Bejárat > Általános > Új együttműködő partnerünk a MagNet Bank

Új együttműködő partnerünk a MagNet Bank

április 15th, 2013

Amikor elindultunk erre az utazásra, nem tudtuk biztosan, csak reméltük, hogy eljutunk idáig. Abban sem voltunk biztosak, hogy a pénzünk elegendő lesz-e, mivel arról sem volt tapasztalatunk, milyen ütemben, milyen büdzsével lehetséges, érdemes és jó ilyen hosszú időn át, ilyen távoli országokban utaznunk.
A publicitást mindig is fontosnak tartottuk, mert azt viszont tudtuk, sejtettük már a kezdetektől, hogy nem akármilyen élmények és tapasztalatok várnak ránk, és ezek biztosan érdemesek lesznek a megosztásra, hiszen anno mi is pontosan így kaptuk az inspirációt, a szikrát, ami elindított minket ezen az úton.
Mára a blogunknak  és a Facebook oldalunknak annyi olvasója, annyi “rajongója” lett, amennyiről a kezdetekkor nem is mertünk álmodni. Persze ezt magunktól is nagyon jól tudjuk, de Ti tovább inspiráltok és biztosítotok minket abban, hogy jó dolog az amit csinálunk, és rengeteg segítséget és biztatást is kaptunk Tőletek. Így születhetett csak meg a falinaptár és az e-könyv, Veletek együtt.
Szóval ez út noha sohasem indult egyszerű nászútnak vagy kerékpártúrának, mára szinte már hivatássá nőtte ki magát. Megyünk a világban, nyitott szemmel és szívvel a környezetünk és az embertársaink iránt, és figyelünk, tapasztalunk, tanulunk és közben mi magunk is mesélünk, írunk, megosztunk. Mert az ember teremtő lény, akkor is, ha nem tud róla! Még ha nem ismerjük fel, akkor is minden cselekedetünkkel, minden szavunkkal teremtünk.

Így teltek a hetek, a hónapok, az országok, sőt, lassan már mondhatjuk, hogy a kontinensek és az évek is. Egy szép napon aztán termett egy e-mail a postaládánkban a MagNet Banktól, amelyet kitörő örömmel fogadtunk. A támogatók, partnerek megtalálása és meggyőzése sosem volt könnyű feladat, pláne nem kezdetekkor. Most azonban minket kerestek meg, és ez merőben új volt számunkra, főleg, hogy egy bank keresett meg bennünket, ráadásul pont az a magyar bank, amihez örömmel és tiszta lelkiismerettel adjuk a nevünket, mert közös értékeket tartunk fontosnak Velük. A MagNet Bankról van szó.
A GreenR-en megjelent vendégposztomban írtam arról, hogy mi teremtjük meg a világunkat. Valahogy így születhetett meg a közösségi bank is, mi, emberek hívtuk életre, ha nem is vagyunk az alapító tulajdonosai között, de attól még mi teremtettük meg azzal, hogy tudatosabban kezdtünk gondolkodni és cselekedni, és igényünk lett egy újfajta, a közösség és a fenntarthatóság felé is elkötelezett bankra.
Ugyanígy teremhetnénk még, és szerintem szükség is van rá, hogy teremtsünk rengeteg fenntartható vállalkozást, szolgáltatást és terméket. A MagNet Bank az én szememben ezek úttörője, és nagyszerű érzés, hogy létre jött. Így nagy örömmel tölt el az is, hogy most együttműködő partnerünk lett.

Na, de hogy ne csak áradozzak, válaszolok egy kérdésre, ami már biztos a fejetekben van, hogy most akkor mi lesz, mostantól nem fogjátok azt olvasni a bejegyzésekben, hogy a legolcsóbb szálló után kutakodunk, és a legkedvesebb család kis “koszos” utcai, családi vendéglőben étkezünk?! Hát, elárulom, hogy pontosan ugyan az lesz, mint eddig, ugyanolyan szerényen és tudatosan fogunk vásárolni és költekezni, mint eddig, minden marad a régiben, csak esetleg a mosolyunk szélesebb lesz, a lelkünk meg egy kicsit könnyebb, amikor az anyagiakon gondolkodunk.

Aki követi az utunkat számokban és olvasta a kezdeti terveinket, az sejtheti, hogy lassan már a múlté az az éveken át gyűjtött és félretett pénzösszeg, amivel kezdetekkor elindultunk. Lassan már teljes egészében az útból élünk, így jól jött a MagNet támogatása, amely csupán akkora összeget tartalmaz, amellyel együtt, ha szorgalmasan írjuk és publikáljuk tovább a cikkeket hétről hétre és hónapról hónapra mind a három különböző helyre, akkor pontosan nullszalldósra jön ki a bevétel-kiadási mérlegünk az eddigi havi költségeinkkel számolva, amelyek azonban még így sem érik el két magyar minimálbér összegét.

A világ drágábbik fele és egy csendes-óceáni átkelés még hátravan, ráadásul, ha az élet épp úgy hozza, forrásaink elapadhatnak bármikor., így koránt sincsen szó arról, hogy hátradőlhetőnk és most elindulhat egy lazább, dőzsölősebb utazási forma.

De ha még úgy is lenne, hogy mostantól bő lére ereszthetnénk, ezt akkor sem tennénk meg. Mert ahogy a Fair Trade képen látható Anna Lappe idézet is mondja Józsi bácsi fordításában: Minden egyes alkalommal, amikor pénzt költesz, arra a világra adod le a szavazatodat, amelyben élni akarsz.”, és mi szeretnénk ezeket a szavazatokat okosan, tudatosan felhasználni, ami itt Ázsiában elég könnyű, hiszen a kis családi vállalkozásban működtetett étkezdék és vendégházak általában a legolcsóbbak. De bízom benne, hogy ha “fejlettebb” országokba érünk, akkor is sikerül majd kellő körültekintéssel és tudatossággal megtalálni egy fenntartható formáját az utazásunknak és a létünknek. Hogy most ne kanyarodjunk el a lényegtől, ez azért is fontos, mert “A pénzem épít”, ami nem csak zseniális szlogen a MagNettől, hanem valójában a fenti idézet egy rövidebb, lényegre törőbb összefoglalása. És mivel ahogy azt már gondolom minden olvasónk nagyon jól tudja, mi egy emberibb, igazságosabb, tudatosabb és fenntarthatóbb világot szeretnénk teremteni a közvetlen környezetünkben és amennyire tőlünk telik az egész világban is.

Persze most bizonyosan néhányotok talán felhördül magában, hogy “Mit vagy úgy oda Árpi, ez is csak egy másik bank, amely elsősorban a profit maximalizálására van berendezkedve, mint bármelyik másik vállalkozás a világban!” – és valóban, ebben is van igazság, csakhogy, nem mindegy, hogy ezt hogyan teszi, milyen hatással van közben az emberekre, a közösségekre és a környezetre. És itt jön vissza a teremtés és a voksolás! Mi a voksunkkal most már választhatunk egy tudatosabb bankot is, sőt azon belül azt is, hogy hová fektessék be az ott tartott pénzünket és hogy a nyereség 10%-ából milyen társadalmi szervezetek részesüljenek. Igen, mindezt mi hívtuk életre, és remélem a jövőben még rengeteg ilyet teremtünk még! Ezzel zárva a mi mondandónkat most átadom a szót a MagNet Banknak:

A MagNet Bank munkatársai közül többen is lelkes olvasói vagyunk Árpi és Zita blogjának, nyomon követjük kalandos utazásukat, és minket is nagy örömmel tölt el, hogy napról-napra fantasztikus új élményekkel gazdagodnak – és gazdagítanak minket is, az olvasókat. Igen, a blog írása nélkül valószínű nem ismerhettük volna meg őket, pedig valójában nagyon értékes emberekről van szó, akik figyelnek környezetükre, szerényen és tudatosan élnek, és felelősnek érzik magunkat mindazért, ami körülveszi őket. Hiszen a világ körülöttünk olyan lesz, amilyenek mi magunk is vagyunk. A MagNet Bank közösségi pénzintézetként tudatosan épít kapcsolatot felelős betét- és hiteloldali célok, társadalmi és kisközösségi érdekek között. A MagNet forrást biztosít olyan kezdeményezések számára, amelyek pozitívan hatnak környezetünkre, és társadalmunkra, amelyek közös jövőnk biztosítékai lehetnek. Ami megváltoztatja azt a helyet ahol élünk, az a felelősség és a tudatosság. Az emberek a mindennapos, hétköznapi döntéseiken keresztül jelentős változást érhetnek el. Ebben kívánunk partner lenni, mert együtt, közösen többet érhetünk el. Árpi és Zita az általunk is követett értékek mentén élik életüket, céljaink azonosak.
Ha hazaérnek igazán különleges nászútjukról, bízunk benne, hogy sort keríthetünk egy személyes találkozásra is. Egyelőre azt kívánjuk, hogy útjuk sokáig tartson, és még rengeteg újabb élménnyel gazdagodhassanak!

Vissza az emberhez! Pénzintézet a közös értékteremtésért.

Az ember bonyolult lény. Miközben egyre fejlettebb világot épít maga körül, lassan, észrevétlenül, de határozottan eltávolodik saját emberi természetének egyszerű, ám annál lényegibb vonásaitól, például a közösségi létezés törvényszerűségeitől, attól az igazságtól, hogy együtt biztonságosabb az életünk, hogy együtt minden cél könnyebben elérhető. Napjainkban azonban egyre jobban kirajzolódnak egy új, közösségi reneszánsz körvonalai. Mi lehetne ennek ékesebb bizonyítéka, minthogy mára már a pénzügyi világban is megjelent a közösségi gondolat, sőt 2010 óta magyar bank is van, amely a közös értékteremtést tűzte zászlajára? A MagNet Magyar Közösségi Bank a profitot új megközelítésben, az ökoszféra és a jövő generációk érdekeit szem előtt tartva értelmezi.

Közösségi újjászületés a bankban

A MagNet Bank már tizenöt éve jelen volt a piacon, előbb takarékszövetkezetként, majd HBW Express Bank néven, amikor vezetői felismerték, itt az idő a változtatásra, a hagyományos bankolás újragondolására. Céljuk volt, hogy a biztonság és a stabilitás megtartása mellett a bank működésében nagyobb hangsúlyt kaphasson a társadalmi felelősségvállalás és az átláthatóság. Tisztában voltak vele, hogy e célok megvalósítása csak úgy lehetséges, ha hatékonyabban vonják be az ügyfeleket, ha valódi közösségként tekintenek rájuk, ha jobban kihasználják a közösségekben rejlő erőket.

Mit jelent az, hogy egy bank újbank?

Az európai újbankok (etikus, közösségi, öko-, zöld-, vagy alternatív bankok) működését jellemzi:

  • a felelős hitelezési és befektetési szabályok (pozitív és negatív szűrők) alkalmazása
  • a nagyfokú átláthatóságra való törekvés (banktitok megsértése nélkül)
  • aktív társadalmi szerepvállalás
  • mérsékeltebb gazdasági profitelvárások, és a társadalmi és környezeti profit szempontok megjelenése már az alap banki szolgáltatások területén

„Az újbank nem azt jelenti, hogy újak lennénk a banki palettán! Azért vagyunk újbank, mert velünk gyökeresen megváltoztathatja a pénzhez és környezethez fűződő viszonyát!”

Közösségi bankként a MagNet számára a közös fejlődéshez kiemelt fontosságú az egyének és a közösségek szerepe, pénzügyi tudatossága és felelősségvállalása.

A közösségi banki modellben a betétesek és a hitelesek érdekközösséget alkothatnak, „láthatják”, segíthetik egymást. Az ügyfelek, munkatársak, civil partnerek, érintettek közös értékek mentén találkozhatnak és támogathatják egymás munkáját.

A legátlátszóbb pénzintézet

Hogy az ügyfelek átláthassák, a bank profitmaximalizálás helyett a felelősségteljes, fenntartható fejlődést tekinti céljának, a MagNet Bank kiszámítja és ügyfelei tudomására hozza, mennyivel járultak hozzá a bank éves eredményéhez. A MagNet Banknál minden lakossági ügyfél saját maga határozhatja meg havi számlavezetési díjának mértékét is. (Becsületkasszás számlavezetési díj)

“Luxusprofit” helyett “KAP” (Közösségi Adományozási Program)

A bank részvényesei minden évben lemondanak az éves nyereség 10%-áról, és az ügyfeleknek ajánlják fel a lehetőséget, döntsék el, mely társadalmi szervezetek részesüljenek ebből az összegből.

 

Betétes és hiteles egy közösségben

A ún. közösségi termékeken keresztül az ügyfelek maguk határozhatják meg azt is, hogy betétben elhelyezett pénzükből milyen hitelcélt, vagy akár mely hitelfelvevőt támogasson a bank. Olyan hitelek, projektek, ügyféligények finanszírozására nyílik lehetőség, amelyek a fenntartható fejlődést, a környezet megóvását, az általános életfeltételeket, a természeti és alkotott értékek védelmét, bővítését és fenntartását szolgálják. A betétes egy meghatározott sávon belül dönthet betétjének kamatáról is, akár a piaci kamatoktól alacsonyabbat is választhat, ha azt szeretné, hogy az adott hitelfelvevő hitele még olcsóbb legyen.

A MagNet Bank a jövőbe tekint

A MagNet Bank közösségi pénzügyi gondolkodása remélhetőleg egyre szélesebb kör számára jelent követendő utat a bankolásban. Hogy mindez nem csak hiú remény, azt az is jelzi, hogy a bank 2012-ben több jelentős szakmai díjat is begyűjtött. A szakmai zsűri nem csupán az év társadalmilag felelős bankja címet ítélte a pénzintézetnek, de a Mentor Hitel elnyerte az év lakossági hitelterméke címet, és a Mentor Betét is dobogós helyen végzett a megtakarítási termékek kategóriájában. Az elismerések a MagNet Bank számára is azt jelzik, hogy érdemes ezen az úton tovább haladni – a közösségi banki, etikus működés nagy jövő előtt áll.

Categories: Általános Tags:
  1. Istvan
    április 15th, 2013 23:21-nél | #1

    Gratula, ez igazán jó hír! Utánanézek ennek a banknak.

    Viszont sajnos beleolvastam az általad már többször is ajánlott Józsi bácsis blogba, ó jaj. Nekem nem jön be ez a magyar Paolo Coelhoba oltott Zeitgeist hangulat. Vásári bölcselkedés, konyhai pszichológia, üres okosságok.

  2. z
    április 16th, 2013 17:33-nél | #2

    …és így darálta be Zitát és Árpit a sokat szídott bankok egyike. Picit hasonlít ez a jelenség Nagy Feróra. Ő nagy magyar volt, szídta rádiócsatornán keresztül a kereskedelmi TV-ket és amikor rájött, hogy jobb lenne velünk együtt élni (kifizetődőbb), fokozatosan celeb lett és az elvek megváltoztak.

    Zöldbe csomagolni mostanság divat mindent ez a bank-környezetvédelem-fenntarthatóság blabla erősen reklámszagú.Sok sikert kívánok a további utatokhoz, vigyázzatok magatokra !!!

  3. április 17th, 2013 05:01-nél | #3

    @z
    Értem amit mondasz és vártam, hogy ezt majd “megkapjuk”, de azért azt mégsem értem, hogy miért kellene most azt éreznem, hogy “bedaráltak minket”? Az utunkban és a viselkedésünkben semmi nem fog változni ezek után. Ugyanígy fogunk tovább utazni, mint eddig, csak esetleg nem kell, vagy nem kell annyit megállnunk dolgozni – teszem azt akár suttyomban, Ausztráliában. (mondjuk ezt amúgy is csak a Z tervnek szántuk ) Semmiben nem korlátoznak minket, az útinapló írása sem fog változni, ugyanilyen szabadon fogok írni bármikor bármiről, mint eddig.
    Nyílván való, hogy azért is akar különbözni egy bank, hogy ügyfélkört szerezzen, de ez nem jelenti egyenesen azt, hogy ez csak egy üres marketing, és nincs mögötte valóság. “zöldbe csomagolni mindent” – ehhez pedig nyitva kell tartanunk a szemünket, hogy ne csak a csomagolás legyen zöld, hanem a tartalom is. :) Szerintem.

    Én továbbra is örülök, hogy együttműködünk a MagNet Bankkal, és remélem, hogy ezért nem fordultok el sokan tőlünk. Nagy Feró történetét sajnos nem ismerjük részleteiben, de figyelünk arra, hogy csak jó irányba változzunk, ahogy a napok telnek.

    …és köszönjük a szurkolást, vigyázunk magunkra! ;)

    @Istvan
    Mit találtál a bankról? :) Józsi bácsi nekem bejön, de hát ízlések és pofonok, nem vagyunk egyformák és ez így van rendjén. Olvass bele Tibor bá blogjába, hátha ő be fog jönni, ez egy teljesen más stílus: http://antalffy-tibor.hu – vele meg sokszor én nem értek egyet, de attól még szeretem olvasni, a véleménye az megvan mindenről. :)

    Na most pedig feltöltöm a következő bejegyzést, amit tegnap egy eső áztatta kényszerpihenő alatt írtam meg. :)

    Köszi a hozzászólásokat!

  4. Gregory
    április 19th, 2013 13:32-nél | #4

    Ha jól értelmezem, akkor ez egy üzlet, ők támogatnak Titeket, Ti meg kiteszitek a reklámjukat, meg írtatok róla egy cikket. Ez szerintem kölcsönösen jó, Ti se győzködtök senkit, ők se irányítanak titeket, ugyanakkor segítitek egymást… Ennél többet én nem látok bele, s részemről nem zavaró a cikkek alatt a reklám sem, tudván, hogy ez is hozzájárul a cikkek folytatásához :)
    Mert még mindig olvasgatom őket, ha nem is mindig szólok hozzá ;)

  5. április 19th, 2013 17:12-nél | #5

    @Gregory
    Így van, fején találtad a szöget! :) Szóval amikor a zöld hirdetést látjátok a cikk végén, gondoljatok rá, hogy ez nekünk jó! :) Reméljük, sokáig ottmarad :)

  6. Böde László
    április 26th, 2013 19:03-nél | #6

    Sziasztok Világjárók! Nagyon irigyellek benneteket!  Én is kóstolgatom ezt a fajta szabadságot, bár kicsit azt hiszem későn-érő típus vagyok. (www.bodelaca.eoldal.hu) Az e-book formátumban felkerült naplótokat kezdtem el olvasni, kicsi fáziskésésben, most Indiában kerekezek Veletek. Biztos, (nem olvastam) nagyon sok dicséretet kaptatok, jogosan, a teljesítményetek fantasztikus, de ehhez most nem csatlakozom. Inkább egy-két egyéb észrevételem lenne. Árpi! (Hisz Te vagy a naplófelelős.) Rengeteg hasznos, érdekes, a hétköznapi ember számára újdonságnak számító, tehát ismeretterjesztő információ van a naplódban. De azt hiszem az emésztésedről, a székelési szokásaidról, a székleted állagáról, szagáról, stb-stb. szóló információk nem ezek közé tartoznak. Nem vagyok prűd, tudom, hogy ezek egy hosszú út természetes velejárói, mint oly sok más egészségügy probléma. Nekem is voltak az úton gondjaim, amit utalásként egy szóban megemlítettem, mint „gyomorrontás”, „elcsapott has” „emésztési gondok”, és ha nagyon intim akartam lenni, akkor leírtam, hogy „hasmenésem” volt. Ennyi! A többire, a biológiai részletekre, főleg azokkal a szóhasználatokkal, nem hiszem, hogy valaki is kíváncsi. Az a magánügyed. Aztán kicsit „csípte a szememet” a (nekem) lenézőnek, lekezelőnek tűnő sok-sok Géza. Ők emberek, és bár más kultúrában, más szokásokkal élnek, mint mi, de nekik is van saját nevük, és ha ezt nem tudod, akkor nagyon sok helyettesítő főnév van a magyar nyelvben, (az az ember, a férfi, a srác, az úriember, a fickó, stb.stb) Persze ez csak egy kukacoskodó stilisztika, de adjuk meg a tiszteletet a másik Embernek. Főleg azért, és itt eggyel már tovább lépek, úgy kritizáljuk bármi nekünk nem tetsző cselekedetét, szokását, hogy sose felejtsük el, hogy mi ott vendégek vagyunk. Mentünk, de nem hívtak. Mi itt kicsi hazánkban ha egy idegen bármi szokásunkat, cselekedetünket kritizálja, könnyen odavágjuk, hogy „ki a csoda hívott ide, menj haza, és otthon kötekedj! „ Hááát, érted ugye? Most olvasgatom a „Joint Family” magasztalását, a”nyugat” cikizését. Ehhez csak annyit, hogy itt megint eljutottunk a toleranciához, az emberi kultúrák, hagyományok különbözőségéig, és szabad emberi akarat témájáig. Ismerjük meg a különbözőséget, de könyörgöm, ne kritizáljuk, ne állítsuk egyiket a másiknak példaképként, ne akarjuk még csak rábeszélni sem egyik „felet” sem arra, hogy éljen, gondolkodjon úgy mint a másik. Mert a világban épp az az izgalmas, hogy különbözőek, ezerszínűek vagyunk, és nem uniformizálódtunk. Itt majdnem befejeztem, de még egy apró szösszenet. A képek. Csodálatosak a tájak, a helyek ahol jártatok, és érdekesek a képek, amiken ott jártatokat megörökítettétek. Azok az ugrálós képek az első ötig eredetiek, jópofák voltak. A tízedikig még elmentek. De mikor a 120-at láttam, már groteszknek találtam. Nem igazán értem, hogy mit akartok vele kifejezni, esetleg utánozni, de higgyétek el, nem éri meg a belé fektetett munkát, erőlködést. Az az adott hely a háttérben akkor is gyönyörű, ha csak nyugodtan elé ültök/álltok. Remélem építő jellegűnek, segítő szándékúnak tartod amit leírtam. Időbe telik míg „utolérlek” benneteket a naplóban, lehet, sőt bízok benne, hogy ezek a kis stilisztikai észrevételek a napló későbbi részében kinövik magukat, és okafogyottá váltak. További jó utat: Böde László

  7. Arpi
    április 27th, 2013 08:39-nél | #7

    @Böde László
    Nagyon köszi a hozzászólásodat!

    Remek, hogy az ekönyvet is ennyien olvassátok, ez egy nagyszerű ötlet volt Tiba Viktortól, ami úgy néz ki, hogy bejött. :)

    Bizonyosan én is meg fogok lepődni majd, ha egyszer odáig jutok, hogy visszaolvassam majd a saját írásaimat. A hasmenéses egészségügyi problémák, főleg Indiáig bezárólag eléggé meg tudtak határozni a napjainkat, és hát ez az útinapló, akkor, ott azokon a napokon íródott, ezért olyan amilyen, bár tudom, hogy ez még nem mentség.
    A Gézák és Sanyik később el fognak tűnni a fejezetekben, ahogyan már amúgy sem használjuk őket egymást közt sem nagyon.
    Igazad van ezzel kapcsolatban is, de azt tegyük hozzá, hogy amikor egy nap több százan néznek személytelen, érzéstelen mozgó pénztárcának, ami sok más országban már bőven kimeríteni a zaklatás fogalmát, akkor ehhez képest az, hogy mi így hívtuk őket és még az útinaplóban is… Az inkább csak a Sándorokkal és Gézákkal volt tiszteletlen. Ezúton kérek elnézést minden kedves Sándortól és Gézától!
    De ennek ellenére most már nem változtatok rég kirakott bejegyzések szövegén, egyrészt mert ez irdatlan meló lenne (hisz még az e-könyvekben is át kéne írni), másrészt mert így eredeti, akkor így éreztem, ezek voltak a gondolataim, ezért így válogattam meg a szavakat, témákat. Én is ember vagyok, és nem hónapokkal később, a csendes, kiszámítható, nyugodt otthonomban írom ezeket, hanem itt az egész utazásnak a kellős közepén, néha asztal és szék nélkül, valahogy csak úgy gubbasztva.
    Indiában (és aztán még Bangladesben is, látni fogod) annyi feszültség felgyülemlett bennünk, hogy nem maradt figyelmünk ilyesmikre, lehet, hogy észre sem vettük akkor, hogy bunkók voltunk. Az egészet csak valamikor Laosz környékén sikerült kihevernünk teljesen. Az ugrálás csak egy jó móka akar lenni, fogsz találni még néhány ugrálós képet ezután is, de nem sokat. A 120 azért elég túlzás, szerintem ügyes lenne az, aki 10 db ugrálós képünket össze tudná gyűjteni a galériákból. :) De ne pazaroljátok erre az időtöket! Inkább ugráljatok Ti is szép helyeken, akár fotózás nélkül! :)

    A joint family-vel talán tényleg elragadtattam magam, de szerintem kell az összehasonlítás, jó ha látjuk, mások hogyan, miként élnek, annak mik az előnyei, hátrányai, egyáltalán és a saját kultúránkhoz hasonlítva is… Persze nem kell semmit erőltetni, és bár lehet, hogy ott a sorok között így tűnt de azóta már e téren is lehiggadtam. Csak elmesélni, bemutatni akarom, hogyan élnek, gondolkodnak máshol az emberek, mik történnek velünk. Bár az is igaz, hogy nagyon sokat a véleményemet is hangoztatom, és azt is megkaptam már, hogy ez az állandó olvasónak (vagy egy e-könyvet egy hosszában olvasóknak) unalmas ismétléseknek lehetnek. Ezért majd ezzel is igyekszem leállni, vagy csak apró, rövid utalásokat tenni, esetleg kitelepíteni a zöld agymenéseimet egy arról szóló másik blogra – erre volt is már példa.
    De inkább nem ígérek semmi fejlődést vagy változást a blog stílusa terén, mert leginkább csak írom, ahogy érzem, ahogy kijön, nem sokat agyalok rajta és nem sokat változtatgatom, sokszor csak percek telnek el a szöveg befejezése és a Publish gomb lenyomása között. Nincs erre idő, ezért lehet, néha kicsit nyers az egész, és tele van hibákkal, de ezt is vállalom.

    A nagyobb figyelmet a stílusra és a tartalomra a külső cikkek megírásánál szentelem. Apropó, ma jelent meg az Over magazin legújabb száma, benne egy kilenc oldalas mianmari beszámolónkkal! :)

    Ha tovább olvastál az útinaplóban, és van még észrevételed, építő kritikád, azt továbbra is kíváncsian várom, kérlek ne tartsd magadban! Még egyszer köszönöm, és mi is jó utat, szép utazásokat kívánunk Neked!

  8. Böde László
    április 27th, 2013 20:30-nél | #8

    Sziasztok!(Zitának Boldog Névnapot!)
    Köszönöm hogy elolvastad, azt meg, hogy reagálsz is rá, nem is nagyon reméltem. :-) Az nagyon jó, és a reagálásodból ezt érzem ki, hogy nem vetted kötekedő kukacoskodásnak, amit írtam, jó szándékkal tettem. Abszolút átérzem a nehézségeiteket, a gondjaitokat, megértem a reakcióitokat. Akkor, ott leírva nem veszi észre az ember azt, hogy talán nem is azt, nem is úgy akarta leírni. De ez a net egy veszélyes jószág, nehezen tűnik el onnan, ami és ahogy felkerült. És én biztos józanabbul fel tudtam hívni a figyelmedet egy-két apró stilisztikai dologra, amit figyelembe kell venni akkor, ha azt az írást ezrek, esetleg érzékenyebb emberek, és remélem gyerekek olvassák. Gondolkodtam, hogy van-e jogom elküldeni Neked amit gondoltam, de örömmel látom, hogy igen, érdemes volt!:-) További kitartást, defektmentes utat, és millió élményt kívánok Nektek! (Tiba Viktor barátom akkor egy igazi polihisztor, nekem Ő csinálta az utánfutómat a Skandináv utamra.) Remélem majd egyszer, hazatérésetek után személyesen is találkozhatunk. Üdv: Böde László

  9. V János
    december 27th, 2013 19:04-nél | #9

    Az előző véleménnyel ellentétben én arra biztatlak hogy továbbra is írjátok meg bátran a részleteket, hiszen ha utazunk mindannyian hasonló problémákkal szembesülünk. Ezek teszik átélhetővé egyedivé az útleírásotokat, ha megtudjuk az ételmérgezések, a cifrafosások, a fogfájások, a rühesség és az orvosi melléfogások történetét is, vagy hogy hány fékpofa kopott el a lejtőkön és hogyan javítottad meg a sebességváltóbowdent, hogy sikerült megvarratni a lyukas cipőt, stb. Ha ugrálni van kedvetek a fotózáskor, ugráljatok! Azért van mert fiatalok vagytok, ha majd megöregedtek ez úgyis elmúlik. Ne siettessétek, eljön az magától is akár akarjuk akár nem. Ha úgy érzitek hogy egy Sanyival vagy egy Gézával találkoztatok, értjük ezt is. Nem lehet ezt őszintén másképp megírni csak prűden visszafogottan eltitkolni, de akkor ennyivel szegényebb marad az olvasó. A személyiségetek nektek is folyamatosan változik az idő és az új tapasztalatok során, azt amit akkor éreztetek abban a pillanatban úgy volt őszinte és valós, azt mondom ne változtassatok semmin, úgy a jó ahogy elsőre sikeredett megírni.
    Jól csináltok mindent, olvasni is élvezetes, csak így tovább! Üdv: Jani

Hozzászólások lezárva