Traveling to East Georgia
As we moved deeper into the mountains, the scenery got nicer and nicer. The place was picturesque, in spite that there we saw an unfinished reinforced concrete viaduct.
Along the way, by the roadside, local women were selling various things. For example, there was a sweet which had hazelnut pieces in a jelly bean mass.
In the evening, Paul suggested that we could sleep in the restaurant’s storage area.
On Paul’s birthday people were happy and in a good mood. Khinkali, the Georgian national dish was served at the table.
For several days the wheel of Zita’s reclining bike was causing problems. It was not a simple hole in the tire.
Three of us had to do surgery on the it and we removed a metal filament, one centimeter long.
In the morning we said good by to Paul and started to move upward.
We soon reached a tunnel at 900 ms height. It is located at Rikoti, and according to the map, it is at 997 ms. Here lies the divide between West and East Georgia.
Kedves Zita és Árpi !
Most kinyomtatás előtt elolvastam az aug. 31-el dátumozott beszámolót, és újra azon csodálkozom hogy egy ilyen nehéz nap után (emelkedők sokasága miatti nehéz terep, defekt javítás és még szüli napon való részvétel után ) maradt még időd és energiád Árpi ilyen részletes beszámolót írni. Túra vonalon én is igazán fáradhatatlannak éreztem magam a Te korodban, de most úgy érzem, hogy erre képtelen lettem volna, ezért minden csodálatom a
képességeid iránt. További szerencsés utat és hasonló erőnlétet mint az eddigiek voltak.
Lali papa és Éva mama. Zitának köszönöm a Székely mérnök vicc küldeményét a tegnapi LOKÓ klubnapon továbbítottam szóban a turistatársaim felé.
Köszönjük a jókívánságokat Lali papa! Egy nagy puszit küldünk Éva mamának is! :) A beszámolókat van, hogy egy hétig nem írom, aztán egy délután fogom magam, és mikor olyan a hangulatom, csak írok-írok órákig és leírom több nap történéseit egyszerre. Az ideális lenne, ha minden este maradna erre idő és erő, de sajnos nem így van… mondjuk akkor mégtöbb, méghosszabb írás lenne, pedig nem az a lényeg, hanem a minőség. :)
A székely viccről rögtön Lali papa jutott eszünkbe, azért is küldtük el! ;)
Szia Zita,
Ha Հայաստան -ban jártok, azaz Örményországban, Örmény földön, hozz egy csipetnyi “Örmény Földet” Èdesapád sirhalmára!
Szuper, hogy írsz. Majdnem mindennap van így új olvasnivalónk.
Akikkel találkozom, mindenkinek híresztelem a weboldalt, hogy olvassák el a bejegyzéseket.
Az egyik haver már úgy jött a minap: “Na és most merre járnak már a bringások?”
Lenne 5-6 millám szabad, én is nekiindulnék egy földkörüli útnak. (vagy nem is tudom, hogy mennyiből jönne ki).
http://armeniatv.com/video/21519/lidushik-31-08-2011
00:10:45 fele kezdődik az örmény riport.
Arra felé divat különböző – főleg aszalt – terméseket felfűzni madzagra, majd tömény szőlőmustban átitatni és kiszárítani. Az áztatást és a szárítást addig ismétlik, amíg megfelelő vastagságú mustréteg nem keletkezik rajta. Mi a Turista Magazin szerkesztőségében Örményországban jártaktól kaptunk ilyen <> datolyát.
Az a gumimaci állagú, kolbász alakú édesség Örményországban is megtalálható, diót fűznek fel és azt mártogatják sokszor édes mustba és szárítják a kellő vastagság eléréséig, szudzsuk a neve (magyarul mustkolbász-nak nevezhetjük). Zita, amikor a Szüleiddel ott jártunk, mi is vettünk a piacon, a Robi azóta is gyötör, hogy csináljunk itthon is. Biztosan hoztak a Szüleid is annak idején, sok helyen lehet ott kapni.
Milyen térképe(ke)t használtatok Grúziában és amúgy egyéb helyeken?
Elnézést, hogy az úthoz képest ennyivel később írok, de most ahogy nézegettem a térképet, azt láttam, hogy félig szerencsétek volt az alagút felújítással, mert gondolom Grúzia kelet-nyugati főútján azért nem volt csekély a forgalom, az alagút pedig nektek átlag 2,5-3% százalékon emelkedett volna 2 kilométeren keresztül, és főleg az orosz autócsodák jól megtöltötték volna különböző gőzökkel gázokkal, így az áthaladás nem lett volna túl kellemes.