Honeymoon Around the World

Idegen gyermekek vonaton való nevelésénél bevált módszerem a tükrözés. Üvölt? Én is üvöltöm, ugyanazt. Letapossa a lábamat? Letaposom a lábát.
Először meglepődnek a gyerekek, aztán még dühösebben üvöltenek, végül abba hagyják. A szüleik meg általában csak pislognak bután, vagy szégyellik a dolgot, és rendre utasítják a kölköket.

Szia Zita és Árpi !
A sok negatív élmény, ami az utazás során ért, na meg a Gangesz “hullás” vizéről azt eddig is sejtettük és tudtuk itthon leírásokból, filmekből stb,stb. Ennek ellenére ez az élmény beszámolód annyira életszerű, hogy elég csak így olvasni, valahogy sem én sem Éva mama meg pláne nem szeretnénk átélni személyesen ilyeneket.
Nekünk az utazás csúcsélményét az jelentette, mikor 1963-ban két kajakkal lecsurogtunk egy hét alatt 4-en két kollégámmal Budapestről Mohácsig és visszafelé feltéve a kajakokat a kétkéményes Szent István gőzhajóra magunkkal együtt. Miután vasúti alkalmazásban voltam mint mérnök hajóra is járt az első osztályos ingyenes utazási ehetőség. Az első osztályos hajókabinok és az első osztályos étterem pedig 25%-os kedvezménnyel. Ennek köszönhetően rajtunk kívül ezen az un. kofahajón első osztályon mi voltunk az egyedüli vendégek és a személyzet úgy szolgált ki, mintha a saját grófságunk területén utaztunk volna egy teles nap és egy éjszaka alatt Mohács-Budapest Csepel Nagyvásártelep között. A hajó közben minden hajóállomáson kikötött és órákon keresztül rakodták fel a mezőgazdasági és kisebb mértékben az ipari árukat amit szállítottak fel Budapestre eladni.
Ezt mi élvezettel néztük és közben a tájat is visszakérődzve a lefele csorgás élményeinek emlegetésével, mikor is be be tértünk egy egy parti kocsmába és megkóstolgattuk a helyi borok nedűit , mint például a Csengődi Olaszrizlinget, aminek zamatát még most is érzem az emlegetés hatására.
Szóval ez az utazási forma kb olyan lehetett, mint a Ti vonatokon a kiváltságos kasztbéliek utazásai Indiába.
Más : Reku Papa módszerével nagyjából egyetértek, továbbá a helyes szülői neveléshez még mindkettőnk szerint az is hozzátartozna, hogy a randarílózását a gyerekeknek egy két jól irányzott hangsúlyos és kellő mértékű pofonnal tetézném. Elméletemet saját gyermekeink igazolták, mert Csaba is meg Ádi mindig ki lettek osztva ilyen esetben és különösen Csaba fiunk a világ legjobb gyermekének mondható lett felnőtt korára.
Megint más: A helyesírási hibák kiirásával kapcsolatban is eszembe jutott egy hajdani hivatali sztorim. Molnár Viktor nevű akkor még ifjú mérnök kollégám (ma a Győri Egyetem hidász professzora) azokra a tervekre, aminek ő volt a tervezője és én voltam az ellenőrzése szándékosan brahiból úgy írta a nevemet, hogy Harkányi Lalyos , mert tudta, hogy az a rajzoló nőnk fogja tussal kihúzni a rajzunkat aki szlovén származása révén nem igazán volt tisztában a magyar helyesírással és ohne zsinór mindenféle marhaságot képes volt lemásolni úgy ahogy látta. Persze Viktor aki egyébként kedvenc beosztottam volt azt várta, hogy én Fincsit (ragadék név, rendes neve Szabó Imréné) oktassam ki ha észreveszem a hibát, de peche volt mert én Őt baltáztam le, hogy miért gúnyolódik egy nem magyar származásúval.

én most készülök három hétre Chennaiba munkaügyben, őszintén szólva félek hogy hogyan fogom tudni kezelni azt a kulturális sokkot, amit érzékletesen jellemeztél ebben a postban :)

Most találtam egy gyűjteményt különleges helyekről. Nézzétek meg hátha valamelyik útbaesik!
http://extraordinaryplaces.org/list-of-all-articles/

@Arpi
oké, maradok pesszimista :)