(Magyar) Hétfői érkezés „Hétfő”-be, Dushanbe-be
November 1st, 2011
Sorry, this entry is only available in Magyar.
Categories: Asia, Tádzsikisztán a legmagasabb zászló, a tádzsik határon, Dushanbe, OVIR, Raj, Tádzsikisztán
Szerintem a segítőkészség, az ember nemeslelkűségén múlik és ebben nagyon nagy részt a neveltetés játszik főszerepet. Így lehetsz szegény vagy gazdag, soha nem szabad elfelejteni honnan jöttél. Sajnos a nyugati társadalmakon látszik, hogy a nevelést a szülök rábízzák a net-re és MTV-re stb..! Rohanás, profittermelés ez a kapitalizmus. Ezért a viszonylag fejletlenebb társadalmak sokkal inkább emberközpontúak. Fontos alapelv, hogy az embereket szeretni és a tárgyakat használni, és nem fordítva :)
Még a nehézsúlyú profi boxolók is tudják és őszinte szívvel vallják, hogy “Jobb adni, mint kapni!”
De félre a tréfát; amiről írtok, az tényleg így van a világ fejletlenebb -és a fogyasztói társadalom által még meg nem fertőzött- felén. Fenn a Himalájában közel négyezer méter magasságban nekünk is frenetikus élményt jelentett, hogy gyalogtúránk közben a közeli piciny árasztásos öntözéssel megművelt parcellán borsószedő asszonyok és gyerekek közül néhány gyerek odajött hozzánk és kaptunk tőlük egy-egy teli marék zöldborsót. (Persze nem fizetségként viszont, de mi is örömmel adtunk nekik ajándékot.
Énbennem is -mások szerint talán túlzóan is- kissé túlbuzog a segítőkészség. Amíg tehetem, szívesen segítek másoknak. Főleg az arra rászorulóknak, a testi- vagy szellemi sérülteknek, az önhibájukon kívül leszakadóknak, az ázsiai fejletlenebb vidékek lakosságának. Büszke vagyok rá, hogy a Civitan International, a Csoma Szobája, a LEDeG- és a SEEDS India civil alapítványok tagja lehetek.
Vigyázzatok magatokra; még nagyon sok hasonló jó érzést adó kalandot és minden jót kívánok nektek!