Home > Asia, Tádzsikisztán > (Magyar) A Pamír Highway „teteje”, az Akbajtal-hágó (4655m) meghódítása – 3. rész: 4450m-4655m-3923m, a hágó, és ami mögötte várt ránk

(Magyar) A Pamír Highway „teteje”, az Akbajtal-hágó (4655m) meghódítása – 3. rész: 4450m-4655m-3923m, a hágó, és ami mögötte várt ránk

November 18th, 2011 Leave a comment Go to comments

Sorry, this entry is only available in Magyar.

  1. Harkányi Lajos
    November 18th, 2011 at 10:52 | #1

    Nagy élvezettel de izgalommal is olvastam végig ezt a 3 részes leírást a hágó meghódításáról.
    Ugyanakkor nosztalgiával gondoltam vissza arra , mikor 1972- ben hasonló küzdelmekben volt részem, amikor Zomotor Ádámmal és Asztalos Karcsi kollégámmal a Matterhorn meghódítása volt a feladatunk. Itt mi hajnali 1/2 őt órakor vágtunk neki a hegymászó feladatnak + 8 Celsius volt a hőmérséklet,(augusztus 20-án) mikor a 3000 méter magasan lévő menedékházból elindultunk. Fent már felkelt a nap és lent a völgyben lévő Zermatt városát köd borította. Reggel 1/2 8 órakor 180 fokos időjárás változás történt és ennek idején kb 500 méterrel magasabbra jutottunk fel már mikor hirtelen negyed óra alatt mínusz 10 fok lett és kitört a hóvihar.
    Ekkor meg kellett hoznunk a helyes döntést, ami az volt hogy visszafordultunk. Igen ám de a látó távolság kb 20 méterre zsugorodott a hóviharban és így kellett végül megtalálni azt a helyet ahol le tudtunk ereszkedni dülferezéssel arra a turista ösvényre ami a menedékházhoz visszavezetett és déli 12 óra lett mire oda visszajutottunk. Csak azt sajnálom, hogy az akkori technikai felkészültségünk mindezt nem tudta úgy megörökíteni képekben, mint ahogy azt Ti most már megtehettétek és csodálatos felvételekkel rögzítettétek.

  2. pele_nka
    November 18th, 2011 at 11:52 | #2

    5 hónapja várom ezt a bejegyzést :)

    Zsííír!!! :) Az időjárás külön plusz élmény!

    És most irány a Khunjerab-hágó! (apanázs küld fénypost)

  3. Németh András
    November 18th, 2011 at 12:16 | #3

    Sziasztok!

    Egy kérdésem lenne (azonkívül hogy naponta sárga vagyok az irigységtől, de ti nem vagytok papírtigrisek szóval megérdemlitek). Tehát, sokszor írjátok hogy a helyiek mindig megosztják veletek a kevéske élelmüket, és ti nem is tudjátok hogy hogyan háláljátok meg hisz valószínűleg szegények mint a templom egere. Ti szoktátok kínálni őket a nálatok lévő ételekkel? Néha írjátok hogy akár több száz kilométerre is cipeltek olyan dolgokat amit máshol kaptatok máshol vettetek, nem nagy dolog de lehet hogy egy szegény pamíri családnak szintén nagy élmény lenne ha valami olyan dolgot enne ami nektek korábban megtetszett. Vagy ha szoktátok kínálni őket akkor hogyan reagálnak erre? Elfogadják, vagy nem? Lehet hogy megérné kis ehető különlegességeket vásárolni amit egy-egy ilyen estén megoszthatnátok a vendéglátókkal…
    Ez csak egy ötlet innen 4400km-ről, de sokszor írjátok hogy szeretnétek ti is valami élményt hagyni magatok után nem csak a 10 dollárost, és írtátok hogy volt kisgyerek aki a matricát nem is értette hisz még nem látott olyat. Viszont egy-egy apró kis finomság, vagy egy számukra ismeretlen íz talán nekik is lehet “élmény”.

  4. Németh András
    November 18th, 2011 at 12:20 | #4

    És a különlegességnél itt nem arra gondolok hogy valami puccos csokit vagy akármit. Hanem teszem én valami iráni ízesítésű zöldségpástétom például fel tudja dobni a jakvajat meg a kenyeret a pamírban. Ti is kaptok, de valami apró pluszt ti is adtok…

  5. November 18th, 2011 at 12:32 | #5

    Gratulálok a teljesítményetekhez, minden nap öröm, amikor Titeket olvaslak. Még mindig csak azt tudom mondani, színes, oldalanként négy fényképes útikönyvet szeretnék vásárolni ezekből a bejegyzésekből. Akár egyben az egészet de lehet kontinensenként egy is :)

  6. Reku Papa
    November 18th, 2011 at 13:33 | #6

    “40 perc alatt megtettük az első 100m-t” Tudván hogy Árpesz nem egy puhány hájkupac, el tudom képzelni hogy milyen lehet 4000 méter felett mászni.

    És persze irígykedem, mint a többi olvasó.
    :D

  7. November 18th, 2011 at 16:16 | #7

    Lali Papa! Ennyi szines fenykep ugyan nem keszult 1972ben, de a csaladi legendas tortenetek kozott ott van az elsok kozott Lali papaek Matternhorn tamadasa. Ma egyebkent egy svajci hazasparral utaztunk egyutt, emlegettem nekik Lali papaek tortenetet. Koszonjuk a tobbiektol is a biztatast, ujra kedvet adtatok az irashoz pedig ma este ugy tunt mar nincs erkezesem hozza. Andras amit leirtal az jo gondolat. Nahe mi is kinaltuk a helyieket eledellel de ez sajnos sosem volt tavoli kulonlegesseg. Na de majd ezutan! :) Amugy itt vagyunk Taskurganban, megallt a busz egy hotelnel… igy viszont nem ertjuk miert vannak rajta agyak?! Holnap Pakisztan, KKH! :)))

  8. Krisztián 2
    November 18th, 2011 at 21:59 | #8

    @Arpi
    “ujra kedvet adtatok az irashoz”…
    szóval csak annyi, hogy legyen mindig kedved az íráshoz… mármint csak ennyit szeretnénk kérni :) mert attól, h. nem kommentelünk, még olvasunk… de ha már kommentelünk, akkor megköszönjük, hogy
    – számunkra ismeretlen tájakat ismerünk meg rajtatok keresztül
    – kicsit “kirepülhetünk” a szobából (szinte végigtekerjük veletek az utat…, ha kicsit lemaradunk, akkor sietünk utánnatok, bár ilyenkor próbáljuk visszafogni magunkat, h. hétvégén is legyen mit olvasni)
    – és közben jól szórakozunk – néha izgulunk
    – ja, és egy kis áramot is megspórolunk, mert az olvasás idejére tuti kikapcsoljuk a tévét :)
    Azt, hogy milyen régen indultatok, azt a csemeténken is érezzük…, akkoriban született, amikor elkezdtük olvasni a blogot, most meg már megfordul, majdnem felül…. mire hazaértek akkorra meg már majdnem oviba megy…, és ismerni fogja az egész világot, mert Ő is meghallgatja a felolvasásokat :)

    Szóval legyen kedved írni, mert jó…, és a gyerek is gyorsabban nő :)
    Na nem “ömlengünk” tovább – további jó utat nektek! (ja, és nekünk is)

  9. Tóth H. Zsófi
    November 18th, 2011 at 22:28 | #9

    Örülök, hogy túl vagytok ezen a hágón, nincsenek is szavaim rá, végigizgultam a teljes pamírt :D; csak erről beszélünk vagy két napja, hogy milyen emberfeletti teljesítmény… Zitával meg külön együttérzés utólag is az rendetlenkedő poci miatt…

  10. sanya
    November 18th, 2011 at 22:45 | #10

    Nagyon jól sikerült a mai rendezvény! Képzeld, többen érdeklődtek felőletek. A Klubból is voltak, tudod, ahol előadtad a Camino-t. A volt tanáraid, Ödön bá felesége, és a Hofi Katika is már reggel nyolckor várják az írás megjelenését. Csak nem kommenteltek eddig.
    Zita, sok apró női dolog érdekelné őket. egy nő szemszögéből más megélni ezt az utat. Borbély Laci megkerült, no meg a szeretett bicskád is! :)

  11. Péter
    November 19th, 2011 at 09:56 | #11

    Sziasztok Bicajosok!
    Ha attól jön meg a kedv az íráshoz, hogy mennyi komment van, akkor mindegyikhez írok!
    Én is elolvasom minden írásotokat, és rendszeresen lájkolom őket, Gondolom unalmas lenne, ha minden nap leírnám, hogy mekkora élmény olvasni titeket!
    Érdekelne, hogy milyen guminyomással tekertek ilyen hideg és csúszós úton, mert én le szoktam egy kicsit puhítani a kerekemet télre, hogy jobban tapadjak. Igaz nem megyek 40kg menetfelszereléssel!
    További jó utat kívánok és várom a következő beszámolótokat!

  12. Harkányi Lajos
    November 19th, 2011 at 13:24 | #12

    Szia Árpi !
    Gondolom, már értesültetek a dédiapaságomról. de azért Nektek maradok továbbra is csak Lali papa. Csodállak azért is mert ilyen viszontagságos szálláskörülmények mellett tudsz még időt szakítani ilyen leírásokra. meg még a hozzászólásokhoz való válaszokra is Ez a jó tulajdonság és képesség az élményeim idejében belőlem hiányzott. A mostani koromban már ez megvan, hogy leírjam a hajdani élményeimet vagy inkább elmondjam de hasonló korban mint a Te korodban ez nem volt rám jellemző. Most már mikor dédipapi is lettem tudok és szeretek is ilyenre időt szánni. Persze miért ne, mikor egy sláger szöveg is azt zengi (kissé kifordítva) : “hisz a nagypapinak úgy sincs semmi dolga…” Na persze ez igazán nem is igaz, mert holnap hajnalban megint 1/2 4 kor kell kelnem és utazok Perőcsénybe, mert még mindig van összepakolni való, amit a jövő héten Csabival szállítani tervezünk részben Vértesboglárra, részben Kőbányára. Sajnos mostanában Budapesten a szmogos időjárás miatt riasztás is van újabban és akkor Csabi teherautója csak este 10 és reggel 6 óra között közlekedhet a városban, továbbá a tilalom megszegőit 100000 Ft-ra büntethetik a főpolgármesterünk rendelete szerint.
    Zitának kívánunk javulást az emésztési képességeiben és Neked is további hasonló energiát és szerencsés döntésképességed megtartását az élménydús nászutatok véghezviteléhez.

  13. November 19th, 2011 at 14:53 | #13

    @Harkányi Lajos
    Igen ertesultunk az oromhirrol es mar kepeket is lattunk a legfiatalabb Harkanyirol. :) Nagy orom ez, latszott a batyam arcan mikor skypoltunk hogy nagyon boldog. Remelem azota mar be is koltoztek a hazba. Mi most epp gyertyafenyes zuhanyt veszunk a pakisztani Sostban ahol olyan hideg van hogy meg a szobaban is latszik a leheletunk.
    Az elmenyek kereseset es aztan leirasat azt hiszem reszben Lali papanak is koszonhetjuk, a legendas perocsenyi anekdotak Lali papa kalandos eleterol azt hiszem biztosan hozzaadtak a motivacioimhoz.
    A szmogriado jo hogy van bar lehetne magasabb is a birsag. Az igy befolyt osszeget pedig lehetne az auto alternativait segito es nepszerusito kampanyokra kolteni… :) Brave New World

    A kereknyomast nem tudjuk mindig csak kezzel nezzuk hogy eleg kemeny-e.

    Koszonjuk a sok biztato hozzaszolast!

  14. maurka
    November 19th, 2011 at 15:01 | #14

    sziasztok, azért írok, hogy lássátok, újra és újraolvasva a bejegyzést és újranézve a képeket is fantasztikus amit tőletek kapunk, alig várom a KKH beszámolókat, jó utat hozzá!

  15. R0fike
    November 19th, 2011 at 17:32 | #15

    Amint ma hazaérkeztem vidékről, első dolgom volt megnézni a blogot. Megérte.

    Gratulálok nektek a hágó leküzdéséhez! További jó és szerencsés utat kívánok nektek!

  16. November 19th, 2011 at 23:13 | #16

    Sziasztok, teljesen véletlenül találtam a honlapotokra pár napja, azóta lázasan olvasom vissza a bejegyzéseiteket. Hát mit is mondjak, csodállak Titeket! DE nagyon irigy és kíváncsi vagyok Rátok, azt hiszem egy ilyen pár év olyan élményeket hoz Nektek, ami után már direkt sem lehet elrontani egy életet! Ezek után olyan hozzáállásotok lesz a hétköznapokhoz, amit mindig is szeretnék és …hát nem is tudom leírni, Tiétek a világ! )
    Én is nagyon aktív sportember vagyok, aki nyitott sok minden “hülyeségre” és túl is vagyok sok mindenen. De egyszer szívesen átbeszélném Veletek egy pohár bor mellett, hogy mi hiányzik belőlem, hogy elinduljak, egy ilyen útra? Kíváncsian várom az új bejegyzéseket az élményeket, kitartást és sok szerencsét kívánok a továbbiakban is!
    üdv: Csapó Szabolcs

  17. Gregory
    November 20th, 2011 at 10:38 | #17

    Ezen ne múljon, én is írok, hogy itt kezdem a napom és olvasom a beszámolóitókat, olyan, mintha én is veletek utaznék, csak persze sosem fáradok el :) Nagyon élvezem, nem csak a számomra új helyeket, hanem a leírások stílusát is, szeretem olvasni.
    Örmény barátnőm mutatta a videót, amikor szerepeltetek az ottani tv-ben, akkor találtam rá a blogra is, jó volt látni, hogy Lusine-t is ismeritek, nála kezdtem örményt tanulni, mikor még itt volt. Szóval csak így tovább, ahogy nézem, sokan vagyunk, akik rendszeresen olvassuk és beszélgetünk is róla! ;)

  18. Olgi
    November 20th, 2011 at 16:48 | #18

    Igyekezzetek a meleg délre!!!

  19. November 20th, 2011 at 22:20 | #19

    Hétvégén a Hó-Show-n több embernek megadtam a beszámolótok elérhetőségét.

  20. Kovács Endréné Ibolya
    November 21st, 2011 at 10:24 | #20

    Kedves Zita és Árpi!

    Csak jelzem, hogy olvassuk itthon az írásaitokat, sőt anyunak esténként többször elolvasom a teljes bejegyzést, vagy elmesélem éppen mi történt veletek, vagy merre jártok. Kinyomtatni már elég költséges lenne, így a képeket külön feltettem neki egy fotónézegetőre. Sárának és Emmának is elmondtam, milyen más is lehet a gyerekek élete, és mutatok képeket is az utatokról, amikor erre van alkalmam. Kicsit olyan, mint egy mese, csak tudják, hogy ez igazi. Kicsit tájékozottabbak lettünk, mert térképen is próbáljuk követni útvonalatokat. A legértékesebb talán számomra legalábbis az utatok során az a lehetőség, hogy milyen sok mindenkivel, családokkal, találkozhattok, és hogy ezáltal, ennek mi is a részese lehetünk. Ígérem, hogy továbbra sem féltünk Benneteket! Szeretettel Ibolya

  21. November 21st, 2011 at 20:13 | #21

    Szamunkra is azok a legszebb elmenyek amikor masokkal, helyiekkel talalkozunk. Pozitivan alltunk hozza minden orszaghoz, de meg igy is sokszor meglepodtunk, mennyire baratsagosak es kedvesek mindenfel az emberek.

    Gregory! Csak az elso lepes a nehez amivel atlepd a kuszobot. Utana minden jon magatol… Csak neha hagyni kell a lelket es a testet pihenni es ha ez megvan, a vegtelenseig lehet elvezni egy ilyen utazast! Motivaciohz keress ra Heinz Stuckere vagy Alastair Humpreysre. Vagy a BlazingSaddlesre… Vegtelen a lista… :) es ha van otthon par szabad negyzetmetered, fogadj utazokat a Couchsurfinggel, nem is gondolnad mennyi mindent kaphatsz toluk. En azota erzem igazan hogy Budapest milyen gyonyoru varos hogy lattam nehany kulfoldi utazo szemevel.

    Koszonjuk a sok visszajelzest, orulunk hogy a gyerekek nem alltak meg a fejlodesben a torteneteinktol! :) Termeszetesen folytatjuk az irast es az utat is bar mostantol kicsit visszaveszunk (igen, meginkabb) a tempobol. Itt vagyunk a KKH-n, nincs hova tovabb rohanni, ideertunk. :) Szoval ezutan remeljuk inkabb fog naszutra hasonlitani az utazasunk mint kalandturara – persze azert biztos erdekes marad hiszen a bringarol nem szallunk le es Pakiszanban vagyunk. Es eztan jon csak Indiaaaaa…. :))))

  22. November 21st, 2011 at 20:24 | #22

    @daikini
    Ja es a borozasban persze benne vagyunk, a kerdes mar csak az, varsz-e ket evet, amig hazaerunk vagy valahol a deli felteken isszuk megazt a bort? :) A vilag mindenkie, egy ilyen utazasra rengetegen elindulhatnanak. Ha megvan a szikra mar csak ossze kell ra kuporgatni a penzt. De ahogy elneztem otthon az utakat, utobbira rengetegen kepesek – sok az also-kozep kategorias auto… Egy ilyennek az arbol utazunk mi is.

  1. No trackbacks yet.