Honeymoon Around the World

Kedves Árpi!
A kerékpározás szépségéről -és a túlzsúfolt, veszélyes országutakon annak veszélyeiről is nagyon őszintén írsz. Írod, hogy:” Ez nekem azt mutatja, hogy képesek vagyunk a kőolaj nélkül is, fenntarthatóan közlekedni!”
Teljesen igazat adok neked, mert nekem is -bár rendelkezem egy viszonylag jó személlygépkocsival is- sokkal jobban tetszik a kerékpározás; sokkal szívesebben közlekedem ezzel rövidebb-hosszabb útjaimon, mint kocsival. Mikor erről a tényről indokaimmal -hozzád hasonlóan- egy-egy rövid kiselőadást tartok; ezt nem ritkán néhány ismerősöm, barátom érthetetlenül és hitetlenkedve hallgatja. Pedig őszintén beszélek.

Néhány idézetet írok nektek ide a kerékpározásról:

“Ha élni akarsz, gyalogolj.
Ha hosszú életet akarsz, fuss!
Ha matuzsálemi életet akarsz magadnak, akkor mindkettőt műveld és kerékpározz is!”

Gyerünk, pattanj nyeregbe!!! Mert a kerékpártúrázásnál nincs nagyobb kaland és élmény a világon! A legjobb, legszebb, leg-élményteljesebb formája az utazásnak.

„ A túrakerékpározás + az élmények = endorfin (örömhormon); az a legális könnyűdrog, amit szervezetem termel, miközben forgatom magam alá az utat. Úton lenni boldogság, mert mindannyian utazók vagyunk a Földön ! ”

“Oros – Hány éves korig lehet ezt csinálni? (Mármint a hosszútávú túrakerékpározást)
Léna – Ez nem élsport, nem versenyzek senkivel, ez egy életforma, majd az idő eldönti, mikor fogom a kerékpárt hintaszékre cserélni.!
(Lénárt Ferenc barátom -alias Léna- válasza a Budapest-Orosháza-Peking útról hazatérve egy internetes riportban.)

A kerékpározás nyújtotta örömökről: … “képes vagy önerődből megtenni akár napi 100 km-t is (ami már önmagában fantasztikus érzés), része vagy a tájnak, nem fertőzöd azt, és nem választod, zárod el magad tőle. Nem csak egy szélvédő mögül látod elsuhanni magad mellett az egészet. Nem csapsz zajt, hallod a hangokat, érzed az illatokat, látod az arcokat, köszönhetsz az embereknek. Ez alapjaiban változtatja meg az egész utazást. (…) Egyik nem titkolt célunk ezzel az úttal és utazásunk ezen honlapon való publikálásával, hogy minél több embernek megmutassuk, hogy mi, emberek, éppúgy a természet részei vagyunk, mint bármelyik más faj a Földön, és akkor tudunk igazán boldogok lenni, ha ezt érezzük is”
(Zárug Anna Zita és Harkányi Árpád egy korábbi blogbejegyzéséből, akik fekvőkerékpárokkal Föld körüli nászútra indultak 2011. június 11.-én .)

És egy néhány, nem közvetlenül kerékpározásról szóló idézet:

Találkozás

“Minden találkozás a létezésünk csodapillanata. Nem véletlen. Amit véletlennek nevezünk, az az általunk fel nem ismert szükségszerűség. Minden találkozás a létezés egy-egy üzenete. Hogy miért nem tudatosul? Hogy miért nem éljük meg találkozásaink csodáját? Mert énképünkkel, egónkkal azonosulunk, azt hisszük, hogy olyanok vagyunk, amilyennek mások által “megismertük” önmagunkat, és ez az énkép tele van elégtelenséggel, nem olyanok vagyunk – véljük – amilyennek “kéne hogy legyünk”. Amíg azt hiszem, hogy olyan vagyok, amilyen az énképem, addig örökösen kisebbrendűségi érzésben fogok szenvedni.

És ez az ego vacogva reszket, fél, hogy nem fog megfelelni a másik elvárásainak. A torz, a hamis énkép, ami nem más, mint egy előítélet-halmaz nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy magamat valóságosan lássam, hanem azt is, hogy a másikat annak lássam, aki. Amíg az egó szemüvegén keresztül nézem a másikat, csak az előítéleteimbe öltöztetem, és képtelen vagyok látni őt. Így megyünk el egymás mellett – vakon a félelemtől. Ha tudnánk, kik vagyunk mi valójában! Ha tudnám, ki vagyok én! Ha tudnám ki a másik! Akkor tudnánk, mit jelent találkozni. Akkor tudnánk, mit mulasztunk: a találkozás csodáját.”
(Biegelbauer Pál)

“Ne rágódj túl sokat azon, hogy éred el majd a célod; hagyd azt egy nálad nagyobb erőre. Egyetlen dolgot kell tudnod, hogy hova akarsz eljutni. A válasz magától jön, a megfelelő időben.”
(Earl Nightingale)

További jó egészséget, állandóan lejtős utakat és erős hátszelet és újabb szép élményeket kívánok nektek! Ha majd a -remélhetőleg nagyszámú- gyermekeiteknek, unokáitoknak mesélitek a véget nem érő élményeiteket, a nagy utazásotok emlékei között a kellemetlen élmények (zajos, piszkos, túlzsúfolt indiai utak, az állandó és idegesítő tülkölés, a figyelmetlen és veszélyes gépjárművezetők, stb.) úgy is elhalványulnak, míg a kellemes élmények felerősödnek… :-D

Legközelebb engedd magad elé a motorost, és te dudálj rá folyamatosan az Airzoud-dal!
Jól fogod érezni magad :)

Én ezt játszom azokkal a barmokkal, akik a zsúfolt autópálya belső sávjában villognak rám. Elém engedem őket, aztán villogok rájuk. Amikor hátranéznek, üvöltöznek, fenyegetőznek, akkor úgy csinálok, mintha lefényképezném őket a mobilommal.

Remek és civilizált szórakozás :)

A múlt század közepe táján még mi is együtt játszottunk a környékbeli gyerekekkel – fiúk lányok közösen – az utcán és a játszótéren. Bujócskáztunk ( ipi-apacs ), fociztunk, szaladgáltunk, lejártunk a Rákos patakra. Volt, hogy “színi előadást” tartottunk tőlünk a második ház udvarán. A lakók kivittek székeket, a porolón lepedő volt a függöny. Csekély belépőből az előadás végén cukorkát vettünk a sarki boltban. Télen meg alig vártuk, hogy suliból hazaérjünk, felcsatoltuk magas szárú cipőinkre a korcsolyát, és az utcán is volt olyan jeges hó, amin lehetett korcsolyával kergetőzni.
Valahogy manapság nem látok ilyet a környékünkön. Valami nagyon megváltozott.