Elgondolkodtam ezen a vendéglátás – pénz kérdésen. Én is úgy gondolom, hiba volt azt a 10 dollárt adni. Megértettem, hogy ezek az emberek nagyon magányosan élnek, és minden távoli vendég komoly élmény számukra, és ezért cserébe nem sajnálják őket szállással, étellel kínálni. Ha minél jobban meg akarjátok hálálni amit kaptok, adjatok minél többet – magatokból, családotokból, Magyarországból, Európából!
Mindazonáltal az is világos, hogy a microSD kártyát ott sem a jakokból fejik, és ők pontosan tudják, hogy 10 dollárért mekkora microSD kártyát lehet venni. De ha pénzt ajánlotok, akkor azt mindig ELŐRE tegyétek, és a vendéglátótól kérjetek árat! Ha nullát mond, köszönjétek meg jó szívvel, és többé szó ne essen pénzről! Ha pedig árat mond, akkor eldönthetitek hogy elfogadjátok-e.
Ennek az utólag-10-dollár dolognak van egy kis olyan bukéja, mint ha beáraztátok volna azt amit kaptatok, 10 dollárra…
En aludtam 5170 meteren a Himalayaban satorban. Kint teljes szelcsend es nagy szarazsag volt, de -20 fokkal ejszaka es megse faztam, pedig csak 3 szezonos volt a halozsakom, bar rajtam volt minden ruhadarabom ami nalam volt. Meg jo, hogy napokozben tudtunk mosakodni a folyoban, sot neha meg melegitett vizben is, kulonben mi is korulbelul olyan illatosak lettunk volna, mint a bacsi! :-) Tovabb batran, csodasak a kepek, lelkemben Veletek vagyok!!
Hát…. nemtom mit csináljak, hogy ne durranjak szét a sárga irigységtől!
De tudjátok mit? Megérdemlitek, mert megdolgoztatok érte! Kívánom, hogy az égiek legyenek veletek! Küldünk angyalokat is (én is kaptam az utam során, és higgyétek el, segítenek)!
Tök szép volt ez a fennsík, főleg jó időben! Kicsit holdbéli a táj. Képzelem, milyen fekete lehetett a csillagos égbolt háttere. Már csak ezért is el kéne menni oda. Mondjuk így a szobából nézve a hideg szél nem látszik a képeken. :)
Hajrá, csak így tovább, át a Himaláján!
@Reku Papa
Reku Papa!
Okos dolgokat írtál, sajnálom, hogy csak most olvastuk. Akkora volt a “Cultural Gap” köztünk és a vendéglátóink között, hogy ez mindig érzékeny kérdés volt, de úgy látszik mégsem gondolkodtunk rajta eleget, mert a Te megoldásodat végül nem alkalmaztuk eztán. Na de majd a jövőben, biztos lesz még rá alkalmunk! ;) A családoknál való éjszakázás általában a legszebb élményeinket eredményezte. Főleg egy hosszú, kemény nap után… Akkor sok mindent egészen másképp értékel az ember! :) Ez az egyik nagy szépsége a kerékpártúrázásnak.
Reku papa nagyon fontos dolgot jegyzett meg. MAGATOKBÓL kell adni az embereknek, nem a tulajdonból. Ezt várják és ezért hálásak. (ők is magukat adják, a többi ráadás)
Sziasztok!
Szuper a blogotok! Nem jellemző rám a blogolvasás, de mióta hallottam rólatok minden nap lesem, hogy van-e új bejegyzés.
Mikor Ázsiában, Laos-ban jártam én is találkoztam hasonló vendégszeretettel. Egy gyár építkezésében vettem részt. A gyár mellett egy kis család éppen csirkevágáshoz készültek, én csak kíváncsiságból odasétáltam és mikor észrevettek kb 5 perc elteltével már az asztaluknál ültem, előttem egy üveg sörrel.
Távozásomkor (tudván, hogy ők milyen szegénységben élnek) szerettem volna 1 dollárt adni a sörért amivel megkínáltak hisz nekik is fizetni kellett azért az üveg sörért, de nem engedték és a háziasszony azt mondta az ő otthona az én otthonom is.
Laos-ról még vannak történeteim, de ezt majd akkor írom le mikorra Ti is odaértek….. Már nagyon várom. Üdv: Peti http://kepfeltoltes.hu/111113/Img_7740_b_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
If you read this, it means you are on the English version of our site. The English translations are a bit late, but here is some annual summaries what is unique from the Hungarian site and made only for you with love. :) If you are curious about our newest adventures, switch to the Hungarian version (which is more up to date) with the red-white-green flag above, and use google translate until we can post again English too. Thanks for your patience! ;)
Ha unnátok már a 360°bringát, vagy nem lenne új bejegyzés, de épp nagyon olvashatnékotok van, íme néhány gyűjtemény vagy írás, amiket ajánlunk, és amelyek megváltoztatták a gondolkodásmódunkat:
Elgondolkodtam ezen a vendéglátás – pénz kérdésen. Én is úgy gondolom, hiba volt azt a 10 dollárt adni. Megértettem, hogy ezek az emberek nagyon magányosan élnek, és minden távoli vendég komoly élmény számukra, és ezért cserébe nem sajnálják őket szállással, étellel kínálni. Ha minél jobban meg akarjátok hálálni amit kaptok, adjatok minél többet – magatokból, családotokból, Magyarországból, Európából!
Mindazonáltal az is világos, hogy a microSD kártyát ott sem a jakokból fejik, és ők pontosan tudják, hogy 10 dollárért mekkora microSD kártyát lehet venni. De ha pénzt ajánlotok, akkor azt mindig ELŐRE tegyétek, és a vendéglátótól kérjetek árat! Ha nullát mond, köszönjétek meg jó szívvel, és többé szó ne essen pénzről! Ha pedig árat mond, akkor eldönthetitek hogy elfogadjátok-e.
Ennek az utólag-10-dollár dolognak van egy kis olyan bukéja, mint ha beáraztátok volna azt amit kaptatok, 10 dollárra…
Egy darabom beleolvadt ebbe a tájba, még így is, képeken keresztül :)
En aludtam 5170 meteren a Himalayaban satorban. Kint teljes szelcsend es nagy szarazsag volt, de -20 fokkal ejszaka es megse faztam, pedig csak 3 szezonos volt a halozsakom, bar rajtam volt minden ruhadarabom ami nalam volt. Meg jo, hogy napokozben tudtunk mosakodni a folyoban, sot neha meg melegitett vizben is, kulonben mi is korulbelul olyan illatosak lettunk volna, mint a bacsi! :-) Tovabb batran, csodasak a kepek, lelkemben Veletek vagyok!!
Hát…. nemtom mit csináljak, hogy ne durranjak szét a sárga irigységtől!
De tudjátok mit? Megérdemlitek, mert megdolgoztatok érte! Kívánom, hogy az égiek legyenek veletek! Küldünk angyalokat is (én is kaptam az utam során, és higgyétek el, segítenek)!
Tök szép volt ez a fennsík, főleg jó időben! Kicsit holdbéli a táj. Képzelem, milyen fekete lehetett a csillagos égbolt háttere. Már csak ezért is el kéne menni oda. Mondjuk így a szobából nézve a hideg szél nem látszik a képeken. :)
Hajrá, csak így tovább, át a Himaláján!
@Reku Papa
Reku Papa!
Okos dolgokat írtál, sajnálom, hogy csak most olvastuk. Akkora volt a “Cultural Gap” köztünk és a vendéglátóink között, hogy ez mindig érzékeny kérdés volt, de úgy látszik mégsem gondolkodtunk rajta eleget, mert a Te megoldásodat végül nem alkalmaztuk eztán. Na de majd a jövőben, biztos lesz még rá alkalmunk! ;) A családoknál való éjszakázás általában a legszebb élményeinket eredményezte. Főleg egy hosszú, kemény nap után… Akkor sok mindent egészen másképp értékel az ember! :) Ez az egyik nagy szépsége a kerékpártúrázásnak.
Reku papa nagyon fontos dolgot jegyzett meg. MAGATOKBÓL kell adni az embereknek, nem a tulajdonból. Ezt várják és ezért hálásak. (ők is magukat adják, a többi ráadás)
Sziasztok!
Szuper a blogotok! Nem jellemző rám a blogolvasás, de mióta hallottam rólatok minden nap lesem, hogy van-e új bejegyzés.
Mikor Ázsiában, Laos-ban jártam én is találkoztam hasonló vendégszeretettel. Egy gyár építkezésében vettem részt. A gyár mellett egy kis család éppen csirkevágáshoz készültek, én csak kíváncsiságból odasétáltam és mikor észrevettek kb 5 perc elteltével már az asztaluknál ültem, előttem egy üveg sörrel.
Távozásomkor (tudván, hogy ők milyen szegénységben élnek) szerettem volna 1 dollárt adni a sörért amivel megkínáltak hisz nekik is fizetni kellett azért az üveg sörért, de nem engedték és a háziasszony azt mondta az ő otthona az én otthonom is.
Laos-ról még vannak történeteim, de ezt majd akkor írom le mikorra Ti is odaértek….. Már nagyon várom. Üdv: Peti
http://kepfeltoltes.hu/111113/Img_7740_b_www.kepfeltoltes.hu_.jpg