Nagyon jó a beszámoló! Folyamatosan olvasom őket, s figyelem merre jártok, mit csináltok! Látom nem könnyű az élet (visszagondolván, Afrikában is igen “fárasztóak” az emberek a túlzott érdeklődésükkel, közvetlenségükkel, pedig én csak másfél hetet töltöttem el közöttük), de a lényeg az “enjoy the ride” még megvan, s ebből ne engedjetek soha, semmi szín alatt. S a beszámolót olvasva kiderül egy másik nagy igazság is, melyet – bár még Ázsiában nem jártam – szem előtt tartok: “a legjobb dolgok általában ingyen vannak”!
@Viki
Az még nem baj… Ami menetrend szerint az esetek 99%-ban a “Hello My Friend” után jön, egy nap több tucatszor, az a baj: a személyes teredbe lépnek, rángatnak, böködnek, eléd állnak, és kezdődik a már ismert szöveg: “Yes, rikshaw” / “Very cheap” / “Good quaility” / “Only look” / “I collect money notes” – Hát persze barátom, én is gyűjtöm a pénzt… :) A legkülönbözőbb, elképzelhetetlen módokon próbálnak pénzt kiszívni belőlünk, elképesztő tömegek, minden nap. De ezen felül kell kerekedni, és nem szabad, hogy legyőzzenek minket, én nem vagyok két lábon járó pénztárca, csak mert fehér a bőröm!!! :) És akkor is élvezzük Indiát!!! :) Mert ezen túl bőven van mit, de nem szabad hagynunk, hogy az ilyen emberek elrontsák a napjainkat.
Egyébként hol olvastad ezt a “Hello my friend”-et? Ausztráliában ugye nem fognak a köszönés után valamilyen szolgáltatást vagy terméket ajánlani nekem 5-10-20x-os áron?! :)
Sziasztok! Nagy elvezettel olvasom a blogot. Sajnos, meg csak idaig jutottam el. Talan egy szep napon majd “utolerlek” benneteket. Teljesen egyetertek veletek Indiaval kapcsolatban. En 2008-ban jartam ott. 5 hetet toltottem India eszaki reszen es nagyon sok szepet lattam, de nagyon sok nehezsegen mentem en is keresztul. Mivel en egyedul utaztam, igy meg nehezebb volt lelkileg elviselni az allando zaklatast. Neha teljesen kikeltem magambol, ami miatt engem is furdalt a lelkiismeret, de amikor mas utazokkal beszelgettem megvigasztalodtam, mert szinte mindenki hasonlo nehezsegeken ment keresztul, legfokeppen egyedul utazo nok. Az elso het vegen (elso megbetegedesem idejen) Varanasiban olyan holtponton voltam, hogy komolyan elgondolkoztam a tavozason. Hat en mar nagyon sokfele megfordultam a vilagban, de ilyesmire meg soha nem volt pelda. Szerencsere a sors utamba hozott egy kedves spanyol part, akik megvigasztaltak es meggyoztek arrol, hogy ez csak egy atmeneti erzes, amin minden turista keresztul esik. Es mennyire igazuk volt. Az otodik het vege fele mar arrol almodoztam, hogy milyen jo lenne meg maradni, mert meg annyi mindent szeretnek latni. Az biztos, hogy Indiaban egyszer fent, egyszer lent van az ember lelkileg, egyik nap imadja, masik nap utalja, alig varja, hogy hazamenjen onnan, de alighogy hazaert, kis ido mulva mar szivesen visszamenne. Egy szo mint szaz, ne erezzetek magatokat rosszul amiatt, ha neha letor benneteket India. Ez a velejaroja az indiai utazasnak. Meg sok-sok szep elmenyt kivanok nektek es tovabbra is nagy erdeklodessel olvasom a blogot.
If you read this, it means you are on the English version of our site. The English translations are a bit late, but here is some annual summaries what is unique from the Hungarian site and made only for you with love. :) If you are curious about our newest adventures, switch to the Hungarian version (which is more up to date) with the red-white-green flag above, and use google translate until we can post again English too. Thanks for your patience! ;)
Ha unnátok már a 360°bringát, vagy nem lenne új bejegyzés, de épp nagyon olvashatnékotok van, íme néhány gyűjtemény vagy írás, amiket ajánlunk, és amelyek megváltoztatták a gondolkodásmódunkat:
A fekete arcú majmok hulmánok:
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_hulm%C3%A1n
Ma mentetek nyomdába.
Sziasztok Világutazók!
Nagyon jó a beszámoló! Folyamatosan olvasom őket, s figyelem merre jártok, mit csináltok! Látom nem könnyű az élet (visszagondolván, Afrikában is igen “fárasztóak” az emberek a túlzott érdeklődésükkel, közvetlenségükkel, pedig én csak másfél hetet töltöttem el közöttük), de a lényeg az “enjoy the ride” még megvan, s ebből ne engedjetek soha, semmi szín alatt. S a beszámolót olvasva kiderül egy másik nagy igazság is, melyet – bár még Ázsiában nem jártam – szem előtt tartok: “a legjobb dolgok általában ingyen vannak”!
További jó utat!
Pusi
sziasztok:) az miert baj ha ugy koszonnek hogy hello my friend?? ausztraliaban is ez a megszolitas barhol mesz:) sztem tok aranyos es kozvetlen:)
@Viki
Az még nem baj… Ami menetrend szerint az esetek 99%-ban a “Hello My Friend” után jön, egy nap több tucatszor, az a baj: a személyes teredbe lépnek, rángatnak, böködnek, eléd állnak, és kezdődik a már ismert szöveg: “Yes, rikshaw” / “Very cheap” / “Good quaility” / “Only look” / “I collect money notes” – Hát persze barátom, én is gyűjtöm a pénzt… :) A legkülönbözőbb, elképzelhetetlen módokon próbálnak pénzt kiszívni belőlünk, elképesztő tömegek, minden nap. De ezen felül kell kerekedni, és nem szabad, hogy legyőzzenek minket, én nem vagyok két lábon járó pénztárca, csak mert fehér a bőröm!!! :) És akkor is élvezzük Indiát!!! :) Mert ezen túl bőven van mit, de nem szabad hagynunk, hogy az ilyen emberek elrontsák a napjainkat.
Egyébként hol olvastad ezt a “Hello my friend”-et? Ausztráliában ugye nem fognak a köszönés után valamilyen szolgáltatást vagy terméket ajánlani nekem 5-10-20x-os áron?! :)
Sziasztok! Nagy elvezettel olvasom a blogot. Sajnos, meg csak idaig jutottam el. Talan egy szep napon majd “utolerlek” benneteket. Teljesen egyetertek veletek Indiaval kapcsolatban. En 2008-ban jartam ott. 5 hetet toltottem India eszaki reszen es nagyon sok szepet lattam, de nagyon sok nehezsegen mentem en is keresztul. Mivel en egyedul utaztam, igy meg nehezebb volt lelkileg elviselni az allando zaklatast. Neha teljesen kikeltem magambol, ami miatt engem is furdalt a lelkiismeret, de amikor mas utazokkal beszelgettem megvigasztalodtam, mert szinte mindenki hasonlo nehezsegeken ment keresztul, legfokeppen egyedul utazo nok. Az elso het vegen (elso megbetegedesem idejen) Varanasiban olyan holtponton voltam, hogy komolyan elgondolkoztam a tavozason. Hat en mar nagyon sokfele megfordultam a vilagban, de ilyesmire meg soha nem volt pelda. Szerencsere a sors utamba hozott egy kedves spanyol part, akik megvigasztaltak es meggyoztek arrol, hogy ez csak egy atmeneti erzes, amin minden turista keresztul esik. Es mennyire igazuk volt. Az otodik het vege fele mar arrol almodoztam, hogy milyen jo lenne meg maradni, mert meg annyi mindent szeretnek latni. Az biztos, hogy Indiaban egyszer fent, egyszer lent van az ember lelkileg, egyik nap imadja, masik nap utalja, alig varja, hogy hazamenjen onnan, de alighogy hazaert, kis ido mulva mar szivesen visszamenne. Egy szo mint szaz, ne erezzetek magatokat rosszul amiatt, ha neha letor benneteket India. Ez a velejaroja az indiai utazasnak. Meg sok-sok szep elmenyt kivanok nektek es tovabbra is nagy erdeklodessel olvasom a blogot.