(Magyar) Koh Tao #1 – Érkezés a paradicsomba
May 17th, 2013
Sorry, this entry is only available in Magyar.
Categories: Asia, Thailand érkezés Koh Tao-ra, futás, Koh Tao, macskák, Rocktopus, sátrazás, Taste of Home, Ursula étterme
Ha javasolhatnék valamit.
Egész más érzés olvasni a beszámolót így frissiben a jelenben.
Nem lehetne ennél maradni?
A kimaradt 30-40 napot meg majd bepótolod lassanként, ahogy van rá kedved, időd.
Lehet igazad van, én is szívesebben és könnyebben írok arról, ami nemrég történt, és ami élénkebben él bennem. De ugyanakkor zavar ez a 30-40 nap lemaradás és nem akarok “szakadást” a blogban, abba végképp belezavarodnának sokan az olvasók, így is néha két idősík megy, mert a Facebook-on ha képeket posztoltunk angolu, az mindig az elmúlt 1-2 hétből van mostanában, míg a blog továbbra is 30-40 nap lemaradásban jár tőlünk. Hogy arról ne is beszéljek, pénzért mennyi sok cikket lehetne még írni máshová is… De mikor? :) Igyekszem okosan gazdálkodni az időmmel, csak közben el ne felejtsem élvezni az egészet… :) Csak az ne legyen, hogy megutáljam az írást, azt nagyon nem szeretném.
Pont ez-az. A lemaradás ott ül a nyakadon, és zavar, hogy mikor tudod behozni.
Ez hosszútávon megmérgezi a dolgokat.
Én egyébként a facebookot direkt nem is nézem, mert megkeveredek, hogy akkor
most hogy is van ez?
Még Koh Taot befejezem, hogy az kerek legyen (a következő bejegyzést még ott írtam, de aztán a többit innen, később), aztán meglátom, hogy hogyan megy, mert ha tényleg gyorsabban és könnyebben megírom a jelenben történteket, akkor talán érdemes megpróbálni azt, amit írtál. Az elméletileg azt fogja jelenteni, hogy lesz egy nagy gap, egy több hetes, vagy talán hónapos kimaradás a blogbejegyzésekben, utána meg majd kapjátok a nyakatokba minden nap reggel, amint utolértem a valóságot! :) Na az nekem is egy nagy megkönnyebbülés lesz. Nehéz ez az írás néha, vagyis csak leülni és elkezdeni nehéz, mert mindig van mit megnézni ott ahol vagyunk és mindig lennének arra érdemes emberek, hogy beszélgessünk velük. De ha nem írnék, kicsit úgyérezném, elveszne, átfolyna rajtam az egész, és akkor annak sem örülnék. :) Minden pont így jó ahogy van. És most megyek aludni. Jóéjt! :)
Igen, igazad van. Az írás nagyon fontos, főleg a Ti esetetekben.
Én csak kisebb utakon jártam az életemben.
Amikor vége lett, még minden benne volt a fejemben, aztán ahogy telt az idő, összefolytak a
dolgok és mára már csak egy-két nagyobb élmény maradt meg, a többi elveszett, vagy csak
nagyon nehezen, hiányosan tudom a winchesteremből előásni.
S ennek tükrében Nektek ez különösen fontos, akik évekig “csak” mentek és minden napra jut valami befogadni, feldolgozni való, nehogy úgy járjatok, mire a végére értek, már nincs meg az eleje.
Úgyhogy írjál csak. Ne nekünk, magatoknak fontos.
Szia Árpi!
Kérted, szóljunk, ha nem megy valamelyik videó. A fenti bejegyzés első videója ilyen. :(
Orvosolható? :)
köszi