Home > Asia, Malajzia > (Magyar) Penang, Georgetown – Ahol nem álltunk meg letelepedni és dolgozni

(Magyar) Penang, Georgetown – Ahol nem álltunk meg letelepedni és dolgozni

June 13th, 2013

Sorry, this entry is only available in Magyar.

  1. June 13th, 2013 at 19:58 | #1

    A következő leírást találtam a rákokról, amelyek az élelmüket nyerik ki a homokból és “melléktermékként” hagyják vissza a homokgolyókat.

    Jó utat,hátszelet !

    http://en.wikipedia.org/wiki/Sand_bubbler_crab

    • Arpi
      June 17th, 2013 at 17:24 | #2

      Köszi a kisrákos infót, közben már mások is megírták FB-on, hát eszméletlen, hogy nem gondoltunk rá, hogy eszik! :)

      Közben még gondolkodtam és rájöttem, hogy a mérleg azon nyelvéről nem sokat írtam, amit végülis nem választottunk. Pedig azért ott is vannak jó dolgok, és ezek is megérdemlik, hogy megemlítsem őket:
      – azért az az egy év külföldön való munka nem mutatott volna rosszul az önéletrajainkban, nagyon nem :)
      – tapasztalatszerzésnek sem lett volna utolsó, milyen az IT egy másik országban, hogy mennek ott a dolgok, új projectek, új kollégák, biztos rengeteget tudtam volna tanulni…
      – ha nem a lehető legkisebb garzonlakást vettük volna ki, vendégül is láthattunk volna más utazókat ezalatt az idő alatt
      – Malajziában (a borneoi részen) gyönyörű és olcsó búvárlehetőségek vannak
      – jobban megismertük volna az országot egy év ottlét alatt

      Mindezek mellett most mégsem érte volna meg egy évet egy helyben dekkolni és ezzel kettétörni ezt a “once in a lifetime” utat. Reméljük, sikerül enélkül is összehozni a zsozsót, hogy be tudjuk fejezni az utazást. Én azon leszek! :) Külföldön dolgozni pedig azután is el tudunk menni, hogy hazaértünk… de nem hiszem, hogy fogunk ilyesmiben gondolkodni… majd meglátjuk, ez még messze van! :)

  2. Olivér
    June 18th, 2013 at 08:04 | #3

    Érdekes és szomorú olvasni bangadesi gyáromlásról a ti szemszögetekből is. Mikor olvastam róla a magyar sajtóban anno, egyből eszembe jutottatok, hiszen arról az országról közelebbről csak általatok hallottam. Sajnos az általunk megszokott szabályozás hiánya (az hogy ott “történnek” a dolgok) ide is vezethet. Attól tartok nem az utolsó ilyen eset volt ez arrafelé. :( Persze biztos vannak ott is biztonsági előírások, de ha felelős emberekbe túlzottan bele ivódik ez a szabályok “rugalmas” kezelése, akkor előfordulhat ilyen. Főleg akkor, ha az adott felelősben még túlzott pénz iránti vágy is van, agy meg nincs.

    Egy ideje sikerült utolérnem titeket az olvasásban, igy biztos fogok kommentelni is, ha olyan van. Az indulásotokkor még követtem a blogot, de aztán valamiért elmaradt. Úgy látszik az addiktív hatás nálam később jelentkezett. Nemrég sikerült beérnem a azt a kemény tempót, amit Árpi a betűvetésben diktál. :) A videókat nem is mindig néztem, így biztos kimaradt ez-az. Egy ideig egy Nokia 6103-ról olvastam a bolgot (miután földhözvertem az okostelefont), ezzel asszem megnyertem a “ki olvassa legbénább kütyüről a blogot” nemlétező versenyt. (Mondták már, hogy addiktív a blog? :))

    Árpi, néha kapsz tartalmi kritikákat a bloggal kapcsolatban. Kérlek ne változtass nagyon! Ez így a jó. Igen hasznos (pl. a bringásoknak és hoszabb túrát tervezőknek) és olvasmányos.
    Olyannyira, hogy elő is kerestem a kb. 16 éve hasonló körülmények közt (szállásra bekéretőzés, sátrazás, flakonból fürdés) megtett Róma oda-vissza kerékpártúrán írt foghíjas naplómat, hogy újra olvassam. Most, hogy beértem a ti útinaplótokat, jöhet az is.

    Még annyi, hogy volt / van bennem egy para, a költségvetésetekkel kapcsolatban. A Magnet bankos jóhír után megszűnt egy kicsit, de most hogy írtad, hogy az csak 3 hónap, így megint visszatért. Drukkolok nektek!

    Iggenjó utat kívánok továbbra is!

    • Arpi
      June 18th, 2013 at 15:49 | #4

      Mondták mások is, nekem is addiktív az írása! :) Bár kétlem, hogy mostanában a heti 1-2 bejegyzéssel olyan eszeveszett tempót diktálnék az írásban, amit nem lehetne követni az olvasással. :D Szerintem nyertél, de csak egy arasznyival előttünk, mi egy E51-esen olvassuk a kommentek seedjét, a bekapcsológomb gumija már szétrohadt rajta és már csak a hátlap sarkával benyúlva lehet bekapcsolni, megnyomni a kis gombot belül. Kínában lett kifüggetlenítve, és az aksija sem gyári már, az megdagadt, és vettünk mellé egy újat Bandladesben. Ennek a telefonnak már lelke van, ezt használjuk a netbookhoz modemnek is, ezt a hozzászólást is így fogom elküldeni, és a holnapi bejegyzés is rajta keresztül fog feltöltődni (Inshallah! :D)

      Igen, az a baj itt ezekkel a hirtelen “felfejlett” országokkal, hogy nem volt idejük megszokni, megtanulni a dolgokat. Vannak útjaik, vannak autóik, teherautóik, buszaik, és motorjaik, de európai szemmel nézve nem tudnak közlekedni, a biztonságról egészen más fogalmaik vannak, ha vannak egyáltalán, egy oltári őrület ami az utakon megy, és ezt a hozzá nem értő nyugati szem inkább nevezné csoportos szuicid motorkerékpáros mozgalomnak, mintsem közlekedésnek. És akkor ez csak egy apró példa volt a kismillió közül. :) Így van ez a termékekkel, fogyasztással, a pénzhez való viszonnyal is. Pl. itt is (ál)okos telefonokkal rohangál még a legszakadtabb emberke is, csak színes legyen, és érintőképernyős. De közben nem is értem, nem is tudom elképzelni, hogyan, hol élhet, olyan szakadtan néz ki… Ma láttunk egy robogót gyorsasági sportmotor kasztnival, átheggesztett kormánnyal, persze a hangja még egy pöcsköszörűjé volt… Ez otthon a 8 éves szint, itt egy felnőtt csinálta, kint az utakon. Ja, 12 éves gyerekek is vezetnek motort, viszik-hozzák a kistestvéreiket. Egy úton a teherautóval, busszal…

      Na mindegy… Ami az anyagiakat illeti, most, hogy már ilyen nagyon messze szakadtunk otthonról, ez tényleg kezd parás lenni, de közben azért vannak “bevételeink” is. Az eddig átlag kiadásunk és az elmúlt hónapok átlag bevételei alapján még ki tudjuk húzni majdnem egy évig, és ez azért annyira nem rossz. A naptár az, amivel be tudnánk biztosítani magunkat Dél-Amerikára, ha az jól sikerül, megyünk tovább! :) Te ne aggódj, csak vegyél majd egy naptárat és beszéld rá a barátaidat is! :D Elég ha mi aggódunk, és azt is csak egészségesen. :) Ezt persze tesszük, de nem szabad túlzásba esni. Csak úgy félek a kis családi bankrupszitól, mint mondjuk a Pamírtól Khorogban. Majd csak lesz valahogy, ezt is megoldjuk! :D …és persze itt ezzel nem állunk meg, ezen dolgozunk, agyalunk is, írom a cikkeket, gondolkodom az angol naptár kampányán Ausztráliában, stb, stb… És pl. ha valamire hirtelen sokat kell költeni, akkor mindig nagy lendületet kapok egy-egy újabb külsős cikk megírásához! :D

      Köszi a hozzászólást és vigyázz az okostelefonokkal, okosan vannak kitalálva, hogy könnyen összetörjenek és sokat költsél rájuk! :)

Comments are closed.