Honeymoon Around the World

Na Árpi akkor kezdjük egy, lebaltázással: a poszt elején a fenntarthatóságról tartott ötletelésed csak a telhetetlenségednek köszönhető, ugyanis ha minden ember (bocsi legyen inkább inkább minden fenntarthatatlan módon élő nyugati értékrendet valló ember) csak negyedannyit tenne a fenntarthatóságért mint ti tesztek, akkor lehet hogy nem értené a világ a fenntarthatóság fogalmát, mert nem létezne a probléma…
És megbocsássanak a barátaid, de ha komolyan gondolták ezt a repülős kontra bringás dolgot akkor nettó buták, de szerintem csak húzni akartak téged.

Egy másik jó példa a blogod. Alapból a net egy nem épp bolygóbarát dolog, de ha nem viccesvideókat meg celebhíreket olvas az ember hanem olyan dolgokat amelyek lehet hogy megváltoztatják a gondolkodásukat és jobb irányba terelik őket akkor már megéri. Saját példám: hogy tegnap majdnem 100km-t autóztam, egyedül (fújj a fenntarthatatlan ember), de nem marcangolom miatta magam mert a kocsira azért volt szükség hogy egy békamentő akcióban vegyek részt (tegnap én voltam a soros békamentő). Igaz tegnap csak 28 kétéltűt vittem át az úton, de az utóbbi 7 évben már 250 ezer felett járunk. A mérlegem úgy érzem pozitív, és ez a lényeg. A ti utatok is messze-messze pozitív, nem csak azért mert egyszerűen kevesebbet fogyasztatok mintha itthon maradtatok volna (minden externáliával együtt), hanem azért is mert a “az antiökologikus” blogotokon keresztül és személyesen is sok embernek mutattátok/mutatjátok meg hogy másképp (jobban) is lehet élni. És ha valaki a ti hatásotokra tesz valamit amitől jobbá válik a világ akkor részben a ti érdemetek, és a végelszámoláskor ezt számon fogják tartani (remélem).

Na jó ennyi hirtelen, de a mellett hogy kételyeid vannak nem tudta, szó nélkül elmenni…

Szóval az otthonról hozott Túró Rudi az messze nem olyan fenntartható mint a szent tehenek elől elenni a hulladékot, de azért aznap amikor benyomtátok a hazait még mindig kisebb volt a aznapi fejenkénti ökolábnyomotok mint a többi magyar 90%-ának (sőt).

A hazai ízek hiánya az már egyértelműen a honvágy jele. Nekem már Hegyeshalomnál honvágyam van, mondta Kabos László, ha jól emlékszem. Mi lesz veletek a továbbiakban?
Már nekem is hiányzik a bringás beszámolótok. Árpinak meg a bringázás:)

A bölcs ember a céljait fontossági sorrendbe tudja állítani.

A fenntarthatóságról,mi már december óta vagy kerekezünk vagy mivel földig ér a lábunk gyalogolunk.Igy egy kicsit hosszabb időbe telik valahova odaérni de nem kell azon gondolkodni hogy mit sportoljunk és nem kell az autóba sem tankolni amit oadaadtunk az egyik lányunknak aki egy hónap után úgy döntött hogy ő is inkább kerekezikA májkrémet vagy műanyagba vagy konzervbe lehet tenni.Az egyik legjobb kaja kerekezéskor vagy kiránduláskor.A madárlátta zsömle is finom lehetett.Pirospaprikát miért nem kértél?
Érdekes kép született a tengerparton ,jó látni hogy szeretitek egymást.A jógát egyszer próbáljátok majd meg.
A békák mentéséhez elég egy 40 cm-es békaterelő/Ausztriában így csinálják nem is jönnek át az úton/
A C vitamin sosem árt de ha sokat eszel belőle a felesleget kipisiled.Tehát csak módjával nehogy kárbavesszen.
További jó Indiázást.

Helló Árpi,
érdekes eszmefuttatást tartottál a bevezetőben. Nekem egy öreg jezsuita története jutott eszembe. Valamikor a hatvanas években indult Dél-Amerikában a “felszabadítás teológiája” mozgalom. Aztán gyorsan bejárta a világot, ma már szinte csak könyvekből tanulunk róla (érdekes, MO-ra nem jutott el, még az irodalma sem, mintha tabu lenne…). Na, ennek következtében egy rakás jezsuita (és mások) költözött ki a nyomornegyedekbe a világ minden részén, úgy éltek, mint mindenki más ott, ugyanolyan “házakban”, stb… aztán egyszer csak évek múltán jött az ott élőktől a visszajelzés: “NEM VAGYTOK KÖZÉNK VALÓK. Itt éltek velünk, úgy éltek, mint mi, de bármikor elmehettek.”
Nekem ez a történet azt mondja, hogy hiába éltek “nyomorban”, egy olyan egzisztenciális háttérrel rendelkeztek, mint senki más. Bármikor meggondolhatta magát bármelyik ott élő szerzetes, és máris Franciaország legszínvonalasabb kórházában kapott ellátást… Amikor szerzetes voltam és az egyszerűség hiányát kritizáltam, azt mondták nekem, hogy hát akkor én megvalósíthatom az “egyszerűséget” függetlenül másoktól. És azt hiszem, ez az átverés. Mert hiába élnék a közösségben egyszerűen, nem tudnék független lenni a közösség nyújtotta egzisztenciától.
Szóval, oda szeretnék kilyukadni, hogy mintha a ti világkörüli utatok és annak “fenntarthatósága” azért lenne lehetséges és működőképes, mert egy nagyon komoly, összetett, talán még stabilnak is mondható (persze, ez önellentmondás…) fenntarthatatlan, globalizációs, kizsákmányoló rendszer van mögöttetek… Elgondolkodtató, hogy egy fenntarthatatlan rendszer biztosítja számotokra a fenntarthatóságot… Ezt nem kritikaként fogalmazom meg veletek szemben, ugyanebbe az önellentmondásba lehet ütközni itthon is (pl. egy fenntartható biogazdaság létét a fenntarthatatlan gazdaság felvevőpiaca biztosítja…)
Végül is, teljesen jogosnak tűnik a dilemmád, én sem látok (egyelőre) kiutat a túlburjánzott kizsákmányoló magatartásból a fenntarthatóság felé, egymásra vannak utalva…

Hahó Mindenki!
Vannak új képek feltöltve “Zita és Árpi galériájába”!
Mekkora élmény így távolból is végignézni .
– Az 58-as album kimaradt, vagy csak elszámoztátok?
Árpi, nagyon jó szemed és érzéked van a fotózáshoz!

“Do not worry , be happy !” miként a dal mondja !

Ha aggódsz a békákért, áss egy nem túl mély gödröt olyan helyen, ahol feljön tavasszal a talajvíz.
Ha nem raksz bele halat és van még 2db különnemü egy fajtájú élő béka 1km-en belül,annyi lesz benne az ebihal mint fekete pötty a mákostésztán.
A szomszédom már kikészült a kuruttyolástól pedig csak egy pár négyzetméteres pocsolyát csinált az udvarán.

@Arpi

@Halmos Ferenc

@vajkovics Mária Szalai János

Árpi:
Van benne igazság hogy a természetvédelem és a végletes fenntarthatóság sokszor nem egyezik, de amíg nem kezd el mindenki végletesen fenntarthatóvá válni addig valakiknek azt is el kell érni hogy a 30-40 év múlva bekövetkező Kánaánban még legyen valami ahol fenntarthatóvá válik a nép :) Mókás dolog ez az egész. És hát sokszor egyet értek a végletes emberekkel is de számomra belefér Pl. 25 tonnás kotrógépet beengedni egy olyan mocsárba ahova halandó ember be se teheti a lábát, vassal-vegyszerrel irtani nagyban rengeteg növényt, és mindezt a természetvédelem nevében.
A többségnek oldalakon keresztül kellene magyarázni hogy miért is. Azt se tudják sokan megérteni hogy hogy van az hogy tavasszal a békát mentjük, nyáron meg a gólyákért emeljük fel a szavunkat :)

Mária:
Egyszer állj meg az Osztrák terelőknél és rájössz hogy vannak ott átereszek is a békáknak (sőt már nálunk is van ilyen (ugyanis van ahol lehetett rá pályázni)) de ez pénzbe kerül (sokba) az meg nincs, szóval marad a magyar sufnyituning :D

Ferenc:
A te módszered nagyon jó, néhány faj alapszinten történő megmentésére, jó eséllyel a szomszédodnak zöld varangyai vannak amik már meghódították a településeket, de mi nem őket mentjük (őket is ha jönnek de a 250 ezerből eddig kevesebb mint 10 volt zöld varangy). Erre a kerti tavas békavédelemre egyre nagyobb szükség lenne nálunk is, de azért ebből a szempontból mi még nem vagyunk Nyugat-Európa nálunk még vannak természetes élőhelyek amiket ha nem teszünk tönkre a közeljövőben akkor más dimenzóban marad fenn nálunk a természet mint odaát. Elég csak arra gondolni hogy Angliában pl most már arra költenek pénzt hogy virágot vessenek a rétekre hogy ne dögöljön éhen a méhecske (http://hvg.hu/Tudomany/20120416_brit_retek_vadvirag), és ez nem vicc.

Nekem itthon épp annyira hiányzik India, mint nektek ott a Túrórudi. A bejegyzést olvasgatva jó volt újraélni a mandremi élményeket. Kb. úgy bőgtem, mint amikor Zita a zsömlét majszolta! Ötödik napja vagyok Magyarországon, de minden éjszaka Indiával álmodom. Szóljatok, ha már nagyon kívánjátok a hazai ízeket, viszek nektek szívesen bármilyen finomságot. Majd futva teszem meg a távot, nehogy Árpi bátyja megszóljon, hogy nem vagyok elég környezettudatos :) És nagyon jól esett, amiket írtatok rólam! Köszönet! További csodás élményeket, találkozásokat! Puszi nektek!!!

en leginkabb annak orulok, hogy mindenki orul :) ….es amit sosem hittem volna, hogy ket baratnom a vilag vegen talalkozni fog! hajra mindenkinek! namaste!

Nusika, valóban jól összehoztál minket! Jutalomból megörvendeztetlek Zita egy aranyköpésével. Aszongya a madurai cipőbolt nyitott ajtaján bánatos szemekkel bebámuló tehén láttán: “Remélem nem a mamáját keresi!” azóta is nevetek, ha eszembe jut!