Home > Asia, Pakisztán > (Magyar) Iszlámábád – Lahore #2 – Tükörtojás szeretet

(Magyar) Iszlámábád – Lahore #2 – Tükörtojás szeretet

January 30th, 2012 Leave a comment Go to comments

Sorry, this entry is only available in Magyar.

  1. January 30th, 2012 at 13:12 | #1

    Szia Árpi !
    A mostani leírásod is igazolja, azt hogy mennyivel emberibb volt az a II. világháború előtti állapot , mint ahogy mostanság a un. liberális szemlélet nyugati világszerte elítéli a cselédtartást mint olyat, hogy az nem humánus. A magyar nyelv nagyon helyesen szinte azonos hangzású szavakkal fejezi ezt ki. Család és cseléd hangzásban is közel áll, mint ahogy már előző hozzászólásomban is említettem a mi gyerekkorunkban is a cselédeink ugyanúgy mint most Pakisztánban a család tagjai voltak akkor is ha változtak időnként. és nem csak a magas jövedelemmel rendelkező családok privilégiuma volt a cselédtartás lehetősége. Jó a mély-proletárnak ez nem tetszett, mint ahogy a munka se nagyon ami lehetővé tette volna számára is a cselédtartás emberi formáját. Persze aztán jött az elvesztett háború és a proletárdiktatúra ami elsöpörte ezt az emberies társadalmi szemléletet is . Majd a középosztály elszegényedése és a technikai fejlődés rohamtempója eltörölte nálunk a családhoz tartozó cseléd fogalmát is. Amit tőlünk keletre élő társadalom úgy látszik még meg tudott őrizni. érdemes lenne megtanulni újra, ha teljesen nem is a régi formájában. Ennyi a hozzáfűzni valóm a Ti mostani tapasztaltaitokhoz. Lali papa

  2. Reku Papa
    January 30th, 2012 at 13:20 | #2

    Szerintem elég lett volna a kődobás után megállni és rosszallóan, fejet csóválva ránézni a kiskölyökre, aztán menni tovább. De én is tudom, tekerés közben teljesen más az ember adrenalin-, endorfin- és egyéb szintje.

  3. January 30th, 2012 at 18:24 | #3

    A legutolsó képen én 7 gyermeket látok . Ezek egy asszonytól vannak világra hozva ??

  4. R0fike
    January 30th, 2012 at 20:53 | #4

    Szia Zita, szia Árpi!

    Éppen vacsora közben olvastam a mai postot. ( főtt tojás, ami nem főtt át egészen, szinte kenhető a sárgája…. isteni eledel )
    A kődobáló gyerek. Szerintem helyes, hogy utánarohantál , de ha megfogod, ne verd meg. Vidd vissza, adjatok neki egy kis cukorkát és magyarázzátok el neki, hogy ez a dobálás nagyon veszélyes. Hiszem, a leghatásosabb módszer.

    Érdekes, amit írsz a facebook-felhasználásról. Nem gondoltam volna ( rossz berögződés, a média süketelése , előítélet ) hogy ilyen mértékben használják a modern technológiát. Örülök neki.

    Család: nagyon jó szerintem a modell a cselédséggel. Anno volt egy ember a falunkban, erős alkoholfüggő. El akarták vinni , mint KMK-s ( idősebbek tudják, mi az … Közveszélyes Munkakerülő …. igen, azt annak idején büntették ), de apám felelősséget vállalt érte, így hagyták. Lajos attól fogva bejárt hozzánk, kertet rendezett, szenet hordott, fát vágott. Kapott érte némi pénzt, ruhát, ételt , no és igen. Bort. Nem lakott nálunk, de valamilyen szinten családtaggá vált. Ma napig szeretettel gondolunk rá. ( Isten nyugosztalja )

    Azt gondolom, ennek a cseléd rendszernek igeni lenne ma is létjogosultsága. Vidéken sok olyan ember van, aki egyedül nehezen küzd meg a kihívásokkal, egy irányító családfő mellett tökéletesen ellenne.

    Jó volt ismét ilyen leírást olvasni. További jó utat! Várom a beszámolókat, mint eddig.

    Üdv R0fike

  5. January 31st, 2012 at 05:59 | #5

    A gyerekek tobb anyatol vannak.
    A kodobalas csokival valo kezelesere mi is gondoltunk. Persze mar csak utolag. Azert remelem nem lesz legkozelebb amikor ki is tudjuk probalni. Valoban igazad lehet talan nem az jonne le nekik hogy ha megdobalja a bringasokat kovel akkor csokit kap… hanem talan az hogy a bringas nem megdobalni valo ellenseg hanem joember.

  1. No trackbacks yet.