(Magyar) McLeod Ganj #2 – Kirándulás a hegyekben
February 15th, 2012
Sorry, this entry is only available in Magyar.
Categories: Asia, India 2450m-en, hegyek, Himachal Pradesh, Himalája, hó, imazászlók, India, kirándulás, Magic View Café, McLeod Ganj, vízesés
Üdv Világjárók !
Valaha én is tájfutó voltam és sajnos én is csak akkor tanultam meg hogyan lehet elkerülni az izomlázat amikor már abbahagytam a versenyzést. A lényeg röviden az, hogy a lábizmokat hosszanti irányban,nagy és erős mozdulatokkal(térdtől combtőig ill bokától térdig ) kell masszírozni nagy túlterhelés után azonnal ,15-20 percig. Nagyon hatékonyan meg lehet vele előzni az izomláz kialakulását, illetve radikálisan lecsökkenti a kellemetlenségeket.
Üdv
Árpi, nagyon “üdítő” ez a mai (mára ideért) bejegyzésed. Úgy érzem, hogy most már nem kell többé igazolnotok, hogy ez a vállalkozás értelmes dolog. Inkább a médiumok egyre fokozódó érdeklődése ellen kell majd ügyesen védekeznetek. Meg a “celebbé válás” ellen, ami akár elronthat mindent. Isten segítsen tovább Benneteket.
Hali!
Nagyon jók a bejegyzések, s a videók! Csak így tovább! :-)
Néztem térképen Indiát… Hatalmas utat kell még bejárni, hogy eljussatok délre.
Micsoda kaland!
Eddig minden bejegyzésetek megérintett és teljesen bele tudtam élni magam, és örülök, hogy Nektek sikerült, elindultatok úton vagytok! Tudom, hogy már Veletek csak jó dologok történhetnek. Gondoltam rá, hogy mi lesz veletek, ha egyszer hazaértek, már most Tiétek a világ és ez sohasem fog elmúlni! El tudodjátok képzekni, hogy hazajöttök beálltok a taposómalomba és mondjuk fel fog tudni idegesíteni a szomszéd bármivel Titeket, vagy a rendőr mert mondjuk megbüntet, hogy10-el többel mentél, mint ahogy lehet! Tudom, hogy nem! Ezért írom, hogy Tiétek a világ és ezzel a 2-3 évvel az életeteket helyre tettétek!
Ezzel a mai futásoddal tudtam ezt átérezni igazán! Én is futok nagyon sok éve majdnem minden nap! Van két édes kisfiam, egy kedves feleségem, van hol laknunk, van mit ennünk szóval azt hiszem meg van mindenem, mindenünk. De a gyerekeim, családom után mégis akkor tudok kiteljesedni, akkor tudok teljesen önmagam lenni, amikor este már letettük a gyerekeket aludni úgy 9 körül, és én elindulok a szokásos esti futásomra. kb. egy, másfél órát szoktam futni, és akkor vagyok igazán önmagam, akkor tudok minden pillanatot megélni, örülni, önfeledt átélni! Akkor vagyok igazán önmagam, imádom, hihetetlen pillanatok, pedig minden követ minden sarkot minden fát minden erdőt, minden vadászlest… szóval mindent ismerek! Most mindezt elképzelem a Himalájában egy olyan helyen, mint amit a videón látok, hát azt hiszem legalább 50%-ban át tudom érezni, hogy mit élhettél át a futásod alatt! Ilyenkor azt hiszem az a legjobb szó, hogy irigyellek Téged, Titeket, de csak akkor, ha ennek a szónak van jó értelemben vett jelentése is! Azt hiszem,ha az ember érezheti igazán önfeledten boldognak, szabadnak magát, akkor a Te érzéseid valami ilyesmiek lehettek a mai futásnálodnál! Jó volt átérezni, köszönöm, hogy mi is a részesei lehettünk! Sok ilyen élményt kívánok Nektek! Tudom, hogy a Ti utazásotok is csak egy lépéssel indult, amit mindenkinek meg kellene lépnie! Én már egy kicsit lekéstem erről, de bízom abban, legalábbis úgy fogom terelgetni kicsi tündér fiaimat, hogy velük, ha nem is a világot, de legalább a környéket, a Kárpátokat, Európát körbe tudjuk bolyongani! Persze bringával!:) üdv-Szabolcs
Szia Árpi !
Ezt a beszámolót azért élveztem, mert ez a mi hajdani élményeinket is felelevenítette. Igaz, hogy Te nem tagadtad meg tájfutó mivoltodat és futva csináltad mindazt egy – nem akármilyen magashegyi tájon mint a Himalája- mint annak idején mi csak hegyi turistaként az Alpokban. El tudjuk képzelni, hogy a hosszú büdös és főleg hangos országúti közlekedések után – ami ugyan sok élményt adott – felüdülést jelenthetett pusztán a fenyves erdők kristálytiszta levegője és természetesen a magashegyi napsütés és a látványos kilátóhelyek is közvetlen közelről élvezve.
Leírásod olvasásakor ismét a Matterhorn lábánál éreztem magamat, és Éva mama is mert 3000 méter magasságig (itt volt a menedékház ahonnan indultunk a csúcsmászásra 3-an férfiak Ádám Asztalos Karcsi és én) Éva mama és Karcsi felesége Mária is feljöttek velünk a Te futó ösvényeidhez hasonló utakon. Persze Ők azután visszamentek a város feletti Naturfreund (Természetbarát) turistaházba. Másnap mi is a hóviharos idő miatt.
Az izomlázad az érthető, mert 1/2 évig a folyamatos kerekezés miatt elszoktál a hegyi futásoktól, ezért javasoljuk, hogy amíg ilyen helyeken jártok a hátra lévő 33 000 km során érdemes lesz az ilyen izmaidat is tréningezni időnként. További hasonló élményeket kívánunk Lali papa és Éva mama
Sziasztok,
Orom volt olvasni a hozzaszolasokat. Koszonjuk oket!
Most csak azert jelentkeztem be, hogy szoljak, ma sem lesz bejegyzes. Kezdett mar kezdett kicsit sok lenni a heti 5 bejegyzes, nem tudosito korutra jottunk, hanem naszutra. Tudom, hogy sokatok varta minden reggel, de remelem megertitek. Szoval ezentul probalom a bejegyzeseket hetfo-szerda-pentek megjelentetni. Tehat holnap lesz a kovetkezo :)
Addig olvassatok jand.info-t, wetiko.hu-t vagy ivi.hu-t, ok sokkal bolcsebb dolgokat irnak/forditanak nalam. :) Na meg irany Indiaaaa!!! :)
Jaj, neeeee……:((
Megértjük, de csatlakozom az előttem szólóhoz…
Érdekes, nekem a heti 5 bejegyzés sosem volt sok, néha még hétvégén is tudtam volna olvasni :) Persze időnként lemaradtam, olyankor jól jött, hogy volt 1-2 nap szünet…
A Ti szempontotokból pedig érthető, hogy nem ezzel akarod tölteni minden szabadidőd, de persze ha unatkoznátok, azért ne fogd vissza magad :)
Ez a kirándulós bejegyzés amúgy nekem is tetszett, én biciklivel sosem mentem messzebbre, de kirándulni annál inkább szeretek, főleg magasabb hegyeken, ahonnan szép a panoráma, de még nem kell hegymászó tudás…
Érdekes egyébként, hogy India valahogy nem annyira vonz (egyelőre még), de Pakisztán felkeltette az érdeklődésem, amiket írtatok, meg a képek alapján…
Én már azon is csodálkoztam, hogy ilyen sok bejegyzés megírására volt időd.
Ha tehetném persze azért én is arra motiválnálak, hogy minél több bejegyzéssel örvendeztess meg minket, olvasóidat. :-)
Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ritkábban lesznek post-ok, de teljesen megértem. Én se nagyon értettem hogy van ennyi idő az írásra. De mint minden rosszban van valami jó elv alapján, ezt a lépést felfoghatjuk gazdaság élénkítő lépésnek is, hiszen szerintem az olvasók nagy rész munkaidőben olvasta az eddigi post-okat. Így majd több idő marad a munkára :)
Üdv: Krisztián
:(
Sajnáljuk, de természetesen megértjük!:)
@Krisztián
lehet hogy igazad van, de az is lehet hogy ez a reggeli fél óra “másfél órányi” plusz lendületet és jókedvet ad…
Sziasztok!
Világéletemben a hegyek volt az a közeg, ahol igazán ki tudtam kapcsolódni, ahol megnyugodtam, ahol feltöltődtem, ahol azt éreztem, hogy szabadon lélegzem. Sajnos nem adatott meg, hogy külföldön, igazi nagy hegyek tegyék velem a csodát, kis hazánk óriásai is megtették.
Most, hogy nézegettem az általad készített képeket Árpi, az első gondolatom az volt, hogy a csend és béke szigete volt, ahol jártál. Mondom csend, pedig a zászlócskákon látom, hogy fújt a szél, ember is volt ott, nem is egy. Mégis csendes a táj. Valahogy csendet áraszt…
Köszönöm, hogy megélhettem ezt a képeken keresztül. Általatok.
Gabi:)
@Gabi
A vizet tetszett már próbálni?
Egy vitorla alatt feküdni, az árboc tövében… no az a csend és béke szigete.