Honeymoon Around the World

Kedves Zita és Árpi !

Ma meghozta a postás a csodás naptárat! Köszönöm, hogy megosztjátok velünk ezt a sok élményt! További szerencsés utat kivánok!

Kedves Zita és Árpi!

Nagyon jó olvasni ezt a sok pozitív gondolatot, hozzáállást és örülök nagyon, hogy egyre több csoda nyílik meg előttetek a világból!
A naptár oldal bejegyzései közé nemrég elküldtem, de most újból leírok egy idézetet, ami nem veszített aktualitásából:
“Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent.”
William Blake

További csodákat! :-)

Halászat:
Nem kamuból csinálják, tényleg halásznak így, bár lehet, hogy amikor ti voltatok, akkor halászathoz nem voltak jók a körülmények, így csak nektek csináltak műsort. (Mellesleg úgy tűnik a leírásotok alapján, hogy mostanában több a turista, és a körülmények is jobbak. Mikor mi voltunk, akkor SEHOL nem volt olyan sebességű a net, hogy bármit tudjunk kezdeni vele. A gmail is csak html verzióban jött be)
Hogy miért eveznek állva, azt csak sejtem: szerintem jobban látják, hol tegyék le a hálót. Ugyanis nem véletlenszerűen csinálják. A halak az iszapot túrják élelmet keresve, ezzel buborékokat piszkálnak fel, amik láthatóak a felszínen. ha ilyet lát a halász, akkor leteszi a hálót. A hal a harangban van, de ez nem elég ahhoz, hogy ki is emelje. Ezért elkezdi csapkodni a vizet, amitől a hal pánikszerűen menekülne, vagyis tiszta erővel beleúszik a hálóba, és bele is keveredik. Így már ki lehet emelni.
A képeitek alapján az esőzések miatt tiszta barna a tó. Mikor mi voltunk, akkor egészen tiszta volt. Ráadásul eléggé hullámzik is, talán emiatt nem tudnak halászni, mivel nem látják meg a buborékokat. Mi hajnalban mentünk, a víz tükörsima volt, nem is nyomultak ránk a halászok, hanem dolgoztak.
Őszintén megmondom, eddig nem tudtam, hogy le tudják engedni a keretben a hálót, ami így a pánikszerűen beleúszó hallal “zsebet” alkot a bambuszkereten kívül, de most összeállt a kép, hogy hogyan is akad fenn olyan jól, hogy ki lehet emelni.

Úszó kertek:
Lehet, hogy most nincs szezonja, de aratják a hínárt. nagyobb csónakokkal mennek ki, és szedik fel, ez alkotja az úszó szigeteket, amire aztán hordanak talajt. Nem tudom, de sejtem, hogy a szigetek igazából legalább egy méter mélyen vannak a vízben, tehát nem csak egy vékonyka szőnyegről van szó. Ezért is lehet ráállni, és ezért is nem mosódik ki a talaj.
Az egész létjogosultsága az, hogy ugyan most ti azt láttátok, hogy minden brutálisan zöldell, de Myanmar a régió legszárazabb országa. Szóval januárra már porzik minden. Bagan környéke konkrétan olyan, mint az afrikai szavanna buddhista templomokkal. A környező hegyekben nagyon kevés a víz. Némelyik falu egy pocsolyából hordja az iszapos vizet “ivóvíznek”, azzal is kilométereket gyalogolnak. Nyilván egy úszó kertet nem kell locsolni.

Azért mielőtt könnybe lábad a szemünk a fenntarthatóságtól (írom ezt környezetmérnökként) hozzátenném, hogy szoktak árulni tűzifát ugyanezen a piacon, amit gyalog hoznak le a hegyekből az ott lakók. Nagyjából 30-40 kg fával a vállukon gyalogolnak két napig, hogy nagyjából két dollárért eladják.
Valamint az a sztori se túl szívmelengető, hogy egy komplikált szülés miatt a kismamát hasonló módon vitték le a városba és fizették egy bivaly árát, hogy megmentsék. (Sikerült, találkoztunk vele és a gyerekkel is évekkel az eset után)
Szóval igen, fenntartható, csak istentelen kemény és a várható élettartam és életminőség nem annyira szuper.

Megérkezett a burmai képeslap!
Nagy öröm. Köszönöm!

Ahmet ebben igazad van (5. hsz), de csinálhatnánk sok mindent okosabban.

Elégetjük a biomasszát, amit vissza kéne komposztálva juttatni a földnek, hisz a föld miből van? Humusz, ami a szerves növények, állatok -végtermékének- lebomlott elegye (nem értek hozzá, biztos más is van benne, giliszták is jót tesznek neki :) )

Kedvencem a komposztkazán, lehet már írtam itt is róla, fogod a faleveleket, forgácsolt fát (amennyit amúgy is elégetnél fűtésre), és egymásra kell halmozni, közbe jól bevizesíteni. Közel azonos energiát lehet nyerni belőle elvileg (én még nem próbáltam, de ami késik nem múlik) mintha elégetnéd a fát. És marad utána komposztod a földekre. (úttörő: Jean Pain. http://www.youtube.com/watch?v=JHRvwNJRNag)

Vagy a monokultúrás növénytermesztés is mekkora hülyeség. Érdekes módon a permakultúrás növénytermesztés -társítás meg tudja oldani vegyszerek nélkül a termesztést.
Kint a természetben se látni olyat hogy 5 hektáron mondjuk csak egyfajta bokor teremne (magától)…

(persze ennyi embert nem is lehetne eltartani, csak a mostani módszerekkel, de meddig?)

Ott van a Tisza szabályozása is, Molnár Géza nagyon jól leírja mekkora butaságot csináltunk a Tiszával, párszáz éve 2-3m volt az árvíz miatti vízszint emelkedése, ez mára 10-12m lett… Olyan helyek kerülnek víz alá, ahol eddig soha nem volt árvíz (Felsőzsolca pl.), plusz minden árteret beszántanak…
Régen szépen alacsonyan fekvő részekre elvezették az árvíz nagy részét, majd a víz levonultával fokozatosan visszaengedték (akár több hónap alatt), így a víz jobban hasznosul. Manapság átrohan az országon, és kész.

(forrás: http://ffek.hu/blog/molnar_geza/tajhasznalat_es_arvizek_avagy_300_evnyi_amokfutas_ara)

A komposztálás és az elégetés kérdése elég érdekes. Ugye az égetésnél hőt kapsz, és termelsz egy csomó szén-dioxidot és az jaj, fúj, füst. De a komposztálásnál ugyanannyi CO2 keletkezik, csak hosszabb idő alatt.
Szóval nem az égetéssel van a baj, hanem hogy mit égetünk. Ugyanis a növények szerves anyaga túlnyomó részt a légkör CO2 tartalmából és a talajból felvett vízből lesz.

Az Tisza áradásaival igazad van, de a töltések miatt csak az Alföld lett szárazabb (és árvízmentes). A nagyobb árhullámok annak köszönhetők, hogy a Tisza vízgyűjtőjén (Ukrajna, Szlovákia) sok erdőt kivágtak, patakokat, vízfolyásokat “rendeztek”, azaz kiegyenesítettek, kibetonoztak. Ezért aztán gyorsabban folyik le a víz, és több is, ráadásul egyszerre érnek Magyarországra. Ettől lesz magasabb a vízszint.

Szó mi szó, az a baj, hogy a hagyományos, extenzív termeléshez egyszerűen már túl sokan vagyunk. Vannak jó módszerek, melyek kevéssé terhelik a környezetet, de egy teljesen hagyományos rendszerre csak a városi álmodozók szerint lehetne átállni.