Honeymoon Around the World

Szia Zita, Árpi és minden olvasó!
Szomorúan olvasom a bringatámasz eltörésének esetét.
“DON’T TOUCH!!” felirat helyett egy helyi angolul jól beszélőt megkérhetnétek arra, hogy indiai nyelven (Hindi…..azt hiszem) írja le nektek jól olvashatóan “Kérlek ne nyúlj a kerékpárhoz!” feliratot. Ez szerintem eléggé udvarias és legkevésbé sem sértő.
Mindenesetre ha véletlenül tudtok “sztender”-t venni esetleg érdemes többet is bevásárolni.
További jó utazást! F.Peter

Apropó egy általatok megjelölt magyar nagykövetségre sem lenne nagy procedúra utánatok küldeni egy pár ilyen “sztender” kütyüt…..na nem ötletelek itt tovább.. majd intézitek, ahogy tudjátok. Sziasztok.

Ha lehetne törölni, már törölném is a bejegyzésem….nem olvastam végig amit írtatok. Okosak vagytok Ti nélkülem is……Bocsi.

A fehér madarak pásztorgémek (Bubulcus ibis), ritkán hazánkban is felbukkan az a faj.

Szia Árpi!

A mezőgazdaságos gondolatmenetet finomítanám egy kicsit. Azzal tökéletesen egyetértek hogy az ipari mezőgazdaság hosszú távon még akkor is káros ha mindent “jól” csinálnak, arról nem is beszélve hogy általában nem tartják be azokat a szabályokat amik valamennyire védenék is a talajt az eróziótól (víz, szél, stb) valamint úgy viszünk be oda nem való szereket hogy nem törődünk a hosszú távú hatással (vegyszerek, műtrágyák).
De azért a madarakat megvédeném, és rajtuk keresztül azt a mezőgazdasági kultúrát is ami fenntartható módon próbálja használni a földet. A madarakat azért mert a szerepüket nem lehet károsnak ítélni hiszen nem csak a “jó giliszták” élnek a földben hanem ott vannak azok az alsóbbrendű állatcsoportok/rovarok/akár emlősök akik “kártevőnek” számítanak. És ezek a kócsagféleségek (nagy vagy kis kócsag, avagy pásztormadár így messziről és nem utánanézve), nem csak a gilisztára indulnak rá hanem nagyobb falatokra is, magyarán megeszik a pockokat egereket is, valamint a lótetű és egyéb pajorok is jócskán fogynak. Ugyanez látható nálunk is amikor a traktort követik a madarak (gémek, gólyák, sirályok, varjak). Tény hogy mindenféle táplálékot hasznosítanak (a fehér gólyákról olvastam például hogy több száz táplálékfajt mutattak ki a gyomortartalom elemzések, és a kígyó meg a béka szinte a legkevesebb, a frissen kelt fiókát nagy százalékban eteti gilisztával és egyéb puha de tápláló kajával, de például van amikor a növényi táplálék több volt mint az állati eredetű). Ráadásul elmondhatjuk hogy a madarak táplálkozási szokásai (többnyire) az eke feltalálása előtt is hasonlóak lehettek, tehát inkább az a rossz ha már nem látunk a friss szántáson táplálkozó madarakat…
Valamint pont most olvasok egy regényt a magyar vidéki életről (30-40-50-60-as évek) és azért az látszik hogy világháború előtt még nem terjedtek el a gépek és a műtrágyák, vegyszerek. És szerintem az a fajta mezőgazdaság fenntartható lehetne hosszú távon is (és az se igaz hogy a korszerűtlensége miatt nem lenne elég a megtermelt élelmiszer, habár tény hogy sokkal több (sokadlagos feldolgozott) élelmiszert eszünk, és 1000kalória hamburger, vagy épp májas hurka előállítása nagyságrendekkel több földterületet igényel mint ugyanannyi kukoricakásé. Nem is említve a mai kor döbbenetes pazarlását).

A szállítás olcsósága (ami szerintem mesterségesen generált, hisz például aki nagyban termel vagy szállít, még adókedvezményre is jogosult azzal szemben aki kicsiben, vagy nem épp gázolajjal oldja meg) és szentsége (az árú szabad áramlása egy olyan alaptézis ami nagyon szent tehén) pedig tényleg egy nagyon nagy oka annak hogy ide kerültünk. A másik hogy az ember alapvetően egy túl intelligens lény, nagyon könnyen befolyásolható, nagyon rövidlátó, és nagyon önző, és ezeken kevesen tudnak átlépni abból a körből is akik az igazán nagy változásokat elindíthatnák, és sajnos nagyon kishitű is, tehát a tömeg nem hiszi azt hogy tud tenni ezért nem is próbál változtatni, még akkor sem ha látja hogy rossz az irány…

A “túl intelligens” szóösszetételem elől kimaradt egy NEM szócska, és elég zavaró, de hát mondom :D

Arpi!
En tudok otthon is, kulfoldon sok jo peldat arra, hogy a ket kepet, amit leirtal lehet termeszetesen, szerencsesen osszekapcsolni. Abban igazad van, hogy vannak kommerc erdekek is abban, hogy kialakult a kulonlakas szokasa. Ugyanakkor a fellendules idejeben mindenki megengedhette maganak, igy ez lett a norma. Most jott a valsag es sokan kenytelenek otthon maradni, amit kudarcnak ereznek. Persze ez kultura kerdese is, hiszen ismerek eleg magyar es mas nemzetisegi szulot vagy gyereket is akivel ha nekem fizetnek se laknek egyutt, sot inkabb csoveznek helyette! Szoval minek vagyok en a hive? Mint font emlitettem, en lattam mar csodas peldakat az olyan egyuttelesre ami kozossegi, de ugyanakkor kulonelest is biztosit. Sajnos penz kerdese, legalabb is nyugaton. Lehet egy nagy hazban ugy is elni, hogy elvalaszthato legyen minden egyseg. Sokat jonnek ossze, segitenek egymasnak, tudjak, hogy mik az oromeik es bajaik, de ha maganyra vagy kulonletre vagynak, olyan is van. Ez szerintem az idealis, de csak akkor ha ok is erre vagynak. Az a fajta egyutteles amire a penzhiany kenyszerit, soha, de soha nem lesz harmonikus. Szerintem.

Sziasztok!

Nagyon érdekes témát boncolgattok! Véleményem szerint a nyugati társadalom nagyon önző.
Főképp a trendeket követi a nagy többség, hála a reklámoknak és a divatos, hülyeségeket tartalmazó magazinoknak. Ha mondjuk azt vesszük, hogy egy indiai, pakisztáni és mondjuk egy magyar kisgyermek azonos érzelmi intelligencia szintről indul születésekor, akkor nagyon de nagyon látszik a nyugati életforma romboló ereje. Sokan már sajnos azt sem tudják mi az, hogy szeretni feltétel nélkül. Nagyon örömteli számomra, hogy bennetek is felvetődött ez a téma.
Magam részéről nem foglalkozom a trendekkel. Kaptam azt hiszem egy nagyon jó és szigorú nevelést. A hagyományos családformát tartom életképesnek. Édesanyámmal, feleségemmel és hamarosan születendő lányommal élünk egy kényelmes lakásban. Mindenkinek van hova elvonulni, ha épp szüksége van egy kis magányra, de mégis közösen oldjuk meg a problémákat, és együtt örülünk a jó dolgoknak. Megtehetném, hogy veszek egy lakást, de akkor fizethetném életem végéig, és Édesanyámat se tudnám támogatni, arról nem is beszélve, hogy nem tudnék olyan életet biztosítani a gyermekemnek, amire így lehetőségem van (Nem feltétlenül az anyagiakra gondolok).
Fontos a nagyszülő egy gyermek életében. Mai divatirányzat persze az, hogy aki így gondolkodik az nem trendi. Szülőktől elszakadni, függetlenedni, venni egy nagy lakást, egy büdös gépsárkányt, még ha meg is haladja a lehetőségeidet akkor is, mert ugyan mégis mit fognak szólni a barátok. Egymást hajszolják bele a hülyeségbe az emberek, utána meg csak megy a siránkozás. Le kéne ülni egy kicsit és átgondolni a dolgokat. Nem biztos, hogy az volt a rossz ahogy, régen éltek a családok.

További jó utat kívánok!

Üdvözlettel: Krisztián

Ha szüleimmel együtt szeretnék élni akkor az ő kicsi (50nm) lakásukat és az én kicsi (45nm-es hitelre vett) lakásomat el kellene adni és az így befolyt pénzből venni egy nagy (100nm-es) lakást. A képletből a hitel…..extra tőke sajnos nem esik ki. Sokan vannak akik megtehetnék, hogy szüleiknél maradnának, de helyhiány miatt nem teszik. Persze kis lakásban is lehet sok embernek együtt élni, de kétség kívül ez a családom (fiam és feleségem számára) és a szüleim számára nem elfogadható.

megtehetnék helyett megtennék -et akartam írni.

@F.Peter

Akár extra tőke bevonásával is, de meg lehetne oldani, hogy együtt éljetek, de mégis külön éltek. Azonban Én azokra gondoltam elsősorban, ahol lenne rá lehetőség hitel bevonása nélkül is, de fontos nekik a függetlenség. Így az idősebb szülök a szűkös nyugdíjból éldegélnek, sokszor távol az unokáktól. Ők maguk meg nyögik a hiteleket, támogatni nem tudják őket, és csak ünnepek alkalmával, de legalábbis ritkán találkoznak. Elszakadnak egymástól akarva-akaratlanul is.

Természetesen, akkor ideális ez a létforma, ha a nagyszülők, szülők, gyerekek megértik és kölcsönösen tisztelik egymást. Viszont úgy gondolom, hogy ez nevelés, tolerancia és megfelelő kommunikáció kérdése. Bármit lehet csak akarni kell :)

Igen, az működik, hogy extra tőke plusz a meglévő kicsi lakás-ból egy nagyot vesz az ember, de a szülők már ott élnek 35 éve ahol (mondjuk vidéken) és ahogy apukám fogalmaz “ő onnan már csak a temetőbe hajlandó költözni”. Ahol meg élnek onnan nem hajlandóak elköltözni, viszont ott nem lehet egy fiatal párnak (gyerekekkel) megélni mert nincs munka, nagy a munkanélküliség….stb. Egyébként ez általánosítható, hogy a szülők jellemzően valahol vidéken élnek a gyerekek megy egy nagyvárosban/ vagy a fővárosban több 100km-re a szüleiktől…mert ott van munka.
Persze vannak a szerencsés kivételek, olyan szülők akik nagyvárosban élnek, dehát nem élthet mindenki budapesten.
Krisztián: Persze ha mondjuk munkanélküli lennél és mondjuk 6 munkanélküli állapot után kapnál egy visszautasíthatatlan állás ajánlatot mondjuk 130km-re az otthonodtól nem tudom, hogy rá tudnád-e venni szüleidet, hogy a családoddal együtt ők is költözzenek veletek oda. És ha mégis akkor az egy jó kivétel, de az idősek többsége már nem hajlandó erre. Nem érvelni akarok a-mellet, hogy ez az egész jó, csak egyszerűen ez rá a magyarázat.

akarom mondani: ….. 6 hónap munkanélküli állapot után…..

Árpi/Zita,
Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy nagyszerű embert (a sok közül), Vandana Shiva a neve.
David Barsamian egy interjúkötetében (Louder Than Bombs) olvastam tőle az alábbi interjút:

http://www.progressive.org/vandana_shiva_interview.html

Említik a Chipko movement-et is, ha még nem hallottatok erről az indiai eredetű mozgalomról, akkor erről meg itt egy másik jó írás:

http://bocs.hu/konyv7-4.htm

Meg egy jópofa előadás a Mezítlábas kollégium alapítójától, és a napenergiáról… Imádni fogjátok:
http://www.ted.com/talks/lang/en/bunker_roy.html

Kár, hogy a mainstream médiában nem hallani eleget róluk!

@F.Peter

Persze teljesen igazad van, nem is akartam senkit meggyőzni, csak leírtam a nézőpontomat.
Egyféle sablont nem lehet ráhúzni mindenkire. Az ismerős és baráti körömből indultam ki, ahol láttam nagyon nagy hibákat elkövetni.
A szükség nagy úr, van aki rá van kényszerülve. Ez azért más tészta, mint amikor valaki csak 2 utcával költözik arrébb, csak azért mert már “felnőtt”.

Azért az vicces amikor azt írod, hogy “szinte már fáj”, hogy kontinensek között szállítják az élelmiszereket, a következő bekezdésben pedig megálltok spontán csokit enni.
A csokoládé alapanyaga ugyebár a kakaó, aminek fő termelői jelenleg: Elefántcsontpart, Ghána, Kamerun, Indonézia, Brazília… Ezen országok egyike sem Európában található. Ezek szerint annyira azért mégsem fáj a dolog, hogy lemondj például a csokiról? :-)

Miközben Árpi felolvasta a kommenteket, a családdal-nagycsaláddal kapcsolatban egy dolog eszembe jutott. Természetesen bonyolítja a mai (Magyar) ember döntési helyzetét a vidék-város; munkahely; két kis lakás + hitel problémái. De mindig ki lehet abból indulni, hogy ha én nem is tehetem meg, hogy a szüleimmel (újra) összeköltözve nagy családot alkosson három-négy generáció, az a lehetőség mindig előttem állhat, hogy mindezt a döntést majd a gyermekeim részére megkönnyítsem. Nekem kell tehát most úgy döntenem és igyekeznem úgy alakítani az életet, hogy én legyek majd az a nagymama, akivel a gyermeke(i)m szívesen együtt élnek majd – és hogy erre meg is lehessen a lehetőségük.
Hogy ki hogyan, és miként teheti ezt meg – emberek sorsa válogatja. Mindenesetre az erről való beszélgetés, lehetőségekhez mérten erre való nevelés biztos segít.

Témától elkanyarodva, ha valaki hiányolná, hogy ritkán szólalok meg, akkor örömmel nyugtatok meg mindenkit, hogy ha magam nem is írok általában kommentet, az azért van, mert épp főzök, varrok, mosok, zuhanyzom, alszom, festek, vagy takarítok. (Persze egyszerre mindig csak egyet.) De a kommentek olvasását mindig együtt tesszük Árpival, mindig megbeszéljük, amit mások írtak, így ha nem is a nevem alatt, de az én “hangom” is megjelenik a válaszokban – ugyan így a bejegyzésekben is sokszor.
De azért igyekszem majd írni még, csak kérem egy háziasszonynak nehéz a dolga. :)

Annyiban kötnék csak bele, az amúgy kötekedést nem tűrő és még mindig figyelemlekötő leírásba, hogy az aquapónia szép és jó, de azzal, hogy a folyamatból kiüti a tápanyagban gazdag földet, a zöldségek gyakorlatilag elvesztik az ízüket, és csaj táplálékbevitelre lesznek alkalmasak, jelentősen lecsökkent vitamin.. stb tartalommal.

Dani: Elvileg a hal ürüléke biztosítja a tápanyagot. Tény hogy érdemes lenne megvizsgálni egy innen származó zöldséget, de manapság egy multiban is jó eséllyel hasonló zöldséget kapsz, ezért nincs rajta föld, mert tápoldatos vízben nőnek. (csak ott nem a hal ürüléke a trágya)

Ha hihetünk a vészjósló előrejelzéseknek, akkor az olajkitermelés növelésének nehézségei miatt a világgazdaság már nem tud az égig nőni. A szegény országokban gond lesz. A gazdag országokban is lesz, de később, és enyhébb (az elején :) ).

Árpi esetleg kérdezgessétek az indiai csókákat arról, hogy mit tudnak a mélyvízi édesvíz készletükről. Úgy tudom elég nagy területet öntöznek mélyvízi kutakból nyert vízzel, amit minden évben egyre mélyebbről szivattyúznak ki.

Persze én is összeolvasok mindenfélét, de azért van sok logikus, egyértelmű hír, jel, ami alapján az ember levonja a megfelelő következtetéseket.

Forrás féleség:
“Az indiai gabonatermelés 15 százaléka a talajvíz túlszivattyúzásából van fenntartva. Vagyis 175 millió indiai táplálékát olyan gabona adja, aminek a termelését hamarosan kiszáradó kutak biztosítják.”
http://www.antalffy-tibor.hu/?p=499

“A világ első víz nélküli fővárosa”
http://www.antalffy-tibor.hu/?p=660

Én megértem, hogy ha valaki megteheti, akkor el akar költözni a szüleitől és a saját lábára állni. Szerintem egy fiatal felnőttnek kell az a tudat, hogy a szülők segítsége nélkül is tud boldogulni. És olyankor általában még a szülők is tudnak gondoskodni magukról. Aztán úgyis eljön az az idő, amikor a szülőknek segítség kell, általában addigra már megvannak az unokák is, akkor jöhet az összeköltözés és a kölcsönös segítség. A nagyszülők főzhetnek, vigyázhatnak az unokákra, a szülők átvállalhatják a rezsi egy részét, megcsinálhatják a nehezebb munkákat…
De ehhez az kell, hogy akkora lakás/ház legyen, ahol mindenkinek megvan a saját kis lakrésze. Szerintem a nyugati társadalomban már nem elfogadható az egy szoba/öt ember arány.
Nálunk a szüleim voltak olyan ügyesek, hogy sikerült egy viszonylag nagy házat felépíteni, ahol amikor szükség lett rá a nagyszülőknek is lett külön kis lakása, így egy telken, de valamennyire külön háztartásban élt 3 generáció. Viszont ugyanezt a szüleim testvérei már nem tudták volna bevállalni, mert nem olyan körülmények között éltek.
Vagy például előtte a nagyszüleimnél ott lakott a dédi, de neki is megvolt a külön lakrésze.

Az sem figyelmen kívül hagyható szempont, hogy vannak olyan anyós, após párosok, akiket nem lehet, vagy nem akar elviselni az adott pár veje, vagy menye.
Vagy esetleg, amit én tapasztaltam Angliában a bácsinál akinél dolgoztam, hogy a lánya inkább egy au-pairt fogadott (engem), hogy vezesse a 92 éves apja háztartását, csak ne kelljen vele 1 fedél alatt élnie….nem voltak haragban, csak tartotta a távolságok.
A bácsi eléggé bogaras volt, nagyon próbára tette a türelmemet….1 évig ezt elviseltem, de a lányát meg tudtam érteni.
Bogaraira csak egy példa a sok közül: Heti többször is hajnali 2 kor eszébe jutott, hogy nem biztos, hogy bezárta a háza ajtaját és mivel ő nehezen mozgott engem keltett fel (a szobájából való kiabálással), hogy megnézzem.

Szia Zita és Árpi !
Fél évvel a világ körüli útra való elindulásotok után ez a mai beszámolótok kommentálása rekord számúnak mondható, mert most miután végigolvastam őket konstatálom, hogy Árpi a nagyapádé a 25-ik lett.
Mi Éva mamával nagyjából egyetértünk azzal a elgondolással, hogy- ha minden szempontot figyelembe veszünk- ideális az lenne ha a “nagycsalád” együtt élne megfelelő méretű és kertgazdálkodásra is alkalmas telken lévő házban. Ennek a háznak olyannak kell lenni, hogy a különböző generációk azért ne legyenek kényszer miatt tömörítve. Ezt az általunk ideálisnak képzelt megoldást csak közös akarattal és erre való törekvéssel lehet megközelíteni és esetleg elérni.
Úgy érezzük Éva mamával a mi életünkben ezt az elképzelést sokszor a nagyon nehéz anyagi körülmények presszionálása (ami ezt segítette is ) miatt így csináltuk. Szerencsénk volt annak ellenére, hogy házasodás után társbérletben kellett elkezdeni egy négyszobás
egy bejáratú lakásban Éva mama szüleivel és egy idegen 3 főből álló másik családdal a háború utáni diktatórikus rendszerű körülmények miatt . Csaba 1 Ádi pedig 2 1/2 év után megszületett, de az előbb említett állapotot (a társbérletet) 6 év után sikerült csak felszámolni és sajnos ekkorra az apósom Nándi bácsi (dédapád) 74 éves korában elhunyt.
A diktatúra viszont ekkor még tombolt és a nagy 4 szobás lakásra olyan nagy lakbérpótlékot vetett ki az állam, hogy anyagiak miatt kényszerültünk a lakás egy részének leválasztására. A leválsztatásban persze volt szerepe a technikai ésszerűsítésnek.(fürdőszoba és konyha vízellátásának modernizálása és az egész lakás gázfűtéssel való ellátása). Sajnos Margó néni anyósom (dédnagyanyád) is 69 éves korában 1965-ben eltávozott. Vagyis a nagypapával 5 a nagymamával 10 évig élt együtt a család, persze az én Édesanyám Baby néni aki nagyon sokat volt nálunk segíteni még 1977 évig élt ,vagyis Csaba és Ádi már felnőtt lett (19 – 17 éves) addigra.
Mi az együttlakást és a kollektív életet azért is becsüljük, mert azt is óriási szerencsének tartottuk, hogy bekerültünk egy olyan sportegyesületbe mint a LOKÓ. Ennek köszönhetően az életünk nagy része hétvégeken egy még nagyobb létszámú és értékekkel bíró “nagycsaládban” történt ahol nagyon sok jó ember segített bennünket a gyermeknevelési feladataink végrehajtásában. Harmadszor abban is szerencsénk volt, hogy mindkettőnknek családiasság szempontjából is jó munkahelyünk volt nyugdíjazásunkig.
A mostani úgynevezett általam vadkapitalistának nevezett trendekkel ( még ezt a szót is utálom) végkép nem tudunk egyetérteni. Természetesen elismerem azt, hogy ha megkísérlés és törekedés után sem megy bizonyos családtagok együttélési képességét olyan szintre hozni, hogy ez harmonikus legyen akkor marad a Lenini mondás: “elvtársak, ami nem megy azt nem kell erőltetni !”

Zitával egyetértek, hogy előttünk fennáll az a lehetőség, hogy majd a gyerekeinknek megadjuk azt a döntési lehetőséget, hogy akarnak-e együtt élni velünk vagy sem. Ha jól tudom az ázsiai országok többségében nincsen nyugdíj – erről még nem beszélt itt senki -, szóval ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy több generáció együtt él, mert a fiatalabbak, gyerekek tartják el az idős szüleiket. Nagyon úgy tűnik, hogy a nyugati európai társadalmak is arra haladnak, hogy nekünk már nem lesz nyugdíjunk… Ha így lesz, biztosan előtérbe fog kerülni a több generációs együttélési családmodell.

@Német András: érdekelne az a regény, amely a magyar vidéki életről szól (30-60-as évekig). Ki a szerző és mi a címe? :)

http://moly.hu/konyvek/raffai-sarolta-fold-ember-folyo

A neten (vatera, antikvarium.hu) 4-5 száz forintért árulják, szerintem nagyon megéri, habár nekem 50 forintért sikerült rálelnem :)

Köszönöm András! Antikváriumokban utánanézek! Milyen gyöngyszemekre bukkan az ember blog olvasás közben… :)

@Német András. Már meg is van a könyv! 300 Ft!

Ha a magyar paraszti világról akartok igazán jól leíró,és taglaló könyvet olvasni,akkor ajánlom még Kiss Lajos Szegény emberek élete.Két kötetes,egyikben a női,másikban a férfi sors van levezetve megszületéstől a halálig.Legjobb a témában.

“…És ami a legszebb az egészben, hogy mindez számunkra ingyen…”

\o/