itt eddig valahogy nem jártunk

Másnap reggel kisétáltunk a buszpályaudvarra, ahol ilyen finomságokat árultak, már nem emlékszem, de nagyon olcsón. Ekkor még nem ettünk, viszont felszálltunk egy buszra.

Quiroga faluban leszálltunk a buszról, hogy a Laguna Cuicocha nevű vulkáni krátertó felé vegyünk az irányt. Ez kezdetben nem ment könnyen, csak sok pénzért akartak minket elvinni, de aztán ahogy elindultunk gyalog fölfelé (ami végig lábon nagyon hosszú lett volna) jött egy platós kisteherautó, ami megállt nekünk, és értelmes árat kínált, így bepattantunk. A platón zötykölődve találkoztunk néhány másik utazóval is, köztük az argentín származású, de Dublinban élő, az ottani szörnyű tél elől minden évben “elmenekülő” Lucassal. Aki egyből Inca Colával kínált minket. :)

Itt már a vulkántó partján, egy ilyen furcsa lénnyel találkoztunk. :)

Bucó, Nyuszi, Malacka, Bulcsó és a nappal szembe hunyorító Zita és Árpi a tóval a háttérben – Az ott két sziget mögöttünk!

A tó térképe egy információs táblán. Ezek szerint 14 kilométer vár ránk, és felsétálunk majd 3450m magasra! :) 5 óra alatt! Lássuk! :)

Furcsa növényeket is találtunk az út mentén

No meg virágokat dögivel

A képen a terep (ahol feljöttünk autóval) laposnak tűnik, és hát az is, csak közben erősen lejt is

A kráter peremén

Itt úgy tűnhet, látjuk az egész tavat, pedig csak az egyik sarkát

Keletre tőlünk egy másik vulkán, amelyik tegnap is szégyenlős volt

Egy kicsit feljebbről, egy másik szögből a tó azon része, ami az előbb nem látszott

Hol érnek véget a levelek, és hol kezdődik a szirom? És vajon hogyan nézhet ki mindez ultra-ibolya tartományban, ahol a méhek látják? Láttátok már a BBC Invisible Worlds című három részes sorozatát? Ha nem, érdemes megnézni, nagyon érdekes! ;)

Valamiért ez a panoráma már nem fért bele az Origo cikkbe, pedig szerintem ez a legjobb képem a tóról

Délre tőlünk, ha csak egy pillanatra is, de előbűjt a felhőkből egy négyezres vulkánóriás

Éppen csak átférni a két sziget között hajóval

Najó, ez a kép se rossz, csak ezen nem látszik mindket sziget :)

Ez meg mi a csoda lehet? Valami rovar fészke?

Megint nem vágtam meg a képeket… :) Ezt a madarat nagyobban is láthatnánk.

Zöld és kék

Ő már hazafelé egy buszmegállóban várt ránk – Hát nem oltári, ahogyan kinéznek ezek a bogarak a makró alatt? :)

Hazafel beugrottunk egy Cotacachi nevű városkába, ami az útikönyv szerint a bőrből készült termékeiről híres, és Otavaloval vetekszik. Itt, ahogy leszálltunk a buszról, egyből ez a kép fogadott minket. Emlékeztek, meséltem, hogy színes, pomponos szalagot kötnek a nők és a lányok a hajukba, no hát ez az! :)

A főtér

Egy utazási iroda bejáratánál. Jobbra fent látni, hogyan néz ki a tó és a mögötte található, már említett Cotacachi 4955m magas csúcsa.

A templomban találtunk miatyánkot kecsuául és spanyolul :)

Már készülnek a nagy húsvéti menetre

A főtér a templom lépcsőjéről, háttérben a szégyenlős vulkánunkkal

Macskás és halas bőr pénztárcák

Itt már újra Otavaloban, a piac oldalában találtunk egy varrónőt, aki pár száz forintnyi összegért új cipzárt varrt fel nekünk Zita Ironclad pulcsijára és az én ősöreg Hungarys felsőmre. Mindkét ruhadarab még tökéletes állapotban volt, a cipzárt leszámítva, amit most orvosoltunk. :) Volt nagy öröm, Zitán most is ez a pulcsi van (felcipzározva!), mikor ezt a bejegyzést írom.

Itt laktunk, szemben a kettes szobában

Külön, közös fürdőszoba volt, melegvízzel, ami szuper volt, csak az ajtót nem ránk méretezték… :)

Gyerekek a szállónk utcájában

Egy Granitos nevű étel, kukorica, lencse, borsó, sajt, kevés hús, krumpli… Finom volt! :)

Ez várt ránk a következő állomásunkig, egy farmig, ahol már vártak ránk.

Az országba egy hídon hajtottunk be, ahol volt kb. 50 méter bicikliút! :D Aztán újra semmi…

Salud! Egészség! Ezt mondják akkor is, mikor tüsszentesz vagy koccintotok. :) Ezt a prospektust kaptuk a pecsételős bácsitól a határon. Ingyenes orvosi ellátás! Külföldi turistáknak, Ecuadorban! Gondoltátok volna? Vajon erről is szól a fáma a külügyminisztérium honlapján, vagy csak az elkapható betegségekről és egyéb természeti és emberi veszélyekről?

Egy érdekes szobor, még a határvárosban

Új táblák Zita gyűjteményébe! :)

Bepakolunk a buszba! Otavaloig busszal mentünk, a sok sztrádaszerű forgalmas autóút és hegy miatt döntöttünk így.

Pakolás a buszba, egy külsőbb szögből

Bolt a buszpályaudvaron

Najó, amikor ilyen suhantak el mellettünk az ablak túloldalán, akkor kicsit sajgott a szívem. De arra gondoltam, hogy majd jönnek a bringás szakaszok, és azokat okosan a kisebb forgalmú és még szebb útvonalakra tervezzük.

Szép felhők voltak

2000 és 3000m között jártunk – a tengerszint felett :)

Az amúgy nagyon modern buszba minden megállónál – vagy piroslámpánál – árusok szálltak fel, akik aztán kiabálva végigslisszoltak a középső folyosón és általában sikerült is eladniuk egy-két holmit, általában ételt vagy italt, de később láttunk másold DVD árust és ékszerárust is.

Ez már Otavalo. Hujujujujj, mekkora nagy tizenkétfejű sárkány, kár hogy felbőben van a teteje! :)

Ők indidzsünösz pípül, vagyis indiánok, csak ezt nem szeretem leírni, és az őslakosok is olyan furán hangzik. Szóval az ő nagy-nagy-nagy szüleik már az európaiak érkezése előtt is itt éltek a környéken. És ők irányítottak egy hotel felé, ahonnan végül megtaláltuk azt a szállót, ahol aludtunk.

Virágvasárnap volt, ezért egy gyors fürdés és vacsora után Zita ötletére elmentünk az este 7 órai misére. Itt nem barkaágakkal és nem is pálmalevelekkel (pedig utóbbi lenne az eredeti és az be is szerezhető itt!) mentek a misére az emberek, hanem valami más zöld csokorba szedett növénnyel, ezekkel legyeztek, mikor a pap bevonult, meg a mise végén is.

Kislány superman jelmezben…

Így nézett ki egy csokor

Így meg a templom

Gáz és személyszállítás Otavalo módra :) Avagy az előltöltős háromkerekű teherriskák errefelé is népszerűek

Egy boltba bekukkantva, tradícionális felsők tarka, színes övvel

No, és már meg is érkeztünk, ez Otavalo lényege, legalábbis az útikönyv szerint (nekünk több volt ennél), a piac, ahol az őslakosok (tudtok jobb szót?) mindenféle izgalmas holmit árulnak

Talán a lámás pulcsi volt a legjellemzőbb. Állítólag ez egész Ecuador legnagyobb és legszínesebb ilyen piaca

Tarka, tradícionális mintás terítők – Ennek nem tudott Zita ellenállni, hosszas vacilálás után végül vettünk egyet :) Most cipelhetjük hazáig! :)

Lámás sapkák

Ez egy gyümölcs szilárd héja – ugyanilyen anyagú poharakból ittuk azt az italt Nicaraguában – Hamarosan megírom pontosan mi ez, egy Origo-cikkben! ;)

Az Inti Raymi ünnepségen használt Aya Huma Inka maszk – Az eladónőn és Zitán :) Azon röhögtünk Zitával, hogy egy ilyen maszkkal milyen menőek lennénk odahaza a sípályákon. :) Amióta megírtam az Origo cikket, megtudtuk, hogy a 12 csáp a 12 hónapot jelképezi, a színek számának is van valami jelentősége, illetve a hátoldalán is van egy arc, ami miatt sosem fordíhaszt benne hátat a Napnak. Merthogy az Inti Raymi valamiféle napünnep, a déli féltekés legrövidebb nappalon, júniusban tartják. Reméljük, még lesz hozzá szerencsénk.

Tőlük vettük a terítőt :) Kedvesek voltak nagyon.

Voltak festmények is dögivel. Van itt valami vonat, ami csak hétvégén jár, gondolom ezt akarja ábrázolni ez a festmény.

Mongól pénz, jól sejtem? Volt egy bácsinak pénzgyűjteménye is, ezt is árulták.

Ment a foci, volt élet a piacon, már csak ezért is érdemes volt ide kilátogatni

Bácsi a kecskékkel :) – Az amúgy egészen szépen rendberakott, térköves, járdás utcákban már majdnem Európában éreztem magam egy-egy pillanatra, de aztán jött ő… :)

Íme a zsákmány, sé a szobánk. Ja, és a terítő! :D

Az öregek még tradicionálisban, de a kislány Ronaldonak öltözött. Az is lehet, hogy csak focizni vitték. Reméljük! :)

Pöttöm és anyukája a piac oldalában. Mármint az igazi piac oldalában, ahol zöldségeket, meg ilyeneket lehet venni.

Na őt már pont úgy öltöztette az anyukája, ahogy ő maga is öltözött. Ajj, de meg kellett volna vágni ezt a képet a lekicsinyítése előtt…

Öregasszonyok babot árulnak

A piac szélét képező utca

Itt is van krumplisor mint Ipialesben

…és a másolt DVD-soron. Már a sokadik ország, ahol ezt engedi a helyi NAV és teljesen nyiltan megy. Gyakorlatilag, talán Panama és Costa Rica kivételével (de ebben nem vagyok biztos, lehet, hogy csak mi ott nem láttuk) Mexikó óta minden országban nyilvánosan árulják a másolt szellemi termékeket

Tesók – Itt már a piac belsejében

Ez sem vegáknak való vidék, az egy négyzetméterre jutó sült disznófejek száma helyenként elérte az 1-et! :) Mindezt ők gondolom étvágygerjesztőnek gondolták így, de ettől nekünk csak elment a kedvünk a húsételektől

Idézve egyik kedves hozzászólónkat: “Meeekkora Pörc!” :)

Árultak ilyet is, no ez már jobban néz ki!

De végül ilyet ettünk. Helyi nevét már elfelejtettem, de ez az étel adta végül az Origo-cikk címét: Apostolfőzelék. Csak ezen a húsvét előtti szent héten árulják, 12 féle hüvelyes zöldségből főzik (eredetileg ők levesnek hívják, de tökéletes főzelék állaga volt), ez a 12 alapanyag a 12 apostolt hivatott jelképezni. Feltétnek pedig sajtot, tojást, hagymát, répát, avokádót, és halat tesznek rá, utóbbi Jézust jelképezi. :) Így lett meg az “Apostolfőzelék Jézus feltéttel Ecuadorban” :) …és amúgy tényleg nagyon finom volt, egy fél adagot kértünk 2,5 dollárért és szinte ketten jóllaktunk vele.

Kalapos néni vásárol, míg a gyerekek hátul randalíroznak. Volt élet a piacon dögivel, nem is bírtunk eleget kattintgatni :)

Gyere hugi, körbevezetlek! :)

Disznóhusi a saját megfagyott zsírjában

A már látott tradícionális ruha ezúttal egy eladóhölgyön

A srácok a blökire vigyáznak, és a házi feladatot írják a sarokban

A szerelem almái cukorbetegeknek?!? :)

Őszintén, egy kutya ennyi hústermék között, aki nem csen el semmit? Ezt hogyan csinálják? Egyszer egy kutya megpróbálta, de akkora taslit kapott, hogy azóta ezt beszélik a kutyatársadalmon belül? :)

Túrós pogyácsa! :) Persze itt más neve volt, és kicsit más formája, de ízre nagyon hasonló!

Egy másik fajta viselet, ez a sok nyakláncos

A fűszersoron

Kislányok szaladnak az anyjuk után. A legkisebb meg az anyukája hátán

Nagy buli lehetett, ha címlapra került! :)

Öv árus

A már látott nyakláncok

A piacon a pletykákat is csereberélni kell! :)

Szárított hal

Tesók

A nők a befonott hajuk copfját ilyen színes, pompomos szalaggal tekerik be

Míg az anyuka egy szinttel feljebb épp alkudozik, a kissrác felfedez :)

Biciklisáv! :) Mi a manó? :)

Két asszony árult egy ucasarkon…

…és közben egy nagyon furcsa dolgot ettek. Sajnos a nevét már elfelejtettük. Mint egy óriásborsó, csak belül a szőrős fehér puha részt lehet megenni, a magot nem.

Sorba lehet ülni a Western Unionnál! :) Okos! :) – Rodrigonak kellett még egy kis pénzt küldenünk, mert több volt a postadíj a cuccainknak, emlékeztek, hátrahagytunk két táskát a mexikói Puerto Vallartában. No, azok azóta ha minden igaz már meg is érkeztek a perui Huarazba. Sőt hamarosan mi is megérkezünk oda! :)

Díszes lámpatestek. Az Aya Huma maszkot már ismeritek, de mi lehet ez a fa? A következő bejegyzésből megtudjátok! ;) (vagy ha elolvastátok az Origo cikket, akkor már tudjátok)