Home > Asia, Türkmenisztán > (Magyar) A sivatag megmutatja igazi arcát – Avagy hogyan került homok a fülünkbe

(Magyar) A sivatag megmutatja igazi arcát – Avagy hogyan került homok a fülünkbe

Sorry, this entry is only available in Magyar.

  1. Ancsa
    October 14th, 2011 at 09:59 | #1

    Sziasztok!
    Sok kitartást kívánok a következő napokra, remélem a homokvihar alábbhagy és remélem kitart a fényképezőgép is, mert ezekről a csodálatos helyekről kár lenne lemaradni! : )
    Puszi,
    Ancsa

  2. Stavi Viktor – Jegesmedve
    October 16th, 2011 at 02:02 | #2

    Homokvihar Türkmenisztánban ( és Üzbgisztánban ).

    Egy kommentet mondanék hozzá

    Nem egy jó dolog a homokvihar,úgy általában. De amennyiben az ember a homokvihart az Aral tó közlében ( értsd a régi tó partjait ) az sokkal rizikósabb.

    Valamikor a Szovjetunióban az Aral tó közepén lévő sziget titkos elzárt katonai gyakorlóterep volt senki ember fia nem mehetett még a közelébe sem. Ugyanis a hidegháborúban a sziget bilológia fegyverek teszthelye volt, és ,,Megújhodás-szigetnek” hívták. Amit anno kiprobáltak ezen a helyen ( pestis,lépfene-anthrax,tularémia,himlő és egyébb undorító és halálos betegség ),azzal akartak háborút vívni.

    Ma az Aral tó környékén lévő településeken abnormális szinten megnövekedett a pestissel fertözőtt állatok száma,és a rákos megbetegedések is világszinten rekord magasságúnak számítanak.

    Nemcsak a tavat tették tönkre,hanem az egész környéket. Az Aral tó az oroszok második csernobilja,csak itt lassan jeletkeztek a hatások.

    Inkább tekerjetek tovább Tádzsikisztán felé,az a világ egyik eldugott utolsó paradicsoma,olyan környezettel/tájjal ami hasonlót csak képeslapokról láttál,és esetleg Norvégiában.

    Ja és lassan Indiába érkeztek,és az eredeti currys kajákat kihagyni nagyon nagy vétség lenne. Én nekem az idén tavasszal hozott valaki eredeti curryt Indiából,és teljesen más íze van mint az import-export fűszereknek.

    Ja és ha hazaértek Európába lenyomjátok újra a tekerést Tromsöig. Már nyomom az iskolát ( Norvég nyelv ),és jövő késő tavasszal vagy nyáron de megyek mindenképp ( addig december vagy január végétől ,,csövezek” ).

    Ha det bra ! Hodet over vannet …eller sand :) !!!

  3. sonni
    October 16th, 2011 at 21:52 | #3

    Sziasztok.
    Kicsit lemaradtam a napi beszámoló olvasásról az utobbi hat hétben, mióta Magyarországon vagyok, kevés szabadidöm adodott amit net mellett tudok tölteni, de Anyud -Zita- részletesen beszámolt Rólatok.
    Èppen ma sikerült beszélnem Vele.
    De nemsokára utazva haza, az egyre korábban sötétedö és egyre téliesebb késö öszi estéimen hamar be fogom pótolni a learadásom.
    Remélem Àrpi, Te is már tul van a fogfájás kellemetlen élményén.
    Ûdvözlet Nektek, Zita puszillak

  4. October 17th, 2011 at 22:36 | #4

    Helló kedves Világvándorok!
    Örömmel olvastam rendkívül élvezetes legutóbbi tudósításaitokat a csodálatos kalandjaitokról és nézegettem az út közben készített fényképeiteket!
    Nagyon szurkolok nektek; további jó egészséget, gyönyörű élményeket és kalandokat, valamint minden jót kívánok: Pétör Szegedről

  5. sonni
    October 19th, 2011 at 00:54 | #5

    @Stavi Viktor – Jegesmedve
    T. Viktor,
    Ha valoban egyszer szeretnél eljutni Svalbardra (Spitzbergák) akkor a norvég nyelv elengedhetetlen, még angol nyelven sem lehet a kevés munkák között válogatni.
    Egy érdekes HVG cikket ajánlok figyelmedbe, ami teljesen fedi a valóságot.:
    http://hvg.hu/itthon/20111018_spitzbergak_magyar_jogok#rss
    S.S./sonni

  6. Geszti Dániel
    October 19th, 2011 at 12:20 | #6

    ÁÁÁÁÁÁ

    Nézem a videót és honvágyam van. újra le akarok feküdni Lizával (Aki nem tudná, ő a fekvőm.:) ÉÉÉééén is akarok homokot a számba.:)

  7. Arpi
    October 20th, 2011 at 09:15 | #7

    @Geszti Dániel
    Néha mi is hiányolunk és beszéljük, hogy mit szólnál vagy reagálnál egy adott szituációban… :)

    Köszönjük a sok bíztató kommentet, jólesnek és bátorítanak minket hogy folytassuk, mind az utat, s mind az írást. Néha mindkettő nehéz, de megérnek minden fáradtságot! ;)

    Hamarosan újabb nagy kalandok várnak ránk, ha minden jól megy, holnap elindulunk a Pamír felé, és amennyire az időnk és a körülmények engedik, szeretnénk keresztülbringázni a 4000-es fennsíkon, egészen a Panj völgyéből indulva, Kalaikumtól Khorogon és Murgabon át, értinve a Kara Kul tavat, majd a Kyzyl Art hágón átkelni Kirgizisztánba, ahol Sary-Tashnál veszünk majd egy jobbra kanyart kelet felé, és átkelünk Kínába. Terveink szerint valamikor november első felében megérkezünk Kashgarba, ahonnan néhány nap pihenő után újabb nagy hegyi út, a Karakoram Highway felé vesszük az irányt, át Pakisztánba a 4655m-es Khunjerab-hágón keresztül. A Karácsonyt már szeretnénk valahol Indiában tölteni, lehetőség szerint minél délebbre, rövidnadrágban és polóban, egy tengerparton. :P
    Hogy mindebből mi sikerül a leírt tervek szerint, azt még nem tudjuk, de ez a terv, csak hogy tudjátok! ;)

  8. olga
    October 20th, 2011 at 12:22 | #8

    Hajrá, nagyon szurkolunk!!!!

  9. Arpi
    October 20th, 2011 at 18:25 | #9

    Néhány érdekes dolgot elfelejtettünk említeni Türkmenisztán kapcsán. Ezeken azóta is folyamatosan röhögünk, szinte minden nap. (pedig sírni is lehetne rajta) Az országban az állampolgárok számára ingyen van a gáz és a villany is. Ezért sokak éjjel nappal-égetik a gázt a konyhai sütőn, mivel a gyufa viszont nincs ingyen… Illetve üvegházakat fűtenek és öntöznek, mivel a víz is ingyen van… Erre már az állambácsi is bekeményített, és meghagyta, hogy csak egy üvegháza lehet egy embernek… Mindez abban az országban történik, amelynek 80%-át a Karakum sivatag teszi ki! :) Sírjak, vagy nevessek?! :)

  10. Péter
    October 23rd, 2011 at 18:21 | #10

    Sziasztok!

    Jó tervnek tűnik, már maga az is, hogy bicajoztok még mostanában!
    Én lassan leteszem a bicajt, mert kezd egyre hidegebb lenni és így már nem az igazi.
    Én is szívesen mennék egy kicsit veletek a sivatagban! Remélem összejön az Indiában tengerparti karácsonyozás is!

  1. No trackbacks yet.