A határtól nem mentünk messze mert az átkeléssel elment az idő és már sötétedett. Pár kilométerre az első templomnál megálltunk, ahol a kertben kerítésvas kovácsok fogadtak minket. Velük vártuk meg, amíg véget ért a mise és engedélyt nem kaptunk a maradásra az atyától. Egyikük hozott nekünk tamalest, mondván, hogy ez a nicaraguai pupusas :) A tamales egyébként banánlevélben kifőzött kukoricadara hússal a közepén, ilyen utoljára Mexikó legelején ettünk, de akkor nem ízlett ennyire. :)

A templom homlokzata

Zita mesélt egy kicsit a lányoknak

Aztán lassan eltettük magunkat

De hamar rájöttünk, hogy jobb, ha felállítjuk a szúnyoghálót

Egyrészt, mert láttunk ilyen táblákat is, a denguet pedig nem lenne jó másodjára is elkapni

Másrészt mert van itt egy másik szúnyogok által terjesztett kór is, a Chikungunya, amiről egészen a közelmúltig soha nem is hallottunk még. Állítólag nem olyan komoly, mint a dengue vagy a malária, viszont akár hónapokig tartó fájdalmakkal is járhat, ami megint csak nem lenne finom. Szóval van itt minden kérem! :) De legalább Nicaraguáról az járja, hogy itt jobb a közbiztonság mint az USA-ban. Ugye most mindenkit megnyugtattunk, főleg a szüleinket!

Reggel 5-kor már hangos énekre ébredtünk, hajnali mise ment a templomban, aztán mikor már sepregetni kezdték körülöttünk az udvart, mi is jónak láttuk, ha elindulunk. Nagyon kedvesek voltak velünk, mikor pakoltunk, még egy-egy csésze kávét és egy kis sajtos süteményt is hoztak nekünk.

A napfelkelte valamivel 6 óra után már az úton ért minket. Természetesen szemből, hiszen pont kelet felé haladtunk, úgyhogy az első 1-2 órában amikor nem takarta el a napot egy hegy, akkor csak úgy tudtunk biciklizni, hogy az egyik kezünkkel kitakartuk a napot a szemünk elől

Kedvenc teleskerekes szekerünk, ezen a reggelen többet is láttunk belőlük

A gyerekeket a körülöttük ugrabugráló fekete kutyus miatt akartam lefotózni, és nem hogy megengedték, hanem még pózoltak is hozzá – a kutya meg végig ugrabugrált a lábuk között :)

Szuveníresbódé – még nem volt nyitva, mikor elmentünk mellette

Ezek a “tipikus hondurasi” kakasok nagyon viccesen néztek ki :)

Azért az nem gyenge, hogy csak úgy tele van dobálva a lavór és így is elviszi a fején

A reggelinket olyan 20km után vettük, Enchiladas és Horcahata, vagyis ropogós tortillára pakolt zöldségek sajttal és citrommal és valamilyen gabonaféléből készült cukros, jeges üdítő, utóbbi műanyagzacskóban, szívószállal és pohárban tálalva…

Ugyanezen a helyen készült a tortillához a kukoricadara

Egy távolsági busz matricái

A riksa szélvédőjén pedig a tulaj, és fiának neve

Bácsi machetével a biciklin

Vajon féknek is lehetne így használni?

A vidéki házak az út mentén

Vannak tehetősebbek is

De egy műholdvevőre még a vályogházasoknak is futotta

Na neee, már megint legelők?! :)

Rövidebb fölfelék ma is voltak

De a teteje után mindig lefelé jött! :)

Az első reggelivel nem laktunk túl jól ezért letértünk egy városkába még egyszer enni

Itt is voltak nagyon rendezett, szép házak

Zita kiszúrta a piacot egy utcában, ezért élelem reményében erre indultunk tovább

Ők már az étterem előtti fekvőbringa-csodálók :) Második reggelire plato tipico-t, vagyis “tipikus tányért” ettünk :) Ez nem más mint rántotta, sós fetaszerű sajt és bab, valamint tortilla.

Kifelé menet a városkából empedradós útborítás fogadott minket, aminek persze nagyon örültünk.

A főútra kikanyarodva aztán jött egy újabb csoda, egy teherautó sárhányója :)

Egy benzinkútnál megálltunk, hogy használjuk a WC-t, ahol ilyen mosdókagyló volt :)

A kilátás egy magasabb hídról – autókat mosnak a folyóban – ugyanitt egy kicsit lejjebb családok fürödtek a vízben

A tegnapi madárkánk egy másik példányi ismét feltűnt

A tájra ezen a napon sem lehetett panaszunk :)

Függőágyat tessék! :)

Na ez egy nagy sztori! :) Mikor lekanyarodtunk délnek egy elágazásnál San Lorenzo felé, azt vettük észre, hogy sok másik bringás is van az úton, de ők nem egyszerű vidéki bringások, akik machetével a biciklivázban igyekeznek valahová, hanem sportolók. Mielőtt még képbe kerültünk volna, lelassított mellettünk egy mikróbusz, ahonnan banánt és zacskós vizet kaptunk, na meg nagyon lelkes szurkolást. Ezt nem tudtuk igazán mire vélni, de örültünk nekik és menet közben adtunk nekik egy névjegykártyát, aztán elbúcúsztunk egymástól

A zacskós vízre igazából nem volt szükségünk, úgyhogy odaadtuk egy versenyzőnek, akit utolértünk. Tőle megtudtuk, hogy egy bicikliverseny utolsó etapjába csöppentünk bele és a tőlünk alig 10km-re lévő San Lorenzoban lesz a cél, a rajt pedig a Karib-tenger partján, fent észak, La Ceibában volt 7 nappal ezelőtt!

Közben egy régi, már bokrokkal benőtt híd mellett hajtottunk el

Aztán egy bringást láttunk kissé esetlenül az út szélén állni a paripája mellett. Megálltunk neki, és láttuk, hogy lapos a hátsókereke. Kérdeztem tőle, hogy “Puedo Ajudar Usted?” Vagyis hogy segíthetek-e neki? Nem biztos, hogy így helyes nyelvtanilag, de megértette, és azt a válasza az volt, hogy igen, aztán még azt is megértette, hogy menjünk az árnyékbe defektet szerelni, így egy közeli család fedett terasza alatt álltunk neki a műveletnek. A srácnak már foltozott volt a belsője és a külsőn is volt egy komolyabb sérülés, amit egy belülre ragasztott, gumibelsőre való folttal és egy műanyaglappal orvosoltak. A foltozás után neki is beragadt a külső pereme a felni szélébe, ahogy állandóan nekünk is, de ezzel az apró nyolcassal a kerekében úgy volt, hogy erre az utolsó 5km-re most már jó lesz! :) Megköszönte a segítséget, majd visszamentünk az útra, ahol kvázi állva hagyott minket a srác, és ezután már nem is láttuk többé… :)

A defektszerelés közben a szomszédból ezzel a szekérrel álltak ki. :)

A cél San Lorenzo városa előtt volt, a főút szélén, rendőri forgalomirányítással – a célbagurulást mi sem tudtuk kihagyni :) Nem néztek érte furcsán, eleve egy kis csapat volt csak a célban, talán pár tucat ember, akik kíváncsian néztek, majd kérdezgettek rólunk. :) És mi is róluk! :) Megtudtuk, hogy ez a costa a costa (parttól partig) megmozdulás egy jótékonysági bringaverseny, ahol a nevezési díjakból befolyt összeget tehetséges gyerekek iskoláztatására és egyengetésére fordítják, illetve az egész egyhetes felhajtással ugyanezen célból nagy médiahullámot is elindítanak, hiszen azért nem mindennapi látvány, hogy 150-200 bringás végigteper az egész országon, hegy-völgyön, városok át, tengertől tengerig. :)

San Lorenzo főterén a templom. Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk, mert kicsit megtűzött minket a nap, és féltünk, hogy napszűrást kapunk, ha ezt így folytatjuk a délután. Beültünk egy pizzázóba, ahol légkondi is volt, és ahová a bringákat is betolhattuk. Itt wifi is volt, úgyhogy írtunk pár Couchrequestet és ha jól emlékszem, feltöltöttem egy bejegyzést is. Közben a tévében élőben ment valami meccs, ahol a Real Madrid 2-1-re nyert. :) …és jól elment az idő, mert mire elindultunk, már majdnem 4 óra volt.

Micimackós árnyékolólepedő egy utcai étkezdénél :)

Cholutecáig még 35km-ünk volt, és erre már alig maradt másfél óránk naplementéig, ami elég necces volt figyelembe véve azt is, hogy dombokat is kaptunk rendesen

De megcsináltuk! :) Sőt, igazából szép volt, szeretünk a naplemente arany fényeiben suhanni a bringákkal, csak az a baj, hogy utána hamar sötét lesz :)

Cholutecában szálláskeresés közben találtunk egy Google Cell nevű boltot :) Mondjuk ez legalább egy fokkal közelebb van az igazi óriáscég tevékenységéhez, mint a vietnami Google Hotel Huében :)

Végül a tűzoltóságon kötöttünk ki, mert minden szálloda drága volt (3-4000 forint egy szobáért…). Itt szívélyesen fogadtak minket, igaz az elején a főkapitány elkérte az útleveleinket, ami először kicsit furcsa volt, de aztán nagyon barátságosak voltak velünk. Le tudtunk zuhanyozni, aztán az étkező-tévézőhelyiségben felfújhattuk a matracainkat. Mivel egy nagy plafonventilátor fújta ránk folyamatosan a levegőt, így még szúnyogháló sem kellett. Amíg a kapitány az asztalnál mellettem valami papírmunkát végzett egész este 11-ig, addig én befejeztem mégegy bejegyzést. Ja, és wifijük is volt a tűzoltóságon és azt is használhattuk! :) Sőt az aulában halak éltek a szőkőkútban, ahol 6 teknős is volt :)

Reggeli búcsúfutó

Utcai életkép – Egy reggelizőhely

A folyóparti főtérnél – Van egy híres híd is a folyó felett, ami az otthoni Szabadság-hídra emlékeztetett minket és még az egyik bankjegyükön is rajta van, ám lefotózni sajnos elfelejtettük, fáradtak voltunk már és csak arra koncentráltunk, hogy minél előbb egy biztos helyet találjunk. Reggel meg elfelejtettünk odakanyarodni.

Baleada, a reggelink – sajt és frijoles, vagyis bab egy félbehajtott, vaslapon megsütött tortillában – finom volt, csak nem túl sok :)

Cholutecai falfestmény, ahol Jézus középen tartja az előbb említett hidat

A hondurasi bankjegyek, vagy legalábbis a kis címletek. Egy dollár mostani árfolyamon 21 Lempiras. A százason jobb oldalt ott van a híd, amin este áthajtottunk.

Reggel kilencre meg volt beszélve egy Klubrádió Ötös beszélgetés Bódy Gergővel, de ez sajnos nem jött össze, hiába vártunk ennél az étteremnél, ahol ez a gyermek nagyon szeretett a biciklimben ülni, végül nem sikerült felhívnia Gergőnek minket. Lehet, hogy az volt a baj, hogy Magyarországról nem lehet felhívni egy Hondurasban tartózkodó guatemalai pre-paides SIM-kártyát? De akkor nekem miért ment rajta még mindig, itt Hondurasban is a mobilinternet? Igazából mindegy, erre már sosem tudjuk meg a választ, de nem is fontos, mert azóta sikerült összehozni az interjút, és holnap, vagyis 2015. január 20-án kedden 11 órától 11:30-ig leszünk hallhatóak.

A Panamarican Highway – Az egész kontinenst átszeli, és rengeteg féle járművel és módokon használják a helyiek

Feltankoltunk egy kicsit gyümölcsökből is

Festett kövek az út mentén. Csak annyit értünk belőlük, hogy “Olvasd a Bibliát!”, a többiről csak sejtésünk van, talán politikusok neveit mutatják

Pickup platón utazni itt is teljesen normális és hétköznapi dolog

Ezekből az árnyékot adó fákból lehetne több, sokkal több az út mentén! :)

Félúton a nicaraguai határ felé megálltunk enni, és a büfénél ezek a gyerekek játszottak. A végére annyira összebarátkoztunk, hogy a kissrácott többször is megpörgettem fejjel lefelé a lábánál fogva, amitől úgy rötyögött, hogy majd be pisilt :)

Közben az üdítő utánpótlás is megérkezett, “napfénytől védett, hűvös helyen tárolandó!” – Aha, látjuk! :)

A gyerekek nagy örömmel segítettek betárazni a két rekesz üdítőt a hűtőbe. Ennyi állítólag 3 nap alatt elfogy náluk.

Vidám az élet apa motorkerékpárjának a tankján ülve! :)

Buli ment az udvaron

Apa-anya együtt kormányoznak, a gyerek meg a kormányon és az anyja ölében ül! :)

Ez már a határ előtt készült. Hát nem csodálatos, hogy így szabadon tud telefonálni az ember az egyik kezével? :)

Ahogy közeledtünk a határhoz, úgy szaporodtak ezek a Yucatán-félszigetről már ismerős háromkerekű, elől töltős riksák

Hoppá-hoppá, meg is érkeztünk! :) Nicaragua az utazásunk 34. országa lesz. Csak jussunk át a határon gyorsan, mert már nagyon éhes/szomjas/nyűgös vagyok. :)

Így néz ki El Salvador. A lakosság 7 millió fő körül van, ezzel a legsűrűbben lakott országnak számít Közép-Amerikában

Üdv El Salvadorban! :) Az ország neve annyit tesz “A megmentő”, ez egy rövidítése az 1525-ben adott teljes nevének: Provincia de Nuestro Señor Jesus Cristo, el Salvador del Mundo, magyarul valahogy így hangzana: Jézus Krisztus urunk, a világ megmentőjének provinciája – és hát ugye így nem lehet manapság egy országot hívni, ezért lett a rövidítés :)

Van itt minden, jó lesz nekünk! :)

Azt szavakkal nehéz visszaadni, néha milyen nehéz a fölfelékben húzni a gépet, de ezek csak pillanatok, amiken túl lehet tenni magunkat – mert már nagyon jól megtanultuk az évek alatt, hogy utána mindig jönnek a jó élmények is

Zita beszaladt egy útszéli temetőbe, mert ez mindig érdekes, és minden országban kicsit (vagy nagyon) más…

Én ezt az időt a szemközti padon értékes pihenésre használtam, kellett is megint! :)

KSzép időnk volt, de a nap már kezdett alacsonyan járni, az nyilvánvaló volt, hogy az eredeti célunkig, Santa Anáig ezen a napon nem tudunk eljutni, de ez nem is zavart minket, én konkrétan örültem, hogy élek, és hogy azért még így is meg tudjuk csinálni az emelkedő tetejéig, ahol van egy kisebb városka

Bármennyire is szenvedtem, azért amikor szépet láttunk, akkor megálltunk fényképezni :)

Megérkeztünk a városkába, még világosban! :)

Bár a képen pont úgy néz ki, mintha veszekedés történne, de ilyesmiről szó sem volt. Egy emelkedő tetején megállt mellettünk egy autó, és egy család pattant ki belőle, hogy ők szeretnének velünk egy fényképet készíteni. Erre egy páros is ott termett, akikről kiderült, hogy bringások, és hogy a tűzoltóságon laknak

De előtte még készítettem egy balul sikerült panorámaképet a mellettünk lévő hosszú falfestményről

Ők a brazil-uruguayi bringás páros, Mariana és Luis Enrique, 5 hónapja bicikliznek, Panamától indultak és 2000 kilométert tettek meg eddig

Ezeket a holmikat a tűzoltóktól, illetve Marianáéktól kaptuk, a képeslapon olvasható a blogjuk címe is, ahová spanyolul és portugálul írnak. A lenti mondat valami olyasmit jelent magyarul, hogy “Az utazás nem csak arról szól, hogy új helyeket látogatunk meg, hanem hogy új módon tekintünk a dolgokra.” – nem igazán sikerül ennél jobban megfogalmazni, de értitek, ugye?! :)

Ilyen általában akkor történik, ha forró helyen vagy közvetlen napfény alatt tartjuk a felfújt matracot hosszú ideig. De mi ezt már azelőtt tudtuk, hogy megvettük a matracokat, ezért erre nagyon figyeltünk, és sose tettük ki őket napnak vagy hőnek. Most mégis megtörtént ez, és Zita utólag már emlékszik is rá, azt hitte az éjjel, hogy én rugdosom a matracát, miközben az valójában belülről összeszakadt két rekesze között.

Reggel még közösen örömködtünk egyet az újévnek

A mi bringáinkat már nem merték kipróbálni a tűzoltók :)

Valamikor délelőtt 10 óra környékén elindultunk, ekkor láttuk az utcára kikanyarodva ezeket a lámpásokat az egyik út fölé benyúló hatalmas fán

A városban több falfestményt is találtunk, ez például azt reklámozza, hogy a házban tojás kapható :)

A plaza, vagyis a főtér közepén

A templom a főtér oldalában

Tábla bokorba rejtve :)

Kifelé menet a városból – Elseje lévén, nagyon csöndes volt minden, üresek voltak az utcák – élveztük nagyon! :)

Azért a buszállomáson volt némi élet

Falfestmény egy hotel oldalán :)

Itt már kint a városból, egy vulkán látványa tárult elénk – valószínű ezt láttuk előző nap is Guatemalából. Vajon mi lehet az az egyenes nyiladék rajta? Egy lávafolyás nyoma? Vezeték biztos nem, mert annyira nem egyenes, és megnéztem a nagyfelbontású képen, nem fut ott semmi, nincsenek oszlopok se…

Apró téglagyár az út szélén

Ez a kemenceépület felül tele volt téglákkal

Fémszobor az út mentén

Egy döglött bogár – Kár hogy nem tettünk mellé semmit, így nem látszik, hogy kb. akkora volt, mint a fejem! :o

Kreatív! :)

Ezt a képet ide a blogra elfelejtettem megvágni, de Facebookon volt már, a lényege, hogy a busz elülső szélvédőin van két nagy piros batman matrica! :) Az útikönyvünk szerint egyszer egy az országot bemutató fotópályázaton egy olyan fotó lett a nyertes, aminek az volt a címe, hogy El Salvador három szuperhőse. A fotó egy asztalt ábrázolt, rajta három bekeretezett képpel. Az egyiken Jézus, a másikon Superman, vagy valamelyik másik hollywoodi szuperhős, a harmadikon pedig egy Amerikában dolgozó rokon volt – merthogy a polgárháború és a nehéz anyagi lehetőségek végett nincs olyan család El Salvadorban, amelyiknek ne lenne legalább egy az Egyesült Államokban élő és dolgozó rokona.

Egy ilyen rokon rögtön le is szólított minket a Santa Ana felé menet félúton lévő falunak a plazajában, ahol megálltunk pihenni. Itt egy kókuszt ettünk és megettük a reggelire vett pizza maradékát, miközben egy srác odajött hozzánk, hogy Chicagóból valóak vagyunk-e? :) Mire mondtuk, hogy nem, mi budapestiek vagyunk. :) Milyen kár, merthogy ő Chicagóban él, csak most hazajött az ünnepekre két hétre a családjához… :)

A főtér melleti templom

Lovasszobor a templom kupolájának tetején

Azt hiszem itt is gondolkodás nélkül megőrülnek az amerikai kultúráért, vagy bármiért, ami nyugati, hisz az mind nagyon menő… És itt is a lestrapált amerikai iskolabuszokat használják tömegközlekedési eszköznek.

Azért már ez is művészi, ha nem is éri el a pakisztáni mértéket, de azért érdekes! :)

Úgy tűnik a 218-as buszjárat vonalán kerekeztünk :)

3 órára minek hotelszoba? Annyi idő alatt ki sem tudja rendesen pihenni magát az ember…? :)

Santa Anába beérkezve valahogy pont egy piacnegyedre keveredtünk be

Ez a kötény errefelé elég jellemző

Élet nem sok volt az utcákon, de kosz annál több

Marianáék tanácsára a Hotel Livingstonban szálltunk meg 15 dollárért – A szállodához az utat egy kedves bringás (jobbra) mutatta meg

Még labdázni is lehetett az utcákon, annyira üresek voltak – pedig Marianáéknak nem tetszett Santa Ana, azt mondták, túl zsúfolt, túl városias… Hát január elsején nem, az biztos! :)

A Choco Panda egy errefelé népszerű kakaós ital

A belvárosi piac sem volt tisztább, mint a másik

Egy dobozos pepsi, vagy egy igazi kókusz, amit az orrod előtt csapolnak meg? Melyiknek van jobb marketingje? Melyik az egészségesebb? Melyik vásárlásával támogatsz arra érdemesebb embert? Melyik előállítása, szállítása és tárolása jár kisebb környezeti hatással? A kókuszban csak kb. két deci folyadék van, de a húsa is ehető, és azt is behűtik, azért van a kocsin a piros hűtőtáska. Mindkettő fél dollár, kb. 133 forint. :) Te melyiket választanád? Ezeket a kérdéseket jó lenne feltenni magunkban minden egyes vásárlás(=szavazat a holnapi világra) előtt! ;)

Sakkjátszma a plázán

Hoppá-hoppá, hát mi van ott kérem? Akkor mi nem is a főtéren ácsingózunk? Ezt a látványt megpillantva rögtön elindultunk felé

Az előbb látott templommal szemben a városháza

A templom mellett a színház épülete

És a templom közelről. Lévén újév, Zita ötletére vettünk egy gyertyát 15 centért, és odabent meggyújtottuk és leraktuk egy erre a célre odarakott tálcára. Ma pedig a költségeket feljegyezve a szupertáblázatba jót nevettünk, hogy akkor ezt most hová írjuk fel, melyik kategóriába tartozik a költség? Kultúra/Szórakozás, vagy Kommunikáció? :D

“Szavazz rám!” (Óóó, most látom a Hotel Libretad koszos cégérét, hát ez lehet, még olcsóbb is lett volna, mint a Livingston? Na majd legközelebb… :D)

Itt is ment a játék

A templom előtt egy utcai árus majonézben és reszeltsajtban megforgatott kukoricát árult 80 centért. Ezt nem tudtuk kihagyni! A néni egyébként 4 féle szószt is öntött a kukoricákra, de mi ezekből csak egyet kértünk, a mustárt – így is elég vad volt, de egyébként ízlett, meg is lepődtünk, hogy mennyire nem volt rossz! :)

Egy kis kézi szerszámmal egy nagy jégtömbről lereszelt jégkása, citrommal és egyéb szószokkal, na és persze az elmaradhatatlan csilivel! :)

Filmes DVD-k – természetesen mindegyik teljesen jogtiszta! :) (a frászt, a többségük kézikamerás moziból felvett ótvar kalózmásolat)

Tortaaaaa! :) Újra megleltük mexikói kedvencünket, 1,25-ért olyan csuda finom szendvicset ettünk egy konténerbe berendezett kis utcai étteremben, hogy csuda :) A szomszéd CD boltból közben a Yo No Se Manana szólt :)

Míg vacsoráztünk, ránksötétedett és a plázán felkapcsolták a díszkivilágítást

Így már a városháza is egészen máshogy festett

Az amúgy nagyon laza, boldog, kedves, barátságos, tipikus latin-amerikai hangulatba valahogy ez a tábla annyira nem ízlett, de sajnos ez is a része. Hozzá kell tennem, hogy ha ésszel mozog az ember ezekben az országokban, akkor azért elég kicsi az esély rá, hogy bármi baja történjen, csak kerülje el a nyóckerszerű helyeket, pláne éjszaka. Több vendéglátónkat is megkérdeztünk errefelé, hogy mit gondolnak az országukról, és bevallották, hogy veszélyes, és vannak bajok, de mikor megkérdeztük, hogy vele történt-e valaha valami, hozzátették, hogy nem, soha semmi, ki sem rabolták ki őket egyszer sem.

A városháza oldalról

A város másik templomát, a katolikus templomot is meglátogattuk, ahol épp egy jófej idős pap fejezte be a misét. Itt leültünk kicsit.