Home > Asia, Vietnam > (Magyar) Az első napjaink Vietnamban – Az erdő ahonnan a füstölők szárai valók

(Magyar) Az első napjaink Vietnamban – Az erdő ahonnan a füstölők szárai valók

February 15th, 2013

Sorry, this entry is only available in Magyar.

  1. Halmos Ferenc
    February 15th, 2013 at 10:03 | #1

    Egyszer ültettem bambuszt a kerti pocsolya közelébe, mert az olyan jól néz ki. Utána meg olvastam valahol, hogy ez az egyetlen növény aminek a gyökere képes kilyukasztani a tófóliát. Alig bírtam kiírtani. Brutál egy gaz ! Évekbe került kigyomlálni ! Az eredeti helyétől ahonnan kiszedtem ,több méterrel távolabb jöttek ki hajtásai évekig.
    Szóval nem az a növény amelyik olyan könnyen kipusztítható. Ahol ez megtelepedett ott a talaj sem mozdulhat el könnyen a rengeteg gyökér miatt. Egy osztrák ismerősömnek van egy 6-8 m magasra megnövő fajtájú bambusza. Néhány hónap alatt nő meg ekkorára az új hajtás és a félméteres beton járólapokat lazán félrelökdösi a hajtása ha egyszer beindul.

  2. Arpi
    February 15th, 2013 at 11:42 | #2

    @Halmos Ferenc
    Ferenc, ez nagyszerűen hangzik, ezek szerint könnyen ültethető és gyorsan terjed, nagyra nő még a sógoréknál is, ahol elvileg talán még hidegebb van mint nálunk.

    Ugye-ugye, a természet utat tör magának, már a Jurassic Parkban is megmondták! :)

  3. Halmos Ferenc
    February 17th, 2013 at 11:20 | #3

    Lehet, hogy a szavak hangsúlya (gondolok itt a “hello”-kra ) teljesen más értelemmel bír a vietnamiaknak mint nektek. Még az ősidőkben, egyetemista koromban kezembe került egy
    vietnami-magyar nyelvkönyv. Ha jól emlékszem azt írták benne, hogy ez az egy szótagos
    szavak nyelve és rengeteg azonos szó van benne, teljesen különböző jelentésekkel. Ezek megkülönböztetése a szövegkörnyezet , de még inkább az eltérő hangsúly, “dallam” segítségével
    történik. Lehet, hogy ez a játék a hangsúlyokkal érződik a helyiek angol nyelvében is.
    Ha engem vadidegenek hangosan előre köszöntenek, nem valószínű, hogy ezt valami számonkérésnek gondolnám.

  4. February 17th, 2013 at 13:05 | #4

    @Halmos Ferenc
    Igazad lehet, erre én is gondoltam, hogy a saját nyelvi tónusaikat átrakták az angol hello-ba és ebből jött ez az egész. Ezt én is próbáltam érzékeltetni, hogy tudjuk, hogy erről van szó, nyilvánvalóan nem kérnek rajtunk számon semmit és nem akarnak tőlünk semmi rosszat, csak itt ilyen a hangsúly, így köszönnek… De ahogy a dudálást sem, ezt sem tudjuk minden nap jól kezelni. Pedig szeretnénk, elhiheted, de ez nagyon nehéz. Azóta már Vietnammal is megbékéltünk (közben néha újra “összevesztünk” vele kicsit), itt is megvoltak a küzdelmeink, könnyű erről beszélni, de amikor egy nap százszor rád dudálnak és ugyanennyiszer rád kiáltanak egy elég hangos “Helllóóó??!!?!”-t néha egyidőben több irányból, és közben csurog rólad a víz és fáradt vagy, akkor ez nehezen tudatosul benned. :) Én meg vagyok olyan hülye, hogy ezeket az érzéseket, történeteket is leírom, amelyekben közben tudom, nincs igazam. :) De ezzel együtt is nagyon megszerettük Vietnamot, szóval nincs baj! :) A “dallamviláguk” valóban nagyon érdekes, a mi fülünknek rettentő furcsán beszélnek. Mintha felvennél magnóra egy idegen, ismeretlen nyelvet és lejátszanád visszafelé. Nekem személy szerint az tetszik a legjobban, amikor “beakad a lemez” náluk, és egy szótagot a csingjungjangcsa között megismételnek hirtelen egymás után 3-4x :) Megkérdeztem őket, azt mondták, hogy ez amolyan “Well-well-well”, vagy mint a magyarban az ööö-zés. :)

  5. Gregory
    February 17th, 2013 at 16:28 | #5

    Nekem ez olyan fura, annyi dudálós ország után még mindig zavar titeket a dudálás? :) Jó persze más ha egy kamion mellettetek megnyomja, de ha messze van, hát had tegye :) Én annak idején gyerekkoromban Törökországban hallottam először, hogy állandóan dudálnak, de miután megtudtam, hogy nem ingerültségből, hanem ezzel jeleznek egymásnak, azóta nem zavar sehol. Tavaly Örményországban se volt zavaró, néha nem értettem a miértet, de az ő dolguk…
    Az állandó köszönés tekerés közben néha valóban fárasztó lehet, bár ezt elképzelni szerintem nem tudjuk, amíg egyszer át nem éljük. Mindenesetre engem megfertőztetek, már várom a tavaszt a bemelegítésre, nyáron tuti megyek valami hosszabb túrára, csak még nem tudom, hogy nyugatra vagy keletre, lehet, mindkettő lesz belőle :D

  6. February 17th, 2013 at 16:56 | #6

    @Gregory
    Azért az nem igaz, hogy nem szoktuk meg, vannak napok, amikor észre sem vesszük, és vannak napok, amikor kibillenünk és az állandó hangos dudálás és köszöngetés újra ki tud hozni a sodrunkból. Egyébként ez minket is zavar, hogy még mindig zavar minket a dudálás. :)
    Örülünk, hogy megfertőztünk! :) Én személy szerint a keletet javaslom, egy kis Balkán, most olvastam egy cikket Novi Pazar-ról, elképesztő, hogy már milyen közel találni élő muszlim kultúrát Magyarországhoz. :) Na és Montenegró… Egy hely ahová biztosan vissza fogunk még járni. :)

Comments are closed.