Mordor hegye, a Sátán Villája rögtön balra, ezzel kezdjük a napot. Épp csak Mordor gonosz szeme nem világít ott… De gondolom mindenki oda tudja képzelni.

Árusok

És portékáik – a gyöngyből készített nyaklánc itt tradícionálisnak számít.

Például itt láthatjátok, ahogy a néni visel egyet.

Főtéren lévő szép parkocska

Nagyon tetszik, hogy kalaposak a nők, vajon honnan szedték ezt az ötletet? A spanyolok tuti csak a férfi viseletben vitték be és biztos elmondták, hogy csak a férfiak viselnek kalapot. Vagy nem? Kinek van ötlete erről?

Árpi első botsáskája! (Természetben fotózva, nem vitrin mögött.) Milyen jól néz ki, nem? :))

Azért kapott kabátot, mert most nyírták, és ne égesse meg a nap/ne fázzon a szélben?

Megálltunk egy útszéli boltnál, amely tejtermékekre volt specializálódva – bár amint látjátok, más csomagolt nyugati termékek is megtalálhatóak. Be is nyakaltunk két pohár joghurtot.

Ezt a szép pillangót a betonról szedtem össze, ott verdesett szerencsétlen. Andree azt mondta nekünk egyszer, hogy a pillangókat, amelyeket elütnek az autók, de nem halnak meg, “sokkot” kapnak. Ezért gondoltam, hogy felszedem és a fűbe teszem, mert Andree szerint egy kis idővel helyre jönnek.

Micsoda páncél! Ennek a szarvasbogárféleségnek kinéző állat pontos megnevezését remélem a kommentekben megkapom! ;)

És a táj… hát igen.

Na, és itt ki laknak szívesen? :)

Ők épp szembe jöttek, mentek haza iskolából. Beszélgettünk egy kicsit, leginkább rólun, mert nagyon tetszett a férfinek a bicikli és a rekumbensekről kérdezősködött. Mesélte, hogy kb egy hónapja látott egy másik ilyen biciklit, de annak kisebb volt az első kereke. Közben nézzétek meg a háttérben állókat is, a szemfülesebbek láthatják, amint a nő kezében egy nagy vattacukor szerű pamacsot tart. Épp – csak úgy sétálás közben – sodorja a fonalat.

Nagyon boldogok vagyunk

“Mert nem vágja az asszony rendesen a hajamat.”

Ez ám a buszmegálló!

Utcai életkép a pihenőhelyen.

Étterem. Előtte egy kutya – elhagyhatatlan kellék. Ilyen helyeken szeretünk enni. Helyieket támogatunk vele, olcsó, mindig friss és garantáltan a környék ízvilágát próbáljuk ki vele.

Iskolás gyermekek egyen-melegítőben

hangulatkép

Egyik lefelében ez a gyönyörű vízesés fogadott minket.

Az a kis pici kék folt lennék ott a kép jobb alján. Beleveszünk a szép tájba.

Vajon milyen életet élhetnek ott szemközt az emberek?

Panorámakép a kilátásról. Az az alsó út egy alternatív útvonal, de mivel a joghurtos néni azt mondta, hogy nem aszfalt (bár hogy milyen állapotú a földút, arról nincs fogalma, de nem aszfalt azt biztos), így letettünk arról, hogy errefelé rövidítsünk. Bár ha erre megyünk, nem lett volna semmi szint (tudjátok, ”lejtő”).

Már nincs messze Loja… csak pár fölfelé, aztán egy nagy lefelé.

Bele a felhőkbe

Elképesztően szép

Brutális, nem?

.

Egy érdekes templom. Nem, nem az épület – hanem a mellette álló csúcsos tetős fal nélküli “garázs”. Vajon miért jutottak erre a megoldásra?

Sötétedik – jön a köd és a csontig hatoló hideg.

Kék színben úszik a város – ide készülünk, ez Loja. (Ejtsd: loha)

Látjátok azt a szép bekúszó felhőt? Mint valami markoló kéz, amely meg akarja kaparintani a tájat, mielőtt a Nap végleg alábukik.

Hosszú, fagyos lefelé után megérkeztünk!!! Megcsináltuk!!! Íme Loja óvárosának kapuja.